2.évad 42.rész-Egy dal maradok neked..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:Nagyon köszönetes a komid xd Hát..Tudod most ezt megpróbálom elmagyarázni miért van Gracebe az a bizonytalanság.:) Mivel szerintem senki sem tökéletes,és én nem egy tündérmesét szeretnék írni,hanem egy valóságba is ideillő történetet,és neki is kell valami hiba (Harry,Niall,Liam,Zayn és Louis persze tökéletes *-* ),szóval érted..És kicsit szeretném magamat is belehalászni a főszereplőbe és én is sok esetben vagyok bizonytalan,és még jó pár közös tulajdonságom van Gracevel.:) Hát én is csak így visszaolvasgattam onnan tudom miket írogattam,de az már jó régen volt xd Jaj,ez aranyos,hogy már az elején megszeretted.:$ Hát mint a Naominak is írtam,ezzel együtt 16 rész..:) Körülbelül 1 vagy másfél hónap és vége.:/ Egy igazi idióta akinek egy óráig tart válaszolni a komijára,komolyan mondom egy részt előbb meg írok,míg válaszolok neked xdd Köszönök mindent.<3
Naomi Poleczki.:Naomi,édes még ezzel együtt 16 rész van hátra,te kis butus.<3 Hát nem tudom,nem hiszem,hogy a végéig egészen happy lesz.:/ I miss Nonofii..<3 Köszönöm a komid,és remélhetőleg bepótoljuk azt az elmaradt beszélgetést.:/ Pusziii :** <3
Hanna Cser.::Hi-hi,ez igaz.:$ Köszönöm,hogy imádod.:$ Bevallom még jó magam se tudom,hogy depi lesz vagy happy.:/ Bejelöltelek.:)* Majd minél előbb megpróbálom elolvasni a blogod,csak mostanában sajna nincs sok időm.:/ :)* <3
M.Réka.:Mi ezt a "nagyon"-ozást mindig eljátsszuk észre vetted már?! oO xd De akkor én nem töröm meg  a láncot xd Nagyon,nagyon,nagyon köszönöm.;* Szeretek beszélni,csak néha hülyeségeket dumálok xd De szerintem akkor is a régebbi részek ilyen furcsák lettek,nem mintha a mostaniak nem lennének azok,de azért azt is köszönöm..<3

Annyira sajnálom,hogy ennyit kellett várni az új részre,de volt rá indokom miért is..De most lehetőleg minden megváltozik..Egy jó tanács az élethez,mindig mosolyogjatok még akkor is ha fáj,mert az lehet szebbé teszi a napotokat.;)

