2.évad 53.rész-Dear Harry../Befejező rész/

És akkor most visszaszámlálás és következik az utolsó rész..Előtte azonban szeretnék elbúcsúzni tőletek.Álmomba se gondoltam volna még szeptemberbe mikor elkezdtem a blogot,hogy eddig fog tartani..Hogy ennyi csodálatos olvasóm lesz,akiket sohasem felejtek.Néhány között igaz barátokra leltem,akikkel egyszerűen jó beszélgetni még akkor is ha lehet sohasem fogok velük találkozni..
Blogra visszatérve mindannyian egyszerűen fantasztikusok vagytok,nekem elhihetitek.Köszönök mindent.Köszönöm a 10 rendszeres olvasót,22000 oldalmegjelenítést és azt a rengeteg kommentet amivel megleptetek,és felvidítottak abban a percben mikor a soraitokat olvastam.
Mindannyian örökké a szívembe véstétek magatokat,és kijelenthetem büszke vagyok rátok..
Már a sírás kerülget,de mégis mosolygok mindeközben.Hogy miért?Mert fura kijelenteni de elégedett vagyok magammal,hogy mindezt saját magam egyedül kezdtem,és fejeztem is be..
Van egy mondásom ami illik ide "Sírás után mosolyogni,olyan mint eső után a szivárvány."Ha esetleg rátok hoznám a sírhatnékot akkor szeretnék utána sok-sok szivárványt látni:)
Tudom,rengetegszer mondom,hogy köszönöm,de úgy érzem ezt nem tudom elégszer.Köszönöm az 5 díjat is és a sok biztatást.Remélem velem tartatok még az elkövetkezendő történeteimnél is.
Rettentő nehéz most.Egyszerűen nagyon nehezen tudtam megírni ezt a részt,mert tudtam nem lesz több.Nem fogom többé alakítani Garry történeteit,nem rakhatok bele több csavart,letisztázatlan szálakat.Ez nagyon fog hiányozni..És akkor jó olvasgatást.Remélem nem okozok senkinek se csalódást..
Jut eszembe itt a következő blogom linkje:http://love-onedirectionstory.blogspot.hu/
Ezerszer:Grétii:* <3

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:Hát igen,ahogy kezdett egyre nagyobb lenni a címbe a részek száma,a te komiid hosszúsága pedig csökkent.Emlékszek mikor egy fél óráig csak arra válaszolgattam,és semmi mást nem csináltam*régi szép idők*.Most ide is leírom,komoly attól félek,mindjárt elsírom magam..Vivi,köszönök mindent<3 
Aliz Friedrich.:Remélem most is sikerül meglepni téged.KöszöÖöÖöÖm<3 Grétii xXx
M.Réka.:Én is sajnálom,hogy vége lesz,mert nagyon fog hiányozni.Meg maga ez a nyolc hónap örökre bennem marad,míg ezt a blogot írtam,de egyszer mindennek vége szakad,sajnos..neked is köszönök mindent<3
Hanna Cser.:Semmi baj.Remélem tetszeni fog.Köszönöm,azt a sok kedves szót amit tőled kaptam<3 Na és számodra van egy kis meglepetésem.Még februárba megígértem,hogy elolvasom majd a blogod,és ma végül is végeztem vele.Körülbelül 2 órámat szenteltem rá,de megérte.Ne hagyd abba amit csinálsz,mert van hozzá tehetséged.És sajnálom,hogy ennyit kellett várnod rá míg elolvasom,de nem nagyon szoktam blogokat olvasni és 41 rész kicsit sok volt nekem:)

Azt hallgassátok a rész olvasás közbe.Fontos!Van egy különleges hasonlóság a blog és ez a zene között.Az alaptörténet..

"Életem filmje pereg,most enyém a főszerep.Ez rég nem vígjáték és nincs Happy End,úgy tűnik,hogy dráma és közeleg a The End.."

GRACE:
Utolsó találkozás..Hogy milyen volt őt utoljára látni?Nehéz visszagondolni mégis milyen érzelmek keringtek akkor bennem,de egyet nem tagadok mindegy egyes pillanatára emlékszek.Hogy mégis,hogy zúgott a tenger,a csillagok aznapi ragyogására egyszerűen mindenre..De akkor tekerjünk egy kicsit vissza az időszalagon és folytassuk onnan,ahol befejeződött..
********
Beszálltunk a kocsiba.Már sötét volt,nem csoda hisz késő este felé járt az idő.Nem sokat utaztunk a járművel,legalábbis én úgy vettem észre.
-Isten hozott a tengerparton.!-invitált Harry ki a kocsiból.-Tudod milyen nap van ma?Augusztus 31..A nyár utolsó napja.Ez egy nyár búcsúztató amit én terveztem neked..-lépett közelebb és megcsókolt.
Körbe néztem és minden olyan gyönyörű volt.Rengeteg gyertya virított imitt-amott.Volt egy nagy is,ami igazából egy tábortűz volt.A barátom megfogta a kezem és odavezetett.
Mindenki ott volt aki számított és eltudott jönni.
Louis,Liam,Zayn,Niall,Eleanor,Danielle,Perrie,Lucy,Leila,Brandon,Austin és még Ty is.Egyesével ölelgettem végig mindegyikőjüket.Majd leültünk a tűz köré.Nialler és Hazza gitároztak míg miközben mi mályvacukrot sütögettünk.Minden olyan családias hangulatú volt és nyugodt.

-Grace,nem akarsz egy kicsit sétálni?-kérdezte Hazz kicsit később.

-De,menjünk.-mosolyodtam el,mire letette a gitárt majd kezeinket összekulcsolva elindultunk.
A szél gyengéd fuvallata,a tenger halk habzása,minden olyan tökéletes volt.Vagyis számomra annak tűnt,egy igazi idilli pillanatnak.
-És,hogy érzed magad?-elegyedtünk végül beszélgetésbe mikor már jócskán elhagytuk a többieket.
-Csodálatosan..-adtam a rövidke választ.Mindkettőnk tekintete hirtelen az égre irányult.-Teli hold van.Észre vetted már milyen hatalmas a hold mikor emelkedik?És milyen kicsi mikor végre felér..-jegyeztem meg az égitestet bámulva.
-Csak néző pont kérdése.Igazából nem számít hol áll és te honnan nézed.Ha félig behunyt szemmel,és felfelé tartod a kezed,sose nagyobb a hüvelykujjadnál.-furcsállóan néztem rá,majd a nézésével arra ösztönzött próbáljam ki a megállapítását,ami végül számomra is beigazolódott.

Megdöbbenve fordultam feléje.

-Ezt hol tanultad?-kérdeztem mosolyogva.

-Mikor elmentél nyár végén..Rengetegszer bámultam az eget,és akkor fedeztem ezt fel..-nem akartam neki mondani,hogy én sem cselekedtem másképpen.Minden este a szobám ablakának párkányára támaszkodva böngésztem az eget.Inkább odaléptem hozzá,ő pedig szorosan megölelt.Mellette biztonságosan éreztem magamat.Soha senki ölelése még nem volt ennyire megnyugtató számomra mint az övé.Harryé valahogyan különleges.Mikor elváltunk egymástól akkor leültünk a partra.A lábunkat néha elérte a tenger egy-egy kikószáló habja.

-Szeretlek..-jegyeztem meg.Magamon is meglepődtem,hogy ezt mégis miért mondtam,csak az eszem diktálta,hogy tegyem.

-Ezt vedd fel..-terítette a vállamra a ramones pulcsiját.Elgondolkodtam,vajon ő így akarta velem éreztetni,hogy ő is szeret engem,vagy másról van szó?!

Körülöttünk minden olyan sötét volt,azonban smaragdzöld szemei még a sötétségbe is virítottak.
Egymásra néztünk és mindketten elnevettünk magunkat.Hiába is túlságosan is ismerjük a másikat.
-Egy igazi angyal vagy..-szólalt meg végül.
-Nem is..-kuncogtam fel.
-De is..-harapott bele ajkaiba.-Eltalált Cupido nyila,amit te küldtél rám.
-Én?!Mégis miért én?-nevettem fel.
-Hát..Mert első látásra beléd szerettem.-mondta majd megcsókolt.Életem eddigi leghosszabb csókja volt és talán a legjobb is.Azonban mégis volt benne egy kis különleges keverék is,mintha nem is tudom..Csak annyit éreztem ez más volt mint a többi.
-Már akkor is boldogan hallnék meg ha ez lenne életem utolsó napja..-mondtam a csókunkba belemosolyogva.A kezét a hátamra csúsztatta majd egyre lejjebb a derekamig.A nap kezdett felkelni,az ég pedig rózsaszínné vált és ez nem csak az én "szerelem színlátásom" miatt volt.
Hogy mégis milyen mikor valaki felhőtlenül boldog?Mikor valaki "3 méterrel a felhők" felett jár?Fogalmam sincs..De azt tudom,hogy akkor ezt éltem át,és ezek játszottak le bennem..
-Királylány..-suttogta a fülembe.Kiskoromba mindig is az akartam lenni.És íme a gyerekkori álmaim megvalósultak lehet,hogy nincs királyságom,kacsalábon forgó palotám,de van egy valaki akinek én vagyok a királylánya,és az Hazza..
Imádom mikor a felkelő nap sugarai a bőrömet kezdik égetni,és ez most is így kezdődött.
Még egy kicsit ültünk ott a parton,majd felálltunk és kézen fogva elindultunk vissza a tűzhöz,ahol a többiek már megfogyatkozva vártak minket.Ugyan is Leila Brandonnal már elindult hazafelé.
-A nénikéd üdvözöl,csak el kellett menniük mert holnap várja őket a munka.-mondta Liam.A jelentést köszönésképpen egy mosollyal nyugtáztam.
Még egy ideig beszélgettünk a többiekkel,majd eljött a búcsú ideje is.
*******
-Végre itthon..-zuhantam bele az ágyba.Mikor kimondtam az "itthon" szót hirtelen furcsa érzésem támadt.Otthonomnak neveztem egy helyen ahol körülbelül 1 napja élek.Otthonomnak neveztem Leila házát is,pedig ott se volt igaz..
-Én is így gondolom.Most mégis hova mész?-kérdezte mikor felkeltem az ágyból.
-Még valamit el kell intéznem,mindjárt jövök..-nyomtam egy puszit az arcára.És talán nem is gondolta,hogy az a "mindjárt" a soha szócskával fog felérni.
Kimentem a konyhába és felhívtam a repteret,ahol aztán rendeltem egy jegyet,azonban nem Magyarországra hanem Amerikába.Oda ahol Hazza nem talál rám..A Columbiai Egyetem ösztöndíját még nem utasítottam vissza és nincs is a lemondásra semmi szükség.
Megvártam míg elalszik amire nem kellett sokat várnom,mivel rettentően kifáradt az estétől.Majd bementem és egy bőröndbe összepakoltam pár cuccot.Az élet iróniája,hogy nem rég pakoltam ki,de már vissza is repülnek bele a cuccok.
Kész voltam,és már itt is hagyhattam volna azt a házat,azonban nem voltam rá képes,az ajtóból visszafordultam és fogtam egy lapot amire aztán vésni kezdtem pár sort amiből elég sok lett.

"Kedves Harry,
Mikor olvasod ezt a levelet nagy valószínűséggel én már messze leszek.Elsőnek is azzal kezdeném,hogy sajnálom de el kellett mennem mellőled,ki kellett szállnom az életedből,mert a sors így hozta.Hogy miért nem harcolok ellene?Nem azért mert nem szeretlek,nehogy azt hidd.Hanem azért mert semmi esélyem sem lenne nyertesen kijönni ebből a játszmából az élet játékából.Ez olyan mint a póker.Ahol egyszer nyersz,egyszer veszítesz,de mindvégig benned van az az érzés,hogy hamarosan fordul a kocka,mert ez így nem mehet tovább.A mi kapcsolatunk túl szép volt,hogy igaz legyen.Életem két legszebb nyarával ajándékoztál meg.A nyári kalandok többféle okból érnek véget,de mindent összevetve egy dolog közös bennük:hullócsillagok,fenséges,megismételhetetlen pillanatok,az örökkévalóság felvillanása,mely egy perc alatt elillan.A miénk még tartalmazott valamit,az igaz érzést..Itt kellett,hogy vége legyen a mi kettőnk közös életének,mikor elérte a legfőbb állomását.Ne csinálj semmi hülyeséget,kérlek..Az élet meg nem állhat szomorúan is mennie kell.Bízom benne majd még látlak,de ha nem akkor is te maradsz örökre az én nyári szerelmem.
Ezerszer:Grace..

