2.évad 39.rész-Egy újabb nap vele..

A napokba jöttem rá nekem mennyi crazy olvasóm is van xd De most valljuk be egy Directionertől ez alapkötelesség xd Jó olvasgatást.:)

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:A félelmeket mindig le kell győzni előbb utóbb xd És most megint mondok valamit:Ha van kedved majd írj.;) 
Megtiszteltetés,hogy a te komidra válaszolhatok elsőnek.:$ Perverzség level 99 xd Kösziiiiiii mindent.:) <3 :**
Dinaa L.:Én már voltam vele vásárolni xd Az nem számít,hogy álmomban.:'D Kökii a komid.<3
Hanna Cser.:Igen,csak is a te kedvedért raktam bele azt is.:) Se baj,belőlem ilyen érzést a komiid hoznak ki.<3
Naomi Poleczki.:Nonofii.:$ Én is örülök,hogy megismerhettem és ez által az egyik legjobb barátnőm lettél <3 Hát,te is tudod,hogy mindig próbálok,de lassú vagyok mint a csiga xd :D <3
M.Réka.:Ha álmodta volna az nem lett volna menő xd Sorry ma "menő","nem menőzős" napom van xdd :'D Köszönöm.:$ <3
Vickiee Révész.:Nagyon,nagyon köszönöm,hogy szerinted nagyon,nagyon jó.:'D :)*

HARRY:
Reggel a földön fekve találtam magamat.Szerintem az örök titok marad mégis mit kerestem ott,de azért az éjszaka után egy kis sejtésem van.
Nagy nehezen feltápászkodtam és az ágyra néztem ahol Grace össze vissza fordult.
Úgy alszik mint egy kis angyal..A fejéről már csak egy glória hiányzik.
Odaléptem hozzá a homlokára egy puszit nyomtam és gondoltam betakarom,had aludjon még.
Mikor hozzáértem éreztem ébredezik már.
-Harry.-szólt vékony ásítozós hangon.
-Jó reggelt királylány..-köszöntöttem.
Felült az ágyra és nyújtózkodásként kinyújtotta a kezeit.
A szemébe néztem és láttam benne azt a gyönyörű szép szivárványt..Úgy csillogott mint a gyémánt..
Eszembe jutott,hogy mindig volt köztünk egy hegy,ami elválasztott minket..Azonban mindent megmásztuk és megtartottuk a hitünket..A harcokkal szembe néztünk és minden esélyt megragadtunk,hogy együtt legyünk..
Akármennyire is próbálok erősnek maradni vele szembe elgyengülök,és örökre egy szerelmes kisfiú maradok aki talán fél az érzéseiről mesélni..Régebben az álmaimban a hangok mindig azt mondták.:Te úgysem éred el..
Azonban az életemben eddig minden összejött..Elértem az álmaimat,miszerint énekes leszek,szereztem négy legjobb barátot,kik szinte a testvéreim,és több ezer rajongót kiknek meleg érzés költözik a szívükbe ha esetleg rólam van szó..És ott van ő is..Egy lányt,akit nem érdekel a hírességem,ő nem azért van velem..Hanem azért mert szeret és ezt semmi és senki se vonhatja kétségbe..Már csak egy dolog van amit az életben elakarok élni,családot alapítani..Gyerekeket és egy gyönyörű feleséget,akit már gondolok ki lesz..Hisz ő az egyetlen kivel eltudom képzelni az életem..Nélküle még mindig csak a sötétsége kóborolnák,és csak eszeveszetten keresném az igazit..Ő megtanította számomra nem számít meddig tart a nagy szerelem,kikel élvezni minden egyes pillanatát,és ha vége szakad csak szépen kell visszaemlékezni rá..Mert igen ő bárhogyan nézem tökéletes,de ezt még magának sem meri bevallani..
Nem csak külsőre hanem belsőre is gyönyörű..
-Mondtam már,hogy szeretlek?!-kérdeztem mosolyogva.
-Ha nem ezerszer még egyszer sem hangozz el a szádból.De mi ez a tekintet ami most rajtad van?-a kezével megsimogatta az arcom majd felkelt az ágyból a gardróbja felé vette az irányt.
-Én mindig ilyen vagyok melletted..-ő csak visszafordult felém és egy mosolyt ajándékozott,majd kutatni kezdett a szekrénybe.
-Hazza,ma nem mehetnénk ki kicsit a temetőbe?-kérdezett meg mikor már kijött a fürdőből.
Nagy csodának számított az én szemembe,hogy csak pár percet töltött ott,míg gyors magára kapott valami ruhát és megfésülködött.
-Kincsem,ha ki szeretnél menni én természetesen veled tartok..-öleltem át.
-Köszönöm,hogy vagy nekem-súgta még a fülembe Grace.
Úgy érzem ma is eltöltök vele egy remek napot.
Hogy fel dobjam a hangulatot felvettem a polcról valami spré féleséget és fújogatni kezdtem vele.

Grac a kezével legyezgetni kezdett és próbálta tőlem elvenni a flakont.

-Pfhúj,ezt még pár éve kaptam Westleytől szülinapomra és irgalmatlan büdös.De mivel ajándék volt nem illik kidobni.-röhögte el magát.

A név hallatán leültem az ágyra.

-Valami rosszat mondtam?-ült le mellém.

-Miért húz téged annyi szál mindig Westleyhez?-néztem mélyen a szemébe.Majd a kezeit az enyéimre rakta és szóra nyitotta a száját.

-Tudod..Ő a múltam egyik része,és hidd el akarom de nem tudom kitörölni az emlékezetemből,mivel rengeteg időt töltöttünk együtt..Sajnálom..

-Ugye rólam is szoktál mesélni ilyen történetet másoknak?!-a hangom már kezdett átváltozni arra a bizonyos ravasz kíváncsiskodóra.

-Igen,tudod mindig te vagy a téma ha valakivel beszélgetek.-röhögte el magát.-Most ezt pedig add oda szépen.

-Próbáld meg elvenni.-kuncogtam fel majd kergetőzésbe kezdtünk.

-Harold Edward Styles,most azonnal add vissza mielőtt még..-kezdett bele azonban nem tudta befejezni mivel az egész üveg rajta landolt.

Abba a pillanatban éreztem ha a szemével ölni tudna már megtette volna.

Dühében csak rázta a fejét.

-Azt hiszem most egyedül hagylak kicsit..-próbáltam hátrálni.

-Nem-nem..Most lezuhanyzok és akár lejön ez a bűz akár nem ma egész nap velem fogsz mászkálni.Felfogtad?-nem állított választás elé.

-Megegyeztünk.-fogtam vele kezet megegyezés képen.

Kis idő múlva már a ház előtt állt teljesen készen és várt rám,hogy elindulhassunk az napi kalandunkra.

-Megérkeztem.-érintettem meg figyelem felkeltés kép a vállát.

-Mit tartott eddig,már egy ideje itt várok rád..-háborodott fel.

-Tudod ezt nem nehéz ilyenre varázsolni.-mutattam magamra.

-A kis egoista..

-Ezt vond vissza.-vetettem egy morcos arckifejezést.

-Nem fogom.-ütött vállba.

Elsőnek megint a város belseje felé mentünk.

-Most megmutatom,hogy milyen is itt az élet..-mosolyodott el.

***

-Gyere őrülj,gyere őrölj.!-ordibáltam mikor Grace futott utánam mikor egy gördeszkával gurultam.

Hogy mégis mit kerestem rajta azt még magam sem tudom.Csak megálltunk egy ilyen féle kibérlős stand előtt ahol mindent kipróbáltam.

-Upssz..-sziszegtem fel mikor egy aprócskát elestem.

Grace persze a felsegítés helyett röhögéssel töltötte az időt.

Nem is tudom mennyit nevettünk és mosolyogtunk annyit együtt.

Ez után pedig mi más mint a biciklizés következett.

Mind ketten kibéreltünk egy kerékpárt és tekerni kezdtünk a közelben lévő parkba.

-Harold,ugye nem gondolod,hogy erre én fel fogok ülni?-kérdezte nevetve Grace.-Útóljára vagy 10 évesen ültem egy ilyenen.

-Nyugi,segítek.!-ültettem fel,majd előre fele megtoltam.

A sikítozás persze nem maradt el.Talán meg is haladta a szokásosat is.

De hát imádok vele lenni,és ezt nem változtatja meg senki.

-Most hova megyünk?-kérdeztem kicsit később mikor már kezdett besötétedni és egy kevésbé látogatott helyre vezetett.
-Várj meg itt..Mindjárt jövök..-hagyott ott majd tovább sétált.
Nem akartam,hogy egyedül menjen bárhova is ezért követni kezdtem.
Bement az erdőbe és ott mászkálni kezdett a fák között ugrálva.
A szél kezdett felkerekedni ezért levettem magamról a pulcsit és hátulról Gracere helyeztem.
-Mondtam,hogy kinn várj meg.-mondta alig hallható hangon.
-Úgy gondoltam az lesz a legjobb ha veled tartok..És mondhatok valamit?-ő aprót bólintott ezért folytattam,-Nem is vagy már büdös.-erre mint ketten el kezdtünk nevetni.
-Ezt most próbálom bóknak venni.De nem is tudom kiöntötte rám azt a löttyöt.-ütött vállba.
-Én sem tudom.De nézd mi van ott a fűben?-szaladtam oda és kotorászni kezdtem.-Valamit nagyon félrenézhettem mivel ez csak egy szemét.-nevettem el magam,azonban válasz se merről nem érkezett.Mire visszafordultam Grace eltűnt és csak egy sikoltást hallottam...

