2.évad 55.rész-Költözés..

Hát igen,hamarosan vége.Még 2 rész.Nekem ebbe még belegondolni is rettentő fura érzés.Így kicsit nehéz,hogy egyikőtök azt írja siessek a kövivel,másik pedig azt,hogy ne mert így tovább tart a blog..De mindent össze vetve azt akarom,hogy az utolsó rész a lehető legtökéletesebbre sikeredjen,ezért bele telik majd egy kis időbe mire végzek vele,de azért majd megpróbálok sietni vele,és egy kis részlete már meg is van írva benne.Most nem fogok még itt búcsúzkodni,hanem azt majd a következő részbe teszem meg ami a 100.-kal lesz egyenlő..Jó olvasgatást:)*

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:

Wiw.:A sírás még ráér,a következő részre tartogasd:) Épp azt akarom elérni,hogy még fogalmatok se legyen,hogy fog végződni,mert szerintem így izgibb:$ <3

Hanna Cser.:Ellenkezőleg imádlak benneteket<3 
Liz F.:-Erre igyekezek mindig,hogy eltudjalak titeket kápráztatni,nem tudom mennyire látszik:D
          -Te is tudod egyszer mindennek vége szakad,és ennek is a vége hamarosan bekövetkezik:)
          - Köszönöm,ez jól esett <3
GRACE:

-A csillag a miénk,a pillanat a miénk,a boldogság miért nem tartózhat ide ezek közé?-kérdeztem és talán választ nem is vártam.A fejemet az ölébe hajtottam.A hajamat fürkészte közbe amit éreztem így látatlanba is.Nem szólt egy szót sem.Ráakartam kérdezni mégis mi ennek az oka azonban nem
 tettem.Hogy miért nem?Megakartam várni míg maga mondja el mindenféle kérés nélkül.A füvet kezdtem el tépegetni ami körülöttünk terjedt el.
-Költözz hozzám.!-jelentette ki hirtelen a síri csend közepette.
-De Harry,ott vannak még a fiúk is..Nem akarok belekavarni a ti férfi hiú legénylakásotokba..-ellenkeztem.
-Nem oda..A saját,külön lakásomba a belvárosba.Mindig is elakartalak oda vinni,de ez elmaradt eddig,de most szeretném ha odaköltöznél velem.Úgy is szinte mindig együtt vagyunk,felesleges mindig ide-oda hazafutkározni..Szeretném veled ezáltal is összekötni az életem,és szorosabbra fűzni a kapcsolatunkat..-az utolsó mondatával valahogy a szívembe hatolt.És nem volt kérdés mégis mit válaszolok neki.
-Harry..-ugrottam a nyakába.És hempergésbe kötöttünk ki.
-Ezt most vehetem igennek?-kérdezte kicsit félve azonban nevetve is egyben.
-Ezt egy hatalmas nagy igennek veheted.!Természetesen csak ha kibírod a velem való együtt lakást.-kuncogtam fel.
-Ismerlek.Tudom nehéz eset vagy -e téren.De én imádom mikor reggel leordibálsz,hogy keljek már fel,avagy azért mert nem hagylak aludni.Hogy néha képes vagy velem ordibálni pár apróságért.Hogy nálad néha a pirítós is odaég,de ez nálam semmit sem ér..Mert tudom,hogy meg van benned az akarat,és neked azok az apróságok számodra sokat érnek..És ezek mellett ott vannak még azok az édes pillanatok.Mikor felébredsz,mint a virág téli álmából vagy mikor rám mosolyogsz a nap minden tájában.Mikor aranyosan ásítasz mikor álmos vagy,vagy esetleg éjszaka odabújsz hozzám,ami előtt megtörténtek a gyertyafényes vacsorák.Számomra mind ezek aranyat érnek és sokat jelentenek..-sorolta fel,és néhányban tényleg magamat fedeztem fel.Csak még szorosabban odabújtam hozzá,hogy érezze én mellette vagyok és leszek is.
*********
Még pár csodás napot töltöttünk a vidéki házba,megfelejtkezve minden gondról és problémáról.Csodás volt minden ott töltött pillanat és úgy érzem hozzá tudnék szokni a vidéki élethez,elszokva a városi nyüzsgéstől.
-Muszáj hazamennünk?!-nyafogtam mikor már a kocsiba pakolásztunk be.
-Igen,muszáj..Mivel már hónapok óta tartogatok neked egy meglepetést ami ma este beteljesül.-vigyorgott rám sejtelmesen.Fogalmam sem volt mégis miről beszélhet,mivel ez a pár nap alatt megkaptam tőle mindent,és semmire sincs szükségem másra..Ismerem jól,ezért tudom bármennyire kérdezgettem volna,hogy "mégis mi az",úgy sem mondta volna el,ezért inkább csak én is mosolyogtam.Mellette megtanultam kivárni a dolgokat és nem eléjük sietni..
A nap hevesen ránk sütött,innen is észre lehetett venni,hogy kora reggel van.Ez a hajnali kelés annak volt köszönhető,hogy ma még át kell pakolásznom Hazza házába,ami elég sok időt von maga után.
Hazafelé úton jöttem rá,hogy a napok villám gyorsan peregtek le a naptáron és hamarosan közeleg az ősz.Vagyis a hivatalos dátum szerint holnap..Ez a környezeten nem volt megfigyelhető,mivel a fák nem "öltöztek" sárga vagy éppen barna levelekbe,amit hamarosan elengednek útjaikra,és az időjárás is még az az igazi Londoni nyári volt.
-Grace,nem akarsz kiszállni?-kérdezte Hazza mikor kinyitotta nekem a kocsi ajtót.Észre se vettem,hogy vissza is értünk,annyira elbambultam.
-De,egy perc és megyek addig menj előre majd valaki beenged..-mondtam neki majd kérésemet teljesítette és egyedül hagyott.
Ránéztem arra a hatalmas házra ami elém tárult.

