2.évad 30.rész-Emlékezz rám..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:Szia.!Örülök,hogy tetszik és,hogy újra megtaláltad,remélhetőleg most nem hagyod el.:) Azért szerintem elég sokat írtam már,szóval gratula,hogy visszaolvastad. Pussz.: :** <3
Lia.:Kökiii.:D *-* <3
Naomi.:Hát..az olyan lett.:DD Ty,nem akassza fel magát xdd Kösziii,Nonofii <3 *-*

"Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot   verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk."

                                              "Emlékezz rám mikor fúj a szél,
                                               Emlékezz rám mikor minden véget ér."

GRACE:
Épp a legmélyebb álmaimat aludtam mikor a telefonon zörögni kezdett.
-Ki az ilyenkor.?-förmedtem rá a készülékre,majd ránéztem az órára és elmosolyogtam mivel már 11 óra volt.
"Nyisd ki az ajtót,Csipkerózsika.!"-így szólt az üzenet.
Az asztalomra néztem ahol 2 rózsaszín cetli állt.
"Elmentünk majd jövünk,okos legyél.Leila xx"
"Ahogy nénikéd is mondta  nem rosszalkodni,jó kislány legyél.Ty"
Az utolsót megfogtam és széttéptem majd mint aki jót tett egy hatalmas mosolyt villantottam,és leindultam végre kinyitni az ajtót.Ahol hatalmas vakuzás fogadott.
-Mosolyogj.!-ordította Hazza.

-Te mégis mit csinálsz.?-kérdeztem a fejemet rázva a kábulatból.

-Tudod.Emlékeket gyűjtök..És ezt elsőnek az én kis hercegnőmmel akartam kezdeni.-érkezett a válasz,majd egy cuppanós puszit nyomott a homlokomra.

-Pont mikor kócosan,smink nélkül vagyok.De várj ez miért hangzik úgy mintha búcsúzni próbálnál tőlem.?-kérdeztem miközben azokba a csodálatos zöld szemekbe néztem.

-Egyszer te is tudod,hogy el jön a búcsú ideje..-szorította meg gyengéden a kezemet.

-Egyszer igen..-mondtam ezt a 2 szót.Mindketten tisztában vagyunk vele,hogy ami köztünk van nem tarthat örökre..Sajnos nem..Nem lehet mindig kihátrálni az akadályokból,egyszer jön egy olyan ami a mélybe ránt minket és onnan már nem lesz visszaút..-De én még nem vagyok felkészülve arra,hogy elveszítselek..-fejeztem be hosszas gondolkodás után.
-Én se,hogy téged..-szorított magához.
Beinvitáltam a házba.
-Kérsz valamit.?-kérdeztem a konyhába tétovázva.
-Rajtad kívül semmit.-mondta fürtöcske.
-Mit akarsz tőlem.?-kuncogásom szabad füllel is hallható volt.
-Tudod..Olyan régóta vagyunk együtt..És ne értsd félre,szeretlek..De..-itt kicsit megakadt amitől megrémültem.
-Mi de.?Mire akarsz kilyukadni.?-kérdeztem rögtön rá.
*Drámai szünet*:
-Picur,nyugii.Nincs semmi komoly.-röhögte rajtam kicsit el magát.-Csak annyit akartam,hogy jó lenne mondjuk kicsit beszélgetni..-fejezte be.
-Benne vagyok..Miről szeretnél.?-kérdeztem majd lehuppantam a kanapéra.
-Hát biztos nem Zayn hajáról..De most komolyan értettem ezt a beszélgetést..Kettőnkről..-nézett rám úgy,hogy rájöttem ezt az érzelgős oldalát eddig nem nagyon ismertem.
-Okés..Akkor kezdjünk is bele..-kis szünet.-Kezdjed te..-mutattam Harryre.
-Látszik,hogy még mindig az a bolondos komolytalan lány vagy akibe beleszerettem..-mondta idiótán mosolyogva.
-Chh..Én komolytalan.?-elnevettem magamat mivel tudtam igaza van.
-Igen te..Emlékszel még az első csókunkra.?
-Hogyne..Belelöktél a vízbe,majd lesmároltál,én pedig felháborodtam és hazamentem..Régi szép idők..-nevettük el magunkat,és én talán kicsit ki is könnyeztem.Nehéz belegondolni,hogy minden  olyan régen történt.
-Igen,minden veled töltött másodperc emlékezetes marad..De volt egy mikor azt hittem végleg elveszítelek..Mikor vége lett a nyárnak..-mondta Hazza a végére elég elgondolkodóan.
Annyira jó volt kicsit nosztalgiázni vele,sok srác nem képes erre,mert még az előző napra se emlékeznek rendesen.
-De visszajöttem,és itt vagyok veled..-emeltem ki a veled szócskát.
-És remélem ez így is marad..Örökre..De ha ez nem valósulna meg akkor tudnod kell örökre te maradsz az én nyári szerelmem,és ezen nem tud senki sem változtatni..-a kezével gyengéden letörölte az arcomról lefolyó könnyeket.-Ne sírj..Ha te sírsz én is fogok..
-Ez ugyan olyan ha te mosolyogsz,én is mosolygok..-mondtam mire egy nagy mosolyt mutatott felém.Akaratlanul is de én is követtem a példáját.

-Ha rád nézek egy lányt látok aki képtelen felnőni a hülyeségeiből..Azonban mikor láttalak Luxxal,rájöttem te ennél sokkal több vagy..
-Szeretem Luxot..-jegyeztem meg cukin vigyorogva.
-Ő is szeret téged..Csak úgy mint én is..
-Hogy ezt mennyiszer hallottam már tőled..De soha nem fogom megunni..-mondtam elmélkedve a múltban.
-Szeretlek,szeretlek,szeretlek..-mondogatta.-Mondtam már,hogy szeretlek.?-súgta a fülembe,én pedig a fejemhez kaptam és nevetni kezdtem.
-Akkor most jön az én szokásos szövegem.Te vagy az én idiótám..-ismételtem jó magam a múltból.
-Erre pedig én efféleképpen szoktam reagálni vagy mondjam inkább cselekedni.-közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.
Újra olyan érzésem volt mintha 3 méterrel a felhők felett lennék.
-Most már tudod nem kellenek képek,ahhoz,hogy emlékezz rám..
-Azért kisasszony kérhetek egy közös képet.?Csak a beszélgetős napunk emlékének kedvéért..-húzta fel-le a szemöldökét.
-Esetleg..-legyintettem a kezemmel.-Jó,gyorsan csíízelj egyet.
A fényképezőt időzítőre állította,majd odarohant hozzám átölelni.:

-Nah,mutasd már meg.!-vettem ki a kezéből megnézni,hogy sikerült a fénykép.

-Áá,ez nem ttetszik.Töröld le és újat követelek..-magyaráztam.

-Nekem tetszik,szóval marad..

Bele kellett törődnöm ez csak ugyan nem fog a lomtárba kerülni.
-Harry,meg ígéred,hogy soha nem fogsz elfelejteni.?
-Nem megígérem,be is tartom..Még ha kérnéd se tudnálak elfelejteni..Előttem van az a kép,hogy idős korunkban te kötögetsz én pedig egy hintaszékben ülök és együtt nézzük ahogy az unokáink futkároznak előttünk..És akkor rád nézek és azt mondom neked:"látod betartottam az ígéretem".De ha ez nem így lenne és elveszítenélek akkor se felednélek..Örömmel gondolnék vissza a veled eltöltött időkre,ami életem legboldogabb korszaka is egyben..A végső búcsút pedig melletted szeretném átélni,ha ez nem valósulna meg akkor legalább amit látni szeretnék utoljára az a te fényképed lenni..Melletted tanultam meg igazán szeretni.-mondta el hosszas monológját.Én csak egy igen/nem-re vártam,erre ő elmondott egy teljes regényt,amitől kicsit megkönnyeztem.
-Ez olyan szép.Ide már csak egy hajrázás kéne és teljesen elolvadnék.(Blogon kívül:Nonofii,nem a te féle hajrázásod xd )-még mindig a könnyekkel küszködtem.
-Kérsz egyet.?Megkapod.-mondta vigyorogva majd megkaptam a vágyamat.
-Bolond vagy..-nevettem el magam.
-Bolond aki bármit megtesz érted..-itt látta felcsillan a szemem.-Helyesbítek,mindent csak azt nem,hogy letörlöm azt a képet..-talán kissé lecsüggedtem,bár mellette még az is örömben telik..
Rájöttem ami köztünk van az cseppet sem normális..

Bocsi,hogy ilyen sok időt kellett várni,hogy kirakjam,de tele voltam zsúfolva.
Ez direkt ilyet visszamerengős,emlékezős lett mivel szerintem már lehet érezni hamarosan vége..:/ Mint oly sokszor mondtam kerek 100 részes lesz,most nem akarom kiszámolni menji van még hátra.:)
Másik blogom,nézzetek be ide is.;)
Marad a szokásos komihatár.:) Boldog új évet.:*

2.évad 29.rész-Félelem..

Nagyon nagy köszönet a fejléc készítőének.Kösziii Bogi,szeretlek <3
Naomi:Te segítettél benne <3 Kösziii.bolondtárs <3 :$
Sz.Marii:És nagyon köszii mint mindig.:D <3

 "Hogy volt tovább, nem is tudom.
 Egyszer csak elmúlt az egész.
 Kiszállt belőlem az a láz,
 az a vad, gyilkos rettegés."

GRACE:
Az utóbbi hetek,napok szinte mondhatni hónapok amiket Londonba töltöttem ugyan úgy teltek,boldogságban...Boldogság?Ez az fogalom sokáig az életemben csak egy elképzelt dolog volt..
Nem hittem volna,hogy a szememből nem csak a szomorúságtól,hanem az örömtől is hullhatnak könnyek..
Hogy ilyen hamar megtalálom a boldogságot,az igaz szerelmet..
Valami bökkenőnek csak kell lennie,ahogy magamat ismerem.De ez hol marad mostanáig?Azok a dolgok amik érdekesebbé tették az életem,a maguk különleges formájukban.Valamikor rontották valamikor szépítették.Általában nem az utolsó szokott szó lenni..
Mikor felébredtem megszomjaztam ezért belebújtam Hazza ágyon fekvő ingébe és kibattyogtam halkan a konyhába.
Épp a teámat öntöttem mikor..