Mikor letettem a tollat a szememből egy könny csöppent a papírra.Majd egy csókot nyomtam rá.Kora reggel volt már,nem akartam,hogy Hazza így találjon,ezért hívtam egy taxit,ami elég gyorsan ide is ért.A tőle kapott eljegyzési gyűrűt letettem az asztalra,majd kinyitottam az ajtót és elindultam kifelé.Mielőtt beszálltam volna a taxiba visszafordult a tekintetem a ház felé.Belülről talán arra vágytam,hogy szaladjon utánam,hogy ne menjek el,azonban ez nem történt meg..
Bepakoltam a cuccaimat,és már készen is voltam az indulásra.Mikor elindultunk kinéztem az autó ablakán és láttam,hogy valaki elhúzza a hálószoba függönyét,nem tudtam,hogy ez képzelődés volt -e vagy sem,de már nem is fogom soha megtudni..

A taxiban ülve a repülőtér felé menve elő jöttek azok a bizonyos emlékek,amik sorsfordítóak voltak a mi kapcsolatunkba Harryvel.
Minden szikla-szilárdan elevenedett fel bennem,mintha csak újra éltem volna őket..


*Első találkozás*
-Jól vagy? -kérdezte aggódva mikor elkapott a buszban.
 -És te?Vagyis köszi,hogy megmentettél.-nyögtem ki,pár perce a kérdése után.
-Meddig mész?-kérdezte azzal a szép mosolyával együtt véve.
-Nos,hát eddig.-szálltam le a metróról majd ő is követett.
Minden itt kezdődött el..

*Az első csók*:
-Harry,szerintem mennem kell,mert Leila már vár..-köszöntem el mikor bemutatott a srácoknak.
-Óh,de kár..-sóhajtott fel.Kifelé még megkaptam az ígért medencébe lökést.És elcsattant az első csók is,amit én nem a legjobban fogtam fel..

*A kérdés*:
-Már megint ki ez a hülye,aki nem hagy aludni.-mormogtam magamban,mikor éjszaka hangos zenét hallottam kintről beszűrődve.A véleményem hamar megváltozott mikor rájöttem Harry jött el szerenádozni.
-L-e-n-é-é-l  a  b-a-r..-kezdett dadogásba.
-Ezt inkább hagy abba lécci,de amúgy igen szeretnék.-szakítottam közbe.
Itt még nem sejtettem,hogy a jövőmet igen csak meg fogja határozni az a bizonyos kijelentés..

*Az első veszekedés*:
-Figyu,mondanom kell valamit..-közölte velem.
-Nyugodtan.-válaszoltam.
-Szóval,a menedzserünk azt akarja,hogy egy ideig ne reklámozzuk a kapcsolatunkat vagyis a következő cédénk megjelenéséig..-hadarta el.
-Tudod,ilyenkor az a megoldás,hogy igazából se legyen.-mondtam szomorkásan majd elhagytam a lakását.
Ez után még persze jött az édes békülés..

*Az ígéret*:
-Na,most már letehetsz.-kértem nevetve magamat mikor a Westminister apátság előtt mikor elkezdett körbe-körbe forgatni miközben felemelt.
-Muszáj?Legszívesebben örökre a karjaimban tartanálak.Itt -e szent helyen fogadom,hogy egyszer ide még vissza fogok veled térni,azonban más ok miatt.Remélem érted mire célzok.-tette meg az ígéretét.
-Hát,remélem,hogy jóra gondolok..-mosolyodtam el.
Azóta sem tudom biztosra mégis mit ígért meg nekem az nap..



Felidéztem a fejembe mégis hogyan kezdődött minden,és akkor jöttem rá,hogy már jóval ezelőtt mielőtt gondoltam volna.A szememből záporszerűen hullottak a könnyek és a szívem majd meghasadt a fájdalomtól..
Vissza akartam fordulni,azonban már nem tehettem,nem tudtam volna Hazza szemébe nézni,ezek után.
A taxison láttam,hogy nem érti meg mi gondom.
A telefonom csörögni kezdett.
-Nem veszi fel?-kérdezte végül meg a fuvaros mikor már sokadszorra csengett ki.
-De..-mondtam halkan,majd a fülemhez emeltem a készüléket.-Tessék?-szóltam bele halk,elcsukló hangon.
-Elhittem neked.Mert talán te vagy azaz ember akinek a világon mindent elhinnék,még a legnagyobb baromságot is.Elhitetted velem,hogy szeretsz,közben sehol semmi.A baj ott van,hogy én ezt bevettem.Soha az életben nem volt semmi közünk egymáshoz,de te valahogy megoldottad,hogy én ezt elhiggyem.Játszottál velem.És ne mond,hogy nem így volt.Egyszer minden véget ér.Te csak így tudtál érvelni mindig.Megígérted,hogy minden jobb lesz.Ezt mondtad,és én elhittem kár,hogy csak mese volt!-üvöltötte Harry.Nem bírtam megszólalni tudtam,hogy igaza van.Egy dologban azonban nem,hogy nem szerettem.-Itt vagy?Grace?!-szólítgatott,azonban letettem a telefont..Egy dolgot tudtam mégis,bármennyire is fáj a dolog,ennek így kellett történnie és ezt hamarosan ő is megfogja érteni...

HARRY:
Kora reggel volt.Felkeltem és oldalra fordultam,azonban Grace nem volt mellettem.Az ablakhoz léptem és elhúztam a függönyt.Láttam ahogy egy taxi éppen elhajt a ház elől.Volt egy belső érzésem miszerint ez nem jó jel.Az egész házba rohanni kezdtem,kerestem össze-vissza eszeveszetten a barátnőmet,azonban sehol se találtam.Csak egy papírt,amit ő hagyott itt nekem..
Megfogtam és olvasni kezdtem.Mikor végeztem nem hittem el,hogy komolyan itt hagyott,végleg..Fogtam a telefont,és rögtön fel is hívtam.Rengetegszer kicsöngött.Már ott voltam,hogy leteszem mikor beleszólt halk,vékony hanggal.
-Tessék?
-Elhittem neked.Mert talán te vagy azaz ember akinek a világon mindent elhinnék,még a legnagyobb baromságot is.Elhitetted velem,hogy szeretsz,közben sehol semmi.A baj ott van,hogy én ezt bevettem.Soha az életben nem volt semmi közünk egymáshoz,de te valahogy megoldottad,hogy én ezt elhiggyem.Játszottál velem.És ne mond,hogy nem így volt.Egyszer minden véget ér.Te csak így tudtál érvelni mindig.Megígérted,hogy minden jobb lesz.Ezt mondtad,és én elhittem kár,hogy csak mese volt!-a végére már elsírtam magamat.Vártam,hogy szóljon valamit.Mondja azt,hogy visszajön,és kezdjük újra.Vagy,hogy még mindig szeret.Valamit amivel tudatta volna velem,hogy megéri harcolnom érte.Azonban nem tette,inkább kinyomta a telefont..
A kezemmel ezek után rögtön egy Jack Daniels-es üveg került.Tudtam az,hogy leiszom magam a sárga földig nem segít,de ez abban a pillanatban nem érdekelt.

*******

Ültem a földön.Nem tudom hány percig vagy óráig csak óráig,csak ültem.Arra gondoltam milyen volt az illata,hogyan fogtam meg a derekát mikor puszit adott,hogyan böktem meg amikor viccelődtünk.Csak magunkat láttam.Együtt.Lehetőségem lett volna,hogy odabújjon hozzám,megcsókolni,kérni,hogy szeressen.Könyörögni.Akartam,ott,akkor,mindig és most.Akartam újra,hogy láthassam,halljam a hangját,érezzem az illatát és azt,hogy ne féljek ezt kimondani neki:Akarlak!Mert kellesz!Mert szeretlek!

*******

*7 hónappal később*

Hogy mi történt velem ennyi idő alatt?Hisz 7 hónap nem kevés idő..Élem az életem.Egy ideje már lecsendesedett a sajtó vihar ami akkor kerekedett ki mikor Gracevel szakítottunk.Jut eszembe,azóta se hallottam róla semmit.Nem keresett,nem hívott és még egy üzenetet se hagyott..Rádöbbentem az lesz a legjobb ha elfelejtem,és úgy érzem sikerült is.Ha rágondolok megpróbálom csak a szép emlékeket felidézni,azonban a végére mindig beugrik egy kép,ami azt sugallja kettőnk között nincs mindennek vége,valamit még tartogat az élet.Ilyenkor próbálok elkoncentrálni más fele,legfőképpen ilyenkor a zenélésre.

Ez a kapcsolat ráébresztett arra,hogy nekem már nincs szükségem futó kalandokra,abból a korszakból már kinőttem.Nekem egy igazi komoly kapcsolat kell.Amit keresek is,azonban eddig nem bukkantam rá.Grace óta randizgattam párszor,azonban egyik sem volt az igazi.Talán mindegyikben a volt barátnőmet kerestem,azonban egyikben sem találtam meg..Néha elgondolkozom."Mi lett volna,ha".Külön-külön csak puszta szavak.De együtt képesek ott visszhangozni az ember fejében egy életen át."Mi lett volna,ha"-vajon mi?Sohasem tudhatjuk.Nem tudhatom,hogy alakult az élete,de ha amit akkor érzett,igaz szerelem volt,akkor sosem késő.Csupán bátorságra lett volna szüksége akkor,hogy a szívére hallgasson,és még mindig itt élnék boldogan és tervezgetnénk a leendő életünket..

-Harry.!Na mi van haver?-jött oda hozzám Louis.Rengeteg időt töltött velem,ő volt az aki végig mellettem volt abban a nehéz időszakban mikor szakítottunk Graccel.Azt hiszem a rajongóknak is világossá vált,hogy attól,hogy Larry nincs együtt mindig,igen is létezik és kiállnak egymás mellett a bajban is.Persze a többi fiú is megpróbált segíteni,de legfőképpen csak Lou tudott megérteni igazán.

-Semmi.Csak gondolkoztam..-ráztam a fejem,gondoltam,hogy ez segít elkövetkeztetni és a való életbe visszajutnia az agyamnak.

-Még mindig szereted,igaz?-a szemembe nézett és rögtön tudta a választ.Nem akartam neki és saját magamnak is hazudni,miszerint nem így van.-Felejtsd már el!Az lenne a legjobb..

-Tudom,Louis tudom!De bármennyiszer megpróbálom kiverni a fejemből,nem sikerül.Akkor át jár az,az érzés,hogy én ezt nem tehetem meg vele!-nem vagyok az a síros fajta,de elsírtam magam.Ahányszor rágondolok,rögtön ez van..Kérni,hogy elfelejtsem,olyan mintha azt mondanák éljen meg egy növény víz nélkül..

A legjobb barátom odajött hozzám és átölelt hagyta,hogy a vállán kisírjam a bánatom.

-Hidd el hamarosan minden jobb lesz..-amint kimondta ezt a mondatot mintha villám csapot volna belém.Belülről rettenetes fájdalmak kaptam el,amik a földre döntöttek.Egy szobába ébredtem fel ami a studióba volt.

-Jól vagy?Hívjunk orvost?-kérdezgették a srácok.Körbenéztem és mindegyik ott volt körülöttem.

Ráztam a fejem,miszerint nincs semmilyen szükség orvosra,számomra az nem segít.Az egyetlen orvosság az lenne ha újra látnám a szerelmemet..

A telefonom a zsebembe rezegni kezdett.