 Ezt mind a nénikémé,és nekem már szinte az otthonommá vált.Annyi emlék köt ide és annyi boldog perc,nehéz lesz innen elszakadni..
Itt történt meg az első együttlét Harryvel és még is csak ezen a helyen töltöttem már a második nyaramat és furcsa,hogy nem lesz még egy egy búcsú harmadik..
Rengeteget voltam itt azonban a házat teljesen még sose volt alkalmam teljesen körbe járni.A virágokkal teli udvarán sétálni,avagy naplementét nézni onnan.Mert én mindig rohantam össze vissza,avagy Hazzával voltam napokon át.Néha eszembe jut,hogy mégis csak a nagynénémhez jöttem tölteni a nyarat,ehelyett szinte épp,hogy töltök vele egy kis időt,pedig 16 évig a létezéséről sem tudtam..
A ház sarkán egy kis eldugott részen van egy fa,amit a szobám ablakából mindig láttam és különlegesnek gondoltam.Mindig megakartam nézni azonban eddig soha sem tettem meg.Most mégis..Odasétáltam hozzá.Az ágára egy lelógó hinta volt kötözve.Beleültem és aprókat lökni kezdtem.Elgondolkodtam mindenen.Nem túl korai -e ez az összeköltözés?Az elején még én is örömteljesen mentem bele,de lehet felelőtlenség volt ez tőlem..És akkor a nagy gondolkozás közepette a vállamra egy falevél zuhant,ez egy jel volt,vagyis én annak vettem..Leugrottam a hintáról és berohantam a házba.Amint beléptem rögtön szembetűnt,hogy Hazza Leilával beszél a nappaliba.Nem nagyon volt számomra se kérdés mégis miről.
-Kedvesem..-állt fel hozzám a barátom.
-Harry,egy pillanatra kettesben hagynál minket a nénémmel?-kértem meg.-Addig nyugodtan menj fel a szobámba mindjárt én is követlek.-mosolyogva bólintott majd a lépcső felé vette az irányt.Megvártam míg az árnyéke is eltűnik majd leültem Leila mellé.
-Büszke vagyok rád..-mondta könnyes szemmel nekem.-Büszke,hogy ilyen fiatalon már is ilyen nagy céljaid vannak..
-Harry mindent elmesélt?-kérdeztem mire ő bólogatott.
-Mi a baj kicsim?
-Félek,hogy nekem ez nem fog menni.Félek,hogy túl fiatal vagyok még a feleség és..-itt megálltam és próbáltam úgy tenni mintha befejeztem volna a mondatom.Nem akartam hozzátenni,hogy "és az anya szerepre".
-Gyere csak ide.Ez teljesen normális,hogy vannak kételyeid.Szerinted 18 évesen más nem ugyan ilyen ha ha valami fontos dolog előtt áll?Azonban te nagyon emlékeztetsz valakire,valakire akire ugyan olyan büszke vagyok mint rád..-sejtettem mégis kire gondol mivel ezt sokszor megkapom az életem folyamán.
