2.évad 43.rész-Minden jó után jön valami rossz is..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Dinaa L.:Késő este alvás előtt olvastam a komid,és ezen a kiherélésen elkezdtem szakadni xdd Igyekeztem felrakni.:D Kösziiii.:)* <3
Wiw.:Általában mindig az vagyok,szóval nem volt szokásom eddig mindig kiírni,hogy "hé,emberek zizi vagyok.!' xdd A Boginak mindig mindenben igaza van..:D De nagyon rövid lett,hogy érvényesült?! :oo :( Németes vagyok szóval magyarázhatsz nekem mindenféle "of course-ről" xd de mivel Googre a barátom,lefordítottam.:D Most is mikor válaszoltam neked már késő este volt,de fél kómásan is itt írogattam a komi választ.:D Mindig neked szoktam a leghosszabbat írni,mert itt elkezdünk dumálni xd Majd legközelebb te leszel az első.:)* A komid még mindig köszönetes.:) Hát..Igen már csak 16 rész.:( Most hülyének nézel ha azt mondom fogalmam sincs milyen Vivás izéről dumálsz? :oo Én is elismétlem,köszöni a rész,blog meg persze én is.:3 Bevallom őszintén,nem lennék képes kinyírni Harry-t.:D Halálra esetleg a blog végén számíthatsz,de akkor se biztos,csak abban az esetben ha én is ilyen Rómeó és Júlia féleségű befejezést írok..:D Ne depizz sokat,mert az nem szép dolog,én már csak tudom sajnos.:/ Igen is Kapitány,hozom amint tudom.:D Még egyszer köszii a komid :* <3
M.Réka.:Dehogy is,hogy lenne baj.Szeretek veled "őőőőő"-zni és "nagyon"-ozni.<3 Köszönöm.:) *-* Mindjárt megtudod mi lesz.;* <3
Hanna Cser.:Köszcsi,puszcsi.:* Ne szlengezd le ezt a beszédet,én mindig így beszélek,hogy "szupcsi-mupcsi" meg ilyenek,szóval csak nem szidni a dumám xdd :D Szerii van ám <3
Naomi Poleczki.:Remélem is..:) Köszönöm.:3 Azért olyan picurka már nem vagyok.:/ xd De én is téged,olyan mintha a nővérem lennél.<3

GRACE:
-Papa..-szólaltam meg alig hallható hangon mikor eltávolodtam Harrytől.
Ő csak lesújtotta a fejét,és egy "most nagyot csalódtam benned,kislányom" fejrázás után elindult visszafelé a szobájába.
Hazzára néztem majd apa után kezdtem futni.
-Kérlek hallgass meg..-lihegtem,hogy utolérjem mielőtt becsukja az ajtót.-Már nem az a kislány vagyok akire úgy vigyáztál mint a szemed fényére..Már felnőttem,kérlek értsd meg..-a fejemet lehajtottam,nem volt erőm a szemébe nézni.
-Tudom..-mondta ki ezt az egyetlen egy szócskát.Azt hittem befejezte a mondandóját ezért már indultam is volna szomorkásan vissza a szobámba azonban előtte még megfogta a kezem.-Nem akarom,hogy újra megbántsanak és összetörjék a szívedet kicsim..
-Harry nem olyan..
-Grace,drága egyetlen kislányom,olyan sokszor hallottam már ezt a mondatot a szádból..-apuval fogtuk magunkat és lesétáltunk a konyhába.-Kérsz forrócsokit?

HARRY:
Mikor Grace az apukája után futott úgy éreztem nekem is mennem kell velük..
A konyha ajtónál azonban megálltam és kíváncsi voltam mégis mivel indokolja Grace,hogy én más vagyok..
-De most komolyan is gondolom..Tanultam a hibáimból..Emlékszek még esti vigasztaló forrócsokijainkra..-leültek a bárpulthoz és komoly beszélgetésbe kezdtek.
-Úgy hasonlítasz anyádra..Ő is ugyan ilyen volt ennyi idősen..Gyönyörű,okos és...-itt befejezte Adam és a forró üdítőtől gőzölgő bögrét a lánya elé tolta.
-Itt mért fejezed be mindig?!-vonta kérdőre.
-És bátor..Bátor,mert nem törődtetek másokkal,csak mentetek a szívetek után..-fejezte be az elkezdett mondatát.
-Itt most a papára célzol,igazam van?-meg várt egy igenlő bólogatást majd folytatta.-Pár hónapja megkeresett az ügyvédje..A végrendeletről volt szó..
-Hogy mi?!Tudtam,hogy ez az ügy még nincs lezárva..Hihetetlen,hogy évek után is képes ekkora port kavarni az öreg Clark..
-Szeretlek Apa..-vette kezdetét egy apa-lánya ölelés.

-Én is téged Kincsem..Olyan nehéz belegondolni,hogy nem rég még esti mesét kellett neked olvasnom anélkül még elaludni se voltál hajlandó,most meg..-a nosztalgia itt sem maradhatott el.
-Egyet jól jegyezz meg örökre a te kis,kis lányod leszek,ezen nem változtathat senki sem..
-Most pedig menj keresd meg a hercegedet.-Grace egy puszit nyomott az apukája fejére majd indult is.-De aludni ám az éjszaka,nem mást csinálni.!-tette hozzá még Adam amin a barátnőm kicsit elröhögte magát és bevallom én is.
-Te itt?-kérdezte Grac mikor az ajtóba találkoztunk.
-Szóval..Igen itt..Gondoltam lejövök hozzád és itt megvárlak..-adtam a választ,közbe pedig a tarkómat kezdtem vakarni.
-Ja,okés.-válaszolta mosolygva.
-És,szeretnéd ha én is mesélnék neked egy esti mesét?!-vettettem egy csábost mosolyt felé.
-Lehet róla szó..De Happy Andre végződjön ám.!-kacsintott rám.
-Meg lesz...-mondtam majd igyekeztem felemelni.
-Ne merészeld.!-hangzott  a szájából a kijelentés azonban már túl késő volt,villám sebességgel haladtam fel vele a szobájába,közbe pedig Grace száját apróbb sikolyok hagyták el.-Tegyél már le.!-üvöltötte mire az ágyon végezte.
-Kérésed számomra parancs Királylány..-én is beugrottam melléje és a nyakát kezdtem csókolgatni majd szívogatni.
-Ezt nevezed te mesélésnek?!-kérdezte huncutan.
-Ez a Styles féleségű mese..Nem könyvből olvasom ha nem megmutatom mennyire szeretlek..-meséltem el az új fajta találmányomat.
-Erről még nem is hallottam.Minden csók egy betűt takar?Mert akkor találj ki valami jó hosszú mesét..-kezdett kuncogásba.-Most pedig megmutatom neked a Horras féle hazugság vizsgálatot.Még kiskoromba anyu tanította,hogy megóvjon pár  csalódástól.
-Állok elébe.-mondtam mosolyogva,majd Grace felült az ágyra és én is követtem a példáját.
-Nézd mélyen a szemembe,és mond,hogy szeretsz.-adta az utasítást.
-Szeretlek.-teljesítettem a kérést.
-Nem hazudtál..Ha hazudnál kitágulnának a pupilláid..
-Anyukád okos nő..Feltalált egy igazi találmányt.-nevettem el magamat.
-Tudod,mikor már ezredszerre verik át a férfiak,akkor már nem nehéz rájönni erre a dologra..De nehogy tovább add ezt a családi titkot,psszt..-tette az ujját a szája elé.
-Meg fogom tartani.-adtam egy puszit az arcára amiből apróbb csókcsata vált ki..
******