-Mi van,éjszakára veled együtt a pasidat is hoztad?.-kérdezte Ty.Míg nem tudtam ki a hang adója nagyon megrémültem annyira,hogy a kezembe lévő bögre majdnem a földön landolt.
-Te nem vagy normális,szállj már le rólam.!Egyáltalán miért hozom ki belőled ezt a Mrs.Kíváncsit?-Jó kérdés,te sok mindent kihozol belőlem cica..-ennél a mondatánál megfordult a fejembe az a bizonyos:WTF?!
Nem tudtam válaszolni,valahogy visszabökni csak álltam ledöbbenve.Bele gondolni se mertem gondolni mégis mit hozok ki.
-Grace,csak,hogy megtalállak..-ahogy mondta lelt rám Harry.Az arcán szomorúságot véltem felfedezni.Szinte szólás nélkül hagyott kettesben minket Ty azonban előtte még a fülembe súgott valamit:Ezt majd később megbeszéljük..
-Mi történt,hogy ennyire ideges vagy?-fordultam végre Harry felé mikor kicsit már észbe kaptam.
-Most hívott Zayn..Délután temetésre kell mennem,sajnálom édesem,de az a mozi nem fog összejönni..-a temetés szónál kissé lesokkoltam.
-Mi-mi,mégis milyen temetés,Harry miről van szó?!-a hangom többször is elcsuklott,megrémültem nem tudtam miről van szó de a hátamon már felállt a szőr ettől a szótól.
-Nyugodj le,nincs semmi baj..-leültetett egy székre mivel szerintem észlelte,hogy az összeesés határán állok.A kezét végigsimította a hátamon,majd magához szorított.-Anthony,az egyik volt menedzserünk temetésére lesz ma 6-kor.Nem rég tudtam meg..-magyarázta meg az esetet.
-Mi történt vele?-kérdezgettem tovább.
-Öngyilkosság..-kaptam egy szót válaszként,de teljesen értettem ebből mindent..
-Veled megyek.!-jelentettem ki nemleges választ el sem fogadva.
-Rendben kincsem,ha ezt akarod..
Soha nem értettem valaki,hogy képes saját kezűleg véget vetni az életének?
Egyszer ez úgy is bekövetkezik,minek megsürgetni a sorsot?!
Harrytől megtudtam,hogy a volt menedzserüknek egy csodálatos családja volt..
Szerető feleség,gyerekek,unokák..Hogy lehet egy ilyen életet feladni.?Ez a kérdés örökre válaszolatlanul marad..
Soha se bírtam a temetéseket.Mindig kiborultam rajtuk,eltört bennem a mécses még akkor is ha nem ismertem az illetőt.Ezért is utoljára a papám temetésén voltam,de ott furcsa módon minden más volt,úgy éreztem ő még mindig köztem van és ez nem egy utolsó búcsú..

*Pár órával később*:
Sohasem szerettem a feketét gyászszínnek ezért se teljesen sötét ruhát vettem fel.:

Mikor a lépcsőhöz értem levettem a cipőmet és így ballagtam le az aljáig,ahol Harry várt.

HARRY:

Tudom egy temetésre megyünk de Grace még itt is olyan volt,hogy nem tudtam másra gondolni,figyelni csak is rá..

-Gyönyörű vagy..-mondtam mikor már végig mértem tetőtől talpig.

-Köszönöm..-préselte nagy nehezen ki magából ezt az egy szót.

Ilyenkor jövök rá,hogy a külső merészséges belsejébe egy szelíd őzike él akinek hatalmas a szíve még olyanok iránt is akit nem is ismert esetleg csak a nevét tudta vagy még azt sem..

-Indulhatunk.?A fiúk már várnak előttünk a limuzinba..-kérdeztem mire ő bólintott és az arcán egy halvány mosoly tűnt fel.

Mikor odaértünk Paul segítségével bejutottunk a templomba ahol megtartották a búcsú misét majd utána a mellette lévő kis temetőbe..

Elképzelhetetlenül sokan voltunk,látszott mennyien szerették..

-Grace,jól vagy.?-kérdeztem aggódva mivel láttam mennyire sápadt.

-Persze,csak ilyenkor mindig rosszul vagyok kicsit..-mondta teljesen nyugodtan és egész végig a koszorúk kivitelére tekintve.

-Gyere ki kicsit..-fogtam meg a kezét és már vezetettem is volna ki mivel láttam már az összeesés határán áll.
-Nem,én itt akarok maradni..-mondta kissé kábultan majd mégis velem tartott.
Leültünk a temető elé egy régi,rozoga padra.
-Most szépen meséld el mi bajod.Ismerlek és tudom,hogy van valami..-szorítottam meg biztatásképp a tenyerét.
-Nem akarom,hogy tudd..Nem szeretem ha túl gyengének látnak..-felelte a fejét rázván.
 -Nem bízol meg bennem?
-Ha benned nem kiben bíznék meg..Egyszerűen annyi,hogy,hogy...Félek a haláltól..-tört ki magából.
-Megértem..Teljesen normális,hogy félsz..Mindenkinek van valami félelme..-öleltem meg,hogy kicsit megnyugodjon.
-És,te mitől félsz.?-kérdezte szipogva.
-Attól,hogy elveszítelek..-láttam rajta itt már kezdett kivirulni.Mint a virág mikor felébred a téli álmából.
A kezemmel eltűrtem a füle mögé a haját majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam..
-Szeretnél még  visszamenni?-kérdeztem.
-Hát,igazából ha nem muszáj akkor nem..
-Sétálunk?-álltam fel majd felé nyújtottam a kezemet.
-Hogyne..-fogadta el a felé nyújtó testrészt.
Egy rét felé sétáltunk hol ahányszor léptünk a pitypang elkezdett röpködni..Csodálatos érzés ez a nyári szerelem azonban ez nem csak egy múló szeszélyként értve..

Na,hát ezt a részt nem valami jó kedvembe kezdtem írni és meg is látszik..
Azonban mikor befejeztem tiszta Happy voltam köszönhetően ezt valakinek,valakiknek..:)
Remélem azért tetszik,mert kell egy ilyen is.Ja,imádlak titeket,annyira meglepett mikor megláttam,hogy 8 feliratkozó van.2 komi és jön a köviii.:*

2.évad 28.rész.-Mit szeretsz bennem.?

Naomi Poleczki:Köszii,írtam és segítettél is amit köszönök.;) <3

Lia:Nagyon kösziii.:) 

Köszönet az ötletadónak,aki nélkül nem született volna meg ez a rész.: Naomi Poleczki.<3 *-*

"Miért félek annyira,hogy elveszítem,mikor nem is az enyém?"

GRACE:
Reggel a szokásosnál is korábban keltem.De nem igazán önszántamból.Mivel a szomszéd szobában Ty bömböltetett valami olyan számokat egy együttesből amit ki nem állhatok.
-Megölöm,én ma még megfolytom ha nem fejezi be most azonnal...-dörmögtem magamba idegesen majd a fejemre húztam a párnát ami nem igazán segített.
Belebújtam a mamuszomba és majd felrobbanva botorkáltam át a szobájába ahol erős kopácsolásba kezdtem.Annyira,hogy majdnem kidöntöttem az ajtót,jó azért túlzásokba ne essünk.
Nem nyitotta ki,de rá kellett jönnöm nincs is kulcsra zárva ezért berontottam.
-Most azonnal kapcsold ki,te idióta.!-ordítottam rá.
-Én is akarok sok mindent még sem teljesül minden királylány.Meg kell barátkoznod ezzel az érzéssel neked is.Tudod ilyen az élet..-közölte velem az arcán egy gúnyos mosollyal,
Már ott voltam,hogy neki ugrok mikor Leila és Brandon jelent meg a szobába.
-Grace.!Most azonnal gyere,beszélnünk kell.-utasított a nénikém majd visszasomfordáltunk a szobámba.
-Kérlek,próbálj meg Tyjal kijönni.-nézett kérőn rám.
-De egyszerűen ez lehetetlen.Irritál a beszéde,a kinézete,ahogy rám néz..
-Kérlek,csak az én kedvemért.Ha megismered,hidd el jóba lesztek,vagyis legalább tudtok egymással pár nyugodt mondatot beszélni.-láttam rajra neki ez nagyon fontos.
-Nem fogok Tyjal lógni,de megpróbálok kijönni vele.Ígérem..-szorítottam meg a kezét,az arcán előtűnt egy hálás mosoly.
-Köszönöm..-mondta majd elhagyta a szobámat.
Az ágyra görnyedtem,a hajam a szemembe lógott de ez nem nagyon érdekelt abban a pillanatban.
Harryre gondoltam..Féltem a tegnapi veszekedésünk miatt..Utálom ha nem szent a béke köztünk,ilyenkor olyan érzésem van mintha a szívembe ezeregy kést döfnének bele..Ilyenkor tudom vannak a világon akik örömtáncot járnak ha el jut hozzájuk a hír,nem tudják bele képzelni magukat az én helyzetembe aki ilyenkor tátongó ürességet érez maga körül,és próbálja megkeresni a saját maga világát ami jelen esetben Harry oldalán talál meg..
Ő az a fajta személyiség akit vagy szeretnek az emberek vagy ki nem állhatnak,nincs az az arany középút.Valahogy én is ilyen vagyok..Sok mindenbe hasonlítunk én és ő.Mindketten nagyon makacsok és kicsit örültek vagyunk.Ki állunk magunkért és jobb esetbe egymásért is.Nehezen valljuk be ha hibázunk valamibe azonban sok mindenkinél jobban tudunk szeretni.Ezek a közös tulajdonságok miatt is van köztünk az a sok vita,de közbe mégis vágyunk a másikra..

Összeszedtem minden erőmet és úgy döntöttem meglátogatom Hazzát.

Hívtam egy taxit amire azonban várnom kellett.A várakozást inkább a házban töltöttem.

Kinn leskelődtem kifelé az ablakból mikor jön,mikor hangos fütyülést hallottam.Hátra fordultam és Ty volt az kissé hiányos öltözékben.

-Nem sülsz meg?!-kérdeztem ironikusan.