-Most azt hagyd.Majd később visszahív,ha olyan fontos.-utasított Liam,azonban nem hallgattam rá és felvettem a hívást.

-Styles..-szóltam bele.

-Jó napot!Ön Grace Horras hozzá tartozója?-a név hallatán a szívem hevesebben kezdett verni.

-Igen..Vagyis a volt barátnőm.Mégis miért?Valami baj van?

-Rossz hírt kell magával közölnöm.A kisasszonynak az éjjel megszületett a gyermeke,és a szülés közben komplikációk akadtak fent.Sajnálom..-közölte velem.

-Grace..Grace.Terhes volt?-dadogtam el.-Ugye nem halt meg mondja,hogy nem?Kérem..-szinte már kiabáltam és az egész termet az én hangom terítette be.A fiúk tátott szájjal és hatalmas szemekkel néztek rám.Ugyan annyira meglepődtek mint én.

-A lélegeztető gépek még élve tartják,azonban drasztikus az állapota.Egy nagyobb csodával érne fel ha túlélné,és még az is,hogy megéli a holnapot..-rettentő rész érzés azt hallani,hogy a lány akit szeretsz,haldoklik és te nem ott mellette,hogy kérd harcoljon a kettőtök boldogságáért..

A telefonáló megmondta mégis melyik kórházba van Grace,és én a szívére kötöttem,hogy míg nem érek oda addig semmi képen se engedjék el a más világra a volt barátnőmet.

-Harry..Igaz amit hallottunk?-fordultak mind felém.És csak Niallben volt annyi bátorság,hogy feltegye nekem ezt a kérdést.

-Igen..Grace,terhes volt.És hamarosan meg fog halni,és ez mind az én hibám..-sújtottam le a tekintetem.

-Ez badarság..Hol van most?-folytatta Zayn.

-New York..És rögtön oda kell jutnom!-jelentettem ki.

**********

A fiúk segítettek szerezni egy magángépet amivel estére már Amerikába is értem.

El akartak kísérni,azonban nem engedtem.Ezt egyedül kell átélnem,a lehetséges utolsó találkozást.

Csak egyben bíztam,hogy még élve találom őt.

Félve rohantam az ismeretlen kórház folyosóján,egyenesen a recepcióig.

-Grace Horras!-hadartam el lihegve.

A recepciós sóhajtott majd megszólalt.

-Intenzív az emeleten..

Rögtön a lifthez siettem,amire aztán várnom kellett volna,ezért inkább lépcsőn szaladtam fel egyenesen a legfelső emeletig.Az idő egyre csak fogyott,próbáltam minél jobban beosztani.

Épp egy orvos jött ki a kórterméből.

-Harold?Ön az?-kérdezte.

-Igen..Ugye még nem késő?-a szívem a szokásosnál sokkal hevesebben vert.

-Egyfolytában csak magát hívogatja.Menjen be és búcsúzzon el tőle,mert lehet utoljára látja..

Berontotta az ajtón.A látvány ami elém tárul,azt egyszerűen nem kívánom senkinek.

Grace az ágyon feküdt,körülötte telje csövekkel,és egy lélegeztető gépre csatolva.A szeme alig volt nyitva,a kezében mégis ott volt egy kis csöppség egy kisfiú.Hogy mégis honnan tudtam,hogy fiú?Elég volt ránéznem.

-Grace..-siettem oda az ágya mellé.-Szerelmem,jól vagy?-tudtam,hogy hülye kérdés volt ezt feltenni.Istenem,de régen mondtam már valakinek is azt,hogy "szerelmem".
-Boldogan..-mondta közbe pedig szaporán vette a levegőt.Rossz volt ránézni,sose láttam még ilyennek.Látszott rajta,hogy minden egyes életben maradt percéért megszenved.-Ő,itt ez a kis csöppség Spencer,a te fiad..-a kezemet a szám elé tettem mikor meghallottam azt a szót a "te fiad".
-Miért nem mondtad előbb?Melletted lettem volna és segítettem volna mindenben..-szorítottam meg a tenyerét.
-Sokszor elakartam,hidd el.De nem akartam tönkretenni az életed..-lassan beszélt.Kezdtem rájönni mégis miért hagyott ott.A fejembe beugrott egy régi emlék.

-Szeretnél te majd valaha egy kis Harryt?Szóval szeretnél majd gyerekeket?-kérdezte mikor mozi után felmentünk a tetőre.
-Imádom a gyerekeket,szerintem ez a Lux-szal való kapcsolatomból is kiderült.Azonban a gyerek vállaláshoz még túl fiatal vagyok.Esetleg egy 10 év múlva szeretnék erre a témára visszatérni amikor már kiéltem és buliztam magamat és felkészültem egy nyugodtabb életre.-kezdtem megérteni azt az arckifejezését amit akkor vágott.Nem csoda,hogy félt elmondani nekem,mikor én szinte közöltem vele,hogy nincs szükségem egy gyerekre.

-Úgy sajnálom..-nyögtem ki végül.
-Tudnod kell,hogy szerettelek.Akkor,most és mindig..az arca kezdett egyre fehérebbé válni.
-Én is téged.Most pedig harcolj.Harcolj,hogy boldogan élhessünk hármasban a kisfiúnkkal együtt.Kérlek..-Ő csak haloványan elmosolyodott és rázta a fejét.
-Vigyázz rá.Rád bízom,neveld fel.-nem értettem,hogy egy hova tűnt az az optimista lány aki még a lehetetlent is elhitte és megvalósította.
-Köszönöm,hogy a világ legboldogabb emberévé tettél..-ez az a mondat,amit már sokszor elakartam neki mondani.
-Én meg köszönöm,hogy megtanítottad,hogy az álmok valóra válhatnak..-a szemét elhagyta egy könny,amit rögtön letöröltem az arcáról.Tudtam,most nincs ideje sírásnak.-És köszönöm,hogy szerethettelek.
Belenéztem hatalmas aranybarna szemeibe,amik még mindig tisztaságot árasztottak.
Felé hajoltam és megcsókoltam.
A csókunkba mindketten egy dolgot súgtunk bele:"Summer Love".Majd azt vettem észre,hogy szemei csukodnak a gépek pedig csipogni kezdenek.Ez volt az utolsó csókunk..
-Orvost,orvost.!-ordítottam.Majd Gracere hajtottam a fejem.
-Ne hagyj itt szerelmem,kérlek ne..-kéregettem sírva,azonban hiába,ő elment egy másik világra engem pedig itt hagyott,egyes egyedül ebbe a hatalmas világba.Az arcára néztem ami hófehér volt,azonban ott ragyogott rajta még most is az elbűvölő mosolya.
Az orvos bejött engem pedig kiküldött.10 perc múlva sajnálkozva jött ki hozzám.
-Sajnálom..-innen már minden tudtam.Majd jött mögötte egy nővér is.A kisfiam tartotta a kezében.
-Megakarja fogni?-kérdezte.Én csak bólogattam majd a kezembe adta.A csecsemő rám mosolygott.Nem is tudta mi történt az anyjával,honnan is tudná,hisz ő még túl kicsi hozzá.Azonban már rögtön azon kezdtem gondolkodni,hogy mit válaszoljak majd neki mikor már saját magától megtudja kérdezni tőlem,hogy "Anya hol van?"Ránéztem és én is elmosolyodtam.A nézése,a szemei,a mosolya ezeket mind az anyjától örökölte..
-Vigyázni fogok rád,ígérem..-nyomtam egy puszit a homlokára..

*Mesélő*
Mi ez ha nem igaz szerelem?Teltek a hónapok,az évek és vele együtt a kis Spencer is növekedett.Harry megígérte a szerelmének a halálos ágyánál az nap,vigyázni fog rá és lám be is tartotta.Az érzés azóta sem tűnt el belőle,azonban beletörődött,hogy egy időre el kell búcsúzniuk egymástól.A halált követően nem sokára a slágerlisták élére a Harry által írt dal került.Senki sem tudta biztosan,hogy ez Grace számára lett írva,azonban sokan felismerték benne zavaros ám de különleges szerelmük történetét.
A fiú mindennap kijárt a sírhoz ahova szerelmét helyezték végső nyugalmára.Elmesélte neki,hogy mi történt vele az nap és,hogy mennyire hiányzik neki.Mindig vitt neki egy száll vörös rózsát,mivel az volt a kedvence.Azonban ez a folyamat egyszer megállt.Vajon azért mert Hazza kiszeretett a lányból?Nem..A kisfiúk már felnőtt és korántsem volt olyan kicsi mint volt és úgy érezte kötelessége követni a másvilágra is az ő "hercegnőjét.."Az emberek nehezen tudták feldolgozni,hogy az általuk szeretett énekes már a múlté,azonban tudták legalább a túl világon megtalálta a boldogságot amit itt elveszített.
Most már boldogok együtt,ott a messzeségbe az angyalok között és tudják az ő történetük nem fejeződött be,inkább csak most kezdődik el..

Még mindig bennem vannak azok a régi szép emlékek..Mikor még nem törődtem a jelennel csak siklottam a múltba ahol rengeteg hibát követtem el..De ezekbe mind velem volt az a srác is akinek a szerelme,ki merem jelenteni: "Életem legjobb ajándéka volt." Már nagyon régóta nem láttam de még mindig érzem az illatát,a csókjának zamatát..A fülemben zeng bársonyos hangja és kiverhetetlen "szeretlek" szava..Sokszor gondolok rá,azonban a viszontlátást nem tervezgetem,mert az elrontana minden emléket amire eddig boldogan tekintettem vissza..De egy biztos ő marad örökre az én nyári szerelmem..

........

#Díj 5.

Köszönöm a díjat Cser Hannának <3

Szabályok:
A) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
B) Tedd ki a díj képét az oldaladra bármilyen formátumban, majd másold át a díj adójának oldaláról!
C) Válaszolj az eredeti kérdésekre!
D) Küldd tovább maximum öt blogírónak!

Válaszok:

1.Milyen blogokat szoktál olvasni?Ezt szoktam olvasni<3
2, Kedvenc gif-t?rengeteg van

3, Kedvenc videó?Az összes
4, Álom pasi?Harry Styles*--*
5, Boldog vagy?Fogjuk rá..

Kérdéseim:

1,Mi ösztönzött az íráshoz?

2,Van kedvenc blogod?

3,Szereted a pingvineket?

4,Szoktál a saját életedből ötletet meríteni?

5,Mikor írsz,akkor mi jár a fejedbe?

Akiknek küldöm:

Nagy Bogii

Szabó Berenice

Káli Fruzsi

Többnek nem tudok,sorry:/ A részt hamarosan felteszem,addig is hali:*

2.évad 55.rész-Költözés..