GRACE:
-Nem..Az nem lehet,hogy egy padláson fogok meghalni..Csinálj már valamit..-sétálgattam a fejemet fogva.
-Hé,nem rég még képes lettél volna itt leélni velem az életed.-vágott vissza.
-De most másról van szó..-válaszoltam a körmömet rágva.
-Mégis miről?-kérdezte és már ő is kezdte a hangját kicsit felemelni.
-Arról,hogy klausztrofóbiám van..
-Sajnálom,nem tudtam róla..-a hangján éreztem egy kis meglepettséget.
-Épp ez a baj..-borultam sírva a földre.
-Mégis mi?Az,hogy nem tudtam a klausztrofóbiádról?!-értetlenkedett majd közelebb hajolt hozzám.
-Nem és nem.!Az,hogy én nem ilyen vagyok.!Te azt a Gracet ismered akit te szeretnél és nem azt aki valójában is létezik.-hirtelen minden ami a szívemet nyomta kiszabadult belőlem.Hazza próbált megszólalni és ezáltal megnyugtatni de nem engedtem neki.-Harry,én nem vagyok tökéletes.Egyáltalán nem,hisz tele vagyok hibákkal.Mindig is a fogkrémes tubus elejét szoktam megnyomni,elkések mindenhonnan,képes vagyok órákig készülődni és néha késő délutánig pizsamában maradni..Magamban éneklek tusolás közbe,félek a pókoktól és tisztaság mániám van,és még sorolhatnám tovább napestig milyen is vagyok valójában..Én csak egy senki vagyok melletted..Sajnálom,a jóslat már nem rólunk szól..-zúdítottam rá oly sok dolgot.
-Én nem egy barbie babát keresek aki hibátlan,hanem téged,mert az én szemembe te vagy a legtökéletesebb dolog a világon..Nagyon szeretlek még ezekkel az apróbb hibákkal is együtt..-láttam rajta az ő szeme is kezdett könnybe lábadni.
-Te is tudod,a szerelem se mindenható..
-De a miénk az..Kérlek hallgass meg..Úgy találtam rád,hogy a tévedéseim országútján támolyogtam..De te vagy az a hibám,amit soha nem fogok megbánni..Mert nálunk az eső helyett is konfetti hullik..-szeretem azt hallgatni mikor rólunk beszél,arról amit érez..Ilyenkor mindig az jut eszembe,hogy egy évtizedek óta együtt lévő házaspár ül a kandalló mellett és a régi időkről beszélnek.Mert ők még mindig szeretik egymást és megküzdöttek a boldogságukért..Lehet nekem is azt kéne tennem?!Ezt a képet nem bírom elképzelni velem és Harryvel..Egyszerűen lehetetlen,a mi szerelmünk csak egy átlag feletti nyári kaland ami érzelmekkel van tele fűtve.
-Amit te most leírtál azt úgy nevezik szenvedély..De akármilyen szeszélyes is egyszer vége szakad.-a kezemmel végig simítottam puha gyermek vonásokkal rendelkező arcán.A vállamon még mindig ott terült férfi parfüm illatú pulóvere ami a szívem dobveréseit felgyorsította.
-Hova tűnt az az életvidám,boldog lány,aki még a legrosszabb pillanataiban is mosolygott?A fenébe is,én abba lányba életemben elsőnek halálosan beleszerettem..És nem tudom feledni azt a gyönyörű mosolyt az arcán,vagy amikor képes voltunk azért sétálni a borús időbe,hogy az esőbe csókolózhassunk..Nagyon hiányzik nekem ez a Grace..-nehéz volt hallgatni a szavait.De még nehezebb volt magamnak is bevallani,hogy igaza van.Az utóbbi időbe megváltoztam,próbáltam olyan lenni amilyen nem vagyok..
A torkomon egy hang nem bírt kijönni.Mikor megpróbáltam kinyögni valamit akkor érezte,hogy nekem ez nem fog menni ezért szorosan átölelt majd a fejemet a mellkasára helyeztem..

HARRY:
A fejét az ölembe helyezte és nem szólt egy szót sem,mégis értettem mindent..
Majd erőt vett magán felült,és a szemembe nézett.A barna szempárba láttam a ragyogást és sajnáltam,hogy ezeregy kristályos felépítésű könnycseppet hullajt miattam.
-Grace,adhatok valamit?-kérdeztem mikor úgy éreztem kicsit lenyugodott már.
-Te is tudod,hogy nekem nem szükséges semmilyen ajándék..-az arcán egy eléggé halovány,de mégis mosolyt fedeztem fel.
-Beakarom bizonyítani,hogy nekem igen is hosszú távra vannak komoly elképzeléseim melletted..Nyúlj bele a pulcsim zsebébe.-adtam az utasítást.Ő megtette és egy kis papírt húzott elő belőle ami össze volt gyűrve.
Kihajtogatta a papirost majd mielőtt elolvasta volna félve felém mutatta.
-Olvasd el.!-biztattam.
A pupillái rengetegszer kitágultak mikor olvasott a sorok között.
-Harry..Ez gyönyörű..-mondta mikor minden egyes betűt kiolvasott már.
-Emlékszel még erre?Tavaly írtam neked..A napokba találtam meg és kicsit néhol átírtam..
-De hisz ez egy lányról szól aki..-a mondanivalóját jobbnak láttam ha én fejezem be.
-Rólad..Régóta írtam ezt a dalt,és azt hiszem most érte el a végső formáját..
-Elénekled?-kérdezte alig hallható hangon,gondolom a meglepettség végett.
Nem kellett kétszer kérni rögtön dudorászni kezdtem a már számomra jól ismert dallamot.
Végig mosolygott,és újra felfedeztem benne azt a régi Gracet,akibe beleszerettem.