-De,talán még leveszek magamról pár ruhát..-magyarázta.Kedvem lett volna lekeverni neki egy taslit de Leila kérésére inkább hagytam és kimentem a ház elé mivel megérkezett a várt autó.

Nem tellett sok időbe míg megérkeztem,a taxis kezébe nyomtam pár dollárt majd az ajtó felé vettem az irányt.

-Szia,gyere csak be.-invitált be Liam.

Az a látvány fogadott,hogy Felicity az ajtó előtt áll a bőröndjével.
-Grace.!-csillant fel Harry szeme.
-Beszélhetnénk.?-vont félre Felicity a konyhába.Hazzára néztem aki helyeselte,hogy menjek el vele.
-Mit szeretnél.?-kérdeztem értetlenül felfogva a helyzetet.
-Sok mindent szeretnék,de azok nem teljesülhetnek.Csak annyira akarlak megkérni,hogy szeresd és ne hagyd cserbe..-nem volt kérdés kiről is van szó.
-Nem fogom.És köszönöm,hogy nem éltél vissza ezzel az egésszel.-egy hálás tekintetet bocsátottam felé,ő azonban csak lehajtotta a fejét.
-Nyugodj meg,visszamegyek Holmes Chapelbe és még az emlékemet is elfelejtitek..-az arcán láttam mindjárt elsírja magát.Bár,meg is értem..Én még eddig se bírtam volna a volt barátnő helyében tetszelegni..
Még akartam mondani neki pár szót,azonban ő inkább szótlanul ott hagyott.
Követve a példáját én is magam mögött hagytam a helyiséget.
A ház előtt egy kocsi állt,gondolom érte jöttek.
Lassan odasétáltam Harryhez és megöleltem.
Már nagyon hiányzott az érintése,hogy mikor ölel lábujjhegyre álljak,hogy felérjem,hogy ő közbe addig fújdossa a hajamat és a kezét a hátamon végig simítsa..

-Akkor megbocsátasz.?-kérdezte a fülembe suttogva.

-Megbocsátok,ha elmondod mit szeretsz bennem..-adtam a választ,majd kibújtam a karjai közül.

-Most komolyan azt várod,hogy azt röviden elmondjam.?De bele is kezdek..Meg van benned minden amit egy lányban keressek.Imádom a hajad,a szemed,az illatod.Amikor reggel felkelsz és rám nézel.Amikor hisztis vagy mert felkeltelek.Szeretem,hogy mikor megdicsérlek,vagy azt mondom szeretlek elpirulsz és érzem a bőrödön,hogy libabőrös..Hogy mikor készüllek megcsókolni megijedsz mint például most is..-mondta majd megcsókolt.Az összes jelző igaz volt rám.Ő az aki a világon legjobban ismer.Nem tudom nélküle elképzeli az életemet.
-Szeretlek..-adtam viszonzásul az előbbi tettéért.
-Gyerekek,nem akarok zavarni,de Harry barátosom el kéne már indulni az interjúra..-szólt közbe Louis.Közbe észre se vettem,hogy körülöttünk hemzsegnek a srácok.
-Milyen interjúra.?-érdeklődtem.
-Csak egy átlagosra..De Lou tényleg igaza van..Grace,addig menjetek el Ellel plázázni vagy moziba vagy ahova akartok,csak foglaljátok el magatokat.Okés.?-mondta Hazza.
-A pláza jól hangzik.Okos legyél,szia.-nyomtam egy puszit az arcára.
Eleanorral meg is beszéltük,hogy elmegyünk at Oxford Streetbe,úgy is régen lógtunk együtt.
-Ez komoly.?Látszik régen beszéltünk..-nevettem el magamat egy történeten amit el mesélt róla és Louisról.
-Aha.És az emberek reakcióját láttad volna,mindenki hülyének nézte,aki körülöttünk volt..-mesélte tovább azonban ő se bírta ki különféle röhögés nélkül.
Egymás után jártunk a nagyobbnál nagyobb áruházakat aminek meg is lett a következménye:

A kezem már majd leszakadt a sok táskától azonban még hátra volt a kedvenc boltom amit semmiért se hagytam volna ki.
Bementünk és a szemem rögtön megakadt egy felül fekete alul barack sárga színű szoknyán.
-El,szerinted ez tetszene Harrynek.?-kérdeztem a ruhát mutogatva neki.
-Szerintem bármi van rajtad tetszik neki,amúgy szerintem ez nagyon cuki.-kaptam a választ.
Gyors kifizettem majd fogtunk egy taxit és hazavitettük magunkat.Úgy volt El át jön még kicsit,de valami fontos dolga volt ezért egyedül tértem haza.
Bekapcsoltam a tévét és pont elkaptam Harryék interjúját.Lehet nem az elejétől de majd úgy is ismétlik.
Műsorvezető:Niall,mesélj valamit az új barátnődről.
Niall:Lucynak hívják.
Műsorvezető:Ezt eddig is tudtuk.Úgy értettem arról beszélj milyen is ő valójában.
Niall:Egy nagyon kedves és aranyos lány,akivel imádok együtt lenni.És bár még ismerkedünk egymással,de sokszor úgy érzem ő lesz az a jövőbeli lány akit kerestem.
Műsorvezető:És veled Harry mi a helyzet.?Mit jelent számodra az a fogalom,hogy a tökéletes lány?
Harry:A tökéletes lány?Számomra az Grace Horrast jelenti..
Műsorvezető:Óh,hát ez nagyon aranyos volt.Biztos tinilányok ezrei kaptak a szájukhoz ennél a kijelentésednél.De ha már erről van szó,mesélj,hogy ismerkedett meg egymással Garry.?
Harry:Hu,hát ezt a történetet úgy számítottam elsőnek a gyerekeimnek fogom mesélni..Egy erős napsütéses nyári nap volt.Szükségem volt egy kis lazításra ezért felszálltam egy buszra és csak utazgattam London utcáin.És hát ott szó szerint a karjaimba zuhant.
Műsorvezető:Hát ez nagyon romantikus.És biztos órákig tudnánk róla beszélni de úgy látszik ez elmarad a következő műsorig mivel most lejár a műsoridő.Köszönöm,hogy eljöttetek..

-Szóval a gyerekeidnek Harry Styles.?-mosolyodtam el a mesélésén.
Szerintem nagyon cuki,hogy bár már olyan régen történt ő mégis emlékszik a megismerkedésünkre.
A telefonomat a kezembe vettem és hagytam neki egy üzenetet.:
                 "Ha van kedved nézz át kicsit hozzám.!:* "
Nem volt otthon senki,ezért gondoltam ez egy tökéletes este lesz.Magamra kaptam a mai új szerzeményemet.:

Lekuporodtam a kanapéra és vártam,hogy jöjjön már Harry.Már kezdtem megunni a várakozást és úgy döntöttem elmegyek aludni mikor azt hallottam valaki belép az ajtón.

-Harry.!-futottam oda hozzá majd a karjaiba ugortam.

-Áá,megakartalak lepni..-vágott csalódott kiskutya képet.

-Láttalak ám.Szóval majd szeretnéd a történetünket a gyerekeidnek mesélni.?-kérdeztem rá majd levettem róla a zakóját.

-A gyerekeinknek..-javított ki.-A kis Gracenek és Harrynek és a többieknek..

-Mi az,hogy többieknek.?Mégis hány gyerekről van szó?Nem vagyok valami gyár féle.-nevettem el magamat.

-És akkor mi lesz a kis Lucással és Emilyvel?!-kérdezte felháborodva.

-Aha,aztán beindulnál,és velem már nem is foglalkoznál..

-Mi az,hogy nem foglalkoznék veled.?Én rajtad kívül senkire és semmire nem tudok beindulni..-rakta két kezét a csípőmre.

-Így gondolod.?Vigyázz merre jár a kezed.-figyelmeztettem azonban már túl késő volt..

-Most vettem észre,nagyon szexi a ruhád,bár nekem így jobban tetszene.-mondta majd felemelt és a szobámba vitt...

Végül is végeztem,bár körülbelül egész nap ezt a részt írtam xdd Ezért és több okból kifolyóan is remélem,hogy tetszik.Szokásos 2 komi és a jön a következő.:D Mindenkinek szeretnék boldog és békés karácsonyt valamit új évet kívánni ezáltal is.Nem tudom,hogy mikor jelentkezek újra ezek az ünnep sorozatok miatt,de megpróbálok minél hamarabb.Mindenkinek szeretnék küldeni egy hatalmas nagy pusziiiiit.: :**

2.évad 27.rész-My idiot..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Naomi:A blog is imád téged.:$ Te is feldobtad az estémet azzal,hogy komiztál.:) Nem fogom abba hagyni egy hamar.Köszii.*-* <3 Talán még hamarabb tudnék kirakni ha mindig lenne ötletem,ezért ha neked van valami akkor valahol nyugodtan megírhatod.:D
Sz.Marii:):Nagyon de nagyon köszi.:3 *-*
Lia.:Köszii,azért azt lécci ne kapj,nem venném a szívemre xdd <3 

Hallgassátok az olvasás közbe ezt.*-* Mától fogva én imádom ezt a számot.<3

GRACE:
Felülmúlhatatlan érzés volt Harry karjaiban elaludni majd felébredni.Azonban az utóbbi talán túl hamar történt ezért visszazuhantam az ágyba.
Mire képes lettem volna igazából felkelni azt vettem észre eltűnt mellőlem.Jobbra-balra kezdtem kémlelni,hogy mégis,merre lehet.
-Jó reggelt Szépség.!Nézd mit hoztam neked.-lépett be a hálószobába majd mivel még az ágyban feküdtem az ölembe helyezte a kis reggelis tálcát.
-Nagyon aranyos vagy.-nyomtam egy puszit az arcára.
Megreggeliztem majd gyors magamra kaptam valami göncöt.:

-Hamarosan indulnunk kéne.-öleltem meg hátulról.

-Ne már,ilyen hamar..-kezdett bele a kisfiús nyávogásba.

-Igen mivel Leila még így sem akart elengedni,ha pedig majd késő este érek haza egy biztos a jövőben nem sokat fogsz látni..-közöltem vele.

Nem voltunk túl messze Londontól de azért annyira közel se éreztem magam.