*Pár nappal később*:
GRACE:
Boldog voltam,hogy pár napot itt Magyarországon,a családom körébe lehettem,de mégis hiányzott az a hatalmas nagy nyüzsgés amit Londonban szoktam..
A Louis viccein való nevetés,Niall evészetének sokaságán elgondolkozni,Liam nyugodtságának hallgatása és Zayn hajának belövésének nézése..Meg persze ne felejtkezzünk el Lucy,Eleanor,Danielle és a Perrievel töltött időkről,beszélgetésekről..
Ezek mind kimaradtak belőlem ezen a héten..Azonban kaptam helyette egy óvó,védő apát és anyát.
De Harry mindig ott volt velem,végig mellettem állt és fogta a kezem..
-Drágám,siess már mert lekéssük a gépet..-idegeskedtem.
Szokásoshoz híven ma is egy korai forró augusztusi nap volt ami átlagosnak tűnt,azonban még sem volt az egyáltalán nem,ami a nap végén derült ki..
Sietnünk kellett,hogy elérjük a reggeli repülőgépet,mivel Hazzának amint Londonba érünk rögtön sietnie kell egy pár napig húzódó koncertre,ahova nem tarthatok vele.
-Indulhatunk is..De egy gyors képet még muszáj készítenünk,valahogy meg kell örökítenem a családodnál töltött időt.-erősködött.
-Neked fontosabb egy kép mint,hogy le ne késsél egy koncertet?Inkább erre nem kell válaszolni.-nevettem el magamat.
Majd a házunk előtt még elkészült a kért fénykép amit Hazza azonnal fel is töltött Twitter-re "I miss Hungary" címmel.

Mielőtt azonban beszálltunk volna a minket reptérre szállító taxiba  apa súgott még valamit Harry fülébe aminek a tartalmát egyikőjük sem akarta velem tudatni.
-Szívem,még mindig úgy gondolod,hogy miattam fogjuk lekésni ezt a járatot?-vágott vissza a barátom mikor éppenséggel szaladtunk,mert előtte rengeteg időt töltöttem el azzal,hogy a cipőm sarka kitört.
-Tudod,én se igazán így terveztem,hogy a kezembe szaladok egy cipővel.!-tudattam vele.
Szerencsénkre pont elértük a repülőgépet még a felszállása előtt,amihez nem kellett volna sok időt várnunk..
Azonban csak később fogalmazódott meg bennem az,hogy bárcsak ne így történt volna..
Elfoglaltuk a helyünket és ettől kezdve történt pár kínosan csendes perc avagy óra..
Ilyenkor néha elbizonytalanodok azon,hogy mi mégis mennyire illünk össze..
-És mikor indultok majd?-törtem meg a csendet az utazás vége felé.
-Késő délután fele indulunk.Majd hívlak ha odaértünk.-mosolygott felém,amit viszonoztam azonban belülről volt egy olyan érzésem ez a mostani mosolyom nem az igazi..
****
Nem sokkal később már otthon találtam magamat amint Hazzától búcsúzkodok.
-Jó kisfiú legyél ám..-cirógattam meg a pofiját.
-Nagyon fogsz hiányozni..-ölelt át szorosan.
A búcsúzkodásunk kicsit érzelgőssé vált,olyanná amilyen még nem igazán volt a mi kis rövid történelmünkben.
-Harry,mennünk kéne.!-szólt oda hozzánk Liam,aminek hatására eleresztett a barátom.
-Majd ha odaértünk hívlak,szeretlek Hercegnőm..-köszönt el,és nagy nehezen eleresztette a kezemet is amit erős szorításba tartott.
A szememből kigördült egy könnycsepp amit ráfogtam arra,hogy azért történt mert fura lesz nélküle ez a pár nap ennyi együtt töltött idő után..
Bementem a házba és legörnyedtem a sarokba majd egy dobozkát vettem elő,ami tele volt emlékekkel.A kezembe akadt a Harrytől kapott kettétört szíves nyaklánc amit a nyakamra láncoltam.Régebben mindig ott ékeskedett,azonban mióta egyszer eltört,akkor elhelyeztem erre a biztos helyre..
A fényképeken is végig tekingettem egyenként,ami bele telt pár órába.
Kicsit később unaloműzés képen odaültem a laptopom elé.
Igyekeztem fellépni egy közösségi portálra mikor egy videó hívás felkérésem akadt.Csak már kíváncsiságból is,hogy ki lehet a titkos idegen,rámentem az "elfogad" gombra.
Meglepődtem mikor Harry általam is imádott buksija jelent meg a képernyőn.

-Harry.!-ordítottam bele a mikrofonba mikor megláttam.

-Bocsáss meg,hogy még csak most adok életjelet,de gondoltam így sokkal romantikusabb mintha telefonba tenném.-hallottam meg a hangját.A vonal kicsit akadozott de ez abba a pillanatba cseppet sem idegesített.

Beszélgettünk vagy már fél órája mikor egy hang szólt ki Harryhez,hogy mennie kell.

Nem ismertem a hang forrását,de abban a pillanatban nem is igazán érdekelt ki is volt az.

-Most mennem kell..-vágott szomorú kiskutya pofit.

-Szeretlek,szia.-küldtem neki lég puszit majd azt vettem észre,hogy Hazza ki is lépett a beszélgetésünkből.

Boldog voltam,hogy ő legalább ilyenkor is gondol rám.Azonban tartja a mondás minden rossz után jön valami jó,hát minden jó után is valami rossz..Ez akkor bizonyosult be mikor a telefonomra egy eléggé pikáns üzenet érkezett aminek hatására összetört bennem az egész világ.. 

Megpróbálok sietni a kövivel,nem úgy mint most tettem,hanem sokkal villám sebességgel gyorsabban.:) Komizzatok,puszii.:*