GRACE:
Az a dal olyan csodálatos volt..Soha sem hatottam meg ennyire semmitől mint attól a pár sortól..
És mikor elénekelte mély,rekedtes ám de angyalian gyönyörű hangján akkor már az egekben szárnyaltam.Mert amit iránta érzek azt senki se rabolhatja el..
A levegőt gyorsabban kezdtem venni,mikor hallgattam,olyan volt tőle ez mint egy szerelmi vallomás.
Minden egyes emlékünk benne volt..A találkozás,első csók és így tovább egyenesen a mostani nyáron lévő újbóli találkozásáig..
Minden egyes ütemét imádtam,minden felcsendülését..
Mikor befejezte a szememből zápor szerűen kezdtek hullani a könnyek.
És ez nem a szokásos szomorúság miatt volt..
A szövegbe úgy mutatott be mint egy igazi hercegnő aki megtalálta a sajátos kis békából herceggé változott lovagját..
Ezek után már semmi sem volt kérdés nálam..Mindent tudtam hogyan és miképp fogok alakítani az életben,azonban ezt vele úgy döntöttem nem fogom még megosztani..
-Köszönök mindent..-nyögtem ki majd szorosan a karjaiba zárt.
Nem volt szükséges egyetlen egy szó sem abba a pillanatba..
Nálunk a békülést szokta jelképzeni ez a néma csend..
Az ajkait az enyémre tapasztotta,és egy édes csókot lehelt rájuk..
Eközben a fejembe felelevenedett az eddigi összes veszekedésünk..Mikor olyan dolgokat vágtunk a másik fejéhez amit nem is gondoltunk komolyan..
Megbocsátottam és ő is nekem az összes bűnünket amit elkövettünk egymás ellen..
****
-Harry,mégis ,hogy képzeled az innen való kijutást?-érdeklődtem mikor még órákkal később is ott ültünk a pokrócon ölelkezve.A nap azonban már kezdett sütni,és világosságot adni nekünk a kis "lakhelyünkre".
-Fogalmam sincs..De valahogy megoldjuk Kicsim..-próbált nyugtatni.
-Csak a szüleimre számíthatunk ez esetben..Azonban nem akartam,hogy tudomást szerezzenek erről a kis padlási látogatásunkról..
-Miért mi bajuk azzal ha itt vagyunk?-kérdezett rá.
-Hogy mi?Emlékszel,hogy mondtam,hogy régebben rengeteg időt voltam itt?Azt azonban nem említettem,hogy ez a fel-le járkálás miért is szűnt még..Anyuék egyszer feljöttek valami még esküvőn ajándékba kapott festményért vagy vázáért már nem tudom,de nem is ez a lényeges..Az egyik asztalon találtak egy pengét és mellette rengeteg erősebb hatású gyógyszert..Gondolhatod mit szűrtek ki a helyzetből..Pedig az nap volt nálunk Westley és ő felejtette ott,de persze hiába magyarázkodtam volna nekik,úgy se hittek volna el nekem szóval inkább magamra vállaltam..Még az nap kulcsra zárták a padlást,és nem megtiltották,de megkérték inkább kerüljem ezt a helyet..-meséltem el.
-Ugye te sose lettél volna képes arra,hogy öngyilkos legyél?-mikor feltette a kérdést egy pillanatra elakadt a lélegzetem.
-Mivel szeretlek,ezért őszintén fogok neked válaszolni..Nem mondom,hogy a fejembe sohasem akadt fent ez az ötlet,de soha,ismétlem soha sem lettem volna képes saját kezűleg véget vetni az életemnek..-szorítottam meg a tenyerét.
-Most támadt egy ötletem hogyan is szabadítalak innen ki Hercegnőm..-felállt és az ablakhoz lépett.