Elhúztam a függönyöket,majd kinyitottam az ablakokat,hogy kicsit szellőzzön.

A homokba egy vésést olvastam ki.:"Forevor young".Nem tudom,hogy került oda,ezért csak elmosolyodtam.
Éreztem,hogy valaki hátulról átöleli a derekamat és a kezét lassan a szememre csúsztatja.
-Ki vagyok.?-kérdezte a hangját kicsit elmélyítve valaki,azonban rögtön felismertem.
-Hu.de most nincs kedvem tippelgetni.Inkább saját magad leplezd le a kiléted.-mondtam majd felé fordultam.
Az ajkaink szinte súrolták egymást azonban nem értek össze.
-Bepakoltam mindent a kocsiba.ha úgy érzed indulhatunk is.-közölte szinte suttogva.
-Rendben nyugodtan menj le,én is mindjárt utánad megyek.
-De tényleg siess ám.-utasított,majd elhagyta a helyiséget.
Megfordultam és a tükörbe a nagypapám arcképével találtam szembe magam,persze csak egy látomásként.Felé kezdtem kapálózni,azonban csak téveszme volt.Úgy éreztem valamit nagyon elakar mondani ami nem feltétlenül jó dolog.Azonban ahogy az egyik pillanatban jött a másikra el is tűnt.
Tudtam ő odafentről vigyáz rám,azonban még tartogat a zsebébe egy két más dolgot.
A kezemmel akaratlanul is integetni kezdtem felé majd leszaladtam Hazzához.

HARRY:
-Csoda történt.Betartottad,hogy mindjárt jössz..-lepődtem meg amiért szokásához nem híven ilyen hamar leért.
-Most miért.?-kérdezte mire csak elnevettem magamat.
Már úton voltunk vissza Londonba mikor a visszapillantó tükörből paparazzókat fedeztem fel.
Hirtelen begyorsítottam és lekanyarodtam egy másik nem annyira népes utcára.
Igazából rajtunk kívül nem is láttam senkit és semmit,mivel ez egy régibb fajtájú út volt,ami még rendesen kiépítve sem volt.
-Miért kanyarodtál le?-emelte felém a fejét Grace.
-Mert erre van egy rövidebb út..-hazudni kényszerültem neki,mivel tudom,hogy ő az ilyen interjú meg képkészítésekkor eléggé izgulós fajtájú.Gondoltam itt kicsit kocsikázunk majd visszafordulunk.
Egy idő után úgy éreztem visszakanyarodok a szikes útról,azonban úgy észleltem az autó egyszerűen megállt.
-Harold,miért álltunk meg?!-kérdezte idegesen.
-Nekem van egy sejtésem..-szólaltam meg majd kiszálltam a kocsiból.
-Defekt..-állapítottam meg.
-Ugye van pótgumi a csomagtartóba.?És egyáltalán hol vagyunk?-zúdította rám a kérdéseit.
-Egy percre csak legyél már csöndbe,kérlek.!-förmedtem rá,mire durcásan beült a kocsiba.
Csak ült és ült éreztem kicsit megbántottam.Vagyis talán nagyon,mivel akkor nem szokása a visszabeszélés..
Nem bírtam nézni,a keserűségét azt,hogy mindjárt elsírja magát,ezért odamentem hozzá.
Bekopogtam neki,mire ő lehúzta az ablakot.
-Nincs kedved segíteni.?-kérdeztem kedves hangon.
-Mi van én csak arra vagyok jó?-kinyitotta az ajtót és odasétált hozzám az autó elejére.

-Miben is kéne segítség,mert mint látom a gumikat kicserélted..-érdeklődött.

-Semmiben,csak abban,hogy megbocsátasz.-fogtam körül a derekát.

-Attól függ miért kell.Azért,hogy összeolajoztál most azzal,hogy hozzám értél vagy mert bunkó voltál.?-kérdezte az arcán egy huncut mosollyal.

-Remélhetőleg mindenért ami rosszat elkövettem ellened..-közelebb húztam magamhoz.

-Csináltál valamit amiről tudnom kéne?-kérdezte cérnaszál vékony hangon.

-Bocsáss meg..-öleltem meg.Talán ezzel a bocsánatkéréssel próbáltam megbocsátást remélni a Felicitys dolog végett.

-Nem gondolod,hogy eléggé elszaladt itt az idő.?-kérdezte miközben kibújt a védő ölelésemből.

-Talán igazad van..-beszálltunk a kocsiba és rögtön a gázba hajtottam.

Nagy nehezen kijutottunk egy rendes útra.

Éreztem innen már csak boldogság jöhet,avagy mégsem..

GRACE:

Ez az egész olyan romantikus volt,lerobbantunk a semmi közepén..

Ha így visszagondolok Harry a végén még lecserélhetné az énekesi karrierjét autószerelőre.

Már bőven London utcáit jártuk mikor feltettem számára az egyik kérdésemet.

-Miért kanyarodtál le akkor az útról?!És ne mond,hogy közelíteni akartál.Ismerlek és tudom mikor hazudsz..-kértem meg rá,hogy mondja el.

-Paparazzo..-ebből az egy szóból mindent megértettem.

-Értem.És hát te nem akarsz velem mutatkozni,nem de?Állj meg itt,gyalogolni van kedvem..-állítottam meg a házunk utcájában.

-Grace,ne csináld már..Tudod,hogy nem azért csináltam ezt az egészet..-ordította utánam.

-Értem.Majd beszélünk..-vettem gyorsabbra a tempómat.Ő még egyet utánam dudált azonban nem nagyon érdekelt.

Nem volt kulcsom ezért csöngetésre kényszerültem.

Az ajtóban toporzékoltam mire valaki végre kinyitotta egy ismeretlen férfi volt azonban ezzel nem nagyon foglalkoztam a jelenlegi idegállapotban.A kis résnyire kinyitott ajtón besurrantam majd felrohantam a szobámba.

-Grace.!Gyere vissza kicsit valamit mondanom kell.!-ordította Leila,gondolom megakarta magyarázni mit is keres egy idegen a házunkba.

-Majd később..-indítottam el a hangszálaimmal a választ majd még mindig a szobám felé tartottam.

Idegesített a zaj,nem hagyott nyugodni a csend.Ilyen egy lelki állapotom volt.

Ilyenkor régebben mindig azt szoktam csinálni,hogy bevettem pár avagy annál kicsit több nyugtatót ami kicsit enyhített az állapotomon és kizökkentett a jelenből..Azonban egyszer anya rajta kapott és egy ideig le se vette rólam a szemét,mivel szerinte ha egyszer túl lövök a sulykon ennek még következménye lesz.Ezért is döntöttem más képen.Gondoltam egy jó meleg fürdő csodákra képes,ezért már vetettem le magamról a pólót mikor a szobámba lévő fürdő ajtaja nyitódott.

-Áááá.!-sikítottam fel.

-Óh..-lépett ki rajta egy fiú.-Nem számítottam,hogy ma még ilyen látványban lesz részem.-mért végig.

-Én nem számítottam,hogy valakinek ilyen látványt tudok nyújtani..Megtennéd,hogy elfordulsz,aztán hallgatom a magyarázatod..

-Minek már úgy is láttalak így..De rendben.-fordult végül meg.

Mire visszakaptam magamra a felsőm Leila és még valaki is a szobába termett,gondolom a sikításom végett.

Megtudtam Leila elég közel viszonyba került a hapekkal akinek a neve Brandon ,és a fiával Tyjal,együtt ide fognak költözni.

Ty

Már csak ez kellett nekem..
-Örülsz mi?Ettől a naptól kezdve kiélvezheted velem a napjaidat..-dőlt le az ágyamra.
-Kelj már fel,és húzz ki innen dolgom van!-süvöltöttem rá.
-Dolgod.?Megint vetkőzésbe kezdenél,mert akkor inkább itt maradok megint.-nem régóta ismerem de már most ki nem állhatom,ahogy Leila fogalmazott a "bátyámat."
Már indultam volna,hogy fejbe kólintsam mikor a zsebem hevesen kezdett rezegni.
Elővettem a telefonomat és kijelezte,hogy egy új üzenet érkezett.

Kérlek bocsáss meg,nagyon sajnálom,nem úgy értettem..
Most is csak rád gondolok és várom,hogy megbocsáss..Léciiiiiiii *-*
Remélem észreveszed a képen a kiskutyaszemem,amiknek még te se tudsz ellenállni.
By:Harry
Uí.:Ugye tudod,hogy szeretlek.? <3


Szólt így az üzenet.
-Kitől érkezett?-kérdezte Ty,majd a kezembe a telefont kezdte bámulni.
-My idiot..-mondtam végig mosolyogva és Harryre gondolva..

Valahogy ezt szántam 27.résznek.:) 2 komi és a jön a kövi rész,persze csak ha nem lesz világvége xdd Apropó ti,hogy vélekedtek erről a témáról.?

2.évad 26.rész-Forever Young.!

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Dinaa:Pedig ooh yes Harry.xd Hozom én,és köszi a komid.:D <3 
Naomi:Hidd el mikor írtam és közbe hallgattam már majdnem én is bőgtem..xd Köszi,hát majd később kiderül,de ne haladjunk olyan előre még.:) <3 *-*
Lia:Az a lényeg.:D Nem gondolod.? *-*

"Ha rám gondolsz,
 Ha megcsókolsz,
 Ha megbántasz,
 Mosolyoddal kárpótolsz."

Hi-hi hát eljött a 69.rész is..Perverzség felső fokán xdd Azt,hogy idáig eljutottam csak nektek köszönhetem,mivel ha ti nem vagytok és nem bíztatok már rég befejeztem volna.
Kezdjünk is bele akkor.:

HARRY:
Gyötört a múlt,a tegnap a Felicityvel történtek.Egy dolgot tudtam,nem akarom elveszíteni Gracet.
A reggeli álmatlanságom miatt a konyhában görnyedtem a kávém felett.
Ha egy kis halk zörejt hallottam,megijedtem és összerezzentem.Ez lenne a lelkiismeret fordulás?!
-Valami baj van.?-ült le mellém Felicity.
Tegnap olyan végtelennek tűnt,nem tehettem mást mint befogadtam őt addig amíg itt marad Londonba.
-Miért kellett újra felbukkannod az életembe?-tettem fel számára a kérdést.
-Nem tudom.Talán mert még mindig szeretlek..-a hangja hirtelen elcsuklott.
-Ugye tudod,hogy kettőnk között már nem lehet semmi.?-közöltem vele az állást.
-Igen tudom.Mert ott van Grace.De kérlek,csak egy pillanatra képzeld el nélküle az életed.Akkor lenne nálad esélyem?-nézett mélyen azokkal a káprázatosan kék szemeivel rám.-Csak egy szót kérek,semmi többet.