Sorry,tudom nem a legjobb,de most ennyi telik tőlem.:/ Azt meg nem akartam megcsinálni,hogy ugye napokig nem tudok részt hozni és,hogy annyit keljen várni,ezért ma raktam ki egyet..meg ugye én egy "Hero" vagyok ezért is raktam ki.:D Hosszú történet miért vagyok hős,és igazából én sem nagyon értem xd 
Mivel már a vége felé haladunk gondoltam emelem eggyel a komihatárt,tehát 4-re.:) Megoldható? oO Nem akarok követelőzőnek tűnni.:/ Én már annak nagyon örülök ha elolvassátok,de aki ír blogot tudja milyen jó érzés mikor egy-egy kommentben megosszák az íróval a véleményüket.:) Tehát értitek,szeretlek titeket.<3
Ja,azért még megakarom kérdezni szeretnétek,hogy beállítsam,hogy ne legyen ellenőrző kód a komizásnál,meg,hogy névtelenül is lehessen?! oO :)

2.évad 38.rész-Hello,szia Magyarország..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Naomi.:Majd egyszer..Hiszek neked mivel egyszer már szakállat is növesztettel miattam xd De majd meglátod kell -e fonnod.:D <3
Dinaa.:Nem tudtam jobbat kitalálni,hogy ki legyen.:/ De a komira a választ akkor írtam mikor bejelöltelek pont,szóval nem szólni be xd <3
Hanna.:Drága Hanna tudatom veled,én nem vagyok annyira perverz,hogy folyton olyanról írjak xdd Erről a tökéletes szóról,az "Irresistible" számuk jutott eszembe,amit imádok meg persze téged is.<3 Ja,amúgy köszönöm a komid.:$ <3
Wiw.:Hello-belló.*-* Egyszóval ami a szíveden az a szádon..Ne beszélj vissza anyudnak nem szép szokás..(Pont én mondom amúgy aki ugyan ezt csinálja xd ) Most mondok neked valamit:Visszajelöltek.:D Köszi és ne aggódj,mindjárt megtudod mi lesz.:) Hi-hi hidd el én elég kitartó vagyok..<3
M.Réka.:Lehetséges,hogy az lesz,lehet,hogy nem.:$ Bejelöltelek.:) Értem én.:D <3

GRACE:
Fel le mászkáltam a szobámba a fejemet fogva.
Nem értettem ezt az egészet,a naptár,hogy mégis miért vagyok itt egyedül..
Hazza ilyenkor még jócskán szokta húzni a lóbőrt,de most nincs itt..
A fürdő felé vettem az irányt,hogy egy pillanat alatt rendbe hozzam magam és indulhassak is a keresésére.
A tükörbe néztem és magamat láttam kócosan,sápadtan és teljesen természetesen..
Mindig is utáltam ha ez a látvány fogadott..Talán nem tudtam elfogadni sohasem magamat..
A kezemmel az ott lévő asztalra támaszkodtam,lehajtottam a fejemet és behunytam a szememet.
A vállamat valaki megfogta és hátulról átölelt.Nem mertem odanézni mégis ki az..
Egy ideig csak álltunk így és akkor kinyitottam a szememet és a tükörbe néztem ahol pontosan láttam ki is áll ott mögöttem.
-Harry.!-borultam kikönnyezve a nyakába.
-Valami baj van kicsim?-kérdezte,mivel nem értette a helyzetet.
-Azt hittem,hogy..Nem,ez nem számít,lényeg,hogy itt vagy velem..-mondtam végül mosolyogva.
-Tudod,hogy én mindig ott vagyok melletted.Csak kicsit kimentem levegőzni és olyan aranyosan aludtál nem volt szívem felébreszteni téged..Amúgy láttam ám a naptáradban,hogy egy szívvel be van karikázva a szülinapom..-csillant fel a szeme.
-Szóval te fordítottad el?
-Igen,remélem nem baj..-vett fel egy aranyos nézést.
-Dehogyis..-ölelt át szorosan.-Azt hiszem most gyorsan átöltözök és elkészülök,és mehetünk le reggelizni,okés?
-Rendben.De te is tudod,természetesen a legjobb..-célzott arra,hogy tartsak olyan napot ahol egy deka smink nincs rajtam.Ez olyan mintha tőle azt kérnék egyenesítse ki a haját.
Ismét a tükörre vetettem a szemem,és átgondoltam azt amit mondott az imént.

Majd a szekrényemhez futottam és kivettem pár lazább típusú ruhát ami nem sokkal később rajtam termett.

A zsebembe helyeztem a telefonom és szaladtam is le a konyhába.
-Anya,apa?!-kérdeztem mivel csak Hazzát találtam.
-Elmentek vásárolni és megkértek,adjam át,hogy puszilnak,szóval gyere csak ide..-legyezgetett a kezével felé.
Mikor odaértem a számra nyomott egy csókot,utána én pedig felemeltem a fejemet és felnéztem rá.
-Szó szerint átadtad azt a puszit.-nevettem el magamat.
-Én komolyan veszem,ha megkérnek valamire..
-Ismerlek már egy ideje,nem kell bemutatnod magadat.Most pedig evésre fel,mivel korog a pocim.-simítottam körbe az említett testrészen.
Az asztalon a tányérokon palacsinta volt juhar sziruppal.
Mikor még kicsi voltam mindig ez volt a reggelim,mivel mindig kikönyörögtem anyunál.
És mikor tavaly elmentem Londonba,valahogy leszoktam róla,és azóta nem is ettem ilyet..

-Most úgy érzem magam mint régebben..Csak akkor még a macis pizsimbe,és a rózsaszín mamuszomba szoktam reggelente csoszogni a házban..-elevenítettem fel régi szokásaimat.

-Hogy lehet,hogy nem ismertelek még akkor?!

-Nem voltál jókor jó helyen.-kacsintottam rá,majd megkezdtük az evészetet.-Mit gondolsz mit kéne ma csinálni?Azt ne mond kérlek..-mondtam mikor már beszédre nyitotta a száját.
-Amit te szeretnél..
-Ugye tudod,hogy ebből most plázázás lesz ha rám bízod?!-tudattam vele mire ő csak bólogatott.
-Rendben..De Grace szeretném úgy érezni magam mint ha csak egy átlagos srác lennék..Szóval érted..Ugye nem baj?-ezzel azt akarta tudatni velem,hogy nem szeretné felfedni a kilétét..
-Megértem..Akkor vegyél fel valami pulcsit meg napszemüveget..
-Imádlak.-nyomott egy puszit a fejemre és felszaladt a szobámba.
***
Nem sokkal később a centrumba találtuk magunkat.
És az ott lévő boltokat jártuk sorról sorra.
Harry kezébe volt a rengeteg szatyor ami nekem volt köszönhető.
-Mondtam már,hogy imádok veled vásárolni?-kérdeztem mosolyogva.
-Én pedig mondtam már,hogy imádom nézni ahogy ruhákat próbálsz?!De esetleg ide is benézhetnénk..-vetett egy perverz mosolyt.Majd mikor egy fehérnemű bolt előbb mentünk felcsillantak a szemei.
Mivel már ezer boltot végig járt miattam,ezért úgy gondoltam hajlok a kérésére.
-Ha ennyire szeretnéd.-nevettem el magamat.Majd már nyitotta ki is előttem a bolt ajtaját.
Hazza eléggé csak bámulni kezdett a sorok között.Úgy gondoltam most kicsit magára hagyom a nézelődésébe.
Mikor visszatértem mellé azt láttam a kosarat tele rakta mindenféle színű és méretű melltartóval és hozzátartozójával.
-Drágám,ha szabad kérdeznem,te ezeket mégis kinek szánod?-kérdeztem a kosárra mutatva tág szemekkel.
-Nem bírtam eldönteni,hogy a rózsaszín,a fekete,a sárga vagy a lila mutatna rajtad jobban,ezért beraktam mind.De gyere elkísérlek próbálni.-húzta a kezemet a fülke felé.
-Istenem segíts meg..-motyogtam magamban szerencsére Hazz nem értette.
Mikor végre kiléptem abból a boltból kifújtam magamból a bennem gyülekező nagy levegőt.
-Most már elmondhatom én is.Imádok veled vásárolni.-fordított maga felé és a derekamat átölelte.
Én csak elmosolyodtam ezen.
Nem törődtem a körülöttünk lévő világgal és zajokkal csak azokba a gyönyörű nagy zöld szemekbe bírtam nézni.
-Azt hiszem ez nem kell ide.-mondta majd lekapta magáról a szemüveget.

-De akkor felfognak ismerni..

-Nem fogom titkolni,hogy életem szerelmével vagyok..-mondta mire beletörődtem.

Nagyon jól estek a szavai..

Beleszoktam az angol nyelve.Így egy kicsit sem zavart,hogy Magyarországon is így kell beszélnem Hazza végett..

Mikor végeztünk a vásárolgatással a közelbe kezdtünk el mászkálni.

Odamentünk egy kúthoz és belenéztünk.

-A legenda szerint ha beledobsz egy érmét és kívánsz akkor a kívánság valóra válik.-meséltem el.

Fogta és beledobott pár centet,majd erősen lehunyta a szemét és mosolyogva kívánt egyet.

Sosem értettem,hogy bír annyit mosolyogni..

-Kívántál?-szegeztem rá a tekintetemet mikor már indulásra kész volt,ő erre csak bólogatott.

Ezek után még járkáltunk a városba,és etettünk kacsákat is aminek az lett a vége,hogy mindketten a vízben landoltunk.De ez abba a pillanatba nem számított,mert akkor minden olyan bűbájos volt,pedig máskor ilyenkor már ölni tudtam volna.