Hát igen,hamarosan vége.Még 2 rész.Nekem ebbe még belegondolni is rettentő fura érzés.Így kicsit nehéz,hogy egyikőtök azt írja siessek a kövivel,másik pedig azt,hogy ne mert így tovább tart a blog..De mindent össze vetve azt akarom,hogy az utolsó rész a lehető legtökéletesebbre sikeredjen,ezért bele telik majd egy kis időbe mire végzek vele,de azért majd megpróbálok sietni vele,és egy kis részlete már meg is van írva benne.Most nem fogok még itt búcsúzkodni,hanem azt majd a következő részbe teszem meg ami a 100.-kal lesz egyenlő..Jó olvasgatást:)*

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:

Wiw.:A sírás még ráér,a következő részre tartogasd:) Épp azt akarom elérni,hogy még fogalmatok se legyen,hogy fog végződni,mert szerintem így izgibb:$ <3

Hanna Cser.:Ellenkezőleg imádlak benneteket<3 
Liz F.:-Erre igyekezek mindig,hogy eltudjalak titeket kápráztatni,nem tudom mennyire látszik:D
          -Te is tudod egyszer mindennek vége szakad,és ennek is a vége hamarosan bekövetkezik:)
          - Köszönöm,ez jól esett <3
GRACE:

-A csillag a miénk,a pillanat a miénk,a boldogság miért nem tartózhat ide ezek közé?-kérdeztem és talán választ nem is vártam.A fejemet az ölébe hajtottam.A hajamat fürkészte közbe amit éreztem így látatlanba is.Nem szólt egy szót sem.Ráakartam kérdezni mégis mi ennek az oka azonban nem
 tettem.Hogy miért nem?Megakartam várni míg maga mondja el mindenféle kérés nélkül.A füvet kezdtem el tépegetni ami körülöttünk terjedt el.
-Költözz hozzám.!-jelentette ki hirtelen a síri csend közepette.
-De Harry,ott vannak még a fiúk is..Nem akarok belekavarni a ti férfi hiú legénylakásotokba..-ellenkeztem.
-Nem oda..A saját,külön lakásomba a belvárosba.Mindig is elakartalak oda vinni,de ez elmaradt eddig,de most szeretném ha odaköltöznél velem.Úgy is szinte mindig együtt vagyunk,felesleges mindig ide-oda hazafutkározni..Szeretném veled ezáltal is összekötni az életem,és szorosabbra fűzni a kapcsolatunkat..-az utolsó mondatával valahogy a szívembe hatolt.És nem volt kérdés mégis mit válaszolok neki.
-Harry..-ugrottam a nyakába.És hempergésbe kötöttünk ki.
-Ezt most vehetem igennek?-kérdezte kicsit félve azonban nevetve is egyben.
-Ezt egy hatalmas nagy igennek veheted.!Természetesen csak ha kibírod a velem való együtt lakást.-kuncogtam fel.
-Ismerlek.Tudom nehéz eset vagy -e téren.De én imádom mikor reggel leordibálsz,hogy keljek már fel,avagy azért mert nem hagylak aludni.Hogy néha képes vagy velem ordibálni pár apróságért.Hogy nálad néha a pirítós is odaég,de ez nálam semmit sem ér..Mert tudom,hogy meg van benned az akarat,és neked azok az apróságok számodra sokat érnek..És ezek mellett ott vannak még azok az édes pillanatok.Mikor felébredsz,mint a virág téli álmából vagy mikor rám mosolyogsz a nap minden tájában.Mikor aranyosan ásítasz mikor álmos vagy,vagy esetleg éjszaka odabújsz hozzám,ami előtt megtörténtek a gyertyafényes vacsorák.Számomra mind ezek aranyat érnek és sokat jelentenek..-sorolta fel,és néhányban tényleg magamat fedeztem fel.Csak még szorosabban odabújtam hozzá,hogy érezze én mellette vagyok és leszek is.
*********
Még pár csodás napot töltöttünk a vidéki házba,megfelejtkezve minden gondról és problémáról.Csodás volt minden ott töltött pillanat és úgy érzem hozzá tudnék szokni a vidéki élethez,elszokva a városi nyüzsgéstől.
-Muszáj hazamennünk?!-nyafogtam mikor már a kocsiba pakolásztunk be.
-Igen,muszáj..Mivel már hónapok óta tartogatok neked egy meglepetést ami ma este beteljesül.-vigyorgott rám sejtelmesen.Fogalmam sem volt mégis miről beszélhet,mivel ez a pár nap alatt megkaptam tőle mindent,és semmire sincs szükségem másra..Ismerem jól,ezért tudom bármennyire kérdezgettem volna,hogy "mégis mi az",úgy sem mondta volna el,ezért inkább csak én is mosolyogtam.Mellette megtanultam kivárni a dolgokat és nem eléjük sietni..
A nap hevesen ránk sütött,innen is észre lehetett venni,hogy kora reggel van.Ez a hajnali kelés annak volt köszönhető,hogy ma még át kell pakolásznom Hazza házába,ami elég sok időt von maga után.
Hazafelé úton jöttem rá,hogy a napok villám gyorsan peregtek le a naptáron és hamarosan közeleg az ősz.Vagyis a hivatalos dátum szerint holnap..Ez a környezeten nem volt megfigyelhető,mivel a fák nem "öltöztek" sárga vagy éppen barna levelekbe,amit hamarosan elengednek útjaikra,és az időjárás is még az az igazi Londoni nyári volt.
-Grace,nem akarsz kiszállni?-kérdezte Hazza mikor kinyitotta nekem a kocsi ajtót.Észre se vettem,hogy vissza is értünk,annyira elbambultam.
-De,egy perc és megyek addig menj előre majd valaki beenged..-mondtam neki majd kérésemet teljesítette és egyedül hagyott.
Ránéztem arra a hatalmas házra ami elém tárult.

 Ezt mind a nénikémé,és nekem már szinte az otthonommá vált.Annyi emlék köt ide és annyi boldog perc,nehéz lesz innen elszakadni..
Itt történt meg az első együttlét Harryvel és még is csak ezen a helyen töltöttem már a második nyaramat és furcsa,hogy nem lesz még egy egy búcsú harmadik..
Rengeteget voltam itt azonban a házat teljesen még sose volt alkalmam teljesen körbe járni.A virágokkal teli udvarán sétálni,avagy naplementét nézni onnan.Mert én mindig rohantam össze vissza,avagy Hazzával voltam napokon át.Néha eszembe jut,hogy mégis csak a nagynénémhez jöttem tölteni a nyarat,ehelyett szinte épp,hogy töltök vele egy kis időt,pedig 16 évig a létezéséről sem tudtam..
A ház sarkán egy kis eldugott részen van egy fa,amit a szobám ablakából mindig láttam és különlegesnek gondoltam.Mindig megakartam nézni azonban eddig soha sem tettem meg.Most mégis..Odasétáltam hozzá.Az ágára egy lelógó hinta volt kötözve.Beleültem és aprókat lökni kezdtem.Elgondolkodtam mindenen.Nem túl korai -e ez az összeköltözés?Az elején még én is örömteljesen mentem bele,de lehet felelőtlenség volt ez tőlem..És akkor a nagy gondolkozás közepette a vállamra egy falevél zuhant,ez egy jel volt,vagyis én annak vettem..Leugrottam a hintáról és berohantam a házba.Amint beléptem rögtön szembetűnt,hogy Hazza Leilával beszél a nappaliba.Nem nagyon volt számomra se kérdés mégis miről.
-Kedvesem..-állt fel hozzám a barátom.
-Harry,egy pillanatra kettesben hagynál minket a nénémmel?-kértem meg.-Addig nyugodtan menj fel a szobámba mindjárt én is követlek.-mosolyogva bólintott majd a lépcső felé vette az irányt.Megvártam míg az árnyéke is eltűnik majd leültem Leila mellé.
-Büszke vagyok rád..-mondta könnyes szemmel nekem.-Büszke,hogy ilyen fiatalon már is ilyen nagy céljaid vannak..
-Harry mindent elmesélt?-kérdeztem mire ő bólogatott.
-Mi a baj kicsim?
-Félek,hogy nekem ez nem fog menni.Félek,hogy túl fiatal vagyok még a feleség és..-itt megálltam és próbáltam úgy tenni mintha befejeztem volna a mondatom.Nem akartam hozzátenni,hogy "és az anya szerepre".
-Gyere csak ide.Ez teljesen normális,hogy vannak kételyeid.Szerinted 18 évesen más nem ugyan ilyen ha ha valami fontos dolog előtt áll?Azonban te nagyon emlékeztetsz valakire,valakire akire ugyan olyan büszke vagyok mint rád..-sejtettem mégis kire gondol mivel ezt sokszor megkapom az életem folyamán.
-Anyára?-mondtam ki mosolyogva.Egy dologért nem szerettem mikor hozzá hasonlítottak.Én nem vagyok olyan jó mint ő,én korántsem vagyok tökéletes.Lehet,azért hiszem hibátlannak mert ő az anyám,ő az aki a világra hozott,de én mindenképpen így látom és ezen nem tud senki sem változtatni.Épp ezért nem látom kettőnk között sem külsőre sem belsőre a hasonlóságot.
-Igen,rá..A mosolyod,a nevetésed,a nézésed is ugyan olyan..-akaratlanul is elmosolyodtam.Talán kicsit el is pirultam.
-Köszönök mindent,most sokat segítettél nekem..-öleltem meg.
-Örülök,hogy segíthettem kincsem..-ölelt ő is vissza.Én már csak a második anyukámnak hívom..-Menj,keresd meg a barátodat,ne hagyd sokáig egyedül.-invitált a dologra,majd felszaladtam a lépcsőn egyenesen be a szobámba,ahol Hazza ült az ágyon.A kezébe egy könyv volt,amit meglátva rögtön sokkot kaptam.A naplóm volt az.Az a könyv amibe olyanok voltak leírva amiket a legjobb,ha ő nem olvas el.
-Azt tedd le.!-kiabáltam rá.Mire a rózsaszín kis szőrös füzet a földön landolt.-Mennyit láttál belőle?-kérdeztem rögtön idegesen.
-Itt feküdt a földön,gondoltam felveszem neked.Egy sort nem olvastam belőle..-látszott rajta,hogy nem
érti miért reagáltam így.
A fejemet ráztam és a kis füzetet megfogtam és bevágtam a szekrényem mélyére,majd leültem mellé.
-Ne haragudj..-nyögtem ki végül.-Akkor segítesz csomagolni?-mosolyogtam végre rá.
-Talpra fel kisasszony.!-emelt fel az ágyról.
Hazza legszívesebben mindent bevágott volna a bőröndbe,de én úgy döntöttem inkább itt is hagyok dolgokat.Azért egy bőröndöt sikerült teljesen csurig töltenem.

 

-Készen vagyunk?-lépett elém.

-Teljes mértékben..-adtam a választ,majd forró,gyengéd csókot váltottunk egymással.

Majd fogtuk a cuccokat és bepakoltuk az autóba.Amivel aztán a leendő közös házunk felé vettük az irányt.

Egy gyönyörű fehér háznál álltunk meg körülötte teles tele fával a város szélén.

Olyan nyugodt volt minden.A zaj amit csupán hallani lehetett az a madarak csiripelése volt,semmi több.

 

-Üdvözöllek a leendő lakhelyeden..-mutatott a ház felé.Végig sétáltam egyenesen a medence mellett a ház ajtajáig,és végig tátva maradt a szám.-Nem is tetszik?-kérdezte meg végül.

-Dehogyisnem..de valahogy a saját házadat nem ilyennek képzeltem el.Hanem olyan pörgösnek,ahol a világ legnagyobb bulijai szoktak lenni,és nem ilyen nyugisnak..

-Hát akkor csalódnod kell bennem.De remélem kellemesen.Azonban van egy jó dolog is az itt lakással együtt,csupán 10 percnyire van innen kocsival a tenger.-csillogtak fel az ő és én szemeim is.-Este felé lenézhetnénk.-folytatta.

-Én benne vagyok.-mosolyogtam bájosan.-De akkor siessünk,hogy végezzünk a kipakolással.

Bentről nézve is tiszta tökély volt a ház.Pedig azt hittem rá fér majd egy jó kis takarítás.

-Mond,te valaha használtad ezt a házat egyáltalán?-kérdeztem rá mivel bárhova néztem minden csillogott és villogot.

-Nyáron nem igazán,de amúgy rengeteg vagyok itt.Általában Katherine jár ide a legtöbbet.-a női név hallatán kicsit megzökkentem,hogy még is ki lehet az.A nézésemből,szerintem észre vette a bennem uralkodó féltékenységet mivel folytatta.-Katherine a takarítónőm.Minden héten kijön ide.Ma is,mivel megkértem rakjon mindent rendbe a te tiszteletedre.

-Aranyos vagy..-simogattam meg az arcát.Azonban utána már rögtön elkezdtem a szekrényekbe pakolászni.Az elején még féltem,hogy valahonnan rábukkanok pár intim dologra Hazza előttem lévő életéből,ami esetleg itt maradt,azonban szerencsére ez nem történt meg.

Ránéztem az egyik könyves polcra aminek elején két kép díszelgett.Az egyiken Anne,az anyukája volt a másikon pedig én még tavaly.Sosem szerettem azt a képet,azonban itt elnézve kezdem megszeretni.

Este felé járt az idő mire mindennel végeztem.Majd ki jól végezte dolgát ledőltem a mögöttem lévő hatalmas francia ágyra.