Már én is elgondolkoztam azon,hogy mi lett volna ha egy 1 évvel vagy csak pár hónappal ezelőtt jött volna mikor Grace nincs az életembe.
Lehet már újra együtt lennénk,boldogan és békességben..
-Én nem tudom nélküle elképzelni a jövőt..
Láttam az arcán a keserűséget és,hogy mindjárt elhullat egy könnyet amiből nem sokára egy igaz gyöngy lesz..
-Nah,ki jött meg?!Gondoltam bevásárlok kicsit nektek..-lépett be a házba Grace,akinek láttam a mosolya az arcán fagyott mikor meglátta az említett lányt mellettem.
-Van Isten.Csak,hogy megjöttetek,hol maradtatok idáig.!-futott Grachez Niall és a kezéből kivette a bevásárlószatyrot,majd jóízűen falatozni kezdett amin mi csak elnevettük magunkat.
-Ja,jut eszembe,Liam hívott,hogy 9:00-kor benn leszünk a híradóban..-mondta Niall teli szájjal.
-És mennyi idő van.?-érdeklődtem.
-9 óra.!-vágta rá egyszerre a 2 lány.
Gyors a nappaliba rohantunk és lehuppantunk a tévé elé.Mikor oldalra néztem azt vettem észre,hogy Felicity és Grace közé kerültem.
Ezzel nem volt időm törődni,mivel a híradós rögtön megkezdte a dumáját.

A One Directionnak sikerült.És nem csak a karrierjükben hanem az életben is..Ez az 5 tökéletes tini lányok bálványaként emlegetett fiú megtalálta a számukra igazit.De vegyük csak szemügyre őket egyenként.:

 -Liam:Kisebb megszakítással de már két éve él együtt kedvesével,a
 a gyönyörű Danielle Peazerrel..Payzer forevor.! <3

-Louis:Mint több forrásból is megtudtuk Eleanor olyan mint ő csak lányba.
Tehát itt sem kétség a boldogság,ez a két bohókás személyiség között..

-Zayn:Énekes,énekes..Hogy ne tudná megérteni egymást ő és a Litle Mix
énekesnője Perrie Edwards.?Mindketten ismerik a híresség átkát és jóságát 
valamint a rajongók ragaszkodását..

-Niall:Mostanában elég sokat hallani róla és egy titokzatos Lucy nevű 
lányról.Egyik nap lesi fotók készültek,hogy a két fiatal kézen fogva sétál 
együtt egy parkba.Az ír szép fiú kérdésünkre se tagadta le a lányt.Mi csak
sok boldogságot tudunk nekik kívánni.

-Harry:Nem csoda,hogy a banda frontemberét hagytuk a végére..Hiszen
szerelmi élete mesébe is illő lenne.Tavaly nyáron ismerte meg a kedves és szép
ám de átlagos Gracet,aki hamar a rajongók és az énekes szívébe férkőzte magát
Majd náluk is bekövetkezett az a szomorú búcsú..De úgy látszik nem bírták
egymás nélkül,mivel megint egymásra találtak.Reméljük a kapcsolatukban  
már nem lesz efféle szünet,csak boldogság..

Röviden így tudtuk kifejezni a jelenlegi szerelmi életüket..Remélhetőleg nem kell hamarosan olyan hírrel jelentkeznünk,hogy szakítottak avagy lecserélődtek párjaik.További cikkeket olvashatnak internetes weboldalunkon és az esti műsorunkban is.Viszlát,további szép napot.!

A végével egyszerre nyomtam ki a tévét.Remélem ahogy a nő is fogalmazott Grace és én kapcsolatunk nem vesz újabb fájdalmas fordulatot...
Éreztem ezért valamit tennem ki..
-Grace,pakolj megyünk kiruccanunk egy kicsit..-jelentettem ki határozottan.-Persze csak ha akarod.-tettem szokásomhoz híven hozzá,mivel tudom határozott személyiség és nem bírja ha valamit ráerőltetnek.
-Khm.,így már is jobb..Úgy imádlak.!-borult a nyakamba Grace.
Az öleléssel birkózva még mindig,Felicityre pillantottam aki egy mosolyt villantott felém,de éreztem nagyon fáj neki a dolog..

FELICITY:
"Kívül szmájli,
 Belül fáj mi"
Ezt takart engem.Próbáltam Harryékkel nem éreztetni a dolgot,azonban belülről erősen küzdöttem a sírógörcs ellen.
Mikor még elcsattant köztük az az újbóli csók amire már oly rég vártam,azt hittem minden olyan lesz mint rég volt..
Azonban mikor Gracevel látom,érzem ez nem az a Harry,és sosem lesz ugyan olyan..
Akkor hirtelen változik át szerelmes tinire,aki bármit megtesz az imádott lány kegyeiért.
Nem bírtam nézni,ahogy ott enyelegnek egymással.Felrohantam az ideiglenes szobámba.
Az ágyba dőltem a párnámat szorongatva.
-Sajnálom.-vágódott be az ajtó amin egy számomra fontos személy lépett be.
-Ugyan már inkább én.Hogy is mondjam,ahogy te is kifejezted belekotnyeleskedtem az életedbe..-szipogtam el.
-Nem úgy értettem.Nagyon szeretlek de nem úgy mint ahogy te is szeretnéd,hanem mintha a kishúgom lennél..-simogatta a hajam Harry.
-Tudom..De Harry ő teljesen megváltoztat..Jó,felfogtam.Sok boldogságot..-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Köszönöm..-mondta majd szorosan átölelt.
Felülmúlhatatlan érzés volt újra érezni az illatát...

GRACE:
Tudtam Harrynek és Felicitynek beszélniük kell.Mivel tisztában vagyok vele,hogy ennek be kell következnie.
-Biztos megérted.-kérdezte a kezemet fogva.
-Persze,de kérlek siess vissza..-szorítottam meg szorosan a tenyerét,majd egy hálás tekintetet szegezett rám Harry és felrohant.
Fel-le mászkáltam a nappaliba.
Kis idő múlva azt láttam lebotorkált hozzám.
-Nah,sikerült.?-szegeztem a tekintetem rá.
-Nem is tudod mennyire..-válaszolta.
-De azért még ugye ér az a kiruccanás.?-tereltem ide a témát.
-Persze,hogy ér..-érkezett a válasz majd egy csókot nyomott a számra.
Hazamentem néhány cuccot elpakolni,nah meg elkéretőzni Leilától.
-Mit látnak szemeim.?A kisasszony haza támolygott?-várt a kapuba Leila.
-Hát,ühmm,igen..-mosolyogtam kissé féloldalasan.
-És megint hova szándékozol menni.?-állított a kérdés elé.
-Holnap jövök,ígérem..-kéregettem.
-Ez az utolsó egy ideig kisasszony,szóval jól élvezd ki..Majd ha hazajössz akkor meg majd jön az az ígért meglepetés..
-Amit még Holmes Chapel előtt ígértél.?-kérdeztem.
-Igen,de most na sicc,készülődni.-intett utamra.
Hát igen ilyen egy jó nagynéni,unokahúg kapcsolat,vagyis számomra.
Nem sok időt töltünk egymással de mégis szoros köztünk a kapocs.
Egyet már rég tudtam,belőle egyszer még egy tökéletes anya lesz,mivel bár engem már nem nagyon kell de mégis nevel,óv és félt..
-Tükröm,tükröm mond meg nékem,mit vegyek fel ez estére.?-költöttem át a jól ismert mondókat a tükör előtt állva.Ami sikerrel is járt,ezek szerint.:

-Kicsim.!Harry itt van,siess.!-ordított Leila.

Magamra kaptam a napszemüvegemet majd még egyet visszatekintettem a tükörbe és a cuccommal szaladtam le a nappaliba.

-Szia.!Mehetünk is.-mosolyogtam.

-Fiatalok..-rázogatta a nénikém a fejét.

-Én is szeretlek.-dobtam az ajtóból egy puszit neki majd beszálltunk a kocsiba.

A hajam csak úgy lobogott a sebesség gyorsulásánál.

-És mégis hova megyünk.?-kérdeztem mire leparkolt a tengerparton ott is egy ház előtt.

-Ide..-kinyitotta előttem az autó ajtaját amin kiléptem majd a szemüvegemet  felemelve azon tanakodtam vajon tényleg jó helyen járunk -e.

Elmosolyodtam majd part felé kezdtem sétálni.

A cipőmet a kezembe fogtam és sétáltam befelé a tengerbe.

A kezemmel megérintettem a számomra talán még szokatlan hideg vizet,ami egy pillanat alatt amint Harry hátulról megérintette a derekamat átváltozott tűz,forróvá.

-Ugye,hoztál fürdőruhát.?-kérdezte még mindig úgy állva.

-Hát,tudod azt valahogy elfelejtettem.

-Nem baj,így is jó lesz.-mondta majd egy jó nagy kézmozdulattal a vízre rácsapva lefröcskölt.

-Te kis szemét.!-viszonoztam.

Ő elkezdette egyre mélyebbre bemenni azonban én maradtam még a parton ahol sekély volt a víz.

-Gyere már be,nem harapok.!-ordította Harry.

 A kezemet keresztbe raktam,és ráztam a fejem,hogy én aztán nem.Nincs szükségem arra,hogy csurom vizes legyek.

Felém kezdett szaladni,hirtelen megijedtem nem tudtam mire készül,és olyan volt mint egy áldozatára vadászó cápa.

-Megvagy.!-emelt fel majd befelé kezdett velem futni.

-Tegyél már le te idióta.!-rivalltam el magam.

Meg amúgy sem vagyok valami úszó bajnok.