Este felé tértünk csak haza.

Én rögtön bezuhantam az ágyba.

-Nincs kedved együtt fürdeni?-kérdezte az arcán egy kaján mosollyal.

-Most szerintem nem élek ezzel a lehetőséggel,de csak menj nyugodtan.-nem kellett neki két szó indult is a fürdő felé.

Én addig egy pillanatra gondoltam felnézek twitterre.

Ahol ez a kiírás fogadott.: 

@harry_styles

I love Hungary.xx

-Szóval szereted Magyarországot édes?Ennek örülök..-magyaráztam magamba.

Ő épp ekkor jött ki a fürdőből a testén egy törölközőbe csavarva.

-Grace,nem szeretnéd ma valamelyik jövevényt kipróbálni?!-csillantak fel a szemei.

-Minek ha úgyis a földön végeznék.-mondtam majd szorosan elé léptem,és megcsókoltam.

Nem kellett több neki,rögtön az ágyon végeztem..
-Azt hiszem teljesülni fog a kívánságom..-mondta mire kezdtem felfogni mit is kívánt ez a perverz disznó..

Kicsit rövid,de se baj,nem tudom mikor tudom hozni a köviit.:( De 3 komi a határ még mindig.:)

Nem rész.!

Sziasztok.!
Csak annyit akarok mondani,hogy lehet most pár napig nem lesz friss..
Mivel tegnap nem mondhatni,hogy írtam valami sokat,ma színházba voltam utána pedig benéztem alsós farsangra kicsikét,holnap pedig Bp.-re megyek..
Vasárnap pedig német javítóra,matek dolgozatra,és kémiára kéne tanulnom mivel abból pedig írtunk és nem hiszem,hogy valami fényesre sikerült.:/ De azért az napra megpróbálom megírni és ki is rakni természetesen.:)
Ja,és akkor már itt meg is írom,hogy a jövő héten is lesz egy kis kavarodás -e téren..
Mivel a házunkat újítják,vagy mi a fene és ezért a barátnőmhöz költözök addig..
Vagyis szerdán pakolok be ami elég sok ideig tart.:/ Csütörtökön haza se tudok már jönni,péntek este megyek majd,de akkor meg farsang lesz ami elég sok ideig eltart majd,szombaton pedig ha minden igaz jég diszkóba leszek..
Szóval nem sok időm lesz írni ezek miatt de próbálkozok majd ígérem.;)
Meg persze,mostanában közre játszik egy másik dolog is ami elveszi az eszemet az írástól de ezt inkább nem részletezném.:)
Addig is legyetek jók és ne izguljatok sokat mivel az csak árt a bőrnek.(xdd ) ;)
Pusziiiii.:)*

2.évad 37.rész-Szerelmem..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Dinaa L.:Mindjárt megtudod és köszii.;) Azért nem halt meg senki ezért nem kell részvétet nyilvánítani,de köszi jól esik.:) Bár így belegondolva nem is tudom mit vártam tőle..Okés bejelöltelek.:) <3
Wiw.:Kökiiiii.*-* Mit csináltál te lány,hogy eltiltottak?! xd Hi-hi nálam ilyen féle bünti még sosem volt,mert úgy sem tartanám be.:D Megmutatom én neki,de nem hiszem,hogy változtatna is bármit a helyzeten vagy esetleg felfigyelne rám.. <3
Hanna Cser.:Ezt mondod vagy kérdezed?! oO De azért köszönöm.:$ Tényleg szuper?! :) Hát ,ez hosszú történet..De röviden megpróbálom elmagyarázni..Néha rám jön ilyen alvás zavar féleség,és nyáron is volt azt hiszem..Nálam ez azt jelenti,hogy nem tudok elaludni,meg más egyéb de azt most inkább nem részletezem..És akkor rengeteget gondolkodtam ilyen blog ötleteken meg minden..És szeptemberbe elkezdtem olvasni az egyik barátnőm blogját és így tök szupii dolognak tartottam és ezért én is el kezdtem írni,több kevesebb sikerrel egy szeptember 13.-ai csütörtöki napon.*-* És még mindig írom és írom..:) Meg hát az is rá vett,hogy maga ez a blog nem hagy sok szabad időt és épp ezért unatkozni se nagyon szoktam..:) Puszii.:)* <3
M.Réka.:Köszönöm szépen.*-* Azért ez nem igaz,de nagyon jól esik,hogy ezt gondolod.<3 Szeretem megismerni az olvasóimat szóval egy facebook linket te is megadhatsz.;) <3
Naomi.:Köszönöm drága egyetlen Nonofiim.:$ Már azt hittem megfelejtkeztél rólam.:( <3

HARRY:
Az ajtó nyitódott és a kis résből is észre lehetett venni,hogy Grace apukája az.
Nem akartam,hogy a múlt megismétlődjön,ezért gyors magammal kaptam a pólóm és kimásztam az ablakon a tetőre.

Kimászva kicsit meredek,lejtős volt alattam a talaj,hisz egy ház tetején voltam.

A kezemmel az ablakot még visszatartottam,mikor hirtelen becsípte a kezemet,ezért felordítottam.

Adam hitetlenkedve nézett ki lehet a hang adója,ezért kicsit lejjebb másztam aminek az lett a vége,hogy lecsúsztam a tetőn,le a talajra amit úgy szín egy visítás kísért.
A virágágyás teljes közepén találtam magamat amint épp Grace rázogat.
-Jól vagy?!-kérdezte ijedten majd felsegített.
-Őő,fogjuk rá..Legalább megúsztuk ezt az egészet.-húztam egy mosolyt az arcomra ami kis nehézségbe telt.A ruhámat pár ütéssel leporoltam és Gracre néztem akin nem értettem az arckifejezést.
-Fiam,mégis mit is úsztatok meg?!-fordított maga felé az apukája.
Nah,igen talán arra nem számítottam,hogy ő is ott van.
-Hát..Tudod apu..Csak úgy a semmiből elkezdtem dobálni egy labdát amit a földön találtam..És sikeresen kidobtam az ablakon..Hazza pedig volt olyan kis lovag,hogy utána mászott..-talált ki Grace csak úgy a semmiből egy sztorit.
-És ezen mit kell megúszni?!-érdeklődött tovább.
-Kiskoromba mindig leszidtál,hogy kidobom vele az ablakot..És hát ez se következett be meg nem is lett szerencsére semmi baja..Bár szegénykém nem rég jött ki a kórházból,úgy,hogy szerintem most jobb lenne ha kicsit pihenne,te pedig visszamennél anyuhoz..-folytatta Grace.Adam csak egy ilyen "hát,biztos" fejet vágott majd elment.Azonban előtte még megveregette a vállamat és a fülembe suttogott valamit.:Vigyázz a lányomra,és ne törd össze a szívét.
Felmentünk a szobájába és lefektetett az ágyra.
-Mit ne mondjak jól hazudsz.-nevettem el magamat.
-Miért mit kellett volna tennem?!Mondjam el,hogy mégis mire készültél az imádott kislányával?!-nézett rám merően.
-Hát..Így átgondolva jól cselekedtél..És lesz egy kis meglepetésem este szerelmem..-mosolyodtam el kajánul.
-Szeretem a meglepetéseket..Te hisz már este van..Várjunk csak,szerelmem?!Ezt még sohasem mondtad nekem..-mosolyodott el.
-Azt hittem nem szereted ha így szólítalak..
-Rosszul gondoltad..Imádom ha így szólítasz,az olyan szexin hangzik a szádból..-feküdt le mellém.
-Komolyan szerelmem?!Te vagy az én nagy szerelmem.Szeretlek szerelmem.-ismételgettem a "szerelmem" szót ő pedig röhögni kezdett.
A kezét a mellkasomra rakta és felém hajolt.
-Ne is próbálkozz nem fogom megunni..-mondta miközben a kezével körözgetett rajtam.-Mi is lesz az a meglepetés?!-kérdezte minden báját bele téve.
-Add ide kicsit a laptopomat és meg is tudod.-ő kicsit értetlenül felfogva a helyzetet de elő kereste a bőröndömből.Felém nyújtotta én pedig felléptem twitterre.
Egy még reggeli kiírásomat Grace felé mutattam.

@harry_styles
In the evening you will want to announce something. xx
(Fordítás:Este szeretnék majd valamit bejelenteni. xx)

-Mégis mire készülsz?-fordult felém mikor elolvasta.
-Mindjárt megtudod.-mosolyogtam majd gépelni kezdtem.

 @harry_styles
I love you my love.My girlfriend.<3
#IloveYouGraceHorras

(Fordítás:
@harry_styles
Szeretlek szerelmem.Az én barátnőm.<3
#SzeretlekGraceHorras






-Ez lenne a meglepetés..Ki kürtöltem az egész világgal mégis mennyire szeretlek és,hogy nem bírtam tovább nélküled..-meséltem el.
-Harryyyyyyy.!-ugrott a nevemet nyújtva a nyakamba.Ami kissé fura volt az ágyban.
-Graceeeeeeee.!-szinte már az ölembe ült és a copfba kötött haját a kezemmel kezdtem kibontani.
A nyakamat gyengéd mozdulatokkal masszírozni kezdte ami bevallom nem volt ínyemre.
-Hazza,aludni szeretnél vagy lenne kedved egy kicsit még sétálni?!
-Hát még mást is lenne kedvem csinálni.-haraptam az ajkaiba.
-Harold.!-ütött a fejemre.
-Jó,akkor sétáljunk..-vágtam durcás képet.