-Grace,drágám készülődj..-lépett be a szobába Harry.Aki jut eszembe,eddig rejtélyesen eltűnt valahova.

-Mégis hova?-nyafogtam mivel kicsit fáradt voltam.

-Mondtam,hogy vár egy kis meglepetés még rád ma..-mosolygott rám sejtelmesen..

Hamarosan a közeljövőbe újra jelentkezek és akkor felkerül az utolsó rész is.Addig is halii:*

2.évad 54.rész-Szeretsz?

3 rész..Nekem erről a számról rengeteg dolog jut eszembe.Mint például 3 a magyar igazság,avagy,hogy a mesékben is általában mindig 3 próba van.Remélem most ezzel a blogomat is belevésem a fejetekbe a 3-as számocskához:) Tudom ez már eléggé vagyis igazából is a végén jár,de nem szeretném még a búcsúzkodásról olvasni.Az még ráér kicsit,nagyon kicsit..

Most ezt lehet nem itt kéne,de ezt muszáj most itt megtárgyalnom.Én magamat olyas fajta "írónak" -ha nevezhetem annak magam-tartom aki tényleg azért ír mert szeret és nem másért.Célzok ezzel arra,hogy nem tudok kiakadni azon,hogy ha kevés a komik száma.Jó,örülök neki ha sok meg minden,de nálam nem csak ez számít.Baromira kitudok akadni mikor azt olvasom valahol hol ilyen meg olyan kevés komment van,és akkor megnézem és mindezt a 3-7 avagy több megjegyzésre mondta..Valahogy én ilyen vagyok,de lehet bennem van a hiba.És akkor itt a rész jó olvasgatást:*

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:

Wiw.:Én majdnem a kommenteden könnyeztem ki.Nem tudom miért,de többször elolvastam míg vége felfogtam mindent,pedig kivételes alkalommal elég érthetően fogalmaztál.Igen,nagyon különleges vagy erre már rég rájöttem:) te vagy az egyik olyan ember aki képes még akkor is megnevettetni,mikor teljesen padlón vagyok<3 Lehetséges,hogy az jutott eszedbe a címről mivel annak arról a dalcímről mintáztam ezt a címet is.Én mikor a komidat olvastam és válaszoltam akkor indítottam el háttérzenének:) A blog és az írója is viszont imád<3

Cser Hanna.:Köszönöm nagyon aranyos vagy<3 elárulok egy titkot,te is rám hoztad a sírhatnékot.De pssz,ez maradjon köztük,nem szeretem ha nagyon gyengének ismernek meg az emberek érzelem terén<3

Ezt hallgassátok olvasás közbe.Nem tudom valakinek ismerős -e a zene,de én nagyon imádom.Mert a kedvenc sorozatomból van az Ezel-ből.Nekem az a sorozat nagyon tetszett,mert nem csak arról szólt,hogy az élet ilyen meg olyan szép,hanem meg volt benne található a szomorúság,bosszúvágy,lövöldözés és azért az évek múlva is annyi rossz után égő szerelem is..Én személy szerint sosem felejtem el azokat az időket mikor a tévé előtt ültem és popcornnal a kezembe néztem mi történik benne,és annyira jó lenne ha valaki valaha a blogommal kapcsolatban is így érezne,mert ez hatalmas elismerés<3

GRACE:
A taxi amin ültem egyre távolabb vitt a férfitól,akit annyi ideje szerettem.Azt hittem,ha egyszerűen beszállok,ülök és nem gondolok semmire,egyszerre elmúlik minden amit valaha éreztem.Nos,tévedtem.Az ablaküvegen át bámultam.ahogy minden egyre távolabb kerül tőlem.Minden,kivéve az érzéseimet.
Este felé kiültem a ház előtt lévő hatalmas teraszra.Már órák óta itt vagyok és fura nekem ez a hatalmas nagy csend.
Hiányzott Harry,pedig még csak nem rég váltunk el.Szeretem amikor felhív,és hallom a hangját.Szeretem mikor sms-t ír,és a gondolatait olvasom.Szeretem mikor találkozunk és átölel erősen.Szeretem mikor megcsókol,oly lágyul és tüzesen.Szeretem mikor beszél.Szeretem amikor a szemembe néz,és közli,hogy szeret..
Pár napra míg eldöntöm mit akarok addig ezektől mind meg kell szabadulnom.Megtanultam mellette,hogy a szerelem nem azt jelenti,hogy lefekszel valakivel és hogyha nincs valaki melletted,nem azt jelenti,hogy egyedül vagy.
Ha valaha is elválnak majd az útjaink Hazzával már nem leszek szomorú,mert tudom,hogy ez igaz szerelem volt.És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben,boldogan fogok rá mosolyogni,és majd eszembe jut,hogyan hevertünk a fák alatt,miközben megtanultunk szeretni.Mert én mellette éreztem elsőnek igazán ilyet..
Azonban egy élményt nem akarok átélni.Egy dolgot amitől félek.A "nagy szerelmet".Azt,hogy bármi volt mi mindig fogtuk egymás kezét,egymásnak forró szavakat mondtunk.Boldogok voltunk,mint soha senki más.És akkor egy nap elmondom neki:Hé,gyereket várok,egy kisbabát.Hazza nem szólt egy szót sem,csak elköszön és többé nem jön vissza.Elmenne némán és hidegen.És hát ez lenne a "nagy szerelem".És akkor megszületik a kisbaba.Várom,hátha visszatér mellém..De nem jön..Együtt élek a kisgyerekkel és már benne lelem az örömömet,eltelik az ifjúságom.És akkor egyszer elmegyünk sétálni,ami eleinte teljesen átlagosnak tűnik.De akkor egyszer csak Harryt pillantanám meg és könnyeken át így szólnék a gyermekhez:Ez volt az apád.!Nem,ezt egyszerűen nem bírnám ki..Bármennyiszer elé állok és elakarok neki mondani,ez játszódik le a fejembe,hogy hát ha ez lesz,én félek a csalódástól és visszautasítástól..
Vaksötét volt.Bármerre néztem sehol senki,egy árva lélek sem.Csak a zöld környezet és a friss levegő.
Hogy egyedül éreztem -e magamat?Nem,egyáltalán nem.Lehet,hogy fizikailag az voltam,de lelkileg nem.Mivel akit egyszer a szívembe zárok az mindig ott lesz velem bárhova is menjek.
Jót tett nekem ez a kis egyedüllét,azonban belülről mégis vártam valamire,hogy valami történjen.Túlságosan is hozzá vagyok szokva,hogy pörög az életem,és pár perc szünetet nem hagyok a történések között.
Besétáltam a kis házba és a bőröndömhöz léptem.A telefonom megállás nélkül csörgött.Rengeteg nem fogadott hívás várt.Megfogtam a készüléket és kikapcsoltam.Csupán egy gomb nyomás,és megszakadt a kapcsolat köztem és a világ között a kapcsolat.
-Viszlát Harry..-mondtam közbe,mivel ő volt az aki eléggé csak elakart érni.
Megakadt a fejembe a gondolat,hogy biztos keresett otthon is,mit gondolhat rólam,hogy csak így rejtélyesen eltűntem.És Lucyval mi lehet?Ő is rettenetesen aggódhat értem,ahogy ismerem.Csak egy üzenettel váltam el tőle,ami pár lapra vésett szóból állt.Gondolkoztam,hogy felhívom és elmesélek neki mindent,de nem,nem lehet..Az ágyra zuhantam és igyekezetem álomba ringatni magam,azonban ez nem sikerült ezért kimentem a ház elé és csöndben a csillagokat vizsgáltam.Ez nem olyan romantikus mint amikor a pároddal együtt teszed,de legalább tudod,hogy egy ég alatt vagytok azzal akit szeretsz..