-Lehet,hogy idióta vagyok,de akkor a te idiótád.A karjaim közül egyhamar pedig nem szabadulsz..-ilyenkor talán jó,hogy a vízben az emberek szinte súlytalanok vagy,hogy fejezzem ki magam sokkal könnyebbek.

Mire talán már kissé megunta letett.Én rögtön a homokba zuhantam homokangyalkát csinálni.(ezt majd egyszer ajánlom mindenki figyelmébe,hogy próbálja ki xdd )

-Grace,jól vagy?-kérdezte kissé zavarodottan.

-Én?Én mindig.-mosolyogtam,majd lehuppant mellém vagyis inkább rám Hazza is.

Megcsókolt.A sodró hullámok minket is elértek..
Még sétáltunk kézen-fogva kicsit a parton.Vagyis elég sokáig,de mellette nem észlelem az idő múlását.
Kezdett besötétedni mikor vissza felé indultunk,de a kezemet egy perce nem eresztette el.
-Már nyugodtan elereszthetsz.-mondtam.
-Nem merem,mert félek akkor elveszítelek..-ez a mondta a szívemig hatolt.
Sosem mondtak számomra ilyet..
-Nem fogsz,nyugodj meg..Megyek átöltözök..-eresztettem el szépen lassan a kezét.

HARRY:
Grace elment én pedig egyedül maradtam lenn a ház előtt.
Fogtam egy botot majd ezt véstem a homokba.:

Utána pedig a házba kezdtem sétálni..Megakadt a szemem egy kis résnyire kinyitott ajtón,ahol Grace öltözködött éppen.:

-Leskelődünk.?Leskelődünk?!-mordult rám Grace amint észrevett.

-Hazudjak?-kérdeztem majd beljebb vont magához.

-Nem szükséges..-az előre lógó haját hátra helyeztem át,majd szenvedélyesen megcsókoltam..

-Ugye tudod,hogy ezért most büntetés jár?-kérdezte a fürtjeimet csavargatva.

-Álok elébe..-válaszoltam pimaszul.

Majd már csatoltam ki az övemet és rontottam rá Gracere.

-Csodás éjszakának állunk elébe,ezt már most tudom..-mondtam pár csók között..

Nah,ki a király.?Újra visszatért a régi szokás és csak ennyi időt kellett várni a részre.:) Mivel rájöttem egyszerre két blogot nehéz írni,ezért úgy döntöttem mindkettőt folytatom de ebbe több időmet szentelem,mivel ezt valahogy jobban szeretem és nem is tudom olyan sok munkám van már benne,nem lenne szívem abbahagyni.:'( Mivel nagyon de nagyon szeretném,hogy minél hamarabb kinn legyen a kövi rész ezért 2 komi a határ,hajrá,pussz.:**
Uí.:Kedves Bogi,csak a te kedvedért raktam ki ma,remélem örülsz.;) 

2.évad 25.rész-Kísért a múlt..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Naomi:Örülök én.:D Köszii <3 :**
Dinaa:Köszii.:) Tudom,vagyis gondoltam,hogy arra szavaztál.:D *-* <3
Lia:Köszi,hát igen meg lett.:) 

Ezt hallgassátok olvasás közbe,ha lejárna indítsátok újra.: 

"Néha csak egy csók.
Néha csak egy örült gondolat.
De néha csak egy édes igaz szó kell. "

FELICITY:(Meglepődtetek?)
Mikor meghallottam Harry Holmes Chapelben van,már késő volt mivel el is ment..Éppen ezért kerekedtem fel Londonba.Éreztem beszélnünk kell..Mivel még anno a régmúltba nem tisztáztuk le az érzéseinket és én bennem még mindig szikrázik iránta valami.Becsöngettem.Az ajtó nyitást hangos vihogás kísérte ami bentről érkezett.

-Én nyitom ki.!-ordította egy lány hang kuncogás közepette,majd tényleg az ajtóban termett,teljes valóságában és Hazza egyik kockás ingében.

Szeme az az úgynevezett boci szem nagyságú és barna volt melyben tisztaságot lehetett érezni,a haja enyhén göndör hosszú szintén barna volt,melyet kibontva és talán kissé kócosan hordott.

-Szia,miben segíthetek.?-kérdezte az arcán egy hatalmas mosollyal,amibe tudom férfiak ezrei tudnak beleszeretni és úgy látszik Harry is közéjük tartozik.

Most kezdtem érezni annak a súlyát,hogy a pletykák igazak voltak,Harry koránt sem szingli..

De talán kicsit előre haladtam..

*Pár órával ezelőtt*:
GRACE:
Harry mikor már kezdett jobban lenni bedőlt az ágyba és senki ismétlem senki nem lett volna képes onnan kimozdítani.Az én szemeimre már nem tudott ragadni az álom,ezért úgy döntöttem szívok egy kis friss levegőt.
Ledőltem a teraszon lévő kis fotelbe..
Csak úgy röpködtek be a fejembe az elmúlt egy év emlékei.
Mikor megismertem Harryt azon a bizonyos buszon.Az első beszélgetésünk a sütizőben..
Már akkor tudtam,hogy számomra ő több mint egy átlagos srác.Hányszor de hányszor hittem azt,hogy soha többé nem látom de ő mindig visszatért az életembe.Bennem vannak még azok a keserű veszekedéseink amikből sok volt,azonban ezek mind csak közelebb hoztak bennünket egymáshoz.Sokan voltak,azonban senki se volt képes minket szétválasztani,mert mi ragaszkodtunk akkor is és most is egymáshoz.Ő képes volt várni rám egy évet,nem úgy mint a többi srác..Felejthetetlen élmény mikor újra összejöttünk avagy bemutatott Luxnak és a szüleinek,elvitt a Buchkingam palotába és szinte szó szerint ígérte a Westminister apátság előtt,hogy ide még egyszer visszatér velem csak más körülmények között...
Ezek a dolgok örökre a szívem legmélyében maradnak,és lehetetlen őket elfelejteni mivel már bevésődtek oda..
Egy dolog azonban nem változott,még mindig megörülök ha megrázza a haját vagy esetleg rám mosolyog.A nézése még mindig égeti a bőrömet és hevesebben kezd verni a szívem ha hozzám ér..Ha megcsókol még mindig a fellegekben járok,a gyomromba pedig ezeregy pillangó veregeti a szárnyat..
Ezeket még ha akarnám se tudnám el felejteni mivel ezek a dolgok szorosan kapcsolódnak a mi viharos ám de boldog kapcsolatunkhoz...
Egyetlen egy lány volt akit nem ismertem de mégis vetélytársként ragaszkodtam hozzá,és az Felicity.Harry nem nagyon beszélt kettőjük kapcsolatáról azonban tudtam,nagyon szerették egymást.
-Mi a helyzet hercegnő,nem megy az alvás?-lépett ki a teraszra Harry.
-Valami olyasmi..-feleltem egyszerű volt,mivel még mindig a múlton merengtem..
Sokszor magamra se ismerek a tetteim alapján,most is ehhez hasonló volt a helyzet.
-Jobban vagy már.?-kérdeztem kis idő múlva.
-Fogjuk rá..-egyikünk se volt az a beszélős kedvébe.
Bár nálunk mostanában ez sokszor előfordult..Ezért volt jó Holmes Chapelbe mert ott többnyire csak egymással törődtünk és ezáltal jobban megismertük a másikat.
Kezdtem már visszarázkódni a jelenbe.
Néha olyanok vagyunk egymás számára mint két idegen,valamikor pedig olyan érzésem támad mintha az eddig egész életemben mellette lettem volna..
-És most ha szabad kérdeznem,mégis min gondolkozol.?-kérdezte.
A szemem megakadt egy lassacskán eltűnő csillagon.Talán az a mi csillagunk.?
Sokszor elgondolkozok rajta vajon milyen lenne az életem ha nem találkoztuk volna?!
Lehet még mindig egy nagy téveszmében élnék Westley és az életemmel kapcsolódóan..
Még mindig reménykednék olyan dolgokban amik immár megtörténtek velem.
Keresném az igazit,azt a nagy betűs "Ő-t".
Azonban erre a kérdésre már soha többé nem kapok választ..
-Az életemen..-fejeztem ki tömören,de mégis érthetően..
-Szóval úgy..Abba én is beletartozok.?-kérdezte kissé halkan,hogy senki se ébredjen fel.
-Többnyire rólad szól..
-Szeretlek..-súgta a fülembe majd megcsókolt.

Mikor eleresztett a kezét nyújtotta felém,én félve de elfogadtam,felvezetett a szobájába.

Érthetetlen módon de nem akartam elereszteni,azonban muszáj volt..

Ha lehetne egész életemet vele tölteném.Fognám a kezét,érinteném a lelkét csak,hogy éreztessem magammal és másokkal is,ő nem csak egy felkapott sztárocska,hanem egy olyan srác aki mindent kiérdemelt amit kapott az életbe..

-Itt már is jobb..Biztos nincs semmi baj.?-nézett aggódóan rám.

-Azon kívül,hogy pár percnél többet nem aludtam,nem nincs semmi bajom..-magyaráztam el a helyzetet,majd a telefonom után nyúltam,hogy megmutassam neki a képet amit még éjszaka csináltam róla.

-Áá,ez biztos nem én vagyok..-nevette el magát a számára kissé drasztikusnak tűnő képen.Mivel ő már hozzá szokott,hogy ő mindenhol tökély és soha egy dologban sem hibázik..

A közelében észre se vettem mennyire eltelt az idő.Minden egyes perc egy másodpercnek felelt meg nálam vele..

-Hát pedig ez az én kis Harrym..-vigyorogtam pimaszul.

-Igen,a te kis Harryd..-ismételgette lágy hangon.

Közelebb lépett felém,azonban azt a néha sok mindent megzavaró ajtó csengetést hallottuk.

-Egy pillanat,várj meg itt.-hagyott volna egyedül a szobába.

-Nem,én nyitom ki.!-ordítottam néhány kuncogással egybevéve,majd Hazza egyik ingjében futni kezdtem az ajtó felé.

-Szia,miben segíthetek.?-kérdeztem mosolyogva.

Az ajtóban álló lány arca valahonnan ismerős volt,azonban nem ugrott be honnan.

-Nem,nem tudom..Lehet nem jó helyen járok..-mentegetőzött,azonban az arcán le dermedtséget észleltem.

