2.évad 52.rész-Bárcsak sosem múlna el..

5..Ide is írom,igen Depi End lesz.Sajnálom,hogy ha valakinek nem fog tetszeni,de ez esetben nem tudok mást csinálni.Gondolkodtam azon,hogy két féle befejezést írok,de az úgy már nem lenne az igazi.Ezt a történetet nem úgy kell felfogni mint egy tündérmesét,mert úgy a vége felé már nem érthető.Hanem úgy mint egy valóságban megtörtént dolgok..Néhol olyanokat írtam bele amik kicsit ezt megnehezítik de azért próbáljátok meg:) 

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:Inkább később nyírj ki és akkor legyél ideges,mert az már tegnap volt,és mára már elmúlt:D És dádádám most megírtál egy blogbefejező részt xd nem,sajna az enyém nem ilyen lesz:) és a kisbabának fontos szerepe lesz a végén:D Igen,tényleg halál komolyan Depi Endet akarok írni:D
Cser Hanna.:Úgy mondanám inkább 6 kérdés az utolsó 6 részhez:) és most válaszokat kapnak ezek a kérdések.
1.:Egyszer már egy komiba válaszoltam erre.Nem olyan könnyű elmondani egy srácnak aki még csak 19 éves és a karrierje ível felfelé.Csak megrontaná a kapcsolatukat.
2.:Mert sok a frusztráló helyzet azért veszekednek annyit,és ezek már utalnak a végére.
3.:Lehetséges,hogy soha..
4.:Jó kérdés,amúgy én is ezen gondolkoztam.De szerintem fiú.
5.:Énekelni fog,esetleg?Lehetséges,hogy az a turné már nem fog megtörténni,de nem mondok semmit.
6.:Élni fogja az életét tovább:)
M.Réka.:A Happy End már nem lehetséges:/ Ez nem ilyen egyszerű,de egyszer elfogja mondani:) Köszii<3