HARRY:
Grace olyan hamar és gyorsan tűnt el mellőlem.Látszott rajta,hogy valami baja van.Máskor nem viselkedik így.Egy ideig még csak álltam az ajtóban és előre bámultam,talán vártam,hogy visszajöjjön,azonban rájöttem hiába.Ő elment és van egy érzésem,hogy ma már nem is fogom többet látni.Bevágtam magam mögött az ajtót és felrohantam az egyik szobába.Néha nem értem a barátnőm viselkedését.Olyan zavaros,de ez is mostanában alakult ki.Vagy eddig is ilyen volt csak nem vettem rajta észre?A párnám alól egy képet húztam elő amin Grace arcán egy hatalmas nagy mosoly csüngött és egy nyalókával pózolt.Akkor készült mikor még Holmes Chapelbe "újra gyerekek" napot tartottunk.Olyan boldogak voltunk és akkor tényleg úgy éreztem ő az örökké valóságig velem lesz,ami számomra nem egy hónapot,sem éves,hanem tényleg örökké-t jelent..
De egy ideje a mosolya sem a régi.A nézésében bánatot és keserűséget fedezek fel és látom rajta,hogy a szívét nagyon bántja valami,amire azonban sosem merek rákérdezni..Úgy éreztem ez mind az én hibám.A közvetlen mellettem lévő párnát dühömbe a földhöz vágtam és a szememből egy könnycsepp csordult ki.
-Nem akarom elveszíteni..-nyögtem ki.Volt egy olyan érzésem,hogy nem sok van hátra míg ez a mondatom be nem teljesül.
A kezemmel egy kéz mozdulattal csupán letöröltem a szememet,majd eldöntöttem,hogy átmegyek Gracehez.
Leszaladtam a kocsihoz a fiúknak pedig csupán nem is szóltam,hogy elmegyek,egyszerűen akkor ez nem volt a fejembe.Kis idő múlva már a barátnőm házánál is voltam.
Az ajtóhoz szaladtam és lázas kopogásba kezdtem.Elég sokáig kellett várnom míg végre valaki ajtót is nyitott,Lucy volt az.
-Grace hol van?-kérdeztem rögtön.
-Neked is szia.Azt hittem veled ment el valahova.-meredt hatalmas szemekkel felém a lány.-Egy kis cetlit hagyott nekem is csupán.-felém nyújtotta a papírt amit rögtön el is olvastam.Magamban akartam azonban lehetséges nem sikerült.
-Pár napra elmegyek,ne keress.Majd jövök.Nyugi nincs semmi baj,de ez most szükséges.-olvastam fel.-Én üldöztem el..-mondtam keservesen majd a kezemet az arcomra temettem.
Rettentő rossz érzésem volt akkor.Mégis hol lehet?Hova menekülhetett a lány akit szeretek?
-Harry,ez nem így van..Hamarosan haza jön és akkor majd megbeszélitek.-szegezett felém egy mosolyt,amivel bizalmat akart bennem gerjeszteni,azonban nem sikerült.
-Én ezt már nem értem.Akkor mi hogy van?!Kérlek,mond el bármit is tudsz róla amit én nem.!-újra szinte a sírás határán voltam.Könyörögtem,igen őszintén szólva a belső fájdalomtól könyörögtem.
-Nem tehetem..-rázta meg a fejét.
Vettem egy nagy levegőt majd már az ajtó felé kezdtem menni.
-De várj..-szólt még utánam.-Lehet van valami amiben tudok segíteni.-odafordultam felé és nagy szemekkel vártam mégis mit akar mondani.-Nem biztos,de lehet tudom,hol van Grace.A kertész az előbb hívott mielőtt ideértél volna,hogy a vidékiházba van valaki,feltehetőleg Grace az..-tudtam meg egy újabb információt.-Ne csinálj semmit Harry,kérlek..-tette hozzá.
-Sajnálom,de ezt nem ígérhetem meg..Örök hálám feléd.-mondtam majd már ki is mentem az ajtón.
Még Lucy kérésére sem tehettem meg azt,hogy nem megyek a barátnőm után.Rengeteget hallottam már arról a "híres" London melletti vidékiházról.Sokszor beszéltünk arról,hogy egy hétvégére le megyünk oda,azonban ez sosem jött össze.A címét azonban megjegyeztem mert egyszer egy lapról láttam a házukban,és valahogy berögzült az agyamba.Beültem a kocsiba és gondolkozás nélkül a gázra tapostam.A gondolataimat próbáltam elüldözni,és csak az útra figyelni,de nem igazán sikerült.
A kocsi anyós ülésén még ott volt egy pulcsi ami Grace-é volt,még régebben hagyta itt egyszer.Megfogtam az egyik kezemmel és újra átéreztem az illatát ami még mindig olyan méz édes és kókuszos volt.Imádtam ezt az illatot,arra emlékeztetett mikor tavasszal nyílnak a virágok.Egy pillanatra nem figyeltem és rögtön kormányt kellett rántanom mivel majdnem neki mentem egy oszlopnak,azonban ezt még megúsztam.
Már este volt mikor a szemem előtt feltűnt a hatalmas faház.Leparkoltam a közelébe,a fejemet pedig a kormányba vertem.Egy pillanatra megfutamodtam a gondolattól,hogy újra a szemébe kell néznem és kérdőre vonnom mégis miért tette ezt.Akkor azonban eszembe jutott egy mondás:Ne gondolkozz...Cselekedj.!Egyszer élünk,és lehet,ha most nem teszed meg,örökké bánni fogod.
Ezt régebben mindig Caroline mondogatta nekem.Furcsa,hogy a volt barátnőm mondása jutott eszembe,de -e téren mindig is igaza volt..Vele mindig minden olyan könnyű volt.Talán nem féltem attól,hogy elveszítem egyszer,hanem ebbe beletörődtem. Grace azonban teljesen más.Ő olyan különleges és más mint a többi lány.Nevezhetném őt életem értelmének is.Azonban előtte ezt nem teszem,mivel ilyenkor látom,hogy valami bántja.Kiszálltam a kocsiból és a ház ajtaja felé vettem az irányt.A terasz előtt egy homályos alakot fedeztem fel akinek a háta mögé lopóztam.A vállát gyengéden simogatni kezdtem.Reméltem,hogy nem rémül meg tőlem.Szépen lassan a fejével tett egy 180 fokos fordulatot.Tűzforró arcán döbbenetet fedeztem fel.Egyikünk se tudod megszólalni csak néztünk egymás felé.A távolság köztünk a tíz centit alig közelítette meg.A levegőben éreztem azt az egy fajta vibrálást és azt,hogy egyre csak szűkül.
-Meg akarsz csókolni?-kérdeztem meg suttogva.
-Most nem..-mondta alig hallhatóan.
-Nem hallottad mit mondtam!
-De,hallottam.-helyeselte önmagát.
-És mit mondtam?-kérdeztem.Muszáj volt kiderítenem még mindig szeret -e.
-Meg akarsz csókolni?-ismételte el a kérdésem.
-Meg.-mondtam majd egyből ajkaira is tapadtam.Nem tolt el magától,és éreztem ő is ugyan úgy érez mint én.A gyomromban még mindig repkedtek a pillangók,mint a vele töltött első találkozástól kezdve mindig.A hajába gyengéden beletúrtam.Ő még mindig nem tolt el magától.Akkor váltunk szét mikor már mindketten levegő után kapálóztunk.
-Miért jöttél el?Miért nem vetted fel a telefont?Mi történik velünk mostanában?-kérdezgettem.Vártam a választ ő azonban csak lesújtotta a nézését a földre.
-Szükségem volt egy kis egyedüllétre..-adta a rövid választ.
-Nézz a szemembe..-a kezemet az arca két oldalára csúsztattam.Félve de a szemembe nézett.-Már nem szeretsz?
-Neked nem lennék képes hazudni..-próbált tőlem hátrálni azonban nem engedtem.A számmal egy "válaszolj" szócskát súgtam oda hozzá.-Igen,szeretlek.Most örülsz,hogy kimondtam?-a hangját kicsit felemelte.
-Csupán egy egyszerű kérdést tettem fel,de ha neked ez olyan nehéz..
-Miért,te szeretsz?-kérdezte már kiabálva.
-Nem,én nem szeretlek..Hanem egyszerűen nélküled nem tudom elképzelni az életem.Azt,hogy más karjaiban látlak,hogy valaha is másé leszel és nem az enyém..Örülten szerelmes vagyok beléd.És most ezt az egész világnak kikiabálom,mert szeretném ha mindenki tudná,hogy szeretem ezt a lányt,Grace Horrast.!
-Harry nem kell,nem szükséges.-mondta kuncogva majd az ujját a szám elé tette.
-Biztos?Mert én szívesen megteszem.
-Ja,persze ahol senki se hallja ott szívesen megteszed.-álcázott színészi felháborodást.
-Ha kell bárhol megteszem..-léptem közelebb hozzá.
-Nem szükséges.Nekem annyi is elég ha csak én tudom..Válaszolsz nekem valamire?-rá mosolyogtam majd bólintottam.Leültünk az udvaron lévő hintaágyra.-Miért jöttél ide utánam?Vagyis inkább így kérdem,miért jössz mindig utánam?Más fiú már rég feladta volna,de te nem..
-Szeretek harcolni valamiért.Főleg ha a nyeremény te vagy..-adtam a választ.
-Bonyolult ember vagyok egy bonyolult élettel.Van,hogy hisztis és makacs.Van,hogy bántok meg embereket,hogy észre se veszem és van,hogy elég egy szó,hogy könnyet csalj a szemembe.Nem szeretem,ha hülyének néznek,hátba döfnek és játszanak velem.Nehezen tudok megbízni bárkiben is,és nehéz a szívembe fogadni az embereket,de ha valakinek sikerül,iszonyatosan tudom szeretni és számíthat rám egy életen át!És te egy ilyen ember vagy Harry Styles,egy olyan valaki számomra akit nagyon szeretek,és örökre is szeretni foglak..
Belenéztem gyönyörű gesztenye barna szemeibe,és már is elmosolyodtam,amint ő is.
Tartja a mondás,ha valakibe szerelmes vagy olyat látsz amit senki más..Ez teljesen így van,ez bennem most is bebizonyosodott.
Az ajkaimba haraptam majd Grace elé álltam és a kezemet nyújtottam neki.A már harmatos fűbe feküdtünk és a sötétbe a csillagokat kezdtük nézni.
Volt egy különleges,ami más volt mint a többi.Ezerszer jobban csillogott,és nagyobb is volt.A barátnőmre néztem akivel egyszerre mondtuk ki ezt az egy mondatot.
-Az a mi csillagunk..-minden egyes betűt egyszerre lehetett leolvasni az ajkainkról.
És örökre a miénk marad,még ha elkopik is,számomra mindig is ez lesz a leggyönyörűbb égitest,az égen amit valaha láttam..

#Díj 4.

Nagyon szépen köszönöm a díjat Wiw-nek.Imádlak <3

Szabályok:
a) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
b) Tedd ki a díj képét az oldaladra, majd másold át a kérdéseket a díj adónak az oldaláról!
c) Válaszolj a kérdésekre!
d) Küldd tovább maximum 5 írónak!

-Hogyan gondolsz az olvasóidra?
Imádom őket <3
-Kaptál már negatív véleményt? Ha igen, hogyan reagáltál rá?
Még nem,szóval nem is tudtam volna reagálni rá.
-Előre meg szoktad tervezni a részeket?
Néha igen,néha pedig csak mindenféle tervezgetés nélkül írok.
-Mit csinálnál, ha valaki egyszer felhívna, hogy szeretné nyomtatott kiadásban látni a blogod?
Nem gondolkoztam még ezen.De szerintem biztos elsőnek sikítanék egy nagyot majd sokkot kapnék és összeesnék utána pedig lenyugodnék és még mindig nem hinném el,mivel akkor teljesülne egy nagy álmom *--*
-Mi jár a fejedben, mikor az olvasók azt írják neked, hogy szeretnének úgy írni, mint te?
Az,hogy "Jaj,ez de aranyos":$ 

Akiknek küldöm:
Dream Girl
Bereniké Szabó
Többnek most nem tudok küldeni..:*

2.évad 53.rész-Hagylak menni..

Úristen még 4 rész:$ komoly sírni fogok,pedig blogok végett még sosem szökött könny a szemembe:c Imádok írni<3  

Sajnálom,hogy eddig nem volt rész de nem nagyon értem rá írni.Csütörtökön polgármesteri hivatalba voltam,pénteken barátaimmal mászkáltam szombaton pedig a szülinapom volt és a barátnőimmel termálba mentem.Szóval most már hivatalosan is 14 vagyok*--* ezt most muszáj volt veletek közölnöm:D de most itt vagyok már élek és virulok:) 

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:Drága Vivi,te ilyenkor mit érzel?<3 Amikor befejezem akkor is az életed megy tovább:) de remélem a következő blogomon is velem tartasz.Nélküled nem lenne az igazi.Nem szép dolog ám a káromkodás,de tőled elnézzük<3 Ilyet se kértek még tőlem,hogy ne hamarabb hanem később hozzam  a részt xdd A búcsúzást inkább a végén,nem szeretnék már most sírni végette:*
Cser Hanna.:Az nálad rossz vagy jó ha nem találsz szavakat?Remélem az utóbbi<3 Sajnálom,hogy ennyit kellett várnod:c
M.Réka.:Köszönöm<3 
Liz F.:Sziia:* Örülök,hogy tetszik:) Egyszer mindennek vége van sajnos ahogy ennek is hamarosan:C Elolvastam a blogod.Tetszik,hogy bele teszel más híresebb szereplőket is mint például:Conor Maynard akinek én is rajongója vagyok:) Várom a folytatást és azt,hogy mi fog ebből még kisülni:D

GRACE:
Az éjszaka közepén,szinte már hajnalban értem haza.Maradhattam volna Hazzánál de inkább úgy döntöttem itthon alszok mivel nem akartam egyedül hagyni egy házban Lucyt,mivel Austin még mindig kórházban van.Néha elgondolkozok,hogy komolyan betartsam -e a neki tett ígéretemet,hogy nem látogatom meg.Hiányzik,bevallom nagyon..De mióta tudom,hogy ő többet érez irántam némi barátságon kívül azóta valahogy bármennyi nem akarom de máshogy gondolok rá.
Mikor felébredtem az alvásból felültem az ágyra és kinyújtózkodtam.
 
   








Majd kiugrottam az ágyból.Eszembe jutottak a tegnapi emlékek.Ahogy Harryvel az esőben csókolózunk.
Akkor éreztem magamat igazán boldognak és felszabadultnak.Egy biztos örökre megmarad bennem a tegnapi este összes pillanata.Mikor majd már  a halál küszöbén állok,akkor is szeretném,hogy ez jusson eszembe,mert akkor úgy megyek át a másvilágra,hogy boldog voltam.Még ha ez nem is lesz igaz rám,ha ő nem lesz mellettem.A tükör elé léptem és felhúztam a pólómat.Megnyugtat a gondolat,hogy már nem vagyok annyira egyedül.Azonban egy fokban meg is rémiszt,hogy mi lesz velem ezek után.Egy gyerek nem egy játékbaba,ami valamikor kell valamikor nem.Nem,ő egy érző ember aki bármilyen kis apró is,de már egy sajátos kis szívvel és annak verésével rendelkezik..Vajon fiú lesz vagy lány?Vajon Harry kristályos zöld szemeit és göndör fürjeit,vagy az én barna kiskutyaszemeimet és egyenes hajamat örökli?
Ha a kisbabára gondolok mindig Harry mosolygós képe ugrik be.Meg lehet,hogy az álmom végett,mikor megköszönte,hogy a világ legboldogabb férfijává tettem.Vajon,valaha fogom igazából is hallani ezt a mondatot az ő.vérbeli brit akcentusával?A tükörbe nézve mellettem egy homályos alak tűnt fel.Az az egyedüli személy akinek hallgattam a tanácsaira.A nagypapám..Az arcvonásai még mindig ugyan olyanok voltak mint mikor utoljára láttam és a haja is hófehér a kezében egy lila orgonát nyújtott felém.Azonban mire el is vettem volna a kezéből,eltűnt az egész alak visszatért homályba.A lila orgona a fiatal halált jelképezi ezt még a dédszüleim tanìtották anno kiskoromba.De mégis mit akar ezt jelképezni?Kit ér utol hamarosan a végzete ha a látomás bekövetkezik?
Ezen gondolkoztam miközben készülődni kezdtem,hogy ez mégis mit akar jelenti.Nem tudtam másra gondolni csak ezen kattogott az agyam.Ez meg is látszott mert csak úgy kapkodtam ki a szekrényemből a ruhákat amiket csak úgy magamra aggattam.De a végeredményen ez nem annyira látszott meg,talán még tetszett is,csak nem igazán az én stílusomhoz illik,de mindenkinek szüksége van egy kis változásra.