GRACE:
A ház körül kezdtünk sétálni.
-Hazza,sajnálom,hogy ma majdnem megöltelek azzal az ablakos incidenssel..-törtem meg a csendet.
-Úgy döntöttem megbocsátok,de tudod nem szeretnék megint kórházba kerülni.Bár imádtam ott a társaságot.-mosolyodott el.
-Most ez alatt arra a fiatal,mini szoknyás doki nőre érted,aki mindig bejárkált hozzád pedig nem is ő volt az orvosod?!-vágtam durcás képet azonban elröhögtem magamat közbe.
-Én arra a szobatársamra gondolok aki megvádolt azzal,hogy csaltam kártyázás közbe..-nézett rám.
-Mert igaza is volt és majd visszavágót követel..-fújtam fel az arcom akkorára mint egy buborékhal.
-Bene vagyok..-nyújtotta felém a kezét.
Pihenés képen leültünk egy padra,ami bennem ezeregy emléket idézett fel..
-Régebben mikor leszoktam ülni egy padra,akkor elkezdtem olvasgatni a rajta lévő véséseket..-elevenített fel Hazza régi emlékeit.
-Én azt akkor szoktam csinálni mikor kiskoromba megtanultam olvasni és akkor még nagy mulinak tartottam.-nevettem el magam.
-Ez nem volt szép..Nah,de nézzük csak ezeket a szép véséseket.Hannah és Navid,Silver és Dixon mindörökké együtt..De érdekes dolgok vannak itt..Ide pedig Dean és?!-az utolsó nevet nem sikerült leolvasnia.
-Dean és Grace.-fejeztem be.
-Te ezt mégis honnan tudod?-kapta rögtön felém a fejét.
-Hát..Mivel esetleg itt voltam mikor az felkerült oda..
-Most várom a magyarázatot,és semmit se hagyj ki..-rakta keresztbe a kezét mint egy sértődött kislány.
-Ne legyél már ilyen sértődékeny.Dean volt az ovis szerelmem..És mikor elsősök lettünk mindketten más suliba mentünk..Aztán lehettem olyan 7-es mikor újra találkoztunk és hát itt ültünk vele ketten és azért véste oda..Szóval érted?!-magyaráztam el.
-Ühüm.Más egyéb történt még itt ezen a padon?!-érdeklődött.
-Hát,tudod van egy olyan sejtésem,hogy ezen a padon hamarosan megcsókol valaki..-ő vette a célzást és közelebb hajolt hozzám.
Minden olyan meseszerű volt.A királylány hazavitte bemutatni a herceget majd egy padon ülnek és csókolóznak.
Mivel kezdett besötétedni és még a szüleim előtt haza akartunk érni ezért elindultunk visszafelé.
-Segítesz nekem valami vacsorát összeütni?-néztem rá kérlelő szemekkel.
-Grace,az anyukád nem azt mondta,hogy ott a mikróba?
-Igen,de tudod meg is kell melegítenie valakinek míg én gyors lezuhanyzok szóval érted..-magyaráztam el a helyzetet.
-Aha,szóval így.Gyors szaladj addig én elintézem a dolgokat.
Gyors beálltam a zuhanykagylóba majd utána magamra kaptam egy hosszított rózsaszín felsőt pizsamának.Mikor leértem hozzá az a látvány fogadott,hogy éppen szed ki valamit az edényből és felém tekinget a szemöldökét felhúzva.

-Mi olyan érdekes rajtam?!-kérdeztem miközben a kezemmel megkóstoltam az ő kis élete "remekművét".
-Mivel nem szeretném,hogy fejbe vágj azért erre inkább nem válaszolok.-mosolyodott el perverzen,mire vettem a dolgot mégis mire gondolt ezért kicsit lejjebb próbáltam húzni a felsőm.-És mégis,hogy ízlik?-kérdezte végül.
-Most ezt úgy kérdezted mintha te lettél volna a mesterszakács.Amúgy finom..-nyaltam meg az ujjam.
-Hát figyelj melegítésben én vagyok a király ez most is kiderült..-nevettük el magunkat.
A nevetése legyengít és akkor csak rá tudok figyelni,a külvilágot pedig kizárom magam körül..

***
-Most próbálj meg csalni.!-raktam le elé egy társasjátékot.
-Az éjszaka közepén komolyan ezt szeretnéd játszani?!-nézett rám hatalmas szemekkel.-De hát,rendben.Megfigyelheted,hogy alázlak le benne másodszorra is.-vetett egy hamis mosolyt az arcára.
-Nyerjen a jobbik.-kacsintottam rá.-Enyém a citromsárga stipii-stopii.-stoppoltam le majd elkezdtük a játszmát.
-Ez komoly?!Stipii-stopii?!Mert szerinted én pont a sárgára pályáztam.Akkor enyém a kék.-fogta meg a bábut.
Dobáltuk a kockát nem egyszer nem kétszer..Azt,hogy kinyert azonban nem tudom mivel mindketten bealudtunk a játék közben..

***

Reggel kócosan ébredtem..A falra néztem ahol még a tavalyi naptár csüngött.Hazzát nem találtam magam mellett.És még csak jele sem volt annak,hogy itt volt valaha is..

Nem az,nem lehet,hogy mind ez csak egy gyönyörű szép álom volt..

Nah,akkor ezt most itt letárgyalom a blogba NYÁR van,nem tél xd Azt hittem ez eddig is simán kitalálható volt,de úgy látszik tévedtem.:D Remélem azért a rész nem lett annyira rossz,mert most ilyen "kívülről szmájli,belülről fáj mi" viselkedésem van,ami a legrosszabb a világon szerintem mert nem mutatom ki mégis mennyire szíven ütött a dolog és csak reménykedek tovább..Pedig nem az életemet kell álmodnom hanem az álmaimat élnem.:/ Már megint ezekkel traktállak titeket xd Nah,egy szóval 3 komi és jön a kövi de nem haragszom meg ha esetleg több lesz,mert nekem az pár percnyi örömöt okoz.:)) Puszi.:*

2.évad 36.rész-Look after you..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Naomi.:Viszonzott Nonofiii.<3 És tényleg örök hálám feléd,és köszönök mindent.<3
Wiw.:Elhiszem,hogy mondták már xd Kösziii.*-* Jaj,ezt is köszi,imádom ha azt mondja valaki,hogy imád xd Jó,én is téged.<3 Addig én se fogok meghalni,de lehet akkor örök életű leszek .:/ Azt jelenti.: "Jól vagy?!" xd  Én csak németet meg barátnőm által ici-picit angolt de csak ilyen cuki mondatokat.*-* Veled el lehet beszélgetni,ha van kedved jelölj be.: http://www.facebook.com/greta.pete :DD <3
Dinaa L.:Hozzám is xd Juj,valami jós vagy?! xdd :'D Én is voltam már.:/ Ja és még valami kösziiiiiii.:D Te is ha akarsz bejelölhetsz,mert már kerestelek de nem találtalak fészen :/ xd <3 
Hanna Cser.:Jaj,az csak úgy jött xdd Kökiiiiii.*-* Szerintem pedig ez rövid lett,a szokásoshoz híven.:/ Piros pontot kaptam.*-* :$ <3
M.Réka.:Köszi,köszi,köszi,köszi,köszi,kösziiii.:$ Hát sajnos ez a gyors elmaradt amiért sorry.:/ <3

Itt az elején valamit akarok mondani..Azért van az,hogy néha rímekbe írok mert írás közbe általában zenét hallgatok,és rám

Ezt hallgassátok közbe.;)

"A múlt rejt,de a szív nem felejt.."  (Ez a blog végénél fontos lesz..)

HARRY:
-Irány Magyarország..-csúszott ki Grace szájából ez az egyetlen mondat.
-Nem hagyhatsz itt újra..-fogtam meg a kezét.
-Ki mondta,hogy egyedül megyek?!Szeretném ha velem tartanál.És nem kell aggódnod,csak egy rövid időre,amíg megismered a családomat és a barátaimat..Ugye elkísérsz?!-nézett rám bociszemekkel.
-Ha ennyire szeretnéd,persze.-borult erre ölelkezve a nyakamba.
-Hidd el nem fogod megbánni a döntésedet.Fel is hívom anyát elmesélni neki ezeket..
Rohant el mosolyogva a telefonért,majd lelkesen dumálni kezdett.
Én úgy gondoltam addig lemegyek valamit enni.
A konyhába Niall személyével áldott meg a sors.
-Na,mizu?-kérdezte közbe pedig a kezében lévő poharat az asztalra rakta.
-Szokásos..Kibékültem Gracevel erre ő most az egekig szárnyal..-meséltem el a helyzetet majd leültem mellé.
-És te ennek nem is örülsz?!
-Dehogyisnem..Csak..-mielőtt befejeztem volna a lépcső korlátánál Grac jelent meg tündérien mosolyogva.
-Anya és apa nagyon örül,és már kíváncsian várnak minket.-mondta mikor már leért hozzánk,és Niall fejében ekkor állt össze a kép.
-Aha.Apukád megszeretné ismerni mégis kit kell megölni a lánya megrontásáért?!-nevettünk el magunkat.
-Ezzel inkább ne viccelődj..Egyszer Westleyjel a szobába voltunk és ő alsógatyába feküdt,de nem történt köztünk semmi..De tényleg nem,apa pedig benyitott,hogy megkérdezzen valamit,aztán meg pillantotta Westtet és kergetni kezdte az utcán..Nagyon ciki volt,még a youtubra is felkerült..Ja és hozzátenném télen történt..-mesélte el mire Niallel röhögésbe törtünk ki.
-Hát,ezt megnéztem volna..-fűzte hozzá Niall.-De várjunk csak neked Hazza volt amúgy az első?!-tért rá erre majd egy "most inkább mentem" kíséretében kettesben hagyott minket.
-Miért nem válaszolsz a kérdésre?-kérdeztem rá teljesen komolyan kis idő múlva.
-Westleyjel mi sose..Majdnem de mégsem..Aztán jöttél te és..-itt befejezte de nem is kellett volna tovább mondania mert már mindent értettem.
-Miért nem mondtad ezt el előbb?!Akkor megpróbáltam volna különlegesebbé tenni..-simítottam meg a haját.
-Hidd el,igen is az volt..Egy örök emlék..-mosolyodott el.
Talán ez a dolog lett volna az utolsó amit Graceről gondoltam volna..

*Pár nappal később*:
Már a repülőn ültünk és vártuk,hogy végre felszálljunk,ami kis idő múlva meg is történt.Igen,repülőn mivel a jegyek mára szóltak Magyarországra.Gracen láttam már izgatottan várta,hogy újra láthassa a családját.
-És,mesélj valamit a családodról.Mert már elég régóta ismerlek,de nem nagyon szoktál róluk beszélni..-hoztam fel a témát.
-Anyut Katenak,aput pedig Adamnek hívják..És egy átlagos kis család vagyunk.Igen,tudod szeretem őket,de nem te vagy az egyetlen akinél inkább terelem a témát..-csüggesztette le a fejét.
-Talán van valami családi titok?!-vágtam egy misztikus fejet,majd elnevettem magam.-És milyen egykének lenni?Gondolom sokszor belegondoltál milyen is lehet ha van egy testvéred..Tudod saját tapasztalatból mondom felemelő érzés mikor tudod van egy nővéred akire mindig számíthatsz,mint például nálam Gemma..-éreztem rajta most valaminek nagyon a közebébe döftem.
-Tudom milyen érzés a testvéri szeretet..Nekem is van nővérem..Vagyis csak volt..-itt a szeméből kigördült egy könnycsepp,és kezdtem megérteni miért is kerüli a család témát.
-Miért csak volt?!Ugye nem..-kérdeztem rémülten,mire ő csak bólogatott.
-De..Volt egy ikertestvérem Selena..-bökte ki nagy nehezen.
-Mi történt vele?!Megértem ha nem szeretnél róla beszélni,de szerintem jobb ha kiöntöd nekem a lelked..-ajánlkoztam fel egy lelki terápia nyújtásra.
-Csak pár perccel de ő volt az idősebb..Ő volt Mrs.Tökély..Nem tudom hányszor hallottam más szájából,hogy bárcsak olyan lennék mint ő..Anya tánctanár volt..És hát Sellel mi is kiskorunkba elkezdtünk balettozni..Én hamar feladtam,ő azonban nem..Mindig az volt az álma,hogy profi táncos legyen és ezáltal anya büszke legyen rá..Pár nappal múltunk 10 évesek mikor egy számára nagyon fontos verseny következett.Beteg lettem,ezért a szüleimnek otthon kellett maradniuk velem és nem kísérhették el.Ezért is ment ő az egyik társával és annak az apjával..Megnyerte a versenyt..Hazafelé tartottak épp mikor a kocsi megcsúszott a jégen és senki sem élte túl aki az autóban tartózkodott..Nehéz volt feldolgozni ezt a tragédiát épp ezért is költöztünk el vidékre a nagyiék közelébe..-sírta el magát a végére.
-Grace,úgy sajnálom..Talán nem kellett volna felhoznom a témát..-próbáltam szavak nélkül az érintésemmel vigasztalni.
-Nem tudhattad..-mondta végül.
-Azért kíváncsi lettem volna milyen lehet kettő belőled..
-Egyáltalán nem hasonlítottunk..Vagy is külsőre lehet,de belsőre nem..Ő volt szinte a kis angyal..Okos,szép,tehetséges és szeretetreméltó..Én pedig az ellenkezője vagyok még most is..-a haját eltűrtem a szeme elől.
-Ne beszélj ilyeneket,mert nem igaz..Soha sem ismertem olyan lányt mint te..Pedig hidd el nem keveset ismerek közelebbről és távolabbról..-tudtam ő érzi a célzást.
Ezt a kis beszélgetésünket a hangosbemondó zavarta meg.:"Kérjük csatolják be öveiket mivel a leszállást megkezdjük."
Mi teljesítettük a kérést.Mikor leszálltunk a gépről a reptéren rögtön Grace apukájába ütköztünk.
Szorosan megölelte édes kis kislányát majd engem is egy bemutatkozás kíséretében üdvözölt.
Beszálltunk a kocsijukba majd egy kis utazás után el is értünk hozzájuk.
A házuk kívülről is nagyon szép és otthonos.
Az utcáról beszűrődő beszédet azonban nem nagyon értettem,ezért Grace segített a fordításban.Az alapokat a magyar nyelvből azonban már eltanultam tőle.
Belépve a házba kellemes konyhából kiszűrődő szag és egy igazi családi otthon fogadott.
A falakon rengeteg fénykép,oklevél stb..lógott.
Az anyukája amint meglátott minket rögtön hozta is a fényképezőgépet.
-Anyu,most ezt muszáj?!Órákat utaztunk és baromi fáradt vagyok,de neked ilyenkor is csak ez számít..-kezdett nyávogásba Grace,én pedig csak mosolyogtam végig.És el is készült a kép.:

A szobája az a fajta csajos sarok volt.A fal rózsaszín amin rengeteg poszter,felirat tükör ékelődött.

Az asztala tele sminkkel,az ágya pedig plüssökkel.

Meg persze pár hatalmas gardrób amibe szinte bújócskázni lehetne.

-Dá-dá-dá-dám.!Ez lenne az én kis kuckóm..-invitált körbe.

-Hű-ha..Ez aztán..-ámuldoztam.

A földön találtam egy papírt amit fel is vettem azonban mielőtt kidobtam volna felolvastam.:

"Ő volt minden,

 De emlék tűnj már innen!"
-Ez kinek lett címezve?!-mutattam felé.

-Neked te kis flúgos..-mosolyodott el.
-Nekem?!Mégis miért?És miért vagyok flúgos?!-hárítottam felé kérdéseimet.
-Mikor hazajöttem szeptember elején,attól fogva minden nap írtam írtam egy levelet,azzal az életérzéssel,hogy te ezt valaha elfogod olvasni és választ kapok rá..

-Kérhetek egy papírt és egy ceruzát?-kis keresgélés után a kezembe nyomott egy világos rózsaszín papírt és egy pink tollat.
Rámosolyogtam majd az asztalra könyököltem és pár sort véstem a lapra,amit később felé nyújtottam.
"Ha visszatérsz egy délután,
 Örökre tart majd a nyár."

-Megkaptad a válasz..-mondtam mikor már elolvasta.
-Meg..-hajolt közelebb felém már majdnem megcsókoltam mikor nyitódott az ajtó ezért gyors külön váltunk.Bevallom azok után amit arról a kergetésről mesélt félnék "rosszul" bánni vele.
-Gondoltam hozok fel egy kis rágcsálnivalót hát ha megéheztetek..-hozott fel Kate fel egy kis tálkát benne mindenféle harapnivalóval.
-Rendben anyu..
-Hamarosan apáddal átmegyünk a szomszédhoz vacsorázni,ha akartok ti is jöhettek..-ajánlotta fel.
-Majd még meggondoljunk.-adta Grace a választ mire megint ketten maradtunk a szobába.
Csak sétált fel-le a szobába és láttam erősen gondolkozik valamin.
Egy elfektetett fényképre vetettem szememet.:

-Ez te vagy vele,ugye?!-kérdeztem.

Ő oda battyogott mellém és elvette tőlem megnézni.

-Igen,én vagyok rajta a bal oldali frufrus..Ez akkor készült mikor elmentünk a régi szomszéd bácsi farmjára..Istenem,mennyit röhögtünk az nap,a végére már a malacokkal együtt a sárban fetrengtünk..-ült ki egy gyengéd mosoly az arcára.
-Te aztán az évek múlásával se változol..-állapítottam meg.
-Hát,ha úgy vesszük most nem egy disznóval és nem a sárban hanem veled szoktam fetrengeni,szóval igen..Tényleg nem változok.-nevettük el magunkat.Én a kezembe vettem valami fekete dolgot és úgy pörögtem a széken.

Elmosolyodtam és az ablakhoz léptem,amin kicsit elhúztam a sötétítőfüggönyt.
-Mit nézel annyira?-kérdezett rá kis idő múlva.
-Itt minden olyan más..A nap verőfényesen süt,az eső pedig előlátásban sincs sehol..És az a megszokott nagy tömegnyomor sincs annyira..-mondtam el megállapításomat.
-Ha annyira hiányzik London az ellen tehetek valamit..-csillant fel a szeme.
-Mégis mire gondolsz?!
-Kicsim,elmentünk.!-ordították fel a szülei,majd tényleg elmentek mivel hallottuk az ajtó csukódását.
-Gyere velem és megtudod..-nyújtotta felém a kezét.
Ki vezetett a kertbe ahol aztán a slagot beindította és a víz megeredt a földből feltörő kis csészékből.
Csak futkároztunk össze-vissza és ezáltal újra gyereknek éreztem magam.
Előtörtek bennem azok a bizonyos gyerekkori emlékek..
-Csodás Londont idéztél itt elő nekem..-mondtam lihegve és egyben röhögve.
-Mondtam én,de most nem gondolod,hogy be kéne menni átöltözni valami szárazba?-kérdezte majd lekapcsolta a vizet.
A pólója a testéhez tapadt,a haja pedig a víz hatására begöndörödött,hihetetlenül gyönyörű volt..
Ő egyáltalán nem olyan mint azok a lányok akik eddig megfordultak az életemben..Ő sokkal több náluk..A szeme ragyog,a mosolya pedig 100 wattos ami egyszerűen kábulatba ejt.
Nagy nehezen röhögve bevánszorogtunk a házba.
-Harry..Ha kérek valamit megteszed?-nézett rám kiskutya szemekkel.

-Mégis mi a kívánságod hercegnőm?-emeltem rá tekintetem.

-Táncolsz nekem?!-mondta egy pimasz mosoly kíséretében.

-Ha már ilyen szépen kéred,nem mondhatok nemet.-mentem bele.

A fal elé léptem és pár alap rázásos lépéssel kezdtem.

Azonban kezdtem talán kicsit bevadulni a "kis Harryvel" együtt.

A pólóm egy mozdulattal levettem és felé dobtam.

Ő pedig a szája elé téve a kezét kezdett röhögésbe.

Talán a "tánc" szó alatt nem igazán ezt értette.

A nadrágomon az övet kezdtem kicsatolni azonban úgy döntöttem ezt inkább hamarosan Gracere hagyom.

Közeledni kezdtem felé,majd beletúrt a hajamba.

-Tudod,hogy ezt itt nem lenne szabad..-mondta pimaszan.
-És ugyan ez engem hol érdekel?!A szüleid elmentek itthonról,más kizáró okról pedig nem tudok..-a kezem egyre lejjebb kezdett csúszni.
-Kockázatos..Így is belemész a játékba?!-kérdezte még meg,majd a nadrágomat kezdte eltávolítani rólam.
-Te is tudod,hogy szeretem az izgalmakat és a velük járó veszélyeket..-ő elismerően rám pillantott,majd érzékelve a célzást a nappaliba lévő kanapéra fektettem.-Tudnod kell én mindig megfoglak védeni..-lihegtem még el.
Mindenhol puszilgatni,csókolgatni kezdtem,majd már épp kezdtem volna bele a dologba mikor az ajtó nyitódott és belépett rajta valaki akinek talán nem igazán örültem abban a pillanatban..

Nagyon de nagyon sajnálom,hogy ennyit várattalak titeket,de ez a hét nagyon kemény volt számomra..Az elején még "róla" álmodoztam,szóval értitek..Aztán pénteken megkaptam életem első határozott írásban visszautasítását,amitől teljesen összetörtem..És bevallom nem tudtam volna írni olyan állapotban,és lehet ez az egész dolog a mostani részre is kihatott,mivel még mindig nem vagyok a legjobb passzba..Azért remélem nem lett annyira rossz,és nem utáltok meg..3 komi és hozom a következőt,amit megpróbálok minél előbb..Bár ezt hozzáteszem ha túl élem a keddi suliba menést,mivel akkor láttam őt,és nem tudom kibírom -e sírógörcs nélkül..Nah,de nem terhellek titeket a problémáimmal,pussz.: :*  

Sorry.!

Nah,most nem résszel jelentkezek.
Sorry,hogy legutoljára hétfőn raktam ki részt,de most mással voltam/vagyok elfoglalva..
De holnapra megpróbálom hozni,mert megérdemlitek..:)
Pusszantás.!: :**  
                                Grétácskahh xdd

2.évad 35.rész-Újra együtt?!

Itt az elején megszeretném köszönni az új feliratkozót.*-* Imádlak titeket.<3 :)*


"Ahhoz,hogy feldühíts vagy megnevettess egyetlen szó is elég,
 Másoknak láthatatlan de így lesz ez a történet épp a miénk.."

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
G.Tekla.:Óh,kösziiiii.:$ <3
Dinaa L.:Erre szokásom mondani.:Oh,yes vagyis az ooh no-ra.:D Légy optimista is hidd mindenből jóra zárnak.:)Én mindig ezt csinálom és "általában" meg is van az eredménye.:D De azért szurkolok.:*
Naomi.:Szeretek tőled idézni,de mindjárt már én is sírok.:'( Te már szakállat növesztettel a várakozásban xd <3 
Wiw.:Azért ilyet ne mondj mert eléggé hiszékeny vagyok :/ xd De annyira komoly maga nem lehet vele mert ő az egyik főszereplő.:) Vagyis halál nem..Meg ne merészeld magad felkötni hülye lány (jó értelemben) A végére megkérdezném:Bist du gut?! :D Német tanárom órán egy kissé lökött pillanatomba megkérdezte tőlem xdd :D <3
Vickiee Révész.:Here you are.:*
Hanna cser.:Nem vagyok én semmi féle gyilkos xd Költő vagyok,mit vársz tőlem?! oO Vagyis próbálkoztam/próbálkozok azzal is.:D A Naominak is írtam már egy csodás verset xd Persze,majd benézek valamikor és elolvasgatom.:D Puszi.:)* 
Lia.:Ez is aranyos,ti mind azok vagytok.:$ Miért nézek ki úgy mint egy maffiózó aki mindenkit kinyír?! oO xdd

GRACE:
Louis elmondta Harry kórházba került mert balesetet szenvedett..A kezemből kiesett a telefon ennél  a mondatnál ezért nem tudtam meg halálos kivitelű lett -e a dolog..
Csak magamat tudtam hibáztatni,ha megbocsátok neki,avagy ha nem engedem el magam mellől még mindig boldogan tervezgetnénk a jövőnket együtt.
Erőt vettem magamon és felkaptam a kabátomat amivel együtt kiviharzottam a házból,fogtam egy taxit és abba a kórházba vitettem magamat ahova legvalószínűbben Hazzát is szállították.
Épp mikor a recepcióhoz indultam,a büfében a nyugodtan kávézgató Louist fedeztem fel.
-Mond,hogy jól van,és sincs semmi baj.!-rohantam rögtön oda Louishoz.
Nem tudnám megbocsátani magamnak ha bármi baja is esne..
Lou megfogta a kezemet és egy kórteremhez vezetett.
-Nézd meg,magad.-mondta nyugodt hangon majd arra invitált nézzek be az ablakon.
-Nem merek..-féltem hátra a mozdulatlan,csak gépek által élő Harryt látom..Ha már itt a búcsú,én a régi életerős srácra szeretnék visszaemlékezni..-Ugye nincs semmi baja?-kérdeztem megint.
Tomlinson odalépett hozzám és a kezemet megszorította.
-Nézzük meg együtt..-mondta majd egy nagyot lélegezve benéztem a kórterembe,ahol az éppen evő Harryt láttam.

-Hát,baja csak az van,ami eddig is volt..A lököttsége és,hogy csak a saját feje után jár.-nevette el magát Louis.
-Bemehetek hozzá?-kérdeztem egy halvány mosollyal az arcomon,mire ő bólogatott.
Megfogtam a kilincset amit aztán lehúztam.
-Szia.!-köszöntem egy nagy lélegzetvétel után majd az ágya mellé léptem.
-Grace.-csillant fel a szeme.-Azt hittem már nem is jössz.
-Úgy ismersz te engem?-kérdeztem felháborodást színlelve.-Jöttem amint megtudtam mi történt.És most meséld el mi is volt pontosan.-raktam a kezemet az övére.
-Szóval aggódtál értem?-mosolyodott el.
-Féltem,hogy elveszítelek..De ne terelj,mond el mi történt..
-Ilyenkor látszik meg ki is az akire igazán számíthatok..Csak egy aprócskát ütköztem,ennyi.Ha lehetne már most is hazamennék,de pár napig még benn kell maradnom..-mesélte el a végére kis felháborodást láttam rajta.
-Ígérd meg,hogy nem ellenkezel az orvosoknak.Ha ők azt akarják,hogy maradj akkor te ezt elfogadod és nem erősködsz az ellenkezőjéről.Okés?-kértem meg.
-Rendben,de csak azért mert te kérted..-egyezett bele.-De itt olyan baromi unalmas az élet..-sóhajtott fel.
Körbe néztem és azt vettem észre,teljesen egyedül fekszik betegként,ebbe a hatalmas fehér falak között.
-Khm..Szóval ezzel azt akarod velem tudatni,hogy unalmas a társaságom?-raktam a derekamra a kezem.
-Nem,dehogyis..Veled bárhol vagyok nem tudok unatkozni.De nem kérhetem tőled,hogy mindig itt legyél velem..
-Nem is kell kérni,magamtól is megteszem.-mosolyodtam el.-Nah,mit csináljunk?Amint látom van itt kártya és..Semmi más.Szóval kártyázzunk.!-nevettem el magamat és Hazzan is láttam örül,hogy itt vagyok vele.
***
-És ki a király?!Hát persze,hogy én..-szállt el kicsit magától a győzelem érzése miatt.
-Csalással nekem is menne.-vágtam hozzá.
-Mert tisztességes úton nem nyerhetek,szerinted?!-vette kezdetét egy "gyerekes" veszekedésünk.
-Mikor kimentem a mosdóba megnézted a lapjaimat ne tagadd.!-emeletem fel a hangomat.
Az ajtó nyitódott és az orvos lépett be rajta.
-Fiatalok,kicsit halkabban még is csak egy kórházban vannak..-kért meg a doki minket.
-De hallott már ilyet,csalással gyanúsít.!-mondta felháborodottan Hazza mire a doktor csak elmosolyodott.
-Bocsánat..-mondtam ki végül Harryt pedig oldalba vágtam,hogy fejezze már be.
Az orvos elvégezte a szokásos vizsgálatokat,majd indult is volna ki.
-Ugye minden rendben van?-kérdeztem még meg mielőtt még nem ment ki.
-Igen.Pár napig megfigyelésen bent kell tartanunk az urat,azonban hamar el fog menni számára az a kis idő főleg ilyen remek társasággal.De ha akarja ide a kertbe kimehetnek kicsit sétálni.-válaszolta majd végleg ki lépett az ajtón.
-Talpra fel és indulás le.!-biztattam göndörkét.
-Muszáj?Nem szeretem ha így látnak az emberek..-ismerte be.
-Igen,muszáj.Egy kis friss levegőre neked is szükséged van.Ez maradjunk közöttünk,de most is ugyan olyan vadító,szívtipró vagy mint előtte is vagy.-nevettem el magamat.
-Ha-ha,nagyon vicces..-mondta ironikusan.
-Komolyan gondoltam.De gyere már..-karoltam át.
Lementünk a kertbe azon belül pedig egy padhoz ahova leültünk.
-Harry,kérlek többé ne csinálj ilyet velem..
-Még is mire gondolsz?-kérdezett rá,majd a kezével hátra söpörte a haját.

-Hát..Hogy valami bajod esik..Nem bírnák nélküled élni..-mondtam ki végül.

-Ismerős számomra is ez az érzés irántad..És most így vissza gondolva ez a baleset egy dologra mégis jó volt..Mert itt vagy velem..
-Ilyet ne mondj...Ha csak ilyen áron láthatnálak inkább lemondanék rólad és szenvednék..-ő közelebb csúszott hozzám.
-Nem tudom hányszor kell még bocsánatot kérnem tőled,hogy hatása legyen.De ahányszor kell annyiszor megteszem..-mondta ki és én közbe végig csak azt a gyönyörű szempárt kémleltem.
-Tudod jól kell vele időzíteni és érkezik a csoda..-a hangom kicsit halkabb volt a szokásosnál.
-Ha érzékeim nem csalnak,ez a pillanat most jött el.-közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.-Lehet szó az újra kezdésről?-kérdezte a fülembe suttogva.
Elgondolkoztam,hogy mégis mit mondjak neki.
Féltem ha határozott igennel válaszolok a dolgok a közel jövőben sem fognak változni.Azonban nemet se mondhatok ha egyszer szerettem és erre akkor jöttem rá mikor aggódtam mégis mi baja lehet.
-Erre majd máskor visszatérünk.Most az a lényeg,hogy felépülj.És ez alatt a folyamat alatt végig ott leszek melletted.-adtam végül választ.Az arcán láttam a csalódottságot.
És most mindenki számára én vagyok a kőszívű,pedig én ezzel a tettemmel csak neki akartam jót.
Nem mondtam se nemet,se igent.Inkább maradtam a határozott középúton.
-Sajnálom..-rohantam el sírva.
Egy hatalmas tölgyfához mentem amin egy hinta csüngött.Beleültem és csak sodortam a földet.Egyszer csak arra lettem figyelmes valaki meglöki a hintát.

-Tudtam,hogy csak itt lehetsz..Miért futottál el olyan hirtelen?-vont kérdőre Hazz.
-Minden az én hibám..Csak az enyém..A baleseted..Az,hogy megkeserítettem az életedet..-borultam sírva a vállára.
-Ne beszélsz hülyeségeket..A baleset csak is az én hibám,nem kellett volna SMS-ezgetnem..
-Kinek üzengettél éppen?!-kérdeztem rá az újonnan kiderülő információra.
-Nem lényeges..De ne sírj Picur,mert attól csak én is mindjárt bömbölni kezdek.
-Én nem is bömbölök.-vágtam morcos képet.
-Dehogyis nem.De te akkor is aranyos vagy.-mosolyodott el.
-Akkor köszönöm a jelzőt..-pirultam kicsit el.

*Pár nappal később*:
Minden nap bejárok Harryhez.Szinte csak átöltözni járok haza.A kórház kezd a második otthonommá válni,ami talán kissé rémisztő.
Ma is így olt,mikor hajnalba elaludt kicsit akkor hazaugrottam,amikor azonban visszaértem hozzá a kórteremben az ágy már meg volt terítve.
A kabátja és rajta egy kép pedig az asztalra volt fektetve.
A kezembe fogtam a fotót és alaposan megnéztem.Én voltam rajta.A hátuljára ez volt írva.:"My angels."
-Istenem,de aranyos..-gondoltam magamban.
A kiépített fürdőben találtam rá amint épp az ingét gombolja be.

-Óh,so sexy..-vittem kuncogva fel a hangsúlyt.

-Tudtam,hogy valaki hiányzik még az életemből.Akartalak is hívni,az orvos azt mondta saját felelősségemre ma haza mehetek és itt hagyhatom ezt a rémhelyet.-nyomott egy puszit az arcomra.

-Nem lenne jobb ha maradnál még pár napot?-éreztem hiába erősködök,ezért inkább beletörődtem a döntésébe.-A srácokkal megbeszéltem,hogy pár napig kapsz egy angyali ápolónőt.-újságoltam el a hírt.
-Hu,remélem ilyen miniszoknyás,dögös maca lesz.-nevette el magát.
-Én leszek te mamlasz.!-vágtam fejbe,mire ő válaszként tartott egy hosszú csiki túrát.
***
-Végre itthon.-tárta ki a kezét Hazza amint belépett oly szeretett házába.
Mily meg nem lepő volt a látvány.A srácok ott playstationoztak és popcornt tömnek közbe.
-Khm..Megjöttem ám..-mondta Harry mire mind a négyen odarohantak hozzá egy "haver" kíséretében megölelni.
-Azt hiszem innen most ki kell szabadítanom az én kis betegemet..-vágtam közbe.
-Szerintem annál jóval több.-Zayn se hagyhatta volna ki ezt a beszólást.
Úgy döntöttem inkább hagyom elmenni a fülem mellett az imént mondottat.
Felkísértem Harryt a szobájába.
-Harry,ágyba.!-utasítottam.
-Doktor néni,maga mégis mire készül velem?!-kérdezte kissé perverzen.
-Ne hülyéskedj,az orvos is megmondta rengeteg pihenésre van szükséged..
-Miért vagy ennyire jó hozzám?Hiszen én nem érdemelném meg tőled..-leültünk az ágyra és én szinte vagyis az ölébe.
-Neked köszönhetem életem legszebb perceit..Lehet a legrosszabbakat is de az már nem számít.-nevettük el magunkat.-Köszönöm,hogy megismerhettelek..
Rájöttem a napokba Hazza barátként is tökéletes,de még is hiányzott az,hogy azt mondja szeretlek és csókokkal halmoz el.
-Figyelj,emlékszel mikor pár napja a kórházban,beszéltünk arról az újra kezdésről..Gondolkodtál róla,nyugodtan mond meg ha nem szeretnéd..-tért át a témára.
-Hát..Ühmm,igen gondolkoztam rajta és arra jutottam.-itt a kezét a számra tapasztotta.
-Várj,inkább ne folytasd,nem bírnám elfogadni az elutasítást..Vagy de inkább mond tovább..Dobpergés.-a kezével ütögetni kezdte az ágy félfát.
-Hihii,hát te nagyon hülye vagy..Ki mondta,hogy elutasítalak?!-néztem nagy szemmel rá.
-Hát,nem mondasz nemet?!Álmodok?-ráztam a fejem,hogy nem ez nem egy álom ez a valóság.-Imádlak.-döntött le az ágyra majd csókolt meg.

-Most tisztázva a helyzetet.Mi most újra együtt vagyunk,ugye?-kérdezte még meg.

Bólogattam,mire újra nyomott a számra egy csókot.

A telefonom csengőhangjára lettem figyelmes.

-Muszáj felvenned?-kérdezte unottan.

-Igen,lehet valami fontos..-mondtam mire lemászott rólam és hagyta,hogy beszéljek a csörgetővel.

Anya volt a telefon túlsó végén és mikor letettem a telefont csodálkozva néztem Hazza felé és a számból egy szó csúszott ki.

-Irány Magyarország..

Ide a végére még pár szó.Lehet megfogom megint szakítani a láncot és nem minden másnap lesz rész,mert így túl hamar eljönne a vég..3 komi és jön a kövi.:)

2.évad 34.rész-Talán már túl késő..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Naomi.:Nem kell lesokkolni az én "angol tanár mesteremnek".:D Here you are.<3 És ne sírj hamarosan happy lesz.<3
Dinaa L.:Miért milyen lesz a félévid?! oO Nekem elég rossz..:/ Vagyis csak kettő 4-esem lesz,de nekem az már rossz xd Majd egyszer igen vissza fogja.<3
Sz. Marii:).:Hát próbálok fordulatosan írni főleg már ilyenkor.:) Thank you <3
Hanna Cser.:Most kapsz még.:) Egy egész napot rám szántál azzal,hogy ezt elolvasd?! oO Aranyos.:$ Hol nézzek be,mert blogot nem találtam nálad.:/ xd

"I want my dream come true." (Idézés Nonofii arany köpéseiből xd )

GRACE:
-Te meg mit keresel itt?-nyitottam ki az ajtót amin kívül Hazza állt.
-Életem szerelmét..-mondta majd mindenféle kérdés nélkül berontott a házba.
-Szóval miért is jöttél?!Amúgy egy szóval nem mondtam,hogy bejöhetsz..-vágtam be idegesen az ajtót majd topogni kezdtem a rajtam lévő magassarkúban.
-Ezt nézd meg.!Itt még milyen boldogak voltunk..-nyújtott felém egy újságból kitépett képet.Igaza volt,ott még minden más volt..
-Hogy ez mennyire aranyos..Vagyis ezt most miért hoztad?!-változtattam át a végére a bágyadt kedves hangomat az ellenkezőjére,azonban belülről még mindig mosolyogtam.
Néha elhiszem ő csak egy gondolat,de amikor felébredek rájövök ez a valóság.
-Miért változtál meg ennyire?!Látom rajtad,a mosolyodon te még mindig a régi vagy de próbálsz egy álarc mögé bújni..De érzem egyszer úgy is hazatalálsz..-kérdezte szomorúan.
-Egy boldog pillanat nem más mint egy színes vadvirág,mi elhervad míg haza se érsz..-mondtam el észrevételemet teljes komolysággal.
-Erről jut eszembe hoztam ám valamit.!-nyújtott át egy száll tűz vörös rózsát.

A szívemig hatolt ezzel a tettével.
De tudom egy boldog pillanat el száll mint egy régi nyár..Az élet pedig egy átírható színdarab amit úgy alakítok ahogy saját magam akarok..Azonban ez ugyan olyan mint mikor élvezed ,hogy a forgást nem bírod tovább és elszédülve földet érsz..
A szívem azt sugallta most azonnal bocsássak meg és omoljak a nyakába azonban az eszem teljesen mást diktált..És én nem a ketyegő kis szervemre hallgattam ami kezd jéggé dermedni.
-Köszönöm.Mást akarsz még?-küldtem ki szinte az ajtón.
-Tudod a vörös rózsát az szokott adni a másiknak aki szívből szereti és bocsánatért esedezik..-tartotta még a karjával vissza az ajtót.
-Ezt csak most találtad ki..-húztam fel a szemöldökömet majd végleg bezártam az ajtót,aminek később összeesve dőltem neki..

HARRY:
Neki dőltem az ajtónak és ebből földre ülés lett..Úgy éreztem ő másik oldalt hasonlóan cselekedik..
Éreztem testének melegét és szívének zörejét.
Már eltelt nem kis idő és én még mindig csak ott ültem az ajtója előtt,ott legalább a közelében lehettem ha már más módon nem engedte.
A mögöttem lévő ajtó nyitódott ezért gyors felugrottam.
-Őő,visszajöttél?!-kérdezte meglepődve.
-El se mentem..
-Ezt itt felejtetted.-adta át a sisakomat amit a motorhoz kellett viselnem.
-Tényleg..El is felejtettem,hogy az benn maradt,köszi.-adta át,majd rám mosolygott és már indult is volna be.
-Nem beszélhetnék?!-kaptam el még a kezét,mire ő felém fordította a fejét.
-Beszélhetünk ha szeretnél.-egyezett bele.
Aztán el kezdtünk sétálni a kertbe.
-Grace.Még mindig nagyon haragszol rám?-kérdeztem meg kis idő múlva.
Rám helyezte ragyogó tekintetét és nyelt egy nagyot.
-Már nem..Annyira..-tette hozzá végül.
-Mi történt azóta mióta adtam a virágot,hogy ennyire megváltozott a véleményed?-kérdeztem mivel eléggé érdekelt.
-Sok minden..-adta a választ,mibe én beletörődtem,hisz örültem neki.
-És gondolom,azt a sok mindent most nem fogod nekem publikálni..
-Nem szükséges,hidd el..Elég annyi,ráébresztett valaki arra,hogy az élet túl rövid ahhoz,hogy haragudjak arra akit..Vagyis rád..-én csak álltam a bámulatomban.Grace újra a régi,mosolygós volt,aki elkápráztat a nézésével,érintésével.
-Köszönöm annak az "illetőnek"..-adtam hálámat egy ismeretlen idegennek.
-Ez nem azt jelenti,hogy mi újra együtt vagyunk.Ugye tudod?-adta tudtomra a helyzetet.
-Esélyem sincs,ugye?
-Még mindig érzek irántad valamit.Belülről még mindig bizsergek,ha rád gondolok..De nekem kell még egy kis idő,ugye megérted?-helyezte rám újra a tekintetét.
-Hiányzol..Nagyon..Hiányzik az ölelésed,a csókod,a veszekedéseink és az őrültségeink..
-Nekem is..De az őrültség ellen tudok valamit tenni.-csillant fel a szeme.
-Na mond.!
-Inkább csinálom.Gyere velem..-invitált kuncogva a medence felé majd egy hirtelen mozdulattal belelökött.

-Ezt most miért kaptam?!-néztem kifelé felháborodottan.

-Mert ilyenkor olyan vicces vagy.-nevette el magát.

-Vicces?Nem inkább szexi?!-kérdeztem már én is röhögve,majd kimásztam hozzá.

-Eszedbe se jusson hozzám érni.!-hátrált Grace a lökés ellen,amit azonban nem úszott meg mert felkaptam és vele együtt a vízbe kötöttem ki.

-Gonosz vagy.-vetett rám egy morcos tekintetet.-A hajamat órákig csináltam erre te egy mozdulattal elrontottad,most,hogy nézek már ki.-kezdett bele a durcázásba.

-Emlékeztetnélek nem én kezdtem.És nyugodj meg a hajaddal nincs semmi gond még így is gyönyörű vagy..

-Hazudni nem szép szokás..-mondta kissé már elpirulva.Majd megfogtam az arcát kétoldalt és megcsókoltam.

-Mert te vagy aki kell minden áron.Mert te vagy az életem halálom,kiért néha könnyezek be látom,de nálam ez a legszebb vallomás..-adtam át számára az érzéseimet.
-Kezd hideg lenni.Be kéne menni valami száraz ruhát felvenni..-terelte át a témát.
Majd követve a példáját én is kimásztam a medencéből.
-Mindjárt keresek neked is valamit.-ajánlotta fel.
-Nem kell,jó lesz nekem ez is,és most kicsit hagylak elgondolkozni mit is érzel.-utasítottam el az ajánlatát.-De tudnod kell szeretlek,és ezt vésd jól bele a fejedbe.
-Ígérem,át fogom..És akkor szia.
-Valami még hiányzik.-léptem oda hozzá és megpörgetem amit látszólag élvezett.

-Igen,ez tényleg hiányzott.-nevette el magát.Nah,tényleg szia.-nyomott egy puszit az arcomra.

Ekkor még egyikünk se gondolta lehet ez lesz az utolsó őrült pillanatunk..

*Pár órával előbb*

GRACE:

Felálltam végül a földről,azonban csak testileg..Lelkileg még mindig padlón voltam..

Nem tudom mit csináljak,mi lenne a helyes döntés..

Lucy manapság csak Niallel,Eleanor Louissal,Leila pedig Brandonnal van,mégis kitől kérne tanácsot kérnem..Ő bennük bízok meg a legjobban,de nem akarom őket az én problémáimmal zaklatni..

Pedig hiányzik pár baráti tanács..

A postaládából még reggel szedtem ki egy levelet amit most fel is bontottam.

"Drága Gracem,

 Emlékszem szerettelek,és még régebben bármit megtettem volna,hogy az enyém legyél..Mikor a kis házba voltunk ketten a viharban akkor jöttem rá mit is érzel Harry iránt..Akkor tudtam szívem legmélyén azt akarom,hogy ti ketten újra együtt legyetek..Mint most is ezt érzem.Szeretném,hogy az én kedvenc párosom újra együtt legyen..Bocsáss meg neki,mielőtt késő lenne..Te voltál az akinek köszönhetően újra barátok lettünk,hát most én szeretnék az lenni akinek köszönhetően újra összejöttök..Gondold meg és dönts okosan..

Millió puszi:Benji"

Ha nem írja a nevét akkor is rájöttem volna ki a levél küldője.

Elgondolkoztam vajon megéri nekem ha Hazza szenved?!

A válasz egyértelmű nem..

Ha ő szomorú attól csak én is az leszek..

Az ajtó előtt  a bukósisakját fedeztem fel,amit itt hagyott.

A kezembe vettem és kinyitottam az ajtót kicsit körbenézni.

Mire az vettem észre ő ott ül és vár..

*Kicsit később*:

-Igen,ez tényleg hiányzott..Nah,tényleg szia.-nyomtam egy puszit az arcára majd kuncogva bementem a házba.

Kerestem valami száraz ruha féleséget amit magamra kaptam,a hajamat pedig megszárítottam.De egész végig csak ő járt a fejembe..

Lementem a konyhába inni valamit.

Az arcomon mosoly ült és a kezembe fedtem a poharat amibe teát öntöttem.

Hirtelen a szívem összeszorult,belülről pedig egy szúrást éreztem.A kezemből a pohár kiesett,és beugrott egy kép Harryről..Úgy éreztem történt vele valami,amiről én még nem tudok..

Ez az érzés később is megmaradt bennem.

Hogy kicsit lenyugodjak,úgy döntöttem megpróbálok aludni.Mikor már majdnem sikerült álomnak szenderülnie a szememre akkor a telefonom csörögni kezdett.Megijedtem mivel elsőnek nem tudtam mi a hang forrása azonban mikor rájöttem rögtön felkaptam.

Louis volt a vonal túlsó végén és valamit mondani akart,azonban én a felénél tovább nem bírtam hallgatni és sírva borultam a földre..Csak arra tudtam gondolni,hogy sajnálom,hogy nem bocsátottam meg neki és nem mondtam el,hogy nélküle nem tudok élni..

Hamarosan jön a happy manók,remélem érzitek.;) Komihatár szokásos.:) Millió puszii.:*