2.évad 41.rész-Hercegnőm..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:Igen pont most,és azért mert tegnap sem kedvem se időm nem volt tovább írni és muszáj volt kiraknom.:/ Hát erre szokásos válaszom mindjárt mindent megtudsz.:'D Nem szeretem előre elárulni mert úgy nem izgi.:$ Tőled kérdezném azt a hülye robot ellenőrző kódot,vagyis tudod mit nem kellett beírnod ugye,mert azt hiszem levettem.:) Imádás neked és a komidnak is.:)* Köszönök mindent,te "idiot".<3
Dinaa L.:Én nagyon de nagyon élvezem mikor titeket kínozhatlak xd :'D Rám bedurcizni? oO De hát engem mindenki szeret,mert olyan imádni való vagyok xd Egoistaságom befigyel xd ;) Remélem megbocsátasz..<3
M.Réka.:Nagyon nagyon kedves vagy és nagyon aranyos,és nagyon de nagyon-nagyon kösziiiiiii.*-* Azt hiszem ennyi "nagyon" elég lesz xd :'D Te lány ne ijesztegessé',mert már most előre félek xd <3
Hanna Cser.:Sajnálom,megpróbáltam minél hamarabb de nem jött össze,de ezt már az előző részeknél megmondtam,hogy így lesz sajna.:/ Persze,majd mondok.:D De valami facebook címet nem tudsz mondani mert akkor ott mondanám majd ha elolvastam? :) Pusziiii..:)* <3
Naomi.:Nonofii,kösziii.:)* Régen beszélgettünk.:// <3

Rossz hatással vagytok rám,nem bírtam annyira nagyon depit írni xd Pedig akartam,és nem tudom hány verziót meg is írtam,de egyik se tetszett :/ xd Ugye tudjátok,hogy ez a sok happy nem mehet sokáig? :)

GRACE:
Austin barátnője Emily számomra talán túlságosan is közvetlennek tűnt.
Nem ilyennek képzeltem,de lehetséges kicsit féltékeny vagyok rá mivel félek megbántja a legjobb barátomat,és miatta még a mostaninál is kevesebbet találkozunk és beszélünk majd..
Hazza mint a bús képű lovag érkezett vissza hozzánk.
Nem volt időm megkérdezni mégis mi baja,mivel rögtön szóra nyitotta a száját.
-Grace..Valamit mondanom kell de kérlek nyugodj meg..
A kezemet megfogta és félre vezetett egy padhoz,ahova leültünk.Nem lehet,hogy mi ketten sohasem lehetünk boldogok.Mindig jön valami akadály ami ezt átszegi..
Nem lehet,hogy minden jó után,jön valami rossz..
Féltem,nagy féltem,hogy hátha valami olyat hallok aminek következtében újra elveszítem..
-Szóval..Most hívott Louis és hamarosan vissza kell repülnöm majd Londonba egy fellépésre..Át kellett rakatni valami miatt..Sajnálom..-mikor elmesélte a szívemről hatalmas kő esett le.
-Te kis butus..Megijesztettél,hogy valami komoly..Ha te mész én is megyek vele,ugye tudod?-simítottam meg az arcát.
Imádom,hogy az arcán mindig ott van az a féloldalas,kisfiús mosoly amit úgy szeretek.
-Szeretlek.-mondta majd átölelt.ölelése számomra megnyugtató,olyan mint eddig senkié sem volt..
Esteledett,és mivel az állatkertbe bekövetkezett a záróra,ezért haza felé vettük az irányt.
Egyikünk se szólt egy szót se,ami talán annak a bizonyos kínos csendnek felelt meg.
-És végül is,hogy érezted ma magadat?-törtem meg a csendet.
-Jól.Többek között azért is mert veled voltam.Meg maga az állatkert is remek ötlet volt,úgy éreztem magam mint kisgyerek koromban.-elmosolyodtam azon amiket mondott.
-Én még most is sokszor látom benned azt a kisfiút..
-Valóban?-szembe állt velem.Kezeit arcom két oldalára helyezte és egy vadító csókkal jutalmazott.
-Valóban..-suttogtam a fülébe.
Kézen fogva hazasétáltunk.Halkan felsomfordáltunk a szobámba,mivel a szüleim már aludtak és nem akartuk őket felébreszteni.
-Az hiszem én most megyek aludni.-mondtuk ki egyszerre,aminek következtében az arcunkra egy mosoly fokozódott ki.
Csak össze-vissza fordultam az ágyba,nem sikerült álomnak szenderülnie a szememre.
Magamra kaptam a köntösöm és kicsoszogtam az erkélyre.
Az ég a szokásosnál is csillagosabb volt.
Mikor nagyon egyedül szoktam érezni magamat,elgondolkozok vajon minden egyes csillagnak meg lehet a saját történelme?Lehet mindenkinek van egy védőcsillaga,aki fentről vigyázz róla..

 "Nézd meg a csillagokat
  Nézd,hogyan ragyognak
  Neked..