-Hát,mond el kit keresel,és már is többet tudok segíteni.

-Nah,kinyitottad?-ért le a lépcsőről Harry.-Felicity..-dadogta el a lány láttán.

Rájöttem hol is láttam már valamikor..Azonban nem értettem mit keres itt.Egy dologban reménykedtem nem azért,hogy elvegye tőlem azt akit a világon a legjobban szeretek és immár az enyém.. 

Bevezette a nappaliba,és ott leültette egy székre..

Éreztem ameddig én itt vagyok,itt koránt sem lesz kettőjük között párbeszéd,mivel csak zavarok.

-Szerintem most hagylak titeket.Örülök,hogy megismerhettelek..-szaladtam fel a szobába átöltözni és elpakolni.Azonban csak udvariasságból mondtam a mondatom második részét.Hogy is örülnék annak,hogy Harry és Felicity viszont látja egymást.?Mi van ha kettőjük között valami újra égni kezd?Velem mi lesz akkor?

Ezeken gondolkoztam mikor kilopóztam a hátsó ajtón és hívtam egy taxit amivel hazáig szállíttattam magam.

Beléptem a házba.A kulcsot a többi közé vágtam majd egy "megjöttem" mondat elmondása után a szobámba rohantam..

-Megjöttem.!

-Várj.-mondta Leila azonban én nem törődtem vele.

A pólómat levettem magamról majd még mindig ezen az egész dolgon agyaltam.

-Nem ő nem lenne képes.Ezt velem megtenni..-dörmögtem magamban.Majd a falamhoz léptem,hol egy képe ki volt ragasztva.

HARRY:

Felicityvel csak ültünk még mindig egymással szemben..

Mióta Grace csak úgy elviharzott azóta se változott semmi.

Fura volt,őt így ennyi idő után viszont látni.Közelítettem felé,majd a kezemmel megérintettem a bőrét,hogy biztos legyek benne,hogy ez a valóság és nem csak egy szellem vagy esetleg beképzelem.

-Hiányoztál.-bökte ki mikor hozzá értem.

-Te is nekem.-mondtam akaratom ellenére is.

Az érintése a fejemben ezeregy emléket idézett fel.

Mikor elsőnek találkoztunk.Ahogy megismertük egymást,és megszerettük.Első látásra szerelem volt..Nem tellett sok időbe mire már ezt nyíltan fel is vállaltuk.A szakítás azonban fájdalmas volt..A karrierem miatt következett be..Már sok ideje,hogy nem láttam és ez egy kicsit felzaklatott.

Egyre közelebb kerültünk egymáshoz,annyira,hogy el is csattant kettőnk között egy csók..

A szemem sarkából az asztalomon lévő fényképen Grace mosolygós képével találtam szembe magamat. 

Éreztem ezt nem csinálhatom meg vele..Eltoltam magamtól Felicityt,mivel később talán már túl késő lett volna..Gyötört a lelkiismeret.Egy dologban biztos voltam erről Grace soha semmit nem tudhat meg...

A következő rész kicsit más lesz,mivel akkor elérjük azt a bűvös résznek a számát.xdd Remélem értitek.:D Szóval megint 3 komi és jön a következő.:) Ez direkt ilyen nosztalgiázósra íródott,de a vége miatt ne essen senki pánikba,egy ideig nem lesz semmi jelentősége..:p 

2.évad 24.rész-Mihamarabbi viszontlátást Holmes Chapel..

Jupii,6 (avagy 7,mert nekem azt jelzi ki.) rendszeres olvasóm van.:DD Köszi Tayna.:*
Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Dinaa.:Köszii.az volt a célom,hogy megijesszelek titeket xdd .:D <3
Naomi.:És köszönöm.*-* Hát igen,egyszer muszáj lett volna,aztán már nem tudtam húzni..Nem fogom.:D Hát ezt nem nevezném sajnos annak,hogy hamar lett kész.:// <3

GRACE:
-Na,kész vagy már.?Mit kell ennyi ideig készülődni..-siettetett Hazza.
-Haj,smink..Soroljam.?Amúgy már csak az utolsó simítások vannak hátra és dá-dá-dá-dám.!-próbáltam utánozni azt a mesebeli hangot.De mondhatni nem igazán jött össze.
-Hogy én mégis,hogy bírom már ennyi ideje ki veled..-tette fel magának a kérdést.
-Khm..Mert esetleg szeretsz,nem de?!Amúgy ezt itt ne hagyd..-dobtam oda neki a kedvenc ingét.
-Mi lenne velem nélküled..-rázogatta a fejét.
-Ezen már én is sokszor elgondolkoztam..
-Drágám,kedvességed határtalan..-oda léptem hozzá mélyen a szemébe néztem majd a falhoz döntött.Megcsókolt azonban én leváltam tőle.
-Most ezt nem..-söpörtem le a válláról a koszt,majd kibújtam a karjai közül.

Nehéz volt elválni Hazza izmos,kockahasáról,de éreztem ennek most nincs itt az ideje.

A napokban rájöttem,hogy nem való nekem ez a stílus váltás..És maga az is fura volt,hogy nem 10 centivel a föld felett jártam,célozván erre a magassarkúra.Ezért úgy döntöttem a mai nap visszatér a jó öreg Grace..És ezt ezzel az összeállítással kezdtem.:

Bogi,mielőtt bármit mondanál,igen ez egy K.Fanni féleségű szoknya xdd

-Huu,rád se ismertem..-mért végig Hazza fentről lefelé a szemével.

-Mégis miért.?

-Nem tudom,kezdtem megszokni,hogy nem sminkeled magad,meg valahogy nem tudom..-érkezett a válasz.

-Hát,kezdhetsz visszaszokni,hogy újra ilyen vagyok..De miért így már nem is tetszem.?-kérdeztem a végén kissé félénken.

-Dehogyisnem.Te mindenhogy gyönyörű vagy..-mondta,majd egy csókot leheltem az ajkaira.
-Nem gondolod,hogy már el kéne kezdeni a búcsúzkodást.?Ne,hogy lekéssük a gépet.Bár,nem lenne ínyemre..Szeretek Holmes Chapelbe lenni..-mondtam mikor végre elváltunk egymástól.
-Majd hamarosan újra visszajövünk.Szerintem mehetünk is le..-már elindult,mikor azt vette észre én még mindig egy helyben állok.Rögtön vette a szitut és odajött és lehurcolta a cuccaimat.
Lementünk a földszintre ahol Gemma,Anne és Joe mint egy idilli család várt minket.
-Remélem hamarosan újra jöttök és viszont láthatlak titeket így együtt.-kötötte az orrunkra Gemma.
-Én is így vagyok vele,remélhetőleg,hogy amíg ez bekövetkezik addig fogunk még beszélni.De ti is eljöhetnétek majd Londonba egyszer.
Egyesével mindenkit megölelgettünk,puszilgattunk,majd hívtunk egy taxit amivel kivitettük magunkat a reptérre.
-Óh,viszlát Holmes Chapel..-sóhajtoztam és integettem egyszerre mikor a repülőgép felszállt.
-Harry,ugye tudod,hogy hamarosan neked kell menned Magyarországra..-kérdeztem mikor bekötöttem magamon az övet.
-Mégis miért.?-értetlenkedett.
-Mert ott lakok te idióta..-már valahogy az értetlenségén elkezdtem röhögni.
-Ja,szóval úgy.Már várom..Amúgy miért is vagyok én egy idióta?!-észlelt kissé később.
-Mert te vagy az én idiótám,azért..Mit szólsz hozzá.?-a fejemet a vállára döntöttem.
-Oooh yes!-vágta rá.

Még egy ideig elmulattattattuk magunkat mikor azt hallottad,hogy be kell csatolnunk az öveket mivel a leszállást megkezdjük.

A reptéren találva magamat,fura volt,hogy senki se várt minket.De ezt egyikünk se említette a másiknak.Gondoltam mivel már elég késő volt Leila nem haragszik meg ha Hazzáéknél alszok ma..

Mikor beértünk a házba,mindenhol sötétség volt,nem értettük mi van itt.Azonban egyszer csak egy tömérdek lufival és a srácokkal ja meg Lucyval találtuk szembe magunkat.

-Meglepetés.!Üdv,újra itthon.!-ordították egyszerre mire Harry is befutott a lufik közé..

A kezemet a szám elé tartottam mivel kissé meglepődtem de egyben meghatódtam is.
Majd a táskámból előkerültek azok a szép kis ajándékok amiket egyesével átadogattunk
mindenkinek Harryvel,majd előkerültek azok a sárga földig lerészegítő italok és a bömbölő zene is.
-Grace,nem jössz kicsit fel.?-hívott félre Lucy.Felmentünk az egyik szobába ahol már a saját szavunkat is meglehetett hallani.
-Na,mi volt,mesélj valamit..-ültünk le az ágyra.
-Jujj,egyszerűen mesésen éreztem magamat.Olyan érzésem volt mintha újra tini lennék..-meséltem áradozva.
-Olyan aranyosak vagytok..Képzeld el.Ülünk Niallel a tévé előtt.Aztán megszólal,hogy kérdezhet,e valamit.Mondom persze..Nagy nehezen kibökte,hogy éhes és kaja kéne neki..-az ő mesélése kissé más volt mint az enyém.Én csak ezen elröhögtem magamat,mivel szerintem annyira de annyira összeillenek..
-Nah mit csinálnak a kisasszonyok.?-támolygott fel Harry,és mint a beszédéből megtudtuk nem kissé volt már akkor is részeg.
Kis idő múlva rábeszéltem,hogy menjen fel lefeküdni.
Nah,de akkor később mi is volt vele.?
Egész éjszaka mást nem hallottam mint,hogy a wécé felé futkározik kidobni a taccsot..Ezt az alkalmat meg kellett örökítenem egy fényképpel,hogy másnap majd azt mutogassam neki,hogy is nézett ki.:

Mivel ez az egész jelenet engem se hagyott aludni,ezért a laptopja felé nyúltam.
Mikor felnyitottam a twitterrjével találtam szembe magam és elmosolyodtam az egyik twitten amit még reggel tehetett ki..