2.évad 42.rész-Egy dal maradok neked..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:Nagyon köszönetes a komid xd Hát..Tudod most ezt megpróbálom elmagyarázni miért van Gracebe az a bizonytalanság.:) Mivel szerintem senki sem tökéletes,és én nem egy tündérmesét szeretnék írni,hanem egy valóságba is ideillő történetet,és neki is kell valami hiba (Harry,Niall,Liam,Zayn és Louis persze tökéletes *-* ),szóval érted..És kicsit szeretném magamat is belehalászni a főszereplőbe és én is sok esetben vagyok bizonytalan,és még jó pár közös tulajdonságom van Gracevel.:) Hát én is csak így visszaolvasgattam onnan tudom miket írogattam,de az már jó régen volt xd Jaj,ez aranyos,hogy már az elején megszeretted.:$ Hát mint a Naominak is írtam,ezzel együtt 16 rész..:) Körülbelül 1 vagy másfél hónap és vége.:/ Egy igazi idióta akinek egy óráig tart válaszolni a komijára,komolyan mondom egy részt előbb meg írok,míg válaszolok neked xdd Köszönök mindent.<3
Naomi Poleczki.:Naomi,édes még ezzel együtt 16 rész van hátra,te kis butus.<3 Hát nem tudom,nem hiszem,hogy a végéig egészen happy lesz.:/ I miss Nonofii..<3 Köszönöm a komid,és remélhetőleg bepótoljuk azt az elmaradt beszélgetést.:/ Pusziii :** <3
Hanna Cser.::Hi-hi,ez igaz.:$ Köszönöm,hogy imádod.:$ Bevallom még jó magam se tudom,hogy depi lesz vagy happy.:/ Bejelöltelek.:)* Majd minél előbb megpróbálom elolvasni a blogod,csak mostanában sajna nincs sok időm.:/ :)* <3
M.Réka.:Mi ezt a "nagyon"-ozást mindig eljátsszuk észre vetted már?! oO xd De akkor én nem töröm meg  a láncot xd Nagyon,nagyon,nagyon köszönöm.;* Szeretek beszélni,csak néha hülyeségeket dumálok xd De szerintem akkor is a régebbi részek ilyen furcsák lettek,nem mintha a mostaniak nem lennének azok,de azért azt is köszönöm..<3

Annyira sajnálom,hogy ennyit kellett várni az új részre,de volt rá indokom miért is..De most lehetőleg minden megváltozik..Egy jó tanács az élethez,mindig mosolyogjatok még akkor is ha fáj,mert az lehet szebbé teszi a napotokat.;)

GRACE:
-Nem..Az nem lehet,hogy egy padláson fogok meghalni..Csinálj már valamit..-sétálgattam a fejemet fogva.
-Hé,nem rég még képes lettél volna itt leélni velem az életed.-vágott vissza.
-De most másról van szó..-válaszoltam a körmömet rágva.
-Mégis miről?-kérdezte és már ő is kezdte a hangját kicsit felemelni.
-Arról,hogy klausztrofóbiám van..
-Sajnálom,nem tudtam róla..-a hangján éreztem egy kis meglepettséget.
-Épp ez a baj..-borultam sírva a földre.
-Mégis mi?Az,hogy nem tudtam a klausztrofóbiádról?!-értetlenkedett majd közelebb hajolt hozzám.
-Nem és nem.!Az,hogy én nem ilyen vagyok.!Te azt a Gracet ismered akit te szeretnél és nem azt aki valójában is létezik.-hirtelen minden ami a szívemet nyomta kiszabadult belőlem.Hazza próbált megszólalni és ezáltal megnyugtatni de nem engedtem neki.-Harry,én nem vagyok tökéletes.Egyáltalán nem,hisz tele vagyok hibákkal.Mindig is a fogkrémes tubus elejét szoktam megnyomni,elkések mindenhonnan,képes vagyok órákig készülődni és néha késő délutánig pizsamában maradni..Magamban éneklek tusolás közbe,félek a pókoktól és tisztaság mániám van,és még sorolhatnám tovább napestig milyen is vagyok valójában..Én csak egy senki vagyok melletted..Sajnálom,a jóslat már nem rólunk szól..-zúdítottam rá oly sok dolgot.
-Én nem egy barbie babát keresek aki hibátlan,hanem téged,mert az én szemembe te vagy a legtökéletesebb dolog a világon..Nagyon szeretlek még ezekkel az apróbb hibákkal is együtt..-láttam rajta az ő szeme is kezdett könnybe lábadni.
-Te is tudod,a szerelem se mindenható..
-De a miénk az..Kérlek hallgass meg..Úgy találtam rád,hogy a tévedéseim országútján támolyogtam..De te vagy az a hibám,amit soha nem fogok megbánni..Mert nálunk az eső helyett is konfetti hullik..-szeretem azt hallgatni mikor rólunk beszél,arról amit érez..Ilyenkor mindig az jut eszembe,hogy egy évtizedek óta együtt lévő házaspár ül a kandalló mellett és a régi időkről beszélnek.Mert ők még mindig szeretik egymást és megküzdöttek a boldogságukért..Lehet nekem is azt kéne tennem?!Ezt a képet nem bírom elképzelni velem és Harryvel..Egyszerűen lehetetlen,a mi szerelmünk csak egy átlag feletti nyári kaland ami érzelmekkel van tele fűtve.
-Amit te most leírtál azt úgy nevezik szenvedély..De akármilyen szeszélyes is egyszer vége szakad.-a kezemmel végig simítottam puha gyermek vonásokkal rendelkező arcán.A vállamon még mindig ott terült férfi parfüm illatú pulóvere ami a szívem dobveréseit felgyorsította.
-Hova tűnt az az életvidám,boldog lány,aki még a legrosszabb pillanataiban is mosolygott?A fenébe is,én abba lányba életemben elsőnek halálosan beleszerettem..És nem tudom feledni azt a gyönyörű mosolyt az arcán,vagy amikor képes voltunk azért sétálni a borús időbe,hogy az esőbe csókolózhassunk..Nagyon hiányzik nekem ez a Grace..-nehéz volt hallgatni a szavait.De még nehezebb volt magamnak is bevallani,hogy igaza van.Az utóbbi időbe megváltoztam,próbáltam olyan lenni amilyen nem vagyok..
A torkomon egy hang nem bírt kijönni.Mikor megpróbáltam kinyögni valamit akkor érezte,hogy nekem ez nem fog menni ezért szorosan átölelt majd a fejemet a mellkasára helyeztem..

HARRY:
A fejét az ölembe helyezte és nem szólt egy szót sem,mégis értettem mindent..
Majd erőt vett magán felült,és a szemembe nézett.A barna szempárba láttam a ragyogást és sajnáltam,hogy ezeregy kristályos felépítésű könnycseppet hullajt miattam.
-Grace,adhatok valamit?-kérdeztem mikor úgy éreztem kicsit lenyugodott már.
-Te is tudod,hogy nekem nem szükséges semmilyen ajándék..-az arcán egy eléggé halovány,de mégis mosolyt fedeztem fel.
-Beakarom bizonyítani,hogy nekem igen is hosszú távra vannak komoly elképzeléseim melletted..Nyúlj bele a pulcsim zsebébe.-adtam az utasítást.Ő megtette és egy kis papírt húzott elő belőle ami össze volt gyűrve.
Kihajtogatta a papirost majd mielőtt elolvasta volna félve felém mutatta.
-Olvasd el.!-biztattam.
A pupillái rengetegszer kitágultak mikor olvasott a sorok között.
-Harry..Ez gyönyörű..-mondta mikor minden egyes betűt kiolvasott már.
-Emlékszel még erre?Tavaly írtam neked..A napokba találtam meg és kicsit néhol átírtam..
-De hisz ez egy lányról szól aki..-a mondanivalóját jobbnak láttam ha én fejezem be.
-Rólad..Régóta írtam ezt a dalt,és azt hiszem most érte el a végső formáját..
-Elénekled?-kérdezte alig hallható hangon,gondolom a meglepettség végett.
Nem kellett kétszer kérni rögtön dudorászni kezdtem a már számomra jól ismert dallamot.
Végig mosolygott,és újra felfedeztem benne azt a régi Gracet,akibe beleszerettem.