Most azonban nem a saját csillagomat kerestem,hanem gondolkoztam..
Harry olyan más mint én..Talán ez az ami miatt égett köztünk a tűz,hogy megismerjük a másikat tetőtől talpig..Azonban már kiismertük egymást talán a kelleténél is jobban..
Félek,hogy megun és a végén elhagy és keres egy nálam jobbat..
A vállamra hamarosan egy férfi édes-kesergés illatú pulóvere tárult.
-Gondoltam fázol hercegnő..-a hátam mögé lépett és a derekam köré fonta karjait.
-Mégis meddig leszek számodra hercegnő?Félek,hogy megfogsz unni..-megfordultam,és így már ragyogó szemeibe tudtam nézni.
-Az örökké valóságnál is tovább..Elszállt egy év,s a csókod épp úgy éget.Mert nem kísért meg új érzés és nem hiányzik más..Nekem te maradsz örökre az én kis hercegnőm..Mindig is kerestem a szót,hogy elmondjam milyen amikor a szívem dobban és miattad felébred bennem szerelemre éhes lelkem..-érintése égetett,de szavai még jobban.
-Most ezt mondod..De mi lesz később?
-Ugyan ez..Van egy kis meglepetésem..Ne félj,ma éjjel új Hold vár,tiszta fénnyel rád és rám..Elmegyünk egy mesevilágba és az álomból együtt fogunk felébredni..-rá igen is lehet mondani,hogy a romantika mestere.
-Nem hiszek az álmokban..Nekem azok mindig csak elárvulnak..-közöltem vele a tényt.
-Mióta vagy ilyen pesszimista?-a fejével kezdett felém közeledni.-De várj,mindjárt meghozom a kedved.-mondta majd beszaladt a házba és egy papírral tért vissza.
-Ez mi?-kérdeztem értetlenül.
-Olvasd el..-nyújtotta felém.
Egy papír volt rajta amin az állt,hogy a 2045242001 csillag neve Garry.
-Az a mi csillagunk.-mondta mire a nyakába ugrottam.
-Hát te nagyon bolond vagy,elneveztél rólunk egy csillagot?-fülig érő mosoly volt észlelhető rajtam.
-Igen..Mert szeretném ha örökre emlékeznél a velem eltöltött időkre..
-Nem lesz szükségem nekem semmilyen tárgya,sőt még csillagra se,hogy emlékezzek rád..Elég ahhoz a szívem..-a hangom kezdett átválni suttogásra.
-Már a csillagok is megírták az nap mikor találkoztunk,hogy a szerelem rám fog találni..A nap és hold nekem csak úgy szép ha láthatom a szemedet..-a hajamat eltűrte a szemem elől..-Nincs kedvem aludni,veled akarok lenni..
-De,Harry..-nem hagyta,hogy befejezzem.
-Nem úgy értettem..Nem úgy szeretnék veled lenni..Vagyis úgy is..De most beszélgessünk vagy valami ilyesmire gondoltam..
-Van egy remek ötletem mégis,hol beszélgessünk.-villant be a fejembe egy gyerekkori emlék.-Gyere velem..-fogtam meg a kezét.Csak vezetettem a házba,és láttam nem értette hova is akarom én vinni.
-Mássz fel.!-nyújtottam felé a létrát.
-Felviszel a padlásra?-húzta fel a szemöldökét.
-Én úgy mondanám elviszlek a sajátos mesevilágomba..Régebben rengeteg időt töltöttem egyedül itt fenn,ez volt az én kis kuckóm..-meséltem mikor már felértünk a poros,mások számára értéktelen dolgok tengerébe..

-Ez..Ez olyan más mint,ahogy elképzeltem..-nézelődött mikor lezárta kijáratunkat.

-Ugye?Ezek a fehér falak,sokkal többet rejtenek,mint ahogy azt bárki is gondolná..Te vagy az első akit felhoztam ide..