GRACE:
Harry után mentem éreztem,hogy szüksége van rám.
-Kérlek,várj meg.!-kérleltem azonban hiába mintha meg sem hallotta volna.Levettem a lábamról a magassarkút  amit aztán a kezembe vettem és így már a barátom után tudtam futni.
-Most meg vagy.-ugrottam eléje,hogy útját álljam,és eközben úgy lihegtem mint egy kifáradt kutya.
-Nem akarlak itt hagyni..-mondta szomorúan a szemembe.Megfogtam a kezét  és kivezettem a stúdió elé ahol aztán leültünk egy padra.
-Ez a turné fontos számodra és a karriered számára is,nem hagyhatom,hogy miattam le mond..
-Félek,hogy közbe elveszítelek..-tudtam meg végre a fő okot.
-Meg foglak várni.És értem ne aggódj,meg leszek én itt egyedül is..És végül is nem is olyan sok időre mész el.-próbáltam mosolyogni előtte.
-Majdnem egy évre..-nézett le a földre.Jó,nem volt igazam tényleg nem kevés idő az az egy év,de ezt nem mondhattam a szemébe,nem akartam bűntudatot ébreszteni benne.
-Mindig számolni fogom a napokat és így hamar el fog telleni.Figyeld csak meg Danniellet és Liamet,Eleanort és Louist vagy éppenséggel Perriet és Zaynt.Az ő kapcsolataik is kibírták,akkor a miénk miért nem?-muszáj volt rávennem valahogy vállalja el.
-Ők már hozzá szoktak ehhez.-felálltam és az ölébe ültem.
-Szeretlek..És ezt el kell vállalnod.-mondtam el az utolsó mondatot szavanként megállva.-Majd megoldjuk valahogy.-nyomtam egy puszit az arcára ami aztán a szájára érkezett.
-Grace,ígérj meg valamit.Ha elvállalom akkor hozzám jössz még előtte feleségül.-adta fel az alkut amitől kikerekedtek a szemeim.Nem tudtam mit válaszoljak.
-Oké..nyögtem ki végre.-Oké.-ismételtem el és próbáltam már lelkesebbnek tűnni.
-Úgy örülök.-ölelt át szorosan.Még szerencse,hogy nem látta az arckifejezésem ami elég fancsali volt.
*******
Elkísért haza és utána be is jött hozzánk a házba.
-És mit szeretnél ma csinálni?-kérdezte miközben a kulcsomat a polcra a cipőmet pedig a földre dobtam.
-Nem is tudom.Elmehetnénk  moziba vagy főzhetnénk itthon valamit.-adtam ötleteket de láttam rajta,hogy végig máson járt az agya.
-Vagy maradhatnánk és megírhatnánk a vendéglistát az esküvőre,utána pedig elkezdhetnénk tervezgetni is.-ölelt át hátulról a derekamnál.
-Jah,persze..Az esküvő.-neki végig ezen járt az esze nem akartam elrontani neki a kedvét azzal,hogy elmondom neki nekem ez így nem lesz jó.Már túlságosan is egy elképzelt mesevilágba élt és én nem akartam szertefoszlatni a képzeletét.
-Jut eszembe mikor szeretnéd a többiekkel is közölni a nagy hírt?
-Mi?Bocsi nem ide figyeltem..-zökkentem ki végül a gondolkozásból.
-Mondom,mikor szeretnéd a többiekkel is közölni a nagy hírt?-ismételte el.
-Mégis milyen nagy hírt?-értetlenkedtem.-Ja,hogy az esküvőt.Amikor te szeretnéd drágám.
-Vajon milyen nagy hír lenne még kis butusom?-nevette el magát.Hát nekem még lenne egy,-gondoltam magamba.
-Semmilyen..-mondtam végül.
Már késő..mindent elrontottam.Ha elmondanák is neki mindent,megharagudna vagy még meg is utálna,hogy eddig eltitkoltam előle..
A múltat nem lehet meg nem történtté tenni,nem tudom eltörölni egy legyintéssel.Nincs olyan varázslat,amely kitörölhetné.Megtörtént,és megtörtént örökre,most már mindig abszolút marad,lehetetlen megváltoztatni.
********
Hazzának érkezett egy hívása miszerint most azonnal muszáj elmennie valahova.
Beletörődtem bár megígérte,hogy a mai napra csak is az enyém lesz,
Azt mondta majd bepótoljuk,kíváncsi vagyok be is tartja -e.
Gondoltam legalább lesz egy nyugis,pihenős napom.Előkerestem pár magazint és lefeküdtem az ágyra olvasni.
Természetes a címlapon a fiúk álltak,mellettük pedig egy "Hogyan mondjam el a barátomnak,hogy terhes vagyok?!" felirat,ami az újság vége felé lévő cikkre utalt.
-Remek..-mondtam ki hangosan.Lapozgatni kezdtem a pletykalapot azonban valaki lent csöngetett,ezért az újságot az ágyra dobtam és a papucsomba bújva rohantam le kinyitni az ajtót.
-Nyitom.!-ordítottam szokásomhoz híven.A szobám az emeleten van,ezért eltelik egy kis időbe míg lecsoszogok az ajtóhoz.
-Lucy..-nyitottam ki nagyra a számat mikor megláttam ki vár az ajtóban majd rögtön ölelgetni is kezdtem,annyira szorosan amennyire csak tudtam.