A gondolataim kizökkenéséből a csengő volt a tettes.Elgondolkoztam,hogy kinyissam vagy sem.Végül nem,az utóbbi mellett döntöttem mivel elég kitartó volt a csengető.Kinéztem a kulcslyukon de nem tudtad megállapítani ki lehet oda kint mivel számomra ismeretlen volt.A kulcsot elforgattam a zárba és beengedtem.
-Szia,Emily Peterson vagyok.Kezdő újságíró,feltehetnék pár kérdést?-mutatkozott be.Látszott rajta,hogy fontos lenne számára ezért úgy döntöttem kivételes alkalomként belemeggyezek a dologba.
-Szia,Grace Horras.Fáradj beljebb.-mosolyogtam rá majd kitártam teljesen az ajtót.Kedves lánynak tűnt.A szokásos újságíró style féleségű.

Leültünk a nappaliba és akkor elkezdett kérdezgetni.

-Kérsz valamit?Kávét vagy esetleg valami mást?-kérdeztem meg udvariasságból.

-Nem,köszönöm.Akkor kezdhetjük?-aprót bólintottam mire folytatta.-Milyen életed volt Magyarországon?Mármint mielőtt gyengéd szállak fűztek volna Harry Styleshoz.

-Teljesen átlagos életem volt.De szerintem ez még most is így van.-adtam a választ az első kérdésre,ekkor jöttem rá,hogy nem is olyan nehéz ez a kérdezgetésre való válaszolgatás,csak röviden és tömören kell fogalmazni.

-És hogyan jöttetek össze?Gondolom egy igazi tündérmesére számíthatok.

-Nem igazán..Teljesen átlagos találkozás volt.A metrón voltam és éppen vásárolni indultam mikor összetalálkoztam vele.Utána találkoztunk néhányszor és végül összejöttünk.-meséltem el.

-Rengeteg ember szerint ti vagytok az álompár Garry.Nem gyakori nálatok a veszekedés,jól gondolom?

-Dehogyisnem.Amint másokat minket is megtalálnak a problémák de nekem az az alapelvem,hogy ha két ember igazán szereti egymást akkor képesek megbocsátani egymásnak.
-A napokba felröppent a hír egy hosszabb időre szóló One Direction turnéról.Mit szólsz hozzá?
-Egy részben örülök a fiúk sikerének,de mégis azért hiányozni fognak.De Harrynek is megmondtam,hogy ezt most muszáj el vállalniuk és miattam nehogy ne menjen bele.

-A jövőbe mit szeretnél elérni?Milyen téren szeretnél sikeres lenni?-láttam rajta,hogy még rengeteg kérdése van.

-Jogi pályán szeretnék sikereket elérni.

-Nem gondolod,hogy ez nem fog sikerülni Harry árnyékban?-elgondolkodtam,hogy mit válaszoljak.Ekkor döbbentem rá,hogy igaza van.Nem szeretném ha valaha is Harry Styles nevéhez és nem Grace Horrashoz fűznének.Egyszerűen nem jött ki semmi a számon válaszként.És kezdett a fejem is sajogni.
-Nem gondolkoztam még ezen.-nyögtem ki.Még feltett pár kérdést,majd elment,gondolom látta,hogy nem vagyok valami túl jól.
Elgondolkoztató ez a kérdés.Kiskorom óta jogász szeretnék lenni..És nem akarom,hogy ez csak Hazza miatt sikerüljön,és nem az akaraterőm és kitartásom árán.
Összepakoltam a bőröndöm és eldöntöttem elköltözök.Egy vidéki házba ahol senki sem talál rám még Harry sem.Nem sok cuccot pakoltam,csak a legfontosabbakat.
Fogtam egy rózsaszín cetlit és hagytam Lucynak egy kis üzenetet.
"Pár napra elmegyek,ne keress.Majd jövök.Nyugi nincs semmi baj,de ez most szükséges:)
Véstem a papírra majd hívtam egy taxit.Leila egyik Londonhoz közeli házához vitettem magam,azonban mikor elhajtottunk Harryék utcája előtt akkor egy furcsa érzés száguldott át rajtam.
-Itt kérem álljunk meg egy kicsit.-állítottam meg a sofőrt.A cuccaimat ott hagytam és odarohantam Hazzáék ajtajához.Nagy levegőt vettem és becsöngettem.Az ajtót Niall nyitotta ki.
-Szia,gyere beljebb.-szólt kedvesen.
-Szia.Nem,most sietek.Kihívnád nekem Harryt?-kértem meg.Nem akartam neki magyarázkodni mégis hova megyek,és szerintem ezt észre is vette mivel nem kérdezgetett,hanem a kérésemet teljesítette.
-Óh,szia édes.Hogy vagy?-jött ki a barátom mosolyogva.
Nem válaszoltam hanem rögtön megcsókoltam.Ez most szükséges volt,hogy tudjam mit hova tegyek..

-Most már jobban..-mondtam pár perc után mikor elváltunk.-Most mennem kell..-indultam is el.

-De hé,várj.!Hova mész?Hiszen csak most jöttél!-ordított utánam.

-Most mennem kell!-kiabáltam vissza.A szájáról két szót olvastam le,ami így szólt:Hagylak menni..

Visszamentem az autóhoz ami ment tovább a megadott címre.Mikor odaértünk a taxit kifizettem majd a bőröndjeimet húzkodva a ház elé léptem.

-Hagylak menni..-ismételtem meg a barátom szájából elhangzott mondatot majd úgy éreztem pár napra új életet kezdhetek itt egyedül a nagy világon kívül..

2.évad 52.rész-Bárcsak sosem múlna el..

5..Ide is írom,igen Depi End lesz.Sajnálom,hogy ha valakinek nem fog tetszeni,de ez esetben nem tudok mást csinálni.Gondolkodtam azon,hogy két féle befejezést írok,de az úgy már nem lenne az igazi.Ezt a történetet nem úgy kell felfogni mint egy tündérmesét,mert úgy a vége felé már nem érthető.Hanem úgy mint egy valóságban megtörtént dolgok..Néhol olyanokat írtam bele amik kicsit ezt megnehezítik de azért próbáljátok meg:) 

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:Inkább később nyírj ki és akkor legyél ideges,mert az már tegnap volt,és mára már elmúlt:D És dádádám most megírtál egy blogbefejező részt xd nem,sajna az enyém nem ilyen lesz:) és a kisbabának fontos szerepe lesz a végén:D Igen,tényleg halál komolyan Depi Endet akarok írni:D
Cser Hanna.:Úgy mondanám inkább 6 kérdés az utolsó 6 részhez:) és most válaszokat kapnak ezek a kérdések.
1.:Egyszer már egy komiba válaszoltam erre.Nem olyan könnyű elmondani egy srácnak aki még csak 19 éves és a karrierje ível felfelé.Csak megrontaná a kapcsolatukat.
2.:Mert sok a frusztráló helyzet azért veszekednek annyit,és ezek már utalnak a végére.
3.:Lehetséges,hogy soha..
4.:Jó kérdés,amúgy én is ezen gondolkoztam.De szerintem fiú.
5.:Énekelni fog,esetleg?Lehetséges,hogy az a turné már nem fog megtörténni,de nem mondok semmit.
6.:Élni fogja az életét tovább:)
M.Réka.:A Happy End már nem lehetséges:/ Ez nem ilyen egyszerű,de egyszer elfogja mondani:) Köszii<3

GRACE:
Harry után mentem éreztem,hogy szüksége van rám.
-Kérlek,várj meg.!-kérleltem azonban hiába mintha meg sem hallotta volna.Levettem a lábamról a magassarkút  amit aztán a kezembe vettem és így már a barátom után tudtam futni.
-Most meg vagy.-ugrottam eléje,hogy útját álljam,és eközben úgy lihegtem mint egy kifáradt kutya.
-Nem akarlak itt hagyni..-mondta szomorúan a szemembe.Megfogtam a kezét  és kivezettem a stúdió elé ahol aztán leültünk egy padra.
-Ez a turné fontos számodra és a karriered számára is,nem hagyhatom,hogy miattam le mond..
-Félek,hogy közbe elveszítelek..-tudtam meg végre a fő okot.
-Meg foglak várni.És értem ne aggódj,meg leszek én itt egyedül is..És végül is nem is olyan sok időre mész el.-próbáltam mosolyogni előtte.
-Majdnem egy évre..-nézett le a földre.Jó,nem volt igazam tényleg nem kevés idő az az egy év,de ezt nem mondhattam a szemébe,nem akartam bűntudatot ébreszteni benne.
-Mindig számolni fogom a napokat és így hamar el fog telleni.Figyeld csak meg Danniellet és Liamet,Eleanort és Louist vagy éppenséggel Perriet és Zaynt.Az ő kapcsolataik is kibírták,akkor a miénk miért nem?-muszáj volt rávennem valahogy vállalja el.
-Ők már hozzá szoktak ehhez.-felálltam és az ölébe ültem.
-Szeretlek..És ezt el kell vállalnod.-mondtam el az utolsó mondatot szavanként megállva.-Majd megoldjuk valahogy.-nyomtam egy puszit az arcára ami aztán a szájára érkezett.
-Grace,ígérj meg valamit.Ha elvállalom akkor hozzám jössz még előtte feleségül.-adta fel az alkut amitől kikerekedtek a szemeim.Nem tudtam mit válaszoljak.
-Oké..nyögtem ki végre.-Oké.-ismételtem el és próbáltam már lelkesebbnek tűnni.
-Úgy örülök.-ölelt át szorosan.Még szerencse,hogy nem látta az arckifejezésem ami elég fancsali volt.
*******
Elkísért haza és utána be is jött hozzánk a házba.
-És mit szeretnél ma csinálni?-kérdezte miközben a kulcsomat a polcra a cipőmet pedig a földre dobtam.
-Nem is tudom.Elmehetnénk  moziba vagy főzhetnénk itthon valamit.-adtam ötleteket de láttam rajta,hogy végig máson járt az agya.
-Vagy maradhatnánk és megírhatnánk a vendéglistát az esküvőre,utána pedig elkezdhetnénk tervezgetni is.-ölelt át hátulról a derekamnál.
-Jah,persze..Az esküvő.-neki végig ezen járt az esze nem akartam elrontani neki a kedvét azzal,hogy elmondom neki nekem ez így nem lesz jó.Már túlságosan is egy elképzelt mesevilágba élt és én nem akartam szertefoszlatni a képzeletét.
-Jut eszembe mikor szeretnéd a többiekkel is közölni a nagy hírt?
-Mi?Bocsi nem ide figyeltem..-zökkentem ki végül a gondolkozásból.
-Mondom,mikor szeretnéd a többiekkel is közölni a nagy hírt?-ismételte el.
-Mégis milyen nagy hírt?-értetlenkedtem.-Ja,hogy az esküvőt.Amikor te szeretnéd drágám.
-Vajon milyen nagy hír lenne még kis butusom?-nevette el magát.Hát nekem még lenne egy,-gondoltam magamba.
-Semmilyen..-mondtam végül.
Már késő..mindent elrontottam.Ha elmondanák is neki mindent,megharagudna vagy még meg is utálna,hogy eddig eltitkoltam előle..
A múltat nem lehet meg nem történtté tenni,nem tudom eltörölni egy legyintéssel.Nincs olyan varázslat,amely kitörölhetné.Megtörtént,és megtörtént örökre,most már mindig abszolút marad,lehetetlen megváltoztatni.
********
Hazzának érkezett egy hívása miszerint most azonnal muszáj elmennie valahova.
Beletörődtem bár megígérte,hogy a mai napra csak is az enyém lesz,
Azt mondta majd bepótoljuk,kíváncsi vagyok be is tartja -e.
Gondoltam legalább lesz egy nyugis,pihenős napom.Előkerestem pár magazint és lefeküdtem az ágyra olvasni.
Természetes a címlapon a fiúk álltak,mellettük pedig egy "Hogyan mondjam el a barátomnak,hogy terhes vagyok?!" felirat,ami az újság vége felé lévő cikkre utalt.
-Remek..-mondtam ki hangosan.Lapozgatni kezdtem a pletykalapot azonban valaki lent csöngetett,ezért az újságot az ágyra dobtam és a papucsomba bújva rohantam le kinyitni az ajtót.
-Nyitom.!-ordítottam szokásomhoz híven.A szobám az emeleten van,ezért eltelik egy kis időbe míg lecsoszogok az ajtóhoz.
-Lucy..-nyitottam ki nagyra a számat mikor megláttam ki vár az ajtóban majd rögtön ölelgetni is kezdtem,annyira szorosan amennyire csak tudtam.

Olyan régen láttam,és régen is beszéltünk.Még régebben szakítottak Niallel mert rájöttek jobb nekik ha csak barátok.Azonban Lucy hazautazott,és nem tudtunk egymással normálisan elbúcsúzni.
-Grace..-mondta ő is,és a szeméből kicsordult egy könny.Nagyon hiányzott,hisz ő a legjobb barátnőm.-És mi újság itt a nagyvárosba?Hogy vagytok?-kérdezgette.
-Mi jól vagyunk.De beszélned kéne Niallel,nem gondolod?-mosolyogtam rá,majd leültünk a nappaliba lévő kanapéra.
-Majd..majd valamikor beszélek vele,még szükségem van egy kis időre,míg meggondolom mit mondok neki.
-Te tudod.Úgy hiányzott a barátságod és a beszélgetéseink amik általában hajnalig tartottak ha elkezdtük már kora délelőtt..-elérzékenyültem mikor a régi emlékekre gondoltam.
Olyan rossz volt mikor összevesztünk és annyira meglepett mikor még a nyár elején felkeresett itt Londonban.
Ha azt mondom,hogy ő a legjobb barátnőm,meg sem közelítem a valóságot.Nekem ő a nővérem.Néha az anyám is,ami valljuk be,rám fér.Azért tudom magam ilyen vakmerően belevetni a kalandokba,mert ő mindig mellettem áll és kihúz vagy velem együtt tart a bajba.
-És mesélj mi történik veled mostanság.-kérdezte Lucy mosolyogva.
-Hogy mi történik velem mostanság?Minden Lucy,minden aminek nem kéne..-sóhajtottam fel.
-Úgy érzem ebbe most jól beletrafáltam..Mond el Édes,mégis mit takar az a minden?
-Nem is tudom,hol kezdjem..-mondtam majd felmutattam a kezem.-Igen,eljegyzett,és hamarosan esküvőt akar..
-De Grace,hisz ez csodálatos..-csillantak fel a szemei.-Emlékszel,kiskorunkba megesküdtünk,hogy egymás esküvőjén leszünk a másik tanúja?-emlékeztetett.Beugrott nekem egy emlék miszerint tényleg tettünk egy ilyen esküt.Vérrel is akartuk hitelesíteni csak én akkor is már kicsit hisztis és kényes voltam ehhez.
-Várj,állj le egy kicsit..-csitítottam el.-Lehet,hogy így tökéletesnek hangzik,de nem tudsz mindent..
-Nem értelek..Mi az ami ezt elrondíthatja?-nézett rám értetlenül.
-Megígéred,hogy nem mondod el senkinek?
-Nem bízol meg bennem?
-Dehogyisnem..-rángattam a fejemet.-Csak..terhes vagyok.-mondtam ki végül egy szuszra.Majd az arckifejezését fürkésztem,kíváncsi voltam mégis,hogyan reagál erre a hírre.
-Hogy mi?-maradt tátva a szája.-Kismama leszel?Én meg keresztanya?Mert ugye én leszek,ugye?Harry,mit szólt?Örült neki ugye,örült neki?-kérdezgetett és láttam rajta fel sem fogta mégis milyen terhekkel jár az amiket mondtam,csak a jó oldalát látta.
-Veszélyeztetett terhes..-folytattam.-Harry nem tudja és nem is hiszem,hogy tudni fogja.Nem akarok rásózni egy gyereket és amúgy is megharagudna,hogy ennyi ideig eltitkoltam előle.
-Elhiszem,hogy nehéz.De szerinted akkor nem fog megutálni ha eltitkolod előle?!Eltitkolod,hogy a gyerekét hordod a szíved alatt,Grace.Fel tudod ezt fogni?!
-Majd egyszer elmondom,neki..Majd egyszer amikor eljön az alkalmas idő..-mondtam teljesen nyugodtan közbe pedig a falon csüngő képekre irányítottam a figyelmem.
-Ismerlek..Ha azt mondod,hogy keresed a megfelelő időt,az egyenlő a sohával.-vágta hozzám
-Te beszélsz?Ugyan ezt mondtad Niallel kapcsolatban,mint én.Hiába ugyan olyan vagy!-nem bírtam tovább.Abban a pillanatban úgy éreztem muszáj valahogy visszavágnom neki.Rögtön rájöttem,hogy rosszul tettem de már késő volt,nem tudtam meg nem történté változtatni.-Sajnálom,nem úgy gondoltam..-kuporodtam le mellé.-Csak míg nem tudom mit akarok,addig ezt a baba témát próbálnám hanyagolni,vagyis kicsit pihentetni.
-Én sajnálom..Bármi is lesz én melletted vagyok,remélem tudod.-ölelt át.
**********
-Ugye tudod,hogy ma egy csodás,csajos estét töltesz velem?-kérdeztem mosolyogva Lucyt miután kipakolt és minden dolgot elvégeztünk.Már a film kiválasztásánál és a popcorn pattogtatásánál tartottunk.
A telefonom a zsebembe csörögni kezdett ezért nem vártam meg a válaszát hanem felvettem.Harry volt az és megkért,hogy menjek át hozzá.
-Szóval ez az este elmarad?-kérdezte Lucy.Valahogy megérezhette,hogy Hazza mégis miért keresett.
-Lemondhatom Harryt..
-De nem fogod,mivel nem is engedném meg,hogy megtedd.-mosolygott rám.Azt hittem haragudni fog,pedig inkább ő sarkalt arra,hogy ki nem hagyjam.
-Nem lesz hari?-kiskutya szemeket meresztettem feléje.
-Dehogyis..Öribari..-mondta majd el nevettük magunkat.Kiskorunkba volt az a mondásunk miszerint:"Öribari-puszinyuszi".-Most pedig gyere keressünk valami dögöset.
Végül is az egész szekrényem feltúrása után egy rövid fekete egybe miniszoknyánál döntöttünk.

-Lucy,nem gondolod,hogy nekem már nem kéne ilyenbe járnom?-kérdeztem a tükörbe magamat nézegetve.

-Nem értem miért gondolod így.Gyönyörű vagy..-lépett mellém.Majd a hasamra mutattam ami nem annyira de már kezdett domborodni.-Ugyan,Grace meg se látszik.Vannak olyan nők akiknél rengeteg ideig külsőre egyetlen jele sincs,hogy terhes és szerintem te is ilyen leszel.Az alakod még mindig tökéletes mint volt..-nyugtatott meg.

-Reméljük..-mosolyogtam rá.

-Mikor kell indulnod vagy mit beszéltetek meg?

-Hát..igazából semmi konkrétat.Azt mondta ha végeztem nézzek át mert van valami meglepetése.
-Óh,Grace vajon mi lesz.-mosolyodott el kajánul.
-Te és a mocskos perverz fantáziád.-nevettem el magamat majd egy díszpárnát vágtam hozzá amit ő viszonzott.Párna csata lett belőle azonban arra nem lett volna időnk,meg a hajam is szét jött volna amit egy óráig igazgatott a barátnőm.
-Sok sikert.-engedett utamra.-És ne felejtsd csak okosan.-szólt még utánam.Rámosolyogtam és ezzel akartam elbúcsúzni és mindent megköszönni neki.
Megköszönni,hogy kiönthettem neki a lelkemet,segített a nehéz időkben és most is itt van velem.
Kis idő múlva már ott is voltam Harryéknél.Az ajtó előtt megálltam egy pillanatra.Féltem,hogy megint csak az esküvőről lesz szó.Összeszedtem minden bátorságomat és becsöngettem.Kis idő múlva Harry nyitott ajtót Rögtön elbűvölt gyönyörű fehéren csillogó fogaival amit féloldalas mosolyából villantott.Egy fehér ingbe volt ami pompásan passzolt hozzá.
-Hát..szia.-köszöntem mikor végre szóhoz tudtam jutni.
-Szia Szépségem.Ezt neked szántam.-nyújtott át felém egy tűzvörös rózsát.

-Köszönöm.-mondtam fülig érő mosollyal.Régen éreztem úgy magam már mint abban a pillanatban.

Boldogan..Furcsa ezt kimondani de boldogan,pedig még csak most kezdődött az este számunkra.

-Nem akarsz beljebb jönni?Mert tudott felőlem ha veled lehetek állhatunk itt is,de bent mégis jobb.-elnevettem magamat.A humora újra a régi.Megfogta a kezemet és bevezetett a házba,minden gyertyákkal volt kivilágítva.Annyira gyönyörű volt minden.Nem tudtam,hogy belecsöppentem -e egy mesébe,vagy a való életben élek.

Majd kivezetett a teraszra ahol egy gyertya fényes vacsora várt.

-Ezt mind te rendezted így?-kérdeztem mikor minden a szemem elé tárult.

-Hát..igazából a fiúk is nagy szerepet játszottak benne..-mondta miközben a tarkóját vakarta.-De az elképzelés csak is az enyém volt.

-Gyönyörű..-dicsértem meg.Kihúzta nekem a széket amire aztán le is ültem.

-Nincs semmi ami elronthatná ezt a napot.-mondta és mintha a medve bőrére ivott volna elkezdett szakadni az eső.-Jaj,ne..-sóhajtott fel majd nevetgélve berohantunk a házba.
-Sajnálom..Kárpótolhatlak valamivel?-nézett rám szomorúan.
-Hát..esetleg egy dologgal.-felé nyújtottam a kezem majd arra invitáltam,hogy térjen velem újra ki az esőbe.
Kiálltam az udvarra a kezemet kitártam és felnéztem csukott szemmel az ég felé.
-Azt hittem a lányok nem szeretnek esőbe kint lenni,mert megázik a hajuk elmosódik a sminkjük meg ilyesmik..-lépett értetlenül mellém.A pólója a testére tapadt a csapadék hatására.
-De én nem olyan vagyok..-tettem az ujjam a szája elé.-De van egy dolog amit az összes lány szeret esőben csinálni.-értette a célzást.Szépen lassan közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.Hosszú ideig csak faltuk egymás ajkait.Közbe a kezemmel beletúrtam dús,göndör hajába,ő pedig jobb karját a derekamra csúsztatta.Így álltunk ott nem kevés ideig..
Majd sajnos el kellett egymástól válnunk.Még hosszan egymás szemét fürkésztük.Mikor meghallottam az első villámlást összerezzentem.
-Megvédelek..történjék bármi.-mondta majd megölelt.Az ölelése megnyugtatott és a hideget is kiűzte belőlem amit egy pulcsival sem tudott volna jobban.Éreztem azt a férfias illatát testének minden egyes szegletén.Csak ölelt és ölelt,elképzelni sem tudtam volna szebb és jobb dolgot akkor.
-Bárcsak..Bárcsak örökre tartana ez a perc és sosem múlna el..-mondtam sóhajtozva és szinte kérve az égiektől.Féltem,lehet ez az utolsó ilyen tökéletes emlékünk..