GRACE:
Az a dal olyan csodálatos volt..Soha sem hatottam meg ennyire semmitől mint attól a pár sortól..
És mikor elénekelte mély,rekedtes ám de angyalian gyönyörű hangján akkor már az egekben szárnyaltam.Mert amit iránta érzek azt senki se rabolhatja el..
A levegőt gyorsabban kezdtem venni,mikor hallgattam,olyan volt tőle ez mint egy szerelmi vallomás.
Minden egyes emlékünk benne volt..A találkozás,első csók és így tovább egyenesen a mostani nyáron lévő újbóli találkozásáig..
Minden egyes ütemét imádtam,minden felcsendülését..
Mikor befejezte a szememből zápor szerűen kezdtek hullani a könnyek.
És ez nem a szokásos szomorúság miatt volt..
A szövegbe úgy mutatott be mint egy igazi hercegnő aki megtalálta a sajátos kis békából herceggé változott lovagját..
Ezek után már semmi sem volt kérdés nálam..Mindent tudtam hogyan és miképp fogok alakítani az életben,azonban ezt vele úgy döntöttem nem fogom még megosztani..
-Köszönök mindent..-nyögtem ki majd szorosan a karjaiba zárt.
Nem volt szükséges egyetlen egy szó sem abba a pillanatba..
Nálunk a békülést szokta jelképzeni ez a néma csend..
Az ajkait az enyémre tapasztotta,és egy édes csókot lehelt rájuk..
Eközben a fejembe felelevenedett az eddigi összes veszekedésünk..Mikor olyan dolgokat vágtunk a másik fejéhez amit nem is gondoltunk komolyan..
Megbocsátottam és ő is nekem az összes bűnünket amit elkövettünk egymás ellen..
****
-Harry,mégis ,hogy képzeled az innen való kijutást?-érdeklődtem mikor még órákkal később is ott ültünk a pokrócon ölelkezve.A nap azonban már kezdett sütni,és világosságot adni nekünk a kis "lakhelyünkre".
-Fogalmam sincs..De valahogy megoldjuk Kicsim..-próbált nyugtatni.
-Csak a szüleimre számíthatunk ez esetben..Azonban nem akartam,hogy tudomást szerezzenek erről a kis padlási látogatásunkról..
-Miért mi bajuk azzal ha itt vagyunk?-kérdezett rá.
-Hogy mi?Emlékszel,hogy mondtam,hogy régebben rengeteg időt voltam itt?Azt azonban nem említettem,hogy ez a fel-le járkálás miért is szűnt még..Anyuék egyszer feljöttek valami még esküvőn ajándékba kapott festményért vagy vázáért már nem tudom,de nem is ez a lényeges..Az egyik asztalon találtak egy pengét és mellette rengeteg erősebb hatású gyógyszert..Gondolhatod mit szűrtek ki a helyzetből..Pedig az nap volt nálunk Westley és ő felejtette ott,de persze hiába magyarázkodtam volna nekik,úgy se hittek volna el nekem szóval inkább magamra vállaltam..Még az nap kulcsra zárták a padlást,és nem megtiltották,de megkérték inkább kerüljem ezt a helyet..-meséltem el.
-Ugye te sose lettél volna képes arra,hogy öngyilkos legyél?-mikor feltette a kérdést egy pillanatra elakadt a lélegzetem.
-Mivel szeretlek,ezért őszintén fogok neked válaszolni..Nem mondom,hogy a fejembe sohasem akadt fent ez az ötlet,de soha,ismétlem soha sem lettem volna képes saját kezűleg véget vetni az életemnek..-szorítottam meg a tenyerét.
-Most támadt egy ötletem hogyan is szabadítalak innen ki Hercegnőm..-felállt és az ablakhoz lépett.
Szokásomhoz híven megint úgy éreztem magam mintha egy mesébe csöppennék.
A Herceg megígéri a Királylánynak,hogy kiszabadítja a sárkány fogságából a toronyból,majd tényleg meg is teszi..Próbákat áll ki de eléri célját és kiszabadítja és halálosan beleszeret a lányba,aki viszonozza ezeket az érzéseket..
-Mégis hogyan?Összevonsz egy lepedőt és kimászol mint a filmekbe is szokták csinálni?-kicsit elnevettem magam.
-Nem is rossz ötlet.-csillantak fel a szemeim.
Egy pillanatra frászt kaptam,hogy ez mégis mire készül.
Nem volt időm lebeszélni az ott lévő kis ablakon kimászott és a vékonyka párkányra állt.
Elmászott egyenes a tetőig.Én hitetlenkedve és reménykedve néztem,nehogy leessen és bármi baja essen.
Majd egyszer csak eltűnt és az ablakból már nem is láttam többet..
Félve kuporodtam a sarokba,és imádkoztam érte..
A ma előkerült babámra néztem amit később megfogtam és amennyire tudtam szorítani kezdtem.
Újra az a kislány akarok lenni akinek az volt a legnagyobb problémája mégis milyen ruhát adjon a babájára..És nem az,hogy azon tanakodjak vajon leesett -e a tetőről a barátja..
Mikor kis idő múlva nyitódott a padlás ajtaja gyors odafutottam és öröm telve láttam,hogy betartotta a szavát és megmenekített.
Lemásztam a létrán majd a nyakába ugrottam a folyosó közepén.Nem érdekelt abban a pillanatban semmi más csak ő..
Csak mosolyogtam,és mosolyogtam,mást nem is tudtam volna csinálni annyira  boldog voltam,azonban nem tudtam mégis miért..
-Ilyenkor általában az szokott jönni,hogy a Herceg feleségül veszi a Hercegnőt,és hét határra szóló lakodalmat csapnak..-kuncogtam el magam.
-És boldogan élnek míg meg nem hallnak..-fejezte be a mondatom.Mintha olvasna a gondolataimban.
-Nem gondolod úgy,hogy a mi életünk néha inkább mesébe illő mint a valóságba?-kérdeztem rá arra amin már csak a mai nap elég sokszor elgondolkoztam.
-Nem nagyon szoktam ezen gondolkozni..De ahogy így említed lehetséges,de most fokozzuk akkor már kicsit a helyzetet..-mondta majd a falhoz döntött.Élvezte,hogy szenvedni hagyhat az által,hogy olyan közel van hozzám,de mégsem elég közel.

Majd kezeimet a nyaka köré fontam,ő pedig megcsókolt.

Percekig el se engedett,és bevallom én se engedélyeztem volna neki,hogy megtegye.
-Ma bebizonyult,hogy te vagy az én hősöm..-suttogtam a fülébe.
-Te meg az én Princess-em..-kuncogásom szabad füllel is hallható volt.-Nincs kedved ezt a szobádba folytatni?-kérdezte egy csábos mosoly kíséretében.
Mikor már épp válaszolni akartam akkor előre pillantottam és aput véltem felfedezni,szóval inkább igyekeztem eltávolodni Harry közeléből és próbáltam kitalálni valami magyarázatot arról mégis mit is csinálunk itt az éjszaka közepén..