-Anyára?-mondtam ki mosolyogva.Egy dologért nem szerettem mikor hozzá hasonlítottak.Én nem vagyok olyan jó mint ő,én korántsem vagyok tökéletes.Lehet,azért hiszem hibátlannak mert ő az anyám,ő az aki a világra hozott,de én mindenképpen így látom és ezen nem tud senki sem változtatni.Épp ezért nem látom kettőnk között sem külsőre sem belsőre a hasonlóságot.
-Igen,rá..A mosolyod,a nevetésed,a nézésed is ugyan olyan..-akaratlanul is elmosolyodtam.Talán kicsit el is pirultam.
-Köszönök mindent,most sokat segítettél nekem..-öleltem meg.
-Örülök,hogy segíthettem kincsem..-ölelt ő is vissza.Én már csak a második anyukámnak hívom..-Menj,keresd meg a barátodat,ne hagyd sokáig egyedül.-invitált a dologra,majd felszaladtam a lépcsőn egyenesen be a szobámba,ahol Hazza ült az ágyon.A kezébe egy könyv volt,amit meglátva rögtön sokkot kaptam.A naplóm volt az.Az a könyv amibe olyanok voltak leírva amiket a legjobb,ha ő nem olvas el.
-Azt tedd le.!-kiabáltam rá.Mire a rózsaszín kis szőrös füzet a földön landolt.-Mennyit láttál belőle?-kérdeztem rögtön idegesen.
-Itt feküdt a földön,gondoltam felveszem neked.Egy sort nem olvastam belőle..-látszott rajta,hogy nem
érti miért reagáltam így.
A fejemet ráztam és a kis füzetet megfogtam és bevágtam a szekrényem mélyére,majd leültem mellé.
-Ne haragudj..-nyögtem ki végül.-Akkor segítesz csomagolni?-mosolyogtam végre rá.
-Talpra fel kisasszony.!-emelt fel az ágyról.
Hazza legszívesebben mindent bevágott volna a bőröndbe,de én úgy döntöttem inkább itt is hagyok dolgokat.Azért egy bőröndöt sikerült teljesen csurig töltenem.

 

-Készen vagyunk?-lépett elém.

-Teljes mértékben..-adtam a választ,majd forró,gyengéd csókot váltottunk egymással.

Majd fogtuk a cuccokat és bepakoltuk az autóba.Amivel aztán a leendő közös házunk felé vettük az irányt.

Egy gyönyörű fehér háznál álltunk meg körülötte teles tele fával a város szélén.

Olyan nyugodt volt minden.A zaj amit csupán hallani lehetett az a madarak csiripelése volt,semmi több.

 

-Üdvözöllek a leendő lakhelyeden..-mutatott a ház felé.Végig sétáltam egyenesen a medence mellett a ház ajtajáig,és végig tátva maradt a szám.-Nem is tetszik?-kérdezte meg végül.

-Dehogyisnem..de valahogy a saját házadat nem ilyennek képzeltem el.Hanem olyan pörgösnek,ahol a világ legnagyobb bulijