Nem rész.!

Sziasztok.!:)
Most nem résszel jelentkezek hanem két dolog véget.
Elsőnek is szeretnék mindenkinek boldog húsvétot kívánni:*

+Megírtam a következő blogom lehetséges történet bevezetőjét.Az alaptörténet ez lenne,és én Niall-ösre szántam.

Savannah White már kiskora óta Londonban él a gazdag körzetben.Azonban szülei rangi és anyagi helyzete végett soha sem volt egy átlagos élete.Nem élhette ki a gyerekálmait,és nem tudhatta meg milyen szerelmesnek lenni..Minden 2010-ben változik meg mikor szeretett dadája kiszökteti a lányt két hétre a külvárosba.Összeismerkedik egy fiúval,aki megtanítja neki mégis hogyan is kell élni az életet.A két fiatal rögtön egymásba szeret,azonban mikor letelik az idő el kell válniuk egymástól,és nem hisznek benne,hogy valaha is látni fogják egymást..A történet 2013-ban folytatódik mikor megtörténik az újbóli találkozás.Addigra azonban minden megváltozik a hős szerelmes srác híres énekes lett és igyekszik megmutatni a White családnak,hogy lássák már ő is valaki és nem csak az a senki akit még anno elkergettek a lány körül..

De mielőtt elkezdeném kíváncsi vagyok a véleményetekre.:)

A következő rész pedig a rendes blogon hamarosan  a napokba fel fog kerülni.Puszii:*

2.évad 51.rész-Game Over..

Kedvenc számom,az-az még 6 rész van hátra:) Nem tudom ti,hogy vagytok vele de én kicsit már várom,hogy az utolsó részt írhassam.Kíváncsi vagyok milyen érzés lesz akkor rámenni majd utoljára a "közzététel" gombocskára..

Sajnálom,hogy csalódást kellett okoznom nektek,hogy idáig várattalak titeket:/ tegnap mindenképpen akartam írni egy részt,csak büntibe voltam (vagyis nem én,de mindegy,hosszú..) és ezért nem mehettem gépez,csak este egy kicsit,akkor meg nem tudtam végezni..De most itt vagyok élek és virulok:D Vagyis inkább csak élek..Megpróbálom most rohamosan gyorsan hozni a részt,mivel szünet van,és nincs semmi dolgom:D

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:Abban a vetélésben ne legyél olyan biztos..<3
M.Réka.:Nagyon köszönöm<3
Névtelen.:Néha kell ilyen is:)

Cser Hanna.:Jujujujujuj köszönöm:$ Ja,és ne felejtsd,hogy elfelejtkeztem a blogodról,legkésőbb ennek a befejezőrészéig,írni fogom róla a véleményem:*

GRACE:

-Egyszer élném meg azt,hogy megértesz.Egyszer csak egyszer a világon.-emeltem ki az "egyszer" szócskákat,majd sírva kirohantam a szobámból.Nem tudtam,hogy mégis merre akarok menni,csak annyit,hogy el innen.A szívem legmélyéről lehet vágytam arra,hogy utánam jöjjön..Szaporán szedtema lábamat aminek meg is lett a következménye.A lépcső közepe körül lehettem mikor megbotlottam és gurulni kezdtem.Abban a pár másodpercben mikor még magamnál voltam lepergett előttem az egész életem.

Nem is igazán magamat féltettem hanem a bennem lévő kis picit.Sohasem féltem a haláltól.Már kiskoromba a nagypapa halálakor beletörődtem abba,hogy egyszer mindennek vége szakad,és mikor számomra is el jön majd a vég nem fog fájni..Azonban attól mindig is féltem,hogy egy számomra nagyon közel állót veszítek el,nálam az lenne a végső csapás.Ezeken járt az agyam majd minden elsötétült és bekövetkezett a "Game Over"..Úgy éreztem magamat mintha egy játékba lennék és elveszíteném a végső harmadik életemet is..

A következő emlékem az volt,hogy egy szobában fekszek és szorongatja valaki a kezem..

HARRY:

-Grace.!-ordítottam el magamat,megrémültem,hogy elveszítem.

Rögtön odarohantam hozzá és megnéztem van -e pulzusa majd az ölembe vettem és bevittem az egyik szobába.Tárcsázni akartam a mentőt vagy legalább az orvost,de kint hatalmas nagy vihar kerekedett így a térerő megszakadt,és a kiút innen bárhova,az is borzasztó nehéznek tűnt,és nem akartam egy kis időre se egyedül hagyni a barátnőmet.

A fejére pár nedves rongyot kerestem,a testét pedig betakartam és vártam,hogy felébredjen.

Leültem mellé az ágyra és néztem.Látni akartam újra ahogy kinyitja a szemét és elém tárulnak azok a hatalmas aranybarna szemek,majd érezni ahogy hozzám ér és mindenhol bizsergő érzés tölt el.

De legfőképpen csak annyit akartam,hogy ne legyen semmi baja.

Rossz volt így látni..Erről hasonlatként egy hervadó virág jutott eszembe akinek vízre és napfényre van szüksége..

-Harry..-szólalt meg alig hallható rekedtes hangon.

-Szerelmem.!Hogy vagy?Fáj valamid?Mit szeretnél?-kérdezgettem tőle,szerettem volna mindent megadni számára.

-Ő,hogy van?-nem értettem mégis kire célozgat.

-Biztos remekül..de mégis ki,hogy van?-a kezemet a fejére helyeztem ellenőrözni nem -e lázas.

-Senki..-vágta rá rögtön.Az ilyen pillanatok néha kicsit megzavarnak,mikor nem tudom mégis miről vagy éppenséggel kiről van szó.-Beszélhetnénk?

-Szükség lenne rá,de neked az lenne a legjobb ha kicsit pihennél még..

-Nem,jól vagyok.-erősködött.-Néha szeretném tudni,hogy te is azt érzed,amit én?Te is ugyan úgy szenvedsz?Neked is fáj a hiányom,ha nem vagyok veled?Te is érzed,ahogy az emlékek életre kelnek,amikor rám gondolsz,vagy egyáltalán gondolsz rám?Te is érzed ahogy halad az idő?Lassan,de biztosan,és fájdalmasan telik minden perc.Te is érzed.hogy ez így nincs jól?Hogy ennek nem így kellene lennie?Hol rontottuk el?-láttam az arcán a komolyságot,hogy ő ezekre mind választ szeretne kapni.

-Sosem késő újra kezdeni..-nem tudtam mást mondani neki.Mondtam volna el,hogy én úgy érzem eltávolodtunk egymástól mint tűz és a víz?Mondtam volna el,hogy azt érzem hamarosan történik valami?Valami ami megváltoztatja az életünket?Nem akartam.Nem szerettem volna megbántani.

-Még hányszor?Hányszor akarjuk újra kezdeni?-próbált felállni.Elsőnek még visszaesett azonban utána már könnyedén ment neki a dolog.-Hamarosan vége a nyárnak..London a második otthonom,de..

-De mi?-rám nézett majd elmosolyodott.Nem tudom,hogy ez egy őszinte vagy egy "sajnálom" mosollyal ért fel.

-De nem tudom,hogy képes lennék -e itt maradni,örökre..-fejezte be.Az utolsó szót kiemelte.

-Még velem se?-ragadtam meg a kezét.
-Kérlek,te sem gondolhatod ezt komolyan..Az együtt töltött közös 5 hónap alatt is rengeteget veszekedtünk..Képzeld el ezt egy életen át.-a mosoly még mindig ott ült az arcán,amit nem is igazán értettem,egy ideig.Azonban később megértettem.Ha majd nem leszünk egyszer együtt akkor én is mosolyogni fogok ha a Gracevel eltöltött időkről hallok vagy éppen mesélek.Azokról a hónapokról mikor boldogan keltem fel minden nap mert a világ egyik legszerencsésebb embere voltam,hogy mellette ébredhettem.
-Általában akik szeretik egymást azok szoktak veszekedni..-próbáltam jobb látásra bírni.
-Harry,akkor mi túlságosan is szeretjük egymást..Nem mondom,hogy eltudnálak felejteni,de lehet jobb lenne neked nélkülem..-fejezte be teljes komolysággal.
-Ilyet még hallani is rossz..Hogy tudnám valaha is elfelejteni azt a rengeteg közösen töltött időt?Emlékszel mikor elmentünk lovagolni és eltévedtünk?Vagy mikor magamra varrattam a neved kezdőbetűjét?Mikor bemutattalak anyunak?Mikor elmentünk helikopterezni?Mikor fent ragadtunk a padláson?Még annyi felejthetetlen dolgot tudnék felsorolni..Melletted lettem igazi férfi...-érveltem neki.És bevallom én,Harry Styles már a sírás határán voltam.Pedig én alapjáratból nem érzékenyülök el olyan könnyen.Azonban ő még erre is képes,hogy megríkasson.

-Mért csinálod mindig ezt velem?Elbizonytalanítasz..Hidd el én csak is a legjobbat akarom neked,még ha most ezt neked nehéz is elfogadnod..-próbált hátrálni,nem mert a szemembe nézni.

-Nekem az a legjobb ha mellettem vagy,fogd már fel az Istenért is.!-ordítottam el magamat majd a kezembe fogtam a közelembe lévő poharat és a földhöz vágtam.Láttam Gracen,hogy megrémült.Megijedt tőlem és a viselkedésemtől.Ezt a dolgot sose akartam elérni nála..

-Nem szeretem mikor agresszív vagy..-rázta meg a fejét.

-Sajnálom.-közelebb léptem hozzá és a szemébe néztem.-Én nem akartam..

Majd megcsókoltam,azt hittem ő elfog lökni magától,azonban nem tette.
Később a fejét a mellkasomba fúrta,én pedig átöleltem.Ez egy igazi idilli pillanat volt a sok veszekedés után..

*Pár nappal később*:
GRACE:
Szerencsére a kisbabának semmi baja nem esett,ami egy kisebb csodával érhető fel.Ezt a nőgyógyászom mondta mikor utána nap felkerestem.Ez is azt bizonyítsa,hogy ennek a gyereknek meg kell születnie.
Hazzával is kibékültem.Bár mostanában ez mindig így van,kibékülünk aztán rá pár napra újra összeveszünk.Kezdek hozzá szokni,ha lehet ezt mondani.
A srácoknak ma próbája lesz,és megbeszéltem Hazzával,hogy a végére benézek.
Felvettem egy mini szoknyát és hozzá egy mentol zöld magassarkút.Végül is nyár van még,akkor öltözzek is az évszakhoz megfelelően.

A hajamat lófarokba kötöttem és magamra kaptam még egy napszemüveget is.
A pár nappal ezelőtti viharnak már jele sincs,mivel úgy süt a nap mint ahogy még sosem.
Vagyis Londonba én ezt még nem igazán szoktam meg.
Elvégeztem mindent majd már indultam is.Úgy döntöttem a házunkhoz egyik közeli kisebb parkon vágok át,mivel gyalogolni volt kedvem.
A padokon ölelkező és csókolózó párok ültek.A kedvenc párosom egy idősödő házaspár volt.Egyikük sem volt manapság születettnek nevezhető de rajtuk látszott,hogy őszintén szeretik egymást még évekkel később is.
A környezet még ébredezett,a fák azonban már megkezdték lehullatni pár levelüket.
A kutyák össze vissza futkároztak hol a frizbik,hol a botok elől,hol pedig simán egymással.
Hirtelen egy csattanást éreztem magamon.
-Bocsánat..-mondta megszeppent hangon egy kisfiú aki eltalált egy labdával.
-Óh,ugyan semmi baj..-mosolyogtam rá majd a kezembe vettem a lasztit.A kisgyerek nem lehetett több 5 évesnél.A fogai még néhol bujdostak ki.Odaadtam neki a labdát amivel aztán boldogan kezdett el szaladgálni.Elragadtatott a kisfiús bájával.A játszótérre pillantva akaratlanul is elmosolyodtam.Annyi gyerkőc volt ott,és mindegyik játszott.Némelyik hintázott,homokozott vagy éppen csúszdázott,kakashintázott.Akadt néhány akik egymással voltak elfoglalva.
Mellettem éppen egy szerelmi vallomás folyt egy kislány és kisfiúval.
-Szeretlek..-mondta kissé pöszén a szeplős,barna hajú srác.
-Úgy mint a felnőttek?-a lánynak két copfba kötött szőke haja és hatalmas kék szemei voltak.
-Nem.Igazából.-válaszolta majd egy puszit nyomott a barátnője arcára.
Hiába,nincs tartósabb és csalókább valami a gyerekszerelemnél..
Ezen a rövid jeleneten egy aprót felnevettem.Olyan aranyosak voltak..Mindenkinek szüksége van a boldog élethez ahhoz,hogy gyerek korában ilyeneket éljen át.
A madarak hangosan csiripeltek,ami olyan megnyugtató volt számomra.Még órákon át tudtam volna itt sétálgatni azonban már indulnom kellett,hogy odaérjek a próba végére legalább.
Magam mögött hallottam pár fütty szót,azonban nem igazán törődtem vele szokásomhoz híven.
Mikor elértem a stúdióhoz a biztonságiak rögtön be is engedtek és az egyik ottani dolgozó el is kísért a fiúk terméhez.
-De én nem akarok menni.!Nem akarom itt hagyni Gracet.!-hallottam meg Harry hisztiző hangját.
-Ez itt most nem akarok,nem akarok kérdés.-mondta Paul szokásához híven határozottan.
-Mit nem akarsz?-léptem be a terembe.Minden ott lévő ember szeme rám irányult.
-Turné..Szeptember közepén indulnánk és júliusba lenne vége..-kaptam a magyarázatot Liamtől.
Eszembe jutott,hogy akkor már megszületne a kisbaba és Harry nem lenne mellette..
Hazzára néztem aki lehajtotta a fejét majd kirohant a teremből,nem tudtam mit csináljak utána menjek vagy hagyjam lenyugodni és időt hagyni neki,hogy átgondolja mégis mit akar..

I'm sorry..

Sajnálom,hogy nem résszel jelentkezek..Nagyon röstellem magamat,hogy ennyit kell rám várnotok,de engem is valamely szint meg lehet érteni..A jegyeim már beleszámítanak a felvételibe,tehát a tanulás terén is többet kell foglalkoznom főleg,hogy mostanában rengeteget rontottam..
És még sok mindent tudnék sorolni,de nem akarlak titeket ezzel untatni és kifogásokat se szeretnék keresni.
Mivel most itt a tavaszi szünet,sokkal több időm lesz a bloggal foglalkozni,ami szükséges is mert szeretném hamarosan befejezni..
Holnapra feltétlenül szeretnék meglepni titeket egy új fejezettel<3

2.évad 50.rész-Dreamworld

Olyan bűvös szám ez a 7-es..Én alapvetően is elég érzelgős és ilyen mindenféle "vége van" dolgokat nehezen dolgozok fel.Szóval nem tudom mi lesz ha ez a szám teljesen lecsökken 1-re.Biztos vagyok benne,hogy akkor is néha belépek és el akarok kezdeni rá írni aztán csak észreveszem,hogy "hoppá,hisz ennek már vége"..A legvégén majd szeretném ha megosztanátok velem az ŐSZINTE véleményeteket a blogról,elég nekem pár szó is de az szívből jöjjön majd:)

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:

Hanna Cser.:1.:Majd még meglátom,Louis-os blogra nem igazán gondoltam,de majd még meglátom:) Bibibi én meg neked válaszoltam először:*
                     2.:Köszönöm szépen a díjat<3 Bár..lehet csak én vagyok ilyen idióta de nem találom:/ xd

Wiw.:Miért mi baj a kedveddel? :oo Örülök,hogy értettél majdnem mindent.Azt meg megpróbálom elmagyarázni.Képzeld magad a helyébe.Egy 19 éves srácnak akinek a karrierje emelkedik felfelé és még szinte nem rég nőtt ki a gyerekkorból,nem ilyen egyszerű elmondani.Hogy elé állsz és ahogy te mondod kijelenti neki nagy boldogan,hogy "Hé,apa leszel.!" Remélem nagyjából most ezt is megértetted:) Feltétlenül adok majd linket:* A blogom erre is jó volt megtanított téged a lényeg kiemelésére xd <3

M.Réka.:Köszönöm:3 Majd még meglátom:D <3

Dinaa L.:Értem és örülök neki,hogy most már itt vagy:) Zayn-es blogot írni azt nagyon nehéz az a baj:/
Névtelen.:Nem,nem hiszem,hogy Happy And lesz,de nem szeretnék sok mindent elárulni róla,szeretném ha meglepetés lenne:)

GRACE:
-Ki volt az?!-kérdezte rögtön Hazza mikor letettem a telefont.
-Be kell mennem a kórházba Tylerhez..-jelentettem ki majd már kezdtem is indulni.
-Mi történt vele?-kérdezte a vállait felhúzva.
-Az orvos azt mondta ütközött egy kocsival vezetés közbe,de néhány súrolással megússza,azonban az éjszakára biztos bent kell maradni.-magyaráztam.
-Ha nincs semmi olyan komoly akkor nem értem,rád mi szükség ott?-a hangjába egy kis félháborodást véltem felfedezni.

-Mi az,hogy mit keresek én ott?!Melletted is ott voltam végig a kórházba,pedig emlékezz vissza mi volt előtte!Veled voltam végig,és most Tylernek van rám szüksége.És tudod mit,ott leszek vele még akkor is ha neked ezt nehéz elfogadnod!-vágtam hozzá megannyi dolgot majd kisiettem az ajtón.
Egy taxival egyenesen a kórházba vitettem magamat.Mostanában szinte megint mindennapos vendég vagyok itt.
A recepción megtudakoltam hol találom Ty-t.A szobája előtt kicsit várnom kellett,mivel az orvos bent épp vizsgálta.
-Bemehet.-mondta a doktor mikor ki jött.Megfogta nekem az ajtót amit én egy hálás tekintettel viszonoztam.
-Ugye tudod,hogy rám hoztad a frászt?-rohantam rögtön az ágya mellé.
Nem egyedül volt a szobába mivel akadt egy szobatársa is,de nem igazán érdekelt.
-Sajnálom..Nem tudom,hogy történt az egész kiesett a fejemből..-láttam rajta,hogy nincs a legjobb passzban,azonban az én kedvemért próbált mégis kicsit mosolyogni.
-Még szerencse,hogy nem történt semmi komoly..Meddig tartanak még be?Kérsz valamit?-kérdezgettem.
-Grace,nyugi..Hamarosan hazamehetek.Nem,nem kérek semmit esetleg csak egy ölelést.-csillantak fel a szemei.
-Hogy is tudnék neked nemet mondani.-mosolyodtam el majd gyengéden megöleltem,nehogy fájjon neki még a végén.

TYLER:
Az  ölelés közbe újra éreztem Grace édes,eper illatát ami számomra felér a mennyországgal.
Az ölelés annyi gondolatot,érzést szül.Oly sokat jelenthet és fejezhet ki.
-Elakarok mesélni valamit.Mikor ütköztem azzal a másik kocsival,tudod mi volt az első gondolat ami átfutott az agyamon mielőtt elájultam volna?!Az érmék..Újra 8 éves vagyok egy pénzderbin vezetnek végig,a fickó az érmegyártásról beszél.Hogy,hogyan lyuggatják ki egy lemezből keretezik és csiszolják őket.Hogyan préseik és fényezik őket.Aztán hogyan ellenőrzik minden egyes új érmét,hogy kiszűrjék még a legapróbb tökéletlenséget is.Ez jutott eszembe..Egy érme vagyok a nagy világban..1993-ben készültem fém lemezből lyuggattak ki,préseltek,fényeztek,keretbe foglaltak és megcsiszoltak.De most már nem vagyok tökéletes,de van még valamit amit elmondanék.Mielőtt minden elsötétült volna tudod mi volt az utolsó gondolatom?!(Idézés:Dear John)-míg elmeséltem neki mindent végig a szemébe néztem ami úgy csillogott mint egy igazi schwarovski kristály.Majd folytattam..-Te voltál..Eszembe jutottak a veled eltöltött összes idő..A nevetésed,a mosolyod,vagy mikor éppen vigasztalni kellett téged..Nekem ezek a dolgok tették szebbé a napjaimat..-fejeztem be végül.Végig próbáltam nem szaggatottan,imitt-amott nem megállva beszélni neki,és átadni azokat az érzéseket amik bennem keringtek.A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.Ha ezekről beszélsz,nevetségesnek érzed magad,hiszen szavakba öntve összezsugorodnak,amíg a fejedben vannak,határtalannak tűnnek,de kimondva jelentéktelenné válnak.Ám azt azt hiszem,többről van itt szó.
 -Ez most egy szerelmi vallomás akart lenni?-kérdezte meg félénken alig hallható hangon.
-Ennyire felismerhetetlen lett volna?Pedig a fejembe még jól hangzott..-nevettem fel egyet.
-Nem..Pont,hogy gyönyörű volt..Ilyen szépet még senki se mondott nekem..-láttam rajta,hogy meghatódott.
Majd lehajolt hozzám és egy rövid,tűz forró csókot nyomott a homlokomra.-Remek srác vagy,és nálam jobbat érdemelsz..
-Emlékszem..Anya kiskoromba mindig gyűjtötte a különféle érméket,rengeteg volt neki belőle..Azt mondta ezeknek a varázslata egyszer még meghozza nekem a szerelmet,azonban tévedett..-felsóhajtottam.-Már csak egy dolgot szeretnék kérni tőled az elmúlt pár perc eseményei ne akadályozzák meg a barátságunkat és azt,hogy megbízol bennem feltétlenül.-a kezével végig simított az arcomon majd elmosolyodott.
-Ezt nem is kell kérned..Az életben az a legrosszabb amikor a titok nem miattad marad titok,hanem mert nincs,aki megértsen..Nekem te vagy az a személy akinek úgy érzem mindent elmondhatok és ezen nem tud semmi sem változtatni míg kerek a világ,kék az ég és zöld a fű és még sorolhatnám tovább..-kuncogott fel.
-Ennek örülök Királylány..-próbáltam rá mosolyogni.Igazából nem is a külső horzsolások hanem a belső sebek fájtak a legjobban.
-Ezt nem értem.Miért nevez mindenki királylánynak?!
-Egyszerűen aki rád néz ez jut eszébe.A bőröd olyan mint egy porcelán baba és fehérebb az orgonánál,mint Hófehérkének.A szemed és hajad olyan mint Belle-nek.Kedves és aranyos vagy mint Hamupipőke.És gyönyörű vagy mint Csipkerózsika..Ezen kívül benned van még az a plusz is ami sok mindenkiből hiányzik..-rám mosolygott mikor ezeket mind felsoroltam.Nem hiszem,hogy tudta,hogy én pont abba a pluszba szerettem bele ami csak benne van meg..Az a vágy,hogy ő is valaha is másként tekintsem rám mint egy barát,örökre csak egy illúzió marad.
-Kisasszony,legyen szíves kifáradni a betegnek pihennie kell.-szólt be az orvos.
-Még gyors elbúcsúzhatok?-kérdezte felé tekintve Grac,amire a doktor bólogatott majd becsukta az ajtót.
-Kérhetek valamit?-néztem rá.
-Persze.Nyugodtan.-mosolygott rám,a fogai csak úgy csillogtak.
-Ne gyere be többet.-jelentettem ki.Láttam rajta,hogy eléggé megdöbbent a hír hallatán.-Nem azért mondom ezt mert én ezt valójából is így szeretném hanem mert neked így jobb lesz..És azt sem szeretném ha Harryvel miattam összevesszetek,ugye meg tudsz érteni?!
-Ha erről van szó nem érdekel Harry..El kell fogadni,hogy számomra te is nagyon fontos vagy..-a kezemmel eltűrtem egy szeme előtt logó tincset.
-Így mindkettőnknek jobb lesz..Hamarosan kikerülök innen a doki is megmondta és akkor majd beszélünk okés?És kérlek ne szólj a nénikédnek sem apámnak erről az apró balesettől,nem akarom elrontani a nászútjukat.-kértem meg.
-Oks..Szia..-indult ki az ajtón azonban egyszer még visszafordult.-Biztos,hogy így akarod?-bólogattam.Nem voltam képes hazudni neki,hogy "igen,ezt szeretném".Egyáltalán nem ezt akartam,azonban a szívem azt súgta cselekedjek úgy,ahogy neki jobb.Pár napot meg csak ki bírok nélküle..

GRACE:
Kicsit furcsálltam Tyler késését,azonban mivel ő kérte teljesíteni fogom.
Legjobban mégis az döbbentet le mikor szerelmet vallott.Nem,egyáltalán nem készültem ilyenre..
Életemben elsőnek tekintettem rá többre mint egy barátra.A fejembe megfordult,hogy lehet én is többet érzek,azonban rájöttem ezt csak próbálom beképzelni magamnak,mivel ezek a pillanatok alatt is csak végig Harryre gondoltam.
Kinyújtottam a kezem és felnéztem az égre.Záporszerűen esett rám az eső,mivel elég rossz időjárás volt,ami egész napos esővel ért fel.
Túl sok a kérdés,túl sok minden kavarog a fejembe.És túl sok minden vár válaszra,amit nem lelek..
Majd elkezdtem szaladni egészen hazáig,valahogyan ki kellett adnom magamból minden rosszat,amit így vezettem le.
Lihegve,szinte már a fulladás határán voltam mikor beléptem a teljesen üres házba.Nem volt ott senki,és egy ideig nem is lesz.Csak magamra leszek utalva..
Lerántottam a lábamról a cipőt,amit aztán a sarokba vágtam.A lépcsőn felrohantam és szokásomhoz híven az ágyra vetettem magam.Talán csak itt érzem biztonságban magam.Ha magamhoz szoríthatom a plüssmacimat és átevezhetek az álmok tengeréhez.
Az éjjeli szekrényem fiókjából kivettem egy dobozt.Belőle pedig pár pirulát,ami altatónak felelt meg.Szükségem volt arra,hogy kicsit elkövetkeztessek a jelenből.

Aludni,de örökre

Bevettem majd a szemeim már kezdtek is lecsukódni,és minden elsötétült.Meg is jelent előttem egy új világ amit álomnak neveznek.
Ilyenkor mindig az agyam kiválassza mégis melyik dimenzióba akarok is menni.Elmerültem a meleg sötétben,amely elválasztja az alvást az ébrenléttől,ahol a valóság meghajlik,és lobog a gondolatok szelében,ahol az alkotókészség mindenféle korláttól mentesen virágozhat,ahol minden lehetséges..
A Westminister apátság jelent meg előttem,ahol éppenséggel egy esküvőre készültek valakik.
Minden virággal volt kidíszítve és rengeteg ember jelent meg.Mintha csak álmomban Kate és Vilmos herceg esküvőjét álmodtam volna újra,azonban nem,nem az övék volt..De akkor vajon kié?!Fogalmazódott meg bennem a kérdés.Benyitottam a templomba és az oltárnál Harryt és saját magamat fedeztem fel.Mintha csak megálmodnám a saját esküvőmet.Bárhova csak néztem mosolygó,és látszólag boldognak tűnő emberek voltak,olyanok akiket mind ismertem,és szerettem.Muszáj volt azt is megfigyelnem,hogy a rucim valami eszméletlen gyönyörű volt.Hófehér,csipkés,és hatalmas nagy uszálya volt amit koszorúslányok hoztak utánam.Minden olyan átlag feletti volt mintha maga a paradicsomba lennék.
Furcsa volt,hogy láttam magamat kívülről.A pap közbe csak beszélt-beszélt és beszélt,de én nem nagyon figyeltem rá.Szó szerint láthatatlan voltam mindenki számára.
Hazza mellé léptem és megsimítottam baba arcát.Annyira édes volt abba a kis szmokingba amit ráadtak.
Mindig is imádtam ilyenkor,mert úgy hasonlít abban a ruhába egy kis pingvinre,akik mindig is a kedvenc állataim közé tartóztak.

Az atya felé fordult mikor feltette -e az "akarod el feleségül blablabla" kérdést.Vártam a válaszára,azonban nem érkezett..

Egy puszit nyomtam az arcára,amit nem tudom,hogy megérezte -e.Azonban mikor hozzáértem át tudtam nyúlni rajta,vagyis látszott,hogy ez csak egy álom volt..És akkor mikor már szóra nyitotta a száját és kinyögött volna egy igent-vagy nemet az álmom megszakadt és felébredtem.Úgy éreztem soha nem tudom meg mit válaszolt volna,pedig lehet megkönnyebbítette volna az életem..

Egy érintést éreztem magamon ami Harryé volt a valóságban.

-Te mióta vagy itt?-kérdeztem még kómásan meg tőle.

-Nem régóta..Aranyos vagy mikor alszol,olyan édesen mosolyogsz közbe..

-Hát..ühm köszi..Mégis hogy jutottál be?!-felkeltem az ágyból és próbáltam teljesen is felébredni,mivel még kicsit a gyógyszerek hatása alatt voltam.

-Nyitva volt az ajtó és jöttem bocsánatot kérni..-nézett rám kiskutya szemekkel.

-Tudod egyáltalán miért kérsz bocsánatot?!-tettem fel neki a kérdést.

-Hát..azért mert..-láttam rajta,hogy fogalma sincs róla.

-Látod épp ez a baj.Csak úgy megszokásból bocsánatot kérsz de fogalmad sincs miért!-vágtam hozzá ordítozva.

-Most megint mi a probléma?!Idejöttem hozzád én hülye,és még itt is csak veszekedni tudsz!-ő is kicsit felemelte a hangját.
Régen veszekedtünk így,és bevallom nem is hiányoztak azok az idők amiket ordibálással töltöttünk.

HARRY:
-Egyszer élném meg azt,hogy megértesz.Egyszer csak egyszer a világon..-vágta hozzám.
Majd kiszaladt a szobából.
Nem tudtam most mit csináljak utána menjek és könyörögjek tovább neki,vagy hagyjam míg lenyugszik.
Úgy döntöttem inkább megkeresem.Körbenéztem és már csak azt vettem észre,mikor éppen gurult lefelé a lépcsőn..  

2.évad 49.rész-Keresem a boldogságot..

8-as a hátralévő részek száma..Számomra olyan nehéz felfogni,hogy hamarosan itt
a "the and"..

Sajnálom,hogy nem tudtam részt hozni,csak..meg volt rá a magyarázatom.Hétfőn életem egyik leges legrosszabb napja volt amit máig nem nagyon hevertem ki:( kedden pedig nem végeztem az írással,csütörtökön pedig a barátnőmnél aludtam mivel LIVES TREAM-et néztünk.:) Láttátok ti is? *--* olyan aranyosak voltak benne a fiúk:3

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Névtelen:Szeretek csavarni,kavarni összegubancolni a szálakat:3 Hoztam amit tudtam:$
Dinaa.:Dehogyis ,nem az xd Csak ezt az LMB-t egy film reklámjában láttam és muszáj volt betennem a blogba is xdd Ha szabad kérdeznem,hova tűntél mostanában?!:o De örülök,hogy viszont láthatlak itteni köreimben *--* köszi a komid :*
M.Réka.:És ezt is mennyire köszönöm <3 Igen is kapitány,annak vettem :'3 :*
Wiw.:Azt a beszólást muszáj volt beleírnom xd Majd írj fészen,és mesélj:D Amúgy mikor olvastam a komid,akkor levegő pacsiztam egyet amit neked küldök *--* xd Köszii:$ Nem szükséges kisregény,szeretek válaszolgatni neked<3 
Hanna Cser.:Igen,azt mondta:( Hát a valóságba is az élete Harrynak tiszta mesebelű:) Köszii:* <3

GRACE:
-Nem lehet.Nem hagyjatok itt mindent és mindenkit.Ezt nem tehetem meg senkivel..-magyarázkodtam.
Legbelülről azonban ha nem az eszemre hanem a szívemre hallgatok rögtön rávágtam volna,hogy "mire várunk még?szökjünk meg most azonnal!"Nem tudtam neki megmagyarázni mégis miért nem mehetek el vele.
-Ja persze.Már nem szeretsz,vagy mi van veled?-felháborodását nem rejtette véka alá.
-Dehogyisnem..Csak..-itt befejeztem.
-Mi csak?Tudod mit.Ha rájössz mit akarsz szólj,mert én már ilyen féle játékokra nem bukok.-hagyott egyedül majd elviharzott.
-Remek..Először Ty-jal veszek össze,majd Harryvel..Hé,emberek ki lesz a következő?-dörmögtem magamban és már a sírás határán voltam.
Azt hittem a mai nap tiszta örömmel fog telni,de mégis tévedtem.Az eleje mondhatni csodálatos volt,aztán számomra a veszekedések tönkre tették.
Mindkettő srácot szeretem,csak másképpen..Tylert barátilag és szinte ha nem vagyunk vérrokonok akkor is testvérileg,de úgy nagyon..Harry pedig már egy éve,hogy ő jelenti nekem a világot..
Összeszedtem minden erőmet és eldöntöttem,hogy visszamegyek a többi emberhez,előtte azonban a mosdóba mentem,hogy rendben hozzam magam.
Egy zsepivel a sminkemet kezdtem lemosni azonban csak még jobban elkenődött.
-Fenébe..-motyogtam magamba.
-Jól vagy?-hallottam meg egy hangot ami a mosdó előttről jött.
-Sugárzok az örömtől..-válaszoltam ironikusan.
-Talán a boldogság megtalálása érdekében tenned is kéne valamit,nem csak elvárnom..-magyarázott tovább a hang.
-Ki vagy te,hogy tudod mit teszek és mit nem?Egyáltalán ismersz?Tudod miken mentem keresztül,miket éltem meg?!-vágtam az ismeretlenhez.Majd nyitódott az ajtó és rájöttem a titokzatos idegen koránt sem annyira ismeretlen számomra.
-Igen,elég jól ismerem az életed.-Tyler volt az,gondolom jött vissza,hogy még pár kést belém szúrjon lelkileg.
-Hogy-hogy te most itt vagy velem?Azt hittem megharagudtál..-mondtam meglepődve,és lehajtva a fejem.
-Bevallom kicsit megbántott az amit mondtál mivel én tiszta szívemből odáig vagyok egy lányért..De melletted kell lennem,főleg most ebben az időszakban,mikor ilyen nehéz neked.-adta a magyarázatot.
-Szerencsés a lány..Köszönöm..-öleltem meg.
-Inkább szerencsés a srác akivel együtt van..-konyult lefelé a szája.
-Vagy úgy..Ne add fel,harcolj érte.-biztattam.
-Azt hiszem hagyom..
-Mégis miért?Egy jó barátnak elmondod mégis ki a madame aki elrabolta a szíved?-mosolyogtam rá.
-Egy gyönyörű,okos,kedves és aranyos lány..Akinek a neve..-kezdett bele.-Grace,jól vagy?-kérdezte aggódva.
-Igen,csak kicsit fáj a hasam vagyis..-próbáltam elnyökögni azonban összeestem.
-Grace.!Grace.!Hallasz?-kapott el.-Beviszlek a kórházba.-jelentette ki.
-Nem kell,csak egy kicsit megszédültem.
-Ragaszkodok hozzá.Az ügyeletre viszlek most azonnal.-végül is beleegyeztem.
Nem szerettem volna otthagyni a vendégeket és főleg nem a nénikémet,azonban nem tehettem mást Ty nagyon elhatározott volt -e téren.
A kocsihoz mentünk amivel aztán bementünk a klinikára.
-Figyelj,nem mehetnénk vissza?!Egyáltalán nincs kedvem most ahhoz,hogy kivizsgáljanak,úgy sincs semmi baj..-álltam meg a recepciónál.
-Ha nem jössz a saját lábadon,akkor majd én viszlek.A piciért legalább tedd meg..
-Rendben..-hagytam rá.Úgy voltam vele,ez természetes dolognak számít a baba miatt.
Leültünk  a kórterembe és vártuk,hogy bemehessünk.
-Mrs.Horras bejöhet.!-szólt ki az orvos.
-Ügyes legyél..-szorította meg biztatásképp a kezem Tyler majd egyedül bementem a rendelőbe.
Mindenféle vizsgálatot elvégzett a doktor.
-Hányadik hónapban jár?-tette fel a kérdést.
-Hamarosan a második.-adtam a választ.
-Rendben.Kicsit ki kéne fáradnia,és majd ha az eredmények készek lesznek behívatom önöket.-mondta majd kimentem leülni a székre. Ty mellé.
-Na,mi volt?-kérdezte rögtön.
-Nem tudom.Az eredményekre kicsit még várni kell..-mondtam.
Kicsit megrémültem.Féltem adódik valami komplikáció.
Ránéztem a kezemre amin ott díszelgett a Harrytől kapott jegygyűrű.
Minden olyan gyorsan történik mostanában az életemben..Az,hogy eljegyeztek,gyereket várok és mindezt ennyi idősen..
A táskámból elővettem a telefonom.Arra vártam,hogy lesz rajta legalább egy nem fogadott hívás,vagy egy üzenet Hazzától,de nem volt..
-Bejöhetnek.-szólt ki hozzánk Mr.Peterson.
Így mindketten besétáltunk a kórterembe.
-Foglaljanak helyet.Ön a gyermek édesapja,ugye?-nézett Tylerra.
-Nem.Ő csak egy barátom.-válaszoltam gyorsan.
-Elnézést.Már a vizsgálat elején volt egy gyanúm ami úgy látszik beigazolódott.Ön veszélyeztetett terhes.Még a terhessége elején el kéne gondolkoznia a vetélésen,mivel nem garantálható,hogy ha a gyermek megszületik,ön túléli a szülést..-mondta el a diagnózist.
-Ezt,nem értem.Ezzel azt akarja kifejezni,hogy kevés arra az esély,hogy mindketten túléljék  majd?-kérdezte idegesen Ty.
-Igen,sajnálom..Ha az abortusz mellett döntene keressen fel minél hamarabb,az a biztosabb lehetőség..
-Rendben.Viszlát.-a hangom végig halk volt,és ezt a két szót is alig tudtam bírtam kinyögni akkora sokk ért.
Döntés elé lettem állítva,hogy a saját vagy a bennem lévő kis ember életét válasszam.
Gyorsított léptekkel haladtam a kocsi felé még mindig szótlanul és szerintem fal fehéren.
-Jól vagy?-kissé talán hülye kérdés volt ez tőle.
-Hogy lehetnék jól?Hallottad mit mondott a doki..-most már sírtam és a fejemet a vállára helyeztem.
-Mihez kezdesz?Elvetélsz,vagy a sorsa hagyod mi lesz a jövőbe..-tette fel a kérdést amin én is rengeteget gondolkoztam.Azonban abban a másodpercben megfogalmazódott bennem mégis mit akarok.
-Nem..Nem lennék rá képes.Ez a gyerek meg fog születni,még akkor is ha..-Ty nem engedte,hogy befejezzem.
-Ne mondj ilyet.Gondolj bele lehet még rengeteg gyereked,örökbe is fogadhatsz,és ez nem kerülhet az életed árába..-próbált lebeszélni a döntésemről.
-Döntöttem és már nincs visszaút.Én azt akarom,hogy az a gyerek örökölje Harry zöld szemeit,göndör fürtjeit és a hatalmas nagy szívét.Én azt akarom,hogy ő legyen az aki az apja,még ha csak vér szerint is de ő.Hogy mikor majd mindig rá nézek emlékeztessen rá,hogy ő egy szerelem gyerek,és életem egyik legboldogabb időszaka mindig eszembe jusson..Mert akkor voltam igazán boldog.Lehet,hogy most megszenvedem az akkori sok örömet,de vállalom a kockázatot,mert emellett döntöttem,és én ezt akarom..-magyaráztam el neki,miért is döntöttem amellett amit választottam.
-Harry csak összetöri a szíved és darabokban hagy..Nem érdemel meg téged,és én csak megakarlak menteni..
 -Nagylány vagyok,tudom mit akarok..Kérlek vigyél haza..
Az egész hátralévő út csendben telt.
Bevallom nem akartam erről az egész terhességes dologról beszélni vele,féltem lebeszél még a végén róla,és én azt nem akarom.
Amint kiszálltam az autóból rögtön felrohantam a szobámba.Az esküvő végett rajtunk kívül senki sem volt otthon.
Magamra zártam az ajtót,és lekuporodtam a földre.

A kezemet a szemem elé helyeztem és sírtam.Kiskoromba bármit elértem azzal ha csak pár csepp könnyet ejtettem,azonban már nem..Ilyenkor jövök rá,anyának mennyire igaza volt mikor ezt mondta:"Sírással semmit sem érhetsz el."Akkoriba persze ezt nem így gondoltam,hiszen én voltam anyuci és apuci kislánya aki bármit megkapott amit akart..Talán túlságosan is elvoltam kényeztetve,aminek ennyi idősen látom a kárát..
A telefonom csörögni kezdett.Egy ideig hagytam,hátha abba hagyja,azonban később meguntam.
Elmásztam érte és megnéztem a képernyőn ki az.Hazza volt..
Felvettem
-Mit akarsz?-kérdeztem meggyötört hangon.
-Csak hallani akartam a hangon..-ennél aranyosabb mondat egy hívás magyarázatánál sincs sok.
Azonban most nem voltam képes hallani a hangját,emlékeztetett valamire..
Arra a tényre,hogy tőle várok gyereket,akit lehet el fogok veszíteni vagy inkább ő fog engem..
A mobil kiesett a kezemből és automatikusan megszakadt a vonal.
*******
Átgondoltam a helyzetet.Egész éjszaka csak ezen járt az eszem,és arra a döntésre jutottam,hogy ha már lehet csak az utolsó 8 hónapom van hátra,akkor ez az idő teljen boldogsággal és ne figyeljem az idő múlását.Elsőnek is jól tudtam,bocsánatot kell kérnem Harrytől,hogy keressem a boldogságot.Épp ezért is kora reggel már kész voltam arra,hogy átmenjek hozzá.
Felvettem egy farmert,egy pánt nélküli virágos felsőt rá pedig egy fehér átlátszó inget.

-Picim,most megyünk megpróbálunk bocsánatot kérni a papitól.Kívánj sok szerencsét.-tettem egy pillanatra a kezemet a hasamra.

Mikor odaértem a fiúk közös háza elé egy pillanatra megálltam az ajtó előtt.

Bekopogtam,majd mikor hallottam,hogy valaki azt ordítja,hogy "gyere be" benyitottam.
Mindenki ott volt.Liam,Danielle,Louis,Eleanor,Zayn,Perrie és Niall,Lucyval csak Harry nem.Gondoltam biztos ünnepelnek valamit.
-Sziasztok..-köszöntem halkan amit ők is mindannyian viszonoztak azonban hangosabban.
-Fent az emeleten,ha őt keresed.-mutatott a lépcsőre Louis.
Felbaktattam,kicsit féltem az újbóli találkozástól,de tudtam egyszer ennek is el kell jönnie az idejének.

 Bekopogtam és hallottam,hogy valaki a szobában gitározik és dudorászik mellé valami dalt.
Nem hallottam választ miszerint bemehetek -e ezért csak szimplán benyitottam.
Harold ült ott az ablak előtt és eléggé koncentrált a dallamra.

Megvártam míg befejezi a dalt,ami ismerős volt számomra.Még anno ezt írta nekem.A végét már vele együtt énekeltem,amitől feltűnt neki,hogy nincs egyedül,azonban az utolsó ütemig befejezte amit elkezdett.

-Mit akarsz?-kérdezte kissé ridegen.

-Azt mondtad,szóljak mikor rájövök mégis mit akarok..-ültem le mellé az ágyra.

-Nyugodtan megmondhatod ha még egy kis időre lenne szükséged..-rátette a kezét az enyémre ami a combomon helyezkedett el.

-Biztos vagyok benne..Veled akarok lenni,és ez nem kétséges.-ránéztem nagy szemekkel,hogy bebizonyítsam neki én ezt komolyan így gondolom.
-Akkor jó..-mosolyodott el.
-Miért nem vagy a többiekkel?-biccentettem feléje.
-Nem volt kedvem..-adta a választ.
-Elénekled nekem még egyszer?-kértem meg mosolyogva.
Majd újra a kezébe vette a gitárt és elkezdte előröl azt amit az előbb is tett.

A mennyekbe éreztem magamat mikor hallottam az angyalian gyönyörű hangját.És a dalszöveg is egyszerűen csodálatos volt.Minden olyan tökéletesnek tűnt abban a pár percben ami teljesen elbűvölt engem.

-Köszönöm..-borultam kikönnyezve a nyakába mikor befejezte.

Furcsa volt,hogy nem a szomorúságtól hanem most éppenséggel a boldogságtól folytak a könnyei.Az utóbbi időkben ilyen nem igazán fordult elő velem.

Megfogalmazódott bennem,hogy minden amit akarok itt van előttem,csak ki kéne nyitnom a szememet.

-Ennyire tetszik?-kérdezte nevetve mikor még mindig nedves volt a szemem alatt.

-Nem is tudod mennyire..-fülig ért a mosoly a számon.

-Hiányoztál..-mondta ki azt a szót,amit nem nagyon értettem.Hiszen szinte mindig mellette voltam,azonban ő úgy látszik ezt mégsem így látja.

-Ezt,hogy érted?

-Hiányzott ez a Grace,aki ennyit mosolyog.Hiányzott az a Grace aki képes volt csupán egy kis dolgon elérzékenyülni.És végül hiányzott az a Grace akinek ha belenéztem a szemébe őszinteséget láttam és megtaláltam benne azt a plusszot amit mindig is kerestem..-adta a magyarázatot.

Észre se vettem magamon,hogy ennyire megváltoztam volna az utóbbi időben.

-Most visszakapod és veled is marad..Te vagy az én supermanem,megvédesz mindentől..-a tenyerét az arcom két oldalára helyezte majd közelebb húzott magához és megcsókolt.
-Szeretnéd ha én is megmenteném a világot mindenkitől?-fokozta a helyzetet.
-Nekem elég ha azt már velem megteszed..

Néha úgy érzem ő egy mesevilágba él és ebbe igyekezik engem is bevonni.Azonban én inkább vagyok egy Fióna aki éjjel átváltozik mint egy igazi hercegnő..
-Imádom a mosolyod.-simított végig az arcomon.A kezeit lejjebb helyezte majd csikizni kezdett.Rólam tudni illik nagyon érzékeny vagyok rá,és visítozás nélkül nem igazán bírom ki.
-Harold,fejezd be.!-ordítottam rá,azonban nem igazán hatott rá a kérésem se.
Csak folytatta az előbb elkezdett tevékenységét.
-Gyerekek.!Örülünk mind,hogy kibékültettek de ezt halkabban kéne.-ordította fel hozzánk valaki a földszintről amin mindketten elnevettük magunkat.
Majd a csikizés kezdett bedurvulni és a nyakamat kezdte szívogatni.
Őszintén bevallom én se voltam nagyon ellene.
A telefonom csörögni kezdett.
-Fel kéne vennem.-szólaltam meg.
-Muszáj?Majd később visszahívod..-nyávogott.
-Lehet,hogy fontos.-erősködtem aminek hatására leszállt rólam.
A kórházból kerestek...

Szombatra megpróbálom hozni a következő részt,és sajnálom,hogy ez kicsit rövid lett:/ Lenne egy kérdésem.Én a következő blogomnak a főszereplőjeként Niall-t gondoltam.Ti kit szeretnétek,ha lenne?!Majd hamarosan az alapsztoriját tudatni fogom veletek és majd egy kis véleményt kérek:D Addig is sziasztok:*

2.évad 48.rész-Ki lesz a következő?

Még 9 rész..És ezek a számok egyre csak fogyni fognak..

Ma blogon kerestem valamit és észrevettem,hogy februárba csak 4 részt raktam ki.Hogy ennyire elhanyagoltalak volna titeket?!Ezt most próbálom bepótolni és mindig sietni.Lesz olyan lehet,hogy másnap lesz rész,ez attól függ mennyi időm lesz és mennyire fog az agyam.Így a vége felé már nem szeretnék komi határt szabni,mert nem érdemes.Megszeretném mindent köszönni nektek<3 A sok kedves szót és a többit..

Hihetetlenül,sokak számára fel sem fogható,hogy milyen jól esik ha valaki esetleg azt mondja,hogy "jól írok"..Belülről tudom,azért ez teljesen nincs így..Mert sosem leszek egy Agatha Cristie vagy esetleg Leiner Laura..De azért nagyon szépen köszönöm:3 <3

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:Akkor köszöntem azt a "JUJJSZ"-ot.:3 Nézem a Barátok közt-öt,de azt nem onnan vettem,mivel azokat a részeket nem is igazán láttam mikor arról volt szó.De akkor már,hogy erről is legyen szó szerintem Kinga Gézával sokkal jobban összeillik mint Ádámmal xd Köszönöm,majd meglátod,hogyan oldom meg a végét,de pont,hogy depi endet akarok írni:D Ne ölj meg:/ xd Sietek:$ <3 :*
Dream Girl.:Eddigi legjobb rész?Tényleg?Hát akkor örülök,hogy így gondolod:) Kösziiiiiiiiiii *--* Szerintem kezdek újat,mert a fejembe már összeállt annak az alap története:D #thankyou   #loveyou  #bestfriend <3 :*
Hanna Cser.:Kösziii:$ Igen,kár..nekem is nagyon hiányozni fog ez a blog elhiheted:/ Örülök neki:) <3
M.Réka.:Köszönöm<3 Hát akkor ezt parancsnak vettem,és majd kezdek egy újat:) <3

HARRY:
Nem tudtam mi az a hatalmas titok amit Grace nem akar elmondani,de próbáltam elkövetkeztetni felőle,és nem törődni vele.Ahogy kérte csak a jelennel törődtem,és azt cselekedtem amit a szívem diktált.
-Hova viszel?-kérdezte mosolyogva.
-El innen..Messzire..-adtam neki a választ.
Beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk.
-Most meg kéne ijednem,hogy az éjszaka közepén egy eléggé lakatlan helyen viszel vagy sem?-tette fel kissé nevetve a kérdést.
-Hát,lehetséges,hogy meg kéne.-mondtam én is szintúgy nevetve.Egy pillanatra ránéztem és láttam,hogy mosolyog,utána pedig próbáltam már csak az útra figyelni.
-Harry,hol vagyunk?-kérdezte mikor kiszállt a kocsiból.
Egy régi fa viskó,halas tó és a zöld környezet fogadta ami kezdett ébredezni.
-Szerinted nem gyönyörű?-néztem körül és beleszippantottam a levegőbe.-Messze a külvilágtól,a lesi fotósoktól és szinte mindentől..
-De az..Csak nem tudom kicsit meglepődtem,hogy ide hoztál..
-Itt olyan nyugodt minden.Eddig mindig csak egyedül szoktam erre járni,gondoltam elvezetlek ide.De mikor pirkadni kezd minden,el kell hagyni ezt a helyet.-újságoltam.
-Mégis miért?Ez valami mese ami akkor ér végett?-a nézése egy kíváncsi kislányéval ért fel.
-Csupán azért kell addig elhagynunk a helyet,mert a táborosok itt lesznek holnap délelőtt.A mese végére még várnod kell..Remélhetőleg addig amíg örökre le nem hunyom a szemem addig nem ér véget..-céloztam ezzel arra,hogy halálomig együtt akarok lenni vele.
-Elmehetnék egy kicsit sétálni?-a szája lekonyult mikor az örökké valóságról beszéltem neki.
-Ne kísérjelek el?-fogtam meg a kezét.
-Nem szükséges..-engedte el,majd próbált rám mosolyogni.
Beletörődtem.Gondoltam szüksége van egy kis egyedülléte,addig körülnéz a környéken.
Elővettem a kocsiból a fényképezőt és fényképezni kezdtem össze-vissza,ez egy régi hobbim volt.
Megörökítettem egy fénykép erejéig szinte mindent amit a szemem látott.Sétáltam és akkor az egyik fűzfa oldaláról Gracere lettem figyelmes.A kamerát felé szegeztem.Minden fényviszony rendben volt,kezdet hajnalodni,ami szintúgy tökéletes volt.Azonban a legszebb mégis ő volt..Az arcán ott volt az az elbűvölő mosoly amibe beleszerettem..

Megnyomtam a gombot,és elkészült a kép,amibe aztán gyönyörködni kezdtem.

-Hé,te mit csinálsz ott?-ordított rám majd oda szaladt mellém.

-Sajnálom.. De ezt muszáj volt..-mentegetőztem.

-Semmi baj..-mosolygott rám.-Köszönöm,hogy elhoztál ide és sajnálom,hogy az előbb úgy viselkedtem veled.-lépett egy lépést közelebb hozzám.
-Téged akár a világ végére is elvinnélek,ha kérnéd..-a kezemet a derekára csúsztattam.
Felvonta a szemöldökét amit egy jelként vettem.
Felemeltem majd a kocsiig vittem közbe pedig apróbb csókokat adtam neki kárpótlásul.
-Te.Én.Most.-adta a kulcsszavakat.
-Biztos akarod?-kérdeztem még vissza.
-Grr..-dorombolt mint egy kiscica amit igennek vettem.
A kocsi elejére helyeztem,majd csókolgatni kezdtem mindenhol..

 

******
-Indulás haza nagyfiú.Nem szóltam otthon,hogy eljövök,szóval biztos aggódnak értem.-figyelmeztetett.
-Nem azt mondtad,hogy a nénikéék elmentek valahova vacsorázni?-kérdeztem rá miközben gomboltam be az ingemet.
-Ők igen,de Tyler otthon van.És mivel mikor hazamentem a moziból beszéltem vele ezért csak feltűnik neki,hogy eltűntem valahova..-magyarázta tovább.
-Mi történt,hogy olyan jóba lettél azzal a sráccal?-kezdtem kicsit féltékeny lenni.Idegesített,hogy talán Ty-jal több időt tölt és talán jobban is megbízik,mint bennem aki állítólag olyan sokat jelent számára.
-Harry,drága..Ne féltékenykedj már ennyit.Ezt meg legalább ne gombold félre..-nézett rám azokkal a hatalmas aranybarna szemeivel.Hiába teljesen letud venni a lábamról ilyenkor..
Kis idő múlva már útban voltunk vissza London felé..

*1 héttel később*:
GRACE:
Leila és Brandon mára tervezték meg az esküvőjüket amin persze én leszek az egyik koszorúslány,Harry pedig a kísérőm.
-Szia,édes.-szóltam bele a telefonba.
-Szia..-hallottam viszont Hazza hangját.
-Akkor az öltönyödért el ne felejts elmenni..-figyelmeztettem.-Én is mindjárt indulok a ruhámért.
-Nem fogom,nyugi.
-Akkor majd gyere hozzánk.Most mennem kell mert megjött a taxi,szia.Szeretlek.-köszöntem el majd meg sem várva a válaszát letettem.
London egyik legnagyobb plázája felé vettem az irányt ahol az egyik esküvői ruhaboltba várt a már előre megrendelt méretre szabott ruhám a mai napra.
Átvettem a rendelést majd már igyekeztem is hazaindulni mivel otthon még rengeteg dolog várt rám.
Az idegeskedő nénikém a mai nap folyamán rengetegszer tárcsázta a számom,mint most is.
-Szia.Nyugodj le,minden rendben lesz.-mondogattam neki,majd mikor elmentem egy baba-mama bolt előtt megálltam egy kicsit.-Figyelj,most le kell tennem,hamarosan otthon leszek..-csúszott ki a mobil a kezemből.
Bementem az üzletbe.
Minden olyan kis tündéri volt ott..Kis babaruhák,játékok,cumisüvegek és ehhez hasonló apróságok amik egy babának örömet tudnak okozni.
Az egyik polchoz léptem ahol kis cipőcskék voltak.Olyan aprók voltak,épp ésszel fel se lehet fogni,hogy ezek pont passzolnak egy aprócska kis lábhoz..

Az egyiket megfogtam és a kosaramba helyeztem.Nem bírtam ott hagyni porosodni tovább a bolt polcain..
Azonban nem szórakozhattam itt tovább az időt.Még el kellett mennem pár helyre,virágboltba,cukrászdába és maga a ceremónia helyszínére is,hogy megbizonyosodjak nem történt semmi váratlan baki.Miden rendben volt.
-Grace..-találkoztam össze az ajtóban Ty-jal.
-Óh,szia..Leilát nem láttad?
-Emeleten van..de beszélnünk kéne..-fogta meg a csuklom.
-Most rengeteg munkám van még,majd később megbeszéljük,okés?Vagy annyira sürgős lenne?
-Nem..Akkor majd megbeszéljük..-egyezett bele.Belegondolva most már talán jobb lett volna akkor meghallgatnom,mivel láttam rajta fontos számára a dolog,de nem értem rá akkor mivel fontos volt a nénikémmel törődnöm.
Mikor már mindenkit lenyugtattam,és az utolsó telefonokat is elintéztem,akkor már csak egy dolgom volt magamat rendbe hozni.
Vettem egy nagy habos fürdőt,majd öltözködni kezdtem.A hajamat begöndörítettem.A sminkemet is saját kezűleg készítettem el.Apróbb taktikákkal,mint például a rúzs színét onnan tudtam kiválasztani,hogy a tükör felülre nyomottak közül melyik tetszett a legjobban.

Mikor a legeslegvégén belenéztem a tükörbe,kivételes alkalom volt mivel végre elégedett voltam magammal.
Azonban nem volt sok időm a látványt figyelni mivel már lent a hintó várt ami a templomhoz visz.
A lépcső felé vettem az irányt aminek alján Harryvel találtam magammal szembe.Öltönnyel és csokor nyakkendővel,amit eddig nem nagyon szoktam meg tőle.

-Egyszerűen csodálatos vagy..Egy igazi istennő..-kaptam meg tőle a bókot.
-Köszönöm..Te sem vagy semmi hercegecském..-viszonoztam.
-Fiatalok,ezt majd később.Indulni kéne.-hallottam meg egy ismerős hangot.
-Anya,apa.!-futottam oda hozzájuk és megöleltem őket egyszerre.Hát természetes,
hogy a menyasszony nővére és annak férje is ott van a meghívottak között.
Beszéltem velük pár szót majd már mennünk is kellett a Szent Pál székesegyházba.

Rengeteg vendég,volt csak úgy nyüzsögtek az emberek össze vissza.

Majd mikor megérkezett a hintó a menyasszonnyal mindenki isten házába sereglett.

Az öröm apa helyébe a nénikém egyik idősebb barátja lépett.

A szertartás gyönyörű volt,nekem több helyett is könnybe lábadt a szemem.

Az eskü tétel után következett a lehetséges sorsfordítást előidéző kérdés.

-Leila Wheite,elfogadod -e hitves férjedül az itt jelenlévő Brandon Murrayt,és ígéred ki tartasz vele jóban-rosszban,egészségben-betegségben míg a halál el nem választ?-tette fel a pap a kérdést.

-Igen.-vágta rá rögtön a nénikém.

-Most hozzád fordulok.Brandon Murray,elfogadod -e hitves feleségedül az itt jelenlévő Leila Wheite-t és ígéred ki tartasz vele jóban-rosszban,egészségben-betegségben míg a halál el nem választ?-egy pillanatra megrémültem,vagyis nem csak én mikor nem érkezett válasz a vőlegénytől.Azonban ez csak egy pernyi eszme zavar.Gondoltaim szerint,Brandonnak biztos eszébe jutott a régi felesége,és ezek emlékeket idézett fel benne.Tudni illik Tyler mondta nekem,az anyukája rákban halt meg még hozzá a 4.stádiumban.

-Igen.-hallottuk meg végül a határozott kijelentést.

A tömeg tapsolni kezdett és megtörtént az első hitvesi csók is.

Boldogsággal töltött el mikor őket láttam.Már csak remélni tudtam,hogy egyszer én is eljutok erre a szintre.

Kiálltunk a székesegyház elé és vártuk,hogy repüljön az esküvői csokor ami pár csokorrá összeformált vörös rózsából állt.

-Grace,te nem mész oda?-kérdezte Harry mikor én próbáltam inkább kikerülni a csupa nőkből álló tömegből.

-Nincs kedvem tömegharcot folytatni pár virágért,egy ostoba néphiedelem végett.-adtam a magyarázatot.-Meg amúgy sincs sok esély arra,hogy pont én kapom el.

-Azért menjél csak.-biztatott.

Az unszolására csak odasétáltam.Repült a csokor,repült.És végül is hol ért célba?Az én kezembe..Pedig nem is igazán harcoltam azért,hogy elkapjam.

-Íme itt a következő menyasszony.Kislányom mikor készülhetünk az esküvőre?-kérdezgette apa.

Úgy gondoltam inkább nem válaszolok rá.

 A lakodalom az egyik közelben lévő kis kastélyban volt ami hatalmas zöld területtel rendelkezett.

Az asztalok tele voltak pakolva minden féle étellel,köztük a 4 emeletes hatalmas tortával is aminek marcipánja az ifjú párt ábrázolta.

Kicsit később azonban már beindult a bömböltető zene is ami mellett megfigyelhettem az én imádott barátom táncolási módszereit is.

-Nem gondolkoztál még azon,hogy szakmát váltasz és elmész táncosnak?-kérdeztem nevetve a riszálására láttán.

-Nevess csak.Most pedig gyere te is táncolni.-húzott oda magához mikor éppen egy lassú szám következett.

-Mondok egy titkot.Én sem tudok táncolni.-súgtam a fülébe.-De psszt..

A kezét a derekamra  helyezte,én pedig a nyaka köré fontam a sajátomat.Ringatóztunk a zene ritmusosságának hallatán.

Az ajkaink már szinte össze értek,azonban volt köztük még egy kis rés,ami nem szakadt meg a tánc közbe és közvetlen utána se.

-Szexin táncolsz.-jegyezte meg a végé.

-Ezt bóknak vettem.

-Annak szántam.Megyek hozok valami italt,addig várj meg itt.-hagyott magamra.

Körbenéztem.
-Tyler,gyere ide.Most elmondhatod mégis mi volt olyan fontos délelőtt.-hívtam oda mellém a közelemben lévő srácot.
-Most,hogy az udvarlója itt hagyta már rám is van ideje a kisasszonynak?-kérdezte kissé gúnyosan.
-Sajnálom..De tudod milyen nehéz,megtervezni egy esküvőt tökéletesre,mellette meg még a saját életemet is elrendezni?Megsúgom nem könnyű..
-Azt hittem én is beletartozok az életedbe.Hogy az utóbbi időben közelebb kerültünk egymáshoz..Talán a kelleténél is jobban.-megrémisztettek a szavai nem tudtam mire akar velük ki térni.
-Igen,közel.Te vagy az LMB,és nagyon szeretlek..-a hangom a mondat második felénél megcsuklott azonban betudtam fejezni.
-LMB?-kérdezett rá.
-Legjobb meleg barátom..-adtam a betűk magyarázatát.
-Hogy mi?-tágult ki a szeme mikor meghallotta.
-Vagyis te,nem?Figyelj,úgy sajnálom.Én  azt hittem,de..-kezdtem dadogásba.Abban a pillanatban úgy röstelltem magam..
-Azt hiszed,hogy aki nem mászik rád rögtön az első pillanatban az már nem is lehetséges,hogy a lányokat szereti?!Azt hittem te más vagy.-vágta a fejemhez.
-Drágám,nem jössz egy kicsit félre?-lépett oda hozzánk Hazza.
-Ty,én nagyon sajnálom..-nyögtem még ki alig hallhatóan.
-További jó szórakozást nektek.-hagyott minket ott kettesben Hazzal.
-Hát,ebbe meg mi ütött?-fordult felém a barátom.
-Összevesztünk..-mondtam ki ezt az egy szót.
-Gyere velem kicsit.-ki vezetett a kerítéshez ahol már nem nagyon voltak emberek.
-Mit szeretnél?

-Szökj meg velem,és házasodjunk meg még ma..Velem jössz?!-tette fel számomra az ajánlatot amitől tátva maradt a szám és köpni-nyelni nem tudtam..

#Díj 3.

Ahogy már megmondtad ma még teszek ki egy díjat.Amit drága barátosnémtől Dream Girl-től kaptam.<3 Köszönöm neki :$

Szabályok:

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!

2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

Gréta,és Grétinek szoktak legtöbb esetben:)

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?

Hangulatomtól függ

3. Félsz a sötétben?

Nem:D

4. Szerelmes vagy valakibe?

Nem..

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?

Elég sok volt,és csak úgy kiemelni most nem tudnék:)

6. Gondolatban öltél már meg valakit?

Esetleg rossz pillanatomban.. xdd

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?

Semmit:)

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

Igen:3

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?

Ha érdekelne mások véleménye,most nem itt tartanék:D

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?

Anya szerint nem:)

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?

Már összefoglaltam ma:)

12. Szoktál álmodozni?

Aha

13. Járnál Chace Crawforddal?

Óhh..NO.! xdd

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?

1 fiú egy lány..Leila és Bence vagy valami ilyesmi fiú név:D

15. Adni vagy kapni jobb?

Adni:3

16. Titkom:

Az maradjon csak az én titkom:$

17. Bakancslista:

-Megtanulni angolul
-Kijutni Londonba
-Eljutni egy One Direction koncertre
-Boldog lenni
-Sikeres lenni az élet valamelyik terén

Akiknek küldöm:

Nem szoktam sok blogot olvasni így most nem tudom senkinek se:// 

Így a végére hozzá tenném,szeretek díjat kapni,de már háromszor leírni ugyan azt a választ a kérdésekre,kissé unalmas xdd Nah mindegy,azért nagy öröm szokott érni ha valaki megajándékozik vele:3 És ahogy mondtam holnapra megpróbálom hozni a részt,remélhetőleg sikerülni is fog:*

#Díj 2.

Sziasztok,nem résszel jöttem.Hanem még régebben kaptam egy díjat, Rosta Gréta-tól és most rakom ki:) Nagyon köszönöm neki <3

Szabályok:

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!

2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre! 
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod. 
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat! 
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.) 

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

Gréta.De Grétinek,Gittának és Mukinak szoktak:)

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Nem szoktam dalokon sírni,esetleg elérzékenyülni de azt több számon is:)

3. Félsz a sötétben?
Nem igazán.

4. Szerelmes vagy valakibe?
Nem..

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
Volt egy pár:D 

6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Őő..jah.. xd 

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Csupán egy átlagos nap:)

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
Aha

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Dehogyis,nem nagyon érdekel mások véleménye..

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
A-a..Pont most csütörtökön kaptam xd

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?

Segítenék a rászorulóknak,az állatmenhelyeknek,próbálnék én is felfedezni olyanokat akikbe benne van a híresség kódex:D

12. Szoktál álmodozni?
Igen:3

13. Járnál Chace Crawforddal?
Nem xd Nem a korosztályom meg bevallom nem is az esetem xd 

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
1 kétpetéjű ikerpárt.Leila és Bence:)

15.Adni vagy kapni jobb?
Adni:3

16. Titkom:
Szerintem maga benne van a szóba,hogy TITOK :$

17. Bakancslista:
Nem nagyon változott meg mióta leírtam már egyszer de azért újra megismétlem:
-Megtanulni angolul
-Kijutni Londonba
-Eljutni egy One Direction koncertre
-Boldog lenni
-Sikeres lenni az élet valamelyik terén

Akiknek küldöm:
Nem nagyon olvasok blogokat,de azért egy remek íróért igen,és neki tudok küldeni ;)
Dream Girl

Ma még 1 díjat ki kell tennem,és vasárnapra megpróbálom hozni a rendes kövi részt;))