Hosszabb részt akartam de barátnőm azt mondta inkább legyen rövidebb de ma rakjak ki.:D Szóval hát itt van..:) Ma kicsit zizi voltam,de lehetőleg az írásomba ez nem észlelhető xd Ezzel azt akartam kifejezni,hogy remélem tetszeni fog nektek és megajándékoztok pár szép hosszú komival.*-*  <3

2.évad 41.rész-Hercegnőm..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:Igen pont most,és azért mert tegnap sem kedvem se időm nem volt tovább írni és muszáj volt kiraknom.:/ Hát erre szokásos válaszom mindjárt mindent megtudsz.:'D Nem szeretem előre elárulni mert úgy nem izgi.:$ Tőled kérdezném azt a hülye robot ellenőrző kódot,vagyis tudod mit nem kellett beírnod ugye,mert azt hiszem levettem.:) Imádás neked és a komidnak is.:)* Köszönök mindent,te "idiot".<3
Dinaa L.:Én nagyon de nagyon élvezem mikor titeket kínozhatlak xd :'D Rám bedurcizni? oO De hát engem mindenki szeret,mert olyan imádni való vagyok xd Egoistaságom befigyel xd ;) Remélem megbocsátasz..<3
M.Réka.:Nagyon nagyon kedves vagy és nagyon aranyos,és nagyon de nagyon-nagyon kösziiiiiii.*-* Azt hiszem ennyi "nagyon" elég lesz xd :'D Te lány ne ijesztegessé',mert már most előre félek xd <3
Hanna Cser.:Sajnálom,megpróbáltam minél hamarabb de nem jött össze,de ezt már az előző részeknél megmondtam,hogy így lesz sajna.:/ Persze,majd mondok.:D De valami facebook címet nem tudsz mondani mert akkor ott mondanám majd ha elolvastam? :) Pusziiii..:)* <3
Naomi.:Nonofii,kösziii.:)* Régen beszélgettünk.:// <3

Rossz hatással vagytok rám,nem bírtam annyira nagyon depit írni xd Pedig akartam,és nem tudom hány verziót meg is írtam,de egyik se tetszett :/ xd Ugye tudjátok,hogy ez a sok happy nem mehet sokáig? :)

GRACE:
Austin barátnője Emily számomra talán túlságosan is közvetlennek tűnt.
Nem ilyennek képzeltem,de lehetséges kicsit féltékeny vagyok rá mivel félek megbántja a legjobb barátomat,és miatta még a mostaninál is kevesebbet találkozunk és beszélünk majd..
Hazza mint a bús képű lovag érkezett vissza hozzánk.
Nem volt időm megkérdezni mégis mi baja,mivel rögtön szóra nyitotta a száját.
-Grace..Valamit mondanom kell de kérlek nyugodj meg..
A kezemet megfogta és félre vezetett egy padhoz,ahova leültünk.Nem lehet,hogy mi ketten sohasem lehetünk boldogok.Mindig jön valami akadály ami ezt átszegi..
Nem lehet,hogy minden jó után,jön valami rossz..
Féltem,nagy féltem,hogy hátha valami olyat hallok aminek következtében újra elveszítem..
-Szóval..Most hívott Louis és hamarosan vissza kell repülnöm majd Londonba egy fellépésre..Át kellett rakatni valami miatt..Sajnálom..-mikor elmesélte a szívemről hatalmas kő esett le.
-Te kis butus..Megijesztettél,hogy valami komoly..Ha te mész én is megyek vele,ugye tudod?-simítottam meg az arcát.
Imádom,hogy az arcán mindig ott van az a féloldalas,kisfiús mosoly amit úgy szeretek.
-Szeretlek.-mondta majd átölelt.ölelése számomra megnyugtató,olyan mint eddig senkié sem volt..
Esteledett,és mivel az állatkertbe bekövetkezett a záróra,ezért haza felé vettük az irányt.
Egyikünk se szólt egy szót se,ami talán annak a bizonyos kínos csendnek felelt meg.
-És végül is,hogy érezted ma magadat?-törtem meg a csendet.
-Jól.Többek között azért is mert veled voltam.Meg maga az állatkert is remek ötlet volt,úgy éreztem magam mint kisgyerek koromban.-elmosolyodtam azon amiket mondott.
-Én még most is sokszor látom benned azt a kisfiút..
-Valóban?-szembe állt velem.Kezeit arcom két oldalára helyezte és egy vadító csókkal jutalmazott.
-Valóban..-suttogtam a fülébe.
Kézen fogva hazasétáltunk.Halkan felsomfordáltunk a szobámba,mivel a szüleim már aludtak és nem akartuk őket felébreszteni.
-Az hiszem én most megyek aludni.-mondtuk ki egyszerre,aminek következtében az arcunkra egy mosoly fokozódott ki.
Csak össze-vissza fordultam az ágyba,nem sikerült álomnak szenderülnie a szememre.
Magamra kaptam a köntösöm és kicsoszogtam az erkélyre.
Az ég a szokásosnál is csillagosabb volt.
Mikor nagyon egyedül szoktam érezni magamat,elgondolkozok vajon minden egyes csillagnak meg lehet a saját történelme?Lehet mindenkinek van egy védőcsillaga,aki fentről vigyázz róla..

 "Nézd meg a csillagokat
  Nézd,hogyan ragyognak
  Neked..








Most azonban nem a saját csillagomat kerestem,hanem gondolkoztam..
Harry olyan más mint én..Talán ez az ami miatt égett köztünk a tűz,hogy megismerjük a másikat tetőtől talpig..Azonban már kiismertük egymást talán a kelleténél is jobban..
Félek,hogy megun és a végén elhagy és keres egy nálam jobbat..
A vállamra hamarosan egy férfi édes-kesergés illatú pulóvere tárult.
-Gondoltam fázol hercegnő..-a hátam mögé lépett és a derekam köré fonta karjait.
-Mégis meddig leszek számodra hercegnő?Félek,hogy megfogsz unni..-megfordultam,és így már ragyogó szemeibe tudtam nézni.
-Az örökké valóságnál is tovább..Elszállt egy év,s a csókod épp úgy éget.Mert nem kísért meg új érzés és nem hiányzik más..Nekem te maradsz örökre az én kis hercegnőm..Mindig is kerestem a szót,hogy elmondjam milyen amikor a szívem dobban és miattad felébred bennem szerelemre éhes lelkem..-érintése égetett,de szavai még jobban.
-Most ezt mondod..De mi lesz később?
-Ugyan ez..Van egy kis meglepetésem..Ne félj,ma éjjel új Hold vár,tiszta fénnyel rád és rám..Elmegyünk egy mesevilágba és az álomból együtt fogunk felébredni..-rá igen is lehet mondani,hogy a romantika mestere.
-Nem hiszek az álmokban..Nekem azok mindig csak elárvulnak..-közöltem vele a tényt.
-Mióta vagy ilyen pesszimista?-a fejével kezdett felém közeledni.-De várj,mindjárt meghozom a kedved.-mondta majd beszaladt a házba és egy papírral tért vissza.
-Ez mi?-kérdeztem értetlenül.
-Olvasd el..-nyújtotta felém.
Egy papír volt rajta amin az állt,hogy a 2045242001 csillag neve Garry.
-Az a mi csillagunk.-mondta mire a nyakába ugrottam.
-Hát te nagyon bolond vagy,elneveztél rólunk egy csillagot?-fülig érő mosoly volt észlelhető rajtam.
-Igen..Mert szeretném ha örökre emlékeznél a velem eltöltött időkre..
-Nem lesz szükségem nekem semmilyen tárgya,sőt még csillagra se,hogy emlékezzek rád..Elég ahhoz a szívem..-a hangom kezdett átválni suttogásra.
-Már a csillagok is megírták az nap mikor találkoztunk,hogy a szerelem rám fog találni..A nap és hold nekem csak úgy szép ha láthatom a szemedet..-a hajamat eltűrte a szemem elől..-Nincs kedvem aludni,veled akarok lenni..
-De,Harry..-nem hagyta,hogy befejezzem.
-Nem úgy értettem..Nem úgy szeretnék veled lenni..Vagyis úgy is..De most beszélgessünk vagy valami ilyesmire gondoltam..
-Van egy remek ötletem mégis,hol beszélgessünk.-villant be a fejembe egy gyerekkori emlék.-Gyere velem..-fogtam meg a kezét.Csak vezetettem a házba,és láttam nem értette hova is akarom én vinni.
-Mássz fel.!-nyújtottam felé a létrát.
-Felviszel a padlásra?-húzta fel a szemöldökét.
-Én úgy mondanám elviszlek a sajátos mesevilágomba..Régebben rengeteg időt töltöttem egyedül itt fenn,ez volt az én kis kuckóm..-meséltem mikor már felértünk a poros,mások számára értéktelen dolgok tengerébe..

-Ez..Ez olyan más mint,ahogy elképzeltem..-nézelődött mikor lezárta kijáratunkat.

-Ugye?Ezek a fehér falak,sokkal többet rejtenek,mint ahogy azt bárki is gondolná..Te vagy az első akit felhoztam ide..

-Elképzelni,se tudom,hogy itt te miket csinálhattál..-emelte fel a hangsúlyt,majd a sarokra pillantott és egy hangos kiáltást hagyta el a száját.-Istenem,te itt még gyilkoltál is?!-kérdezte rémülten egy fogason csüngő csontvázra mutatva.
-Ja,hogy Csontira gondolsz.Te igen okos,mikor bioszból az emberi testeket tanultuk,apa valahonnan szerzett nekem egy ilyet.Mármint nem ölt meg senkit,hanem vette.-mondtam nevetve.-Minek nézel te engem amúgy,valami gyilkosnak?
-Igen,a szépségeddel engem már meggyilkoltál..-ennél a mondatnál a szemem valahogy mást látott mint a valóság is volt.Anya mesélte,hogy apuval úgy jöttek össze,hogy a moziban egy horror filmet néztek,és a végén apu ugyan ezt mondta neki..És azóta is boldogan élnek..
-Valami rosszat mondtam?-kérdezte majd lehuppant mellém a babzsákfotelembe.
-Nem,dehogyis..Csak mint már mondtam régebben rengeteget voltam itt,és most olyan fura újra átérezni ezt a szagot..-szippogattam bele a poros,dohos levegőbe ami számomra észrevehetetlen volt és tiszta.-Te vagy a legjobb dolog ami valaha is az enyém volt..
-Nagyon szeretlek..És tudnod kell nekem sokszor szoktál mondani,hogy megszerzek egy lányt,aztán ez kész,vége nincs tovább..De nálad sokkal többről van szó..-közelebb hajoltam hozzá,és beletúrtam a hajába.
-Tudom..-mondtam ki nemes egyszerűséggel.-Istenem,ezt a babát kerestem 10 éves korom óta..-húztam ki egy régi,rongyosabbnak tűnő babát.
-Látod én nekem köszönhetően még ez is meg lett.-mosolyodott el.
-Nézd meg Anne babát,hát nem édes?-dugtam az orra elé.
-Imádnivaló..De te sokkal édesebb vagy nála..-kaptam meg az újabb bókot.
-Ez nem igaz..A 4.szülinapomra kaptam a papától..Körülbelül ez az egy emlékem maradt tőle..
-Ezt már régebben is megakartam kérdezni..Mi történt,hogy ennyire eltávolodtatok a nagypapáddal egymástól?-tértünk rá a számomra szomorú témára.
-Ezen sokszor én is elszoktam gondolkozni..És mindig ugyan arra jutok..Tudod,ő az a fajta mindent vagy semmit féleségű ember volt,és fontos volt számára a karrier..És ezek mellett nem volt ideje a családjára..-meséltem el.Hazza magához húzott és szorosan átölelt.
Gondolom érezte,hogy ezt a témát inkább hanyagolni akarom..
-Nézd,még is mit találtam itt a mellettem lévő asztalon.-mutatott felém pár fényképet.
-Jáj..Talán ezeket nem kellett volna..-nevettem el magamat.-Ezzel még a végén elrontod a hírnevemet.-folytattam.
A képek különbözőek voltak..Valamelyiken éppen a babámmal pózoltam,vagy a szülinapi tortámmal..Azonban volt egy kép amin a családommal szerepeltem karácsonykor.Harry az utóbbit a kezébe vette és nézegetni kezdett.
-Olyan szerencsés vagy,hogy a szüleid még mindig együtt vannak..-mondta mosolyogva.
-Igen..Tudom..
-Grace,én nem akarom azt a hibát elkövetni mint régebben az én szüleim..Én nem akarlak elveszíteni..
-Nem is fogsz..-mondtam és próbáltam teljes komolysággal.Azonban belülről sokszor érzem ez nem fog megvalósulni..Harry számára nem én vagyok az a bizonyos igazi..
-Gondolkodtál már azon milyen jövőt szeretnél majd?-kérdezte majd kicsit közelebb csúszott hozzám.
-Hát..Ez jó kérdés.Elsőnek szeretnék valamit elérni az életben,az biztos..De azt csak is magamtól és nem más miatt..Aztán szeretnék megházasodni és gyerekeket,és velük együtt így boldogan leélni az életem..-áradoztam.Ránéztem,és láttam kicsit bántja,hogy őt nem említettem meg ebbe az egész jövő dologban.-Meg persze szeretném ha te is bekapcsolódnál az életembe majd..-egészítettem ki.Nem kérdeztem meg,hogy "és ő" milyet tervez,mivel neki már minden meg van az életbe.
-Ezt vártam a végén..-mondta kicsit elpirulva.
-Valahogy gondoltam..Olyan szép ilyenkor az ég..-léptem oda az egyik ablakhoz.
-Igen,ilyenkor minden olyan varázslatos..-mögém lépett,és hátulról átölelt.
-Néha,azt kívánom,hogy álljon meg az idő..Mint például most is..
-Képes lennél velem élni örökre egy padláson?-kérdezett huncutan rá.
-Persze.Szerintem ha két ember szereti egymást akkor nem számít semmi más csak az,hogy együtt legyenek..-tudtam ő is így gondolja.
Csak álltunk ott és az eget bámultuk.
Eléggé késő volt már,de egyáltalán nem voltam álmos,mert mégis csak vele lehettem..
Olyan gyorsan telt az idő..Ezt először az égen vettük észre,mivel kezdett kipirulni.Azonban én végig csak rózsaszínben láttam a világot.
-Hercegem,nem gondolod,hogy már illene lemennünk innen?-felé fordultam,és direkt kiemeltem a megszólítását.
-Muszáj?-nézett rám kiskutyaszemekkel.A fejemmel bólogattam neki egy aprót majd beletörődött és elkezdett a kijárat felé menni.
-Grace..Azt hiszem lehet tényleg itt fogod velem leélni az életed..-mondta,majd magyarázatot adott a képen,hogy megmutatta nem nyílik a zár..

Pénteken visszaolvasgattam a blog elejéből kicsit és hát Úr isten.. xd Elgondolkodtam néhol,hogy tudtam olyanokat írni.oO De mivel ez az első blogom szerintem érthető a helyzet.:) Ide visszatérve,remélem tetszik nektek az irományom.:D És most így belegondolva nem tudom mikor hozom a következő részt.:/ Mivel holnap barátnőmnél alszok,mert kedden lesz a szülinapja.Boldog szülinapot Majom.<3 
Komizzatok,puszii.: :)* <3

2.évad 40.rész-My Hero..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:Örülök,hogy ezt megosztottad velem xd Köszönöm,az volt a lényeg,hogy adja magát.:) De szerintem a vége nem valami jó mert kora reggel csaptam össze.:/ A csigák mindig megpróbálnak sietni csak nem mindig sikerül nekik.:3 xd <3
M.Réka.:Köszönöm és be fogom állítani.:) <3
Dinaa L.:Köszi.:) Ő egy igazi Hero.:3 Oksii.:D <3
Naomi.:Óh,yes.! Összeillek Harryvel xd Taylorról pedig inkább ne beszéljünk,hogy milyen..Köszii Nonofii.<3
Hanna Cser.:Mert beszólt valaki,hogy minden rész arról szól :/ xd <3

Nagyon sajnálom,hogy nem volt rész,csak nem volt egy kicsi időm se írni a napokba.:/ De kellett is ez a kis idő nekem..Képzeljétek farsangon nyertünk a táncba.*-* De az nem az én ügyetlenségemnek volt köszönhető xd :'D

HARRY:
-Grace.!Grace.!-kiabáltam a nevét.
Megrémültem..Olyan érzésem támadt mint mikor valaki elveszíti a legdrágább és egyben legszebb gyémántját..
A szememből egy könnycsepp kezdett kicsordulni..Sokak szerint a férfiaknál ez a gyengeséget jelképezni..
Akkor nekem ezek szerint Grace a gyengém..
-Buu.!-érkezett hátulról egy lökés aminek következtében a földre estem.-Hihi,látnod kellett volna magadat..-nevette el magát valaki.
-Horras.!Ez nem volt szép tőled..Tudod mennyi megijedtem,hogy valami bajod esett..-mondtam miközben felálltam és leporoltam magamat.
-Styles,ennyire te se lehetsz ijedős.!-nevette el magát.-Áááá.!-nem sokkal felsikított és az ölembe ugrott.-Ott egy kígyó..-mutogatott rémülten.
-Ch..Aztán még én vagyok a félős..-nevettem el magamat,mire kiugrott a karjaimból és durcásan előre sietett.-Igazán lassíthatnál,nem bírom a tempód..-lihegtem.
Ő pedig hátra fordult amit lehet nem kellett volna.
-Áh,a lábam.-siránkozott mire odaszaladtam hozzá.
-Gyere segítek.-kaptam fel a kezembe.-Valami baj van?Mármint a lábadon kívül..
-Nem..Nincs semmi..Csak gyorsabban veszem a levegőt,tudod szokásommá vált.-itt mindketten nevetni kezdtünk.-Te vagy az én hősöm.-mondta majd egy puszit nyomott az arcomra.-Azt hiszem már letehetsz..
-De,hisz a lábad..-értetlenkedtem.
-Ühm..Nézd csoda történt,meggyógyult.!-mosolyodott el.
-Fáj a lábam tettetés,szép..-ismertem be.-De ezért még kijár egy kis bünti ugye tudod?!-mondtam majd megpörgettem a tengelyem körül.

-Most már igazán letehetnél..-kéregetett.-Köszönöm.-mondta mikor már letette a lábát a földre.
-Kérsz még?-kérdeztem nevetve majd közeledni kezdtem felé.
-Attól függ mit.-az arcán egy huncut mosoly jelent meg.
A kezemet a dereka közé fontam és az ajkaira gyengéd csókot leheltem.
A nap kezdett egyre jobban kisütni..
Mikor elváltunk mélyen belenéztem óriási sötétbarna szemeibe,melyet Bambiéhoz az őzikéhez tudnék hasonlítani..
-Fáradt vagyok induljunk el hazafelé,okés?-kérdezte majd mikor beletörődtem ismét egy puszit nyomott a számra.
-Ilyen fárasztó lennék?-érdeklődtem a hazameneti séta közben.-itt egy kis hatás szünet volt és láttam Gracen eléggé kezd vigyorogni.-Ne röhögj inkább válaszolj..-ütöttem gyengéden a hátára.
-Erre csak annyit tudok mondani,hogy szeretlek..
-Én is téged..De várj,te most próbálsz terelni.-észleltem majd próbáltam felháborodást tettetni de elröhögtem magamat.-Most meg vagy.-érintettem meg a vállát.
-De hisz nem is fogócskáztunk vagy bújócskáztunk akkor,hogy lennék még?
-Fogócska.!Most a házatokig.!-jelentettem ki mire nevetve futni kezdtünk mindketten.
-Bi-bi-bi,nem kaptál el..-nyögte ki lihegve mikor berontottunk a ház ajtaján.
-Direkt nem,gondoltam egyszer az életben had örüljél annak,hogy nyertél..-a kezemmel a tarkómat kezdtem vakarni.Gracen azt az "igen,ja persze" tekintetet véltem felfedezni.
Már épp szólásra nyitotta volna a száját mikor az anyukája lépett közénk egy halom vasalni valóval.
-Kicsim,keresett az egyik barátod..A neve most nem ugrik be de azt mondta majd hívd vissza.-közölte Kate.
-Anyu,az Istenért is.Mégis hogyan hívjam vissza ha azt sem tudom ki az?!-tette kétfelé a kezét Grace.Azt hittem kezdetét veszi egy anya-lánya veszekedés,de tévedtem.
-Valamilyen..Ja,igen meg van..Austin.!-bökte ki.
-Austin?-csillant fel a barátnőm szeme.
Bevallom,már egy cseppet sem vagyok féltékeny ha előkerül a srác neve,mivel tudom ő a legjobb barátja a lánynak akit szeretek..Mikor Holmes Chapelben voltunk akkor jött haza Magyarországra.
-Harry,ugye nem haragszol ha most felhívom?-fordult felém,majd egy aprócskát bólintottam,miszerint nem és nem kellett neki több futott is a telefonért.
-Nyugodtan ülj le mivel arra ne számíts,hogy hamar visszajönne..-hallottam meg a tényt Kate szájából,amit magamtól is tudtam.
Leültem a kanapéra és a fejemet az ott lévő díszpárnára hajtottam.Azt hiszem elaludtam,mivel valaki később erősen rázogatott és a nevemet mondogatta..