You know I'm crazy for you Grace Horras?!I love you xxx

(Fordításért üzenem:Google a barátod)

Nah,sajnos biztos,hogy észrevettétek,hogy mostanában nem sokat törődök a bloggal,és már kétszer megkaptam,hogy hanyagolom..Pedig ez nem így van,nagyon sokat írom csak sokszor nem tetszik aztán kitörlöm.Régebben ment az írás,mert mindig azt láttam ez meg ez komizott/iratkozott fel csak már nem nagyon érkeznek ilyen apró meglepetések..Most kivételesen 3 komi és jön a következő rész,amit lehetőleg minél hamarabb hozok..:DD :**
Uí.:Elég megosztó a szavazás.:) Bár a Happy End többségben van de utána ballag a jövőbe tekintő.*-* Egy dologra kíváncsi lennék ki akar szomorú véget.?Vagyis ki kattintott arra?! :DD

Nem rész.!

Csináltam egy szavazást oldalt.:) Nézzétek meg,majd kattintsatok arra amelyiket szeretnétek.:)
Azért ide is bemásolom,mivel nem nagyon lehet elolvasni a betűszín és a háttér találkozása miatt.:
Milyen befejezést akartok majd.? :)

• Happy And.:D
• Szomorú.:(
• Semleges.:/
• Múltba tekintő *-*
• Jövőbe tekintő *-*

Szavazzatok,pls..:) De itt is mondom,még nem óhajtom befejezni.:)

2.évad 23.rész-El van a gyerek ha játszik.:)

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Naomi:Ja,csak szóltam hátha nem tudod.Hát mostanság mindig nagyon jó kedvembe vagyok.:DD Talán már túlságosan is jóba..És kösziiii.:) <3
Dinaa:Nagyon szépen köszönöm *-* Szeretek ilyen komikat olvasni <3 :)

Válaszok a "Nem részhez":
Naomi:Hát már nem kell tovább várnod.:DD <3
Dream Girl:Na,ilyenkor tagadnám le,hogy ismerlek,ha én is nem ilyen lennék xdd Majom <3 :$

GRACE:
Álmomban éreztem,hogy valami meleg érzés fut át a testemet.Rögtön tudtam mi az.
-Harry már megint ölelgetsz?!Én még aludni akarok,szóval hagyjál.-förmedtem rá,majd a fejemre helyeztem egy párnát.
-Mibe fáradtál ki ennyire.?-kérdezte cinikusan.
-Hogy valaki milyen vicces.-próbáltam ebbe az egy mondatba az összes iróniámat beletenni.
-Már mennyi idő.Gyere nézd mennyire süt a nap.-húzta el a függönyt.A nap sugarai a bőrömet kezdték égetni.
-Húzd már el,mert megvakulok.!-rohantam be a fürdőszobába,ahol kulcsra zártam magamat.
Nem tudom mért tettem ezt,de jó érzés volt,egy kis időre egyedül érezni magamat..Lerogytam a földre és sírni kezdtem.Azonban nem úgy mint szoktam.Itt nem a szomorúságtól hanem az örömtől hulltak a könnyek..
-Grace,nyisd ki,kérlek.!-kopácsolt Harry.
10 percig még szótlanul csak ültem,azonban utána kirontottam Harryhez.
-Végre,hogy kijöttél.!-mondta én azonban odarohantam hozzá.
-Kérlek,ölelj meg.-kértem meg majd szorosan átölelt.A sírástól piros szemeim kezdtek átváltozni a megszokott színükre.És minden olyan lett mint régen volt.
Egy ideig még csak álltunk ott,és nem akartam,hogy eleresszen,azonban ennek be kellett következnie.
-Gyerekek.!Mit szólnátok egy kis délelőtti fénykép album nézegetéshez.?-talált ránk a folyóson Anne.
-Jujj,ilyen kis gyerekkori meg ilyen képeket nézegetni.?Mert az szupii.-tapsikoltam mint egy kisgyerek.
-Anya,muszáj mindenkinek azokat mutogatni...-sóhajtozott Harry.Azonban én és Anne a tekintetünkkel elfogadtattuk vele,hogy többségben vagyunk.
Anneval letelepedtünk a konyhába ketten,majd elővette a régi,poros albumokat.
Lefújta róla a pár milliméteres kis por szemcséket majd kinyitotta és a képek többségéről jó sokat beszélt.
Pár képet rakok be.:

-Hi-hi.Istenem,de aranyosak ezek a képek.Ilyenkor olyan érzésem támad mindig,hogy én is át éltem volna ezeket a pillanatokat..-mondtam mikor már átlapoztuk az utolsó oldalig.

-Hát,remélem hamarosan te is bekerülsz ide..-Annetől ez nagyon jól esett.Nagyon megszerettem ebbe a pár napba,olyan nekem ő mintha a 2.anyukám lenne.
-Na,hölgyeim végeztek már a nosztalgiázással.?-érkezett meg Harry.
-Pontosan most.Eléggé elment az idő,szóval fel kéne mennem átöltözni..-indultam el a szobába ahova Hazza is követett.

-Grace nem rég hívott Liam,hogy vissza kéne mennünk..-jelentette ki a szobába érve.E hír hallatán
nagyon elszomorodtam mivel,itt Holmes Chapelben minden olyan más lett,de ha visszamegyünk minden megint megy majd a régi körforgásban..
-Rendben..-nem ragoztam többet.-Mikor utazunk.?
-Holnap a korai géppel..-érkezett a válasz.
Egy ideig nem szóltam semmit csak a cuccaimat kezdtem pakolni.Ilyenkor jövök rá,hogy bepakolni ezerszer könnyebb mint azt a sok hülyeséget összeszedni.

HARRY:
-Azért ennyire még nem kell pakolászni.Még van rengeteg időnk..-öleltem meg hátulról Gracet.
-Nem igazán nevezném rengetegnek.-mondta kissé durcásan a ruháit hajtogatta.
-Jó,akkor helyesbítek.Van még egy kis időnk,amit ki kéne használni.
-Mégis mire gondolsz.?-csillant fel a szeme.
-Az meglepetés.Gyere és megtudod.-a kezemet a szemére helyeztem majd így bandukoltunk el odáig.
-Szeretek itt a parkba lenni meg minden mert a napokba ez már szinte a 2.szállásunk lett,de nem értem,hogy ehhez miért kellett így jönnünk.-értetlenkedett amint hagytam neki,hogy a saját szeme világa alapjából tájékozódjon.
-De ma szombat van.Ilyenkor minden más.A park élettel van teli és szinte rá se lehet ismerni.Kölyök koromban imádtam itt lenni.
-Hát akkor ma velem újra átélheted azokat a pillanatokat mikor még inkább az első X-hez közelítettél mint a 2.-hoz.-nevettük el magunkat.
-Akkor ma újra gyerekek.?-ajánlottam fel az alkut,amire ő hevesen bólogatott.
-Hejji,nyalókát akarok..-kezdte húzogatni a pólómat Grace.
-Látsz nálam valahol.?Nem vagyok én cukros bácsi..
-De én nyalókát akarok.!-folytatta.Na neki aztán megy ez a szerep.
-De,ha egyszer nincs nálam.Inkább gyere libikókázzunk.!-egy szúrós tekintetet szegezett rám majd el kezdtünk futni a parkba lévő játszótérre.
-Egyszer fenn-egyszer lenn.-magyaráztam a libikókát magamnak.
-Hát jobban mondva,ha valaha leengedsz.Khm.-köszörülte meg a torkát.
És hát nem lenni az igazi a játék,ha pár fájdalmas ám de nevetséges esés nem történik.
-Áá,ez fájt.-mondta Grace mikor a földön landolt.
-Jaj,az én kis bénám.Gyere segítek.-nyújtottam felé a kezemet.
-Ugye ezt te se gondoltad komolyan.?-mondta majd a homokozóba rántott.
-Hintázni akarok.-gondolta el,majd oda rohant a hintához.
-Na,majd én meg löklek.

Szinte már az egekig szárnyalt.Jó érzés volt,hogy egy napra mindketten kikapcsoltunk nem törődve a múlttal és a jövővel.Csak a jelenben éltünk,és ezt többször is meg kéne ismételnünk.

-Annyira,de annyira jól érzem magam..Már csak egy dologtól lennék boldogabb..-rögtön rájöttem mire célozgat.

-Tessék itt a nyalókád.!-nyomtam nevetve a kezébe.

Hát a nap végére már ezt a vágyát is sikerült teljesítenem.

-Ez édesen finom.Ennél már csak egy dolog finomabb..

-És mi az.?-kérdeztem miközben leültünk egy padra.

-A szád.-mondta mire közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.
-Apa,apa nézd valami van itt a fába.H&G ez mit jelentsen.?-hívta egy kislány az apukáját a fához.A vésés jelentését azonban nem tudták kitalálni,mert az Grace és az én titkom marad örökre.
-Harry és Grace mindörökké együtt.-súgtuk egyszerre a másik fülébe..
Már beesteledett mikor hazatámolyogtunk,de akkor is úgy néztünk ki mint a részegek.
-Jájj,még 1 ilyen napot..Valamikor ismételni kell ám.-magyarázta Grace.
-Még lesz ilyen sok,nekem hidd el.
-Hol kóboroltatok idáig.?Kész a vacsora asztalhoz.-utasított ránk anya.
Ültünk le az asztalhoz ahol sok időt töltöttünk..
Az asztalt elhagyva rögtön a fürdő felé vettem az irányt-->Letusoltam-->majd a szobámba indultam.
Grace az ágyon feküdt és úgy vettem észre,hogy elaludt.Fogtam egy pokrócot amit ráterítettem majd nyomtam az arcára egy jó éjt puszit.
-Szeretlek Harry..-suttogta magába...

Ugye tudjátok,hogy egyszer mindennek vége van..Vége mindennek és ebbe a "Best Summer-One Direction story" nevű blog is beletartozik..Most van egy bejelenteni valóm.:
.
.
.
.
.
.
.
Egy ideig még nem szándékozom befejezni. xd Remélem megijesztettelek titeket.:DD 
Amúgy kerek 100 részesre akarom csinálni,amibe még jó pár rész belefér.:)

Amúgy remélem tetszett a rész,és megajándékoztok pár komival így utó Mikulás alkalmából xd .:$
<3 :**