Olyan régen láttam,és régen is beszéltünk.Még régebben szakítottak Niallel mert rájöttek jobb nekik ha csak barátok.Azonban Lucy hazautazott,és nem tudtunk egymással normálisan elbúcsúzni.
-Grace..-mondta ő is,és a szeméből kicsordult egy könny.Nagyon hiányzott,hisz ő a legjobb barátnőm.-És mi újság itt a nagyvárosba?Hogy vagytok?-kérdezgette.
-Mi jól vagyunk.De beszélned kéne Niallel,nem gondolod?-mosolyogtam rá,majd leültünk a nappaliba lévő kanapéra.
-Majd..majd valamikor beszélek vele,még szükségem van egy kis időre,míg meggondolom mit mondok neki.
-Te tudod.Úgy hiányzott a barátságod és a beszélgetéseink amik általában hajnalig tartottak ha elkezdtük már kora délelőtt..-elérzékenyültem mikor a régi emlékekre gondoltam.
Olyan rossz volt mikor összevesztünk és annyira meglepett mikor még a nyár elején felkeresett itt Londonban.
Ha azt mondom,hogy ő a legjobb barátnőm,meg sem közelítem a valóságot.Nekem ő a nővérem.Néha az anyám is,ami valljuk be,rám fér.Azért tudom magam ilyen vakmerően belevetni a kalandokba,mert ő mindig mellettem áll és kihúz vagy velem együtt tart a bajba.
-És mesélj mi történik veled mostanság.-kérdezte Lucy mosolyogva.
-Hogy mi történik velem mostanság?Minden Lucy,minden aminek nem kéne..-sóhajtottam fel.
-Úgy érzem ebbe most jól beletrafáltam..Mond el Édes,mégis mit takar az a minden?
-Nem is tudom,hol kezdjem..-mondtam majd felmutattam a kezem.-Igen,eljegyzett,és hamarosan esküvőt akar..
-De Grace,hisz ez csodálatos..-csillantak fel a szemei.-Emlékszel,kiskorunkba megesküdtünk,hogy egymás esküvőjén leszünk a másik tanúja?-emlékeztetett.Beugrott nekem egy emlék miszerint tényleg tettünk egy ilyen esküt.Vérrel is akartuk hitelesíteni csak én akkor is már kicsit hisztis és kényes voltam ehhez.
-Várj,állj le egy kicsit..-csitítottam el.-Lehet,hogy így tökéletesnek hangzik,de nem tudsz mindent..
-Nem értelek..Mi az ami ezt elrondíthatja?-nézett rám értetlenül.
-Megígéred,hogy nem mondod el senkinek?
-Nem bízol meg bennem?
-Dehogyisnem..-rángattam a fejemet.-Csak..terhes vagyok.-mondtam ki végül egy szuszra.Majd az arckifejezését fürkésztem,kíváncsi voltam mégis,hogyan reagál erre a hírre.
-Hogy mi?-maradt tátva a szája.-Kismama leszel?Én meg keresztanya?Mert ugye én leszek,ugye?Harry,mit szólt?Örült neki ugye,örült neki?-kérdezgetett és láttam rajta fel sem fogta mégis milyen terhekkel jár az amiket mondtam,csak a jó oldalát látta.
-Veszélyeztetett terhes..-folytattam.-Harry nem tudja és nem is hiszem,hogy tudni fogja.Nem akarok rásózni egy gyereket és amúgy is megharagudna,hogy ennyi ideig eltitkoltam előle.
-Elhiszem,hogy nehéz.De szerinted akkor nem fog megutálni ha eltitkolod előle?!Eltitkolod,hogy a gyerekét hordod a szíved alatt,Grace.Fel tudod ezt fogni?!
-Majd egyszer elmondom,neki..Majd egyszer amikor eljön az alkalmas idő..-mondtam teljesen nyugodtan közbe pedig a falon csüngő képekre irányítottam a figyelmem.
-Ismerlek..Ha azt mondod,hogy keresed a megfelelő időt,az egyenlő a sohával.-vágta hozzám
-Te beszélsz?Ugyan ezt mondtad Niallel kapcsolatban,mint én.Hiába ugyan olyan vagy!-nem bírtam tovább.Abban a pillanatban úgy éreztem muszáj valahogy visszavágnom neki.Rögtön rájöttem,hogy rosszul tettem de már késő volt,nem tudtam meg nem történté változtatni.-Sajnálom,nem úgy gondoltam..-kuporodtam le mellé.-Csak míg nem tudom mit akarok,addig ezt a baba témát próbálnám hanyagolni,vagyis kicsit pihentetni.
-Én sajnálom..Bármi is lesz én melletted vagyok,remélem tudod.-ölelt át.
**********
-Ugye tudod,hogy ma egy csodás,csajos estét töltesz velem?-kérdeztem mosolyogva Lucyt miután kipakolt és minden dolgot elvégeztünk.Már a film kiválasztásánál és a popcorn pattogtatásánál tartottunk.
A telefonom a zsebembe csörögni kezdett ezért nem vártam meg a válaszát hanem felvettem.Harry volt az és megkért,hogy menjek át hozzá.
-Szóval ez az este elmarad?-kérdezte Lucy.Valahogy megérezhette,hogy Hazza mégis miért keresett.
-Lemondhatom Harryt..
-De nem fogod,mivel nem is engedném meg,hogy megtedd.-mosolygott rám.Azt hittem haragudni fog,pedig inkább ő sarkalt arra,hogy ki nem hagyjam.
-Nem lesz hari?-kiskutya szemeket meresztettem feléje.
-Dehogyis..Öribari..-mondta majd el nevettük magunkat.Kiskorunkba volt az a mondásunk miszerint:"Öribari-puszinyuszi".-Most pedig gyere keressünk valami dögöset.
Végül is az egész szekrényem feltúrása után egy rövid fekete egybe miniszoknyánál döntöttünk.

-Lucy,nem gondolod,hogy nekem már nem kéne ilyenbe járnom?-kérdeztem a tükörbe magamat nézegetve.

-Nem értem miért gondolod így.Gyönyörű vagy..-lépett mellém.Majd a hasamra mutattam ami nem annyira de már kezdett domborodni.-Ugyan,Grace meg se látszik.Vannak olyan nők akiknél rengeteg ideig külsőre egyetlen jele sincs,hogy terhes és szerintem te is ilyen leszel.Az alakod még mindig tökéletes mint volt..-nyugtatott meg.