GRACE:
Olyan édesen aludt el este a kanapén,nem volt szívem felébreszteni.Ezért inkább csak felmentem a szobámba és egyedül bújtam ágyba.Hiányzott az,hogy éjszaka átöleljen,vagy esetleg motyogjon magába valamit.Azonban reggel kissé már idegesített,hogy még mindig ott szunyókál ezért ha gonosznak tűnök ha nem, ébresztgetni kezdtem.
-Harry.!Harry.!Harold.!-emeltem egyre feljebb a hangomat.Már ott voltam,hogy hozok egy vödör vizet és leöntöm mikor végre jelet adott arról,hogy ébredezik.
-Mi van?Hol vagyok?!-kérdezgette.
-A mennyországba velem együtt.-nevettük el magunkat.-Ugye beszéltem tegnap Austinnal és megkérdezte ma nincs -e kedvünk elmenni vele az állatkertbe.-vetettem fel a témát.
-Felőlem mehetünk.De miért pont az állatkertbe?
-Mert ott szokott dolgozni szabadidejében és meglátogatjuk.De most menj fel zuhanyozni én meg addig letárgyalom vele,hogy megyünk.Rendben szívem?-egy mosolyt szegezett rám,majd el is indult a zuhanyzó felé.
Lehuppantam a kanapéra és gondolkozni kezdtem.
Mivel érdemeltem ki ezt az egészet?Ezt az életet..
Mikor még nem ismertem Harryt,én is olyan voltam mint a többi gimis ilyen "cicamica" lány..
Sokszor nem ismertem valakit még is elítéltem,azt hittem én jobb vagyok nála..Pedig így átgondolva az akkori énemet inkább letagadnám,de hiába az is a múltam része marad örökre..
Gyors felhívtam Austint és letárgyaltam vele a dolgokat.Nem voltam abba a nagy beszélős kedvembe amit ő észre is vett..De mivel mennie kellett dolgozni bele törődött,hogy semmi gondom.
-Harry,valaha kész leszel?-kopogtam be az ajtón ami nem sokkal később nyitódott is.

A látványtól elállt a lélegzetem.

A kezemet a számhoz emeltem,és a szemem tágra nyílt.

Hihetetlen,de ilyen érzést vált ki belőlem ha valaha is félmeztelenül látom meg persze ha nem így akkor is..

-Grace,jól vagy?-kérdezte a kezével felém legyezgetve.

-Hogy mi?Jah,persze remekül..Majd ha elkészültél indulhatunk is.-az arcom talán kissé kipirult a szokásosnál is jobban.

-Addig még rengeteg időnk vagy ugye tudod?-húzott magához.

Ahogy hozzám ért éreztem kidomborodó kockahasát és gyengéd érintéseivel elvarázsolt.

-Ezt ne most.És a szüleim itthon vannak,szóval nem szeretném ha így majdnem ruha nélkül látnának téged,szóval kérlek inkább öltözz fel.Nem akarom,hogy félre értsék a helyzetet..-toltam el magamtól.
Nem nagyon értette a helyzetet és bevallom én se..Csak valahogy ott volt bennem valami érzés,ami azt súgta ennek nem most jött el az ideje.
Mivel nem volt az a "hű,de jó" idő ezért inkább egy lazább,kényelmesebb összeállítást vettem fel.

-Valamit kérdezhetek?-lépett be Harry az ingét gombolgatva.

-Persze.-adtam a választ.

-Most te haragszol rám?Mert ha igen akkor nagyon sajnálom és nem..-nem hagytam,hogy befejezze az ujjamat a szája elé tettem.

-Dehogy haragszom.Sajnálom,hogy az előbb olyan voltam veled..-nyomtam egy puszit az arcára mire ő szívogatni kezdte a nyakamat.

-Azt hiszem ez a pulcsi nem kell neked ide.-vetette le rólam és folytatta volna a vetkőztetést.

-Igazad van,nem szükséges.Harry Styles egy igazi stylest.-kacsintottam rá.

-Hát az ízlésem az jó.Maga mivel téged választottalak,rossz nem is lehetne.-mosolyodott el.

Mivel én is szoba kerültem nem volt kedvem szokásomhoz híven odabökni hozzá,hogy "te kis egoista".

Az állatkertbe való út elég zavaros volt.Végig hallgathattam Hazza ezt az állatót,ezért szeretem,ezt pedig ezért nem sztorijait.Meg persze az első állatkerti útját is.
Szóval nem mondhatni,hogy unatkoztunk.
Mikor odaértünk az állatkert kapujához szemmel láthatóan rengetegen voltak.
-Grace,mikor jutunk már be?-kérdezgette másodpercenként mikor a pénztárnál álltunk.Körülbelül olyan volt mint egy 5 éves kisfiú aki nem bírja a várakozást.
Mikor beértünk rögtön a koalákkal találtuk szembe magunkat.
-Miért nézed őket ennyire?!-kérdeztem nevetve.
-Egyszer kiskoromba egy..-itt megakadt és nyelt egy nagyot.-Le.-Lekakilt.-nyögte ki nagy nehezen.Én pedig szakadni kezdtem a röhögésen.-Ne nevess,nézz milyen gonosz kis lények ezek.-mutatott egy kis koala bébire.
-Drágám,még csak meg se mozdul szegény pára.De azért arra megkérnélek ne szemezgess velük.-a hangomon még mindig lehetett észlelni,hogy jócskán nevetek.
-Ha itt tartunk a lovakat se szeretem,mert egyszer egy lefejelt.-tudtam meg az újabb nevetséges információt róla.
-Van olyan állat amit egyáltalán szeretsz?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen,a macskákért igen csak oda vagyok.
-Hazza,drágám itt esetleg csak nagy cicákra találsz a tigrisek személyében.-az állat nevénél felcsillant a szeme.
Szinte egy ártatlan élőlény sem úszta meg,hogy végig ne bámuljuk.
Kiskorom óta nem jártam itt,és azóta eléggé bővült.Meg maga felnőttebb fejjel teljesen más itt sétálgatni.
-Istenem,de aranyos..-álltam meg a pingvineknél.
-Ezek a szmokingos madárféleségek tetszenek neked?-kérdezte az arcán egy kis fintorral.
-Ne beszélj így róluk.Kiskoromba mindig is akartam egy pingvint.-elevenítettem fel régi emlékeimet.
A delfinek vízben való ugrálását,a zsiráfok fej lehajtásától a lámák köpködéséig mindent megfigyeltünk.
A végére még Harry is összebarátkozott egy koala barátunkkal akivel még egy közös képet és készítettet.

-Austin.!-üvöltöttem mikor a legjobb barátomat fedeztem fel a távolból.

Rögtön odarohantam hozzá megölelni jó szorosan.

Azonban mivel az állatdolgozó segéd a ruhájának meg van a sajátos szaga.

-Szeretnék neked valakit bemutatni ő itt Emily a barátnőm.-mutatott be nekem egy eléggé kedvesnek tűnő,szőke hajú lányt.Egyedül voltam mivel Harry elment telefonáli.

Pár szót váltottam még Austinékkal mikor komor képpel jött vissza hozzánk.

-Grace..Valamit mondanom kell,de kérlek nyugodj meg..-Harryn láttam valami koránt sincs jól..

3 komi és jön a kövi.;)