-Elképzelni,se tudom,hogy itt te miket csinálhattál..-emelte fel a hangsúlyt,majd a sarokra pillantott és egy hangos kiáltást hagyta el a száját.-Istenem,te itt még gyilkoltál is?!-kérdezte rémülten egy fogason csüngő csontvázra mutatva.
-Ja,hogy Csontira gondolsz.Te igen okos,mikor bioszból az emberi testeket tanultuk,apa valahonnan szerzett nekem egy ilyet.Mármint nem ölt meg senkit,hanem vette.-mondtam nevetve.-Minek nézel te engem amúgy,valami gyilkosnak?
-Igen,a szépségeddel engem már meggyilkoltál..-ennél a mondatnál a szemem valahogy mást látott mint a valóság is volt.Anya mesélte,hogy apuval úgy jöttek össze,hogy a moziban egy horror filmet néztek,és a végén apu ugyan ezt mondta neki..És azóta is boldogan élnek..
-Valami rosszat mondtam?-kérdezte majd lehuppant mellém a babzsákfotelembe.
-Nem,dehogyis..Csak mint már mondtam régebben rengeteget voltam itt,és most olyan fura újra átérezni ezt a szagot..-szippogattam bele a poros,dohos levegőbe ami számomra észrevehetetlen volt és tiszta.-Te vagy a legjobb dolog ami valaha is az enyém volt..
-Nagyon szeretlek..És tudnod kell nekem sokszor szoktál mondani,hogy megszerzek egy lányt,aztán ez kész,vége nincs tovább..De nálad sokkal többről van szó..-közelebb hajoltam hozzá,és beletúrtam a hajába.
-Tudom..-mondtam ki nemes egyszerűséggel.-Istenem,ezt a babát kerestem 10 éves korom óta..-húztam ki egy régi,rongyosabbnak tűnő babát.
-Látod én nekem köszönhetően még ez is meg lett.-mosolyodott el.
-Nézd meg Anne babát,hát nem édes?-dugtam az orra elé.
-Imádnivaló..De te sokkal édesebb vagy nála..-kaptam meg az újabb bókot.
-Ez nem igaz..A 4.szülinapomra kaptam a papától..Körülbelül ez az egy emlékem maradt tőle..
-Ezt már régebben is megakartam kérdezni..Mi történt,hogy ennyire eltávolodtatok a nagypapáddal egymástól?-tértünk rá a számomra szomorú témára.
-Ezen sokszor én is elszoktam gondolkozni..És mindig ugyan arra jutok..Tudod,ő az a fajta mindent vagy semmit féleségű ember volt,és fontos volt számára a karrier..És ezek mellett nem volt ideje a családjára..-meséltem el.Hazza magához húzott és szorosan átölelt.
Gondolom érezte,hogy ezt a témát inkább hanyagolni akarom..
-Nézd,még is mit találtam itt a mellettem lévő asztalon.-mutatott felém pár fényképet.
-Jáj..Talán ezeket nem kellett volna..-nevettem el magamat.-Ezzel még a végén elrontod a hírnevemet.-folytattam.
A képek különbözőek voltak..Valamelyiken éppen a babámmal pózoltam,vagy a szülinapi tortámmal..Azonban volt egy kép amin a családommal szerepeltem karácsonykor.Harry az utóbbit a kezébe vette és nézegetni kezdett.
-Olyan szerencsés vagy,hogy a szüleid még mindig együtt vannak..-mondta mosolyogva.
-Igen..Tudom..
-Grace,én nem akarom azt a hibát elkövetni mint régebben az én szüleim..Én nem akarlak elveszíteni..
-Nem is fogsz..-mondtam és próbáltam teljes komolysággal.Azonban belülről sokszor érzem ez nem fog megvalósulni..Harry számára nem én vagyok az a bizonyos igazi..
-Gondolkodtál már azon milyen jövőt szeretnél majd?-kérdezte majd kicsit közelebb csúszott hozzám.
-Hát..Ez jó kérdés.Elsőnek szeretnék valamit elérni az életben,az biztos..De azt csak is magamtól és nem más miatt..Aztán szeretnék megházasodni és gyerekeket,és velük együtt így boldogan leélni az életem..-áradoztam.Ránéztem,és láttam kicsit bántja,hogy őt nem említettem meg ebbe az egész jövő dologban.-Meg persze szeretném ha te is bekapcsolódnál az életembe majd..-egészítettem ki.Nem kérdeztem meg,hogy "és ő" milyet tervez,mivel neki már minden meg van az életbe.
-Ezt vártam a végén..-mondta kicsit elpirulva.
-Valahogy gondoltam..Olyan szép ilyenkor az ég..-léptem oda az egyik ablakhoz.
-Igen,ilyenkor minden olyan varázslatos..-mögém lépett,és hátulról átölelt.
-Néha,azt kívánom,hogy álljon meg az idő..Mint például most is..
-Képes lennél velem élni örökre egy padláson?-kérdezett huncutan rá.
-Persze.Szerintem ha két ember szereti egymást akkor nem számít semmi más csak az,hogy együtt legyenek..-tudtam ő is így gondolja.
Csak álltunk ott és az eget bámultuk.
Eléggé késő volt már,de egyáltalán nem voltam álmos,mert mégis csak vele lehettem..
Olyan gyorsan telt az idő..Ezt először az égen vettük észre,mivel kezdett kipirulni.Azonban én végig csak rózsaszínben láttam a világot.
-Hercegem,nem gondolod,hogy már illene lemennünk innen?-felé fordultam,és direkt kiemeltem a megszólítását.
-Muszáj?-nézett rám kiskutyaszemekkel.A fejemmel bólogattam neki egy aprót majd beletörődött és elkezdett a kijárat felé menni.
-Grace..Azt hiszem lehet tényleg itt fogod velem leélni az életed..-mondta,majd magyarázatot adott a képen,hogy megmutatta nem nyílik a zár..

Pénteken visszaolvasgattam a blog elejéből kicsit és hát Úr isten.. xd Elgondolkodtam néhol,hogy tudtam olyanokat írni.oO De mivel ez az első blogom szerintem érthető a helyzet.:) Ide visszatérve,remélem tetszik nektek az irományom.:D És most így belegondolva nem tudom mikor hozom a következő részt.:/ Mivel holnap barátnőmnél alszok,mert kedden lesz a szülinapja.Boldog szülinapot Majom.<3 
Komizzatok,puszii.: :)* <3