-Reméljük..-mosolyogtam rá.

-Mikor kell indulnod vagy mit beszéltetek meg?

-Hát..igazából semmi konkrétat.Azt mondta ha végeztem nézzek át mert van valami meglepetése.
-Óh,Grace vajon mi lesz.-mosolyodott el kajánul.
-Te és a mocskos perverz fantáziád.-nevettem el magamat majd egy díszpárnát vágtam hozzá amit ő viszonzott.Párna csata lett belőle azonban arra nem lett volna időnk,meg a hajam is szét jött volna amit egy óráig igazgatott a barátnőm.
-Sok sikert.-engedett utamra.-És ne felejtsd csak okosan.-szólt még utánam.Rámosolyogtam és ezzel akartam elbúcsúzni és mindent megköszönni neki.
Megköszönni,hogy kiönthettem neki a lelkemet,segített a nehéz időkben és most is itt van velem.
Kis idő múlva már ott is voltam Harryéknél.Az ajtó előtt megálltam egy pillanatra.Féltem,hogy megint csak az esküvőről lesz szó.Összeszedtem minden bátorságomat és becsöngettem.Kis idő múlva Harry nyitott ajtót Rögtön elbűvölt gyönyörű fehéren csillogó fogaival amit féloldalas mosolyából villantott.Egy fehér ingbe volt ami pompásan passzolt hozzá.
-Hát..szia.-köszöntem mikor végre szóhoz tudtam jutni.
-Szia Szépségem.Ezt neked szántam.-nyújtott át felém egy tűzvörös rózsát.

-Köszönöm.-mondtam fülig érő mosollyal.Régen éreztem úgy magam már mint abban a pillanatban.

Boldogan..Furcsa ezt kimondani de boldogan,pedig még csak most kezdődött az este számunkra.

-Nem akarsz beljebb jönni?Mert tudott felőlem ha veled lehetek állhatunk itt is,de bent mégis jobb.-elnevettem magamat.A humora újra a régi.Megfogta a kezemet és bevezetett a házba,minden gyertyákkal volt kivilágítva.Annyira gyönyörű volt minden.Nem tudtam,hogy belecsöppentem -e egy mesébe,vagy a való életben élek.

Majd kivezetett a teraszra ahol egy gyertya fényes vacsora várt.

-Ezt mind te rendezted így?-kérdeztem mikor minden a szemem elé tárult.

-Hát..igazából a fiúk is nagy szerepet játszottak benne..-mondta miközben a tarkóját vakarta.-De az elképzelés csak is az enyém volt.

-Gyönyörű..-dicsértem meg.Kihúzta nekem a széket amire aztán le is ültem.

-Nincs semmi ami elronthatná ezt a napot.-mondta és mintha a medve bőrére ivott volna elkezdett szakadni az eső.-Jaj,ne..-sóhajtott fel majd nevetgélve berohantunk a házba.
-Sajnálom..Kárpótolhatlak valamivel?-nézett rám szomorúan.
-Hát..esetleg egy dologgal.-felé nyújtottam a kezem majd arra invitáltam,hogy térjen velem újra ki az esőbe.
Kiálltam az udvarra a kezemet kitártam és felnéztem csukott szemmel az ég felé.
-Azt hittem a lányok nem szeretnek esőbe kint lenni,mert megázik a hajuk elmosódik a sminkjük meg ilyesmik..-lépett értetlenül mellém.A pólója a testére tapadt a csapadék hatására.
-De én nem olyan vagyok..-tettem az ujjam a szája elé.-De van egy dolog amit az összes lány szeret esőben csinálni.-értette a célzást.Szépen lassan közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.Hosszú ideig csak faltuk egymás ajkait.Közbe a kezemmel beletúrtam dús,göndör hajába,ő pedig jobb karját a derekamra csúsztatta.Így álltunk ott nem kevés ideig..
Majd sajnos el kellett egymástól válnunk.Még hosszan egymás szemét fürkésztük.Mikor meghallottam az első villámlást összerezzentem.
-Megvédelek..történjék bármi.-mondta majd megölelt.Az ölelése megnyugtatott és a hideget is kiűzte belőlem amit egy pulcsival sem tudott volna jobban.Éreztem azt a férfias illatát testének minden egyes szegletén.Csak ölelt és ölelt,elképzelni sem tudtam volna szebb és jobb dolgot akkor.
-Bárcsak..Bárcsak örökre tartana ez a perc és sosem múlna el..-mondtam sóhajtozva és szinte kérve az égiektől.Féltem,lehet ez az utolsó ilyen tökéletes emlékünk..