Szokásomhoz híven megint úgy éreztem magam mintha egy mesébe csöppennék.
A Herceg megígéri a Királylánynak,hogy kiszabadítja a sárkány fogságából a toronyból,majd tényleg meg is teszi..Próbákat áll ki de eléri célját és kiszabadítja és halálosan beleszeret a lányba,aki viszonozza ezeket az érzéseket..
-Mégis hogyan?Összevonsz egy lepedőt és kimászol mint a filmekbe is szokták csinálni?-kicsit elnevettem magam.
-Nem is rossz ötlet.-csillantak fel a szemeim.
Egy pillanatra frászt kaptam,hogy ez mégis mire készül.
Nem volt időm lebeszélni az ott lévő kis ablakon kimászott és a vékonyka párkányra állt.
Elmászott egyenes a tetőig.Én hitetlenkedve és reménykedve néztem,nehogy leessen és bármi baja essen.
Majd egyszer csak eltűnt és az ablakból már nem is láttam többet..
Félve kuporodtam a sarokba,és imádkoztam érte..
A ma előkerült babámra néztem amit később megfogtam és amennyire tudtam szorítani kezdtem.
Újra az a kislány akarok lenni akinek az volt a legnagyobb problémája mégis milyen ruhát adjon a babájára..És nem az,hogy azon tanakodjak vajon leesett -e a tetőről a barátja..
Mikor kis idő múlva nyitódott a padlás ajtaja gyors odafutottam és öröm telve láttam,hogy betartotta a szavát és megmenekített.
Lemásztam a létrán majd a nyakába ugrottam a folyosó közepén.Nem érdekelt abban a pillanatban semmi más csak ő..
Csak mosolyogtam,és mosolyogtam,mást nem is tudtam volna csinálni annyira  boldog voltam,azonban nem tudtam mégis miért..
-Ilyenkor általában az szokott jönni,hogy a Herceg feleségül veszi a Hercegnőt,és hét határra szóló lakodalmat csapnak..-kuncogtam el magam.
-És boldogan élnek míg meg nem hallnak..-fejezte be a mondatom.Mintha olvasna a gondolataimban.
-Nem gondolod úgy,hogy a mi életünk néha inkább mesébe illő mint a valóságba?-kérdeztem rá arra amin már csak a mai nap elég sokszor elgondolkoztam.
-Nem nagyon szoktam ezen gondolkozni..De ahogy így említed lehetséges,de most fokozzuk akkor már kicsit a helyzetet..-mondta majd a falhoz döntött.Élvezte,hogy szenvedni hagyhat az által,hogy olyan közel van hozzám,de mégsem elég közel.

Majd kezeimet a nyaka köré fontam,ő pedig megcsókolt.

Percekig el se engedett,és bevallom én se engedélyeztem volna neki,hogy megtegye.
-Ma bebizonyult,hogy te vagy az én hősöm..-suttogtam a fülébe.
-Te meg az én Princess-em..-kuncogásom szabad füllel is hallható volt.-Nincs kedved ezt a szobádba folytatni?-kérdezte egy csábos mosoly kíséretében.
Mikor már épp válaszolni akartam akkor előre pillantottam és aput véltem felfedezni,szóval inkább igyekeztem eltávolodni Harry közeléből és próbáltam kitalálni valami magyarázatot arról mégis mit is csinálunk itt az éjszaka közepén..

Hosszabb részt akartam de barátnőm azt mondta inkább legyen rövidebb de ma rakjak ki.:D Szóval hát itt van..:) Ma kicsit zizi voltam,de lehetőleg az írásomba ez nem észlelhető xd Ezzel azt akartam kifejezni,hogy remélem tetszeni fog nektek és megajándékoztok pár szép hosszú komival.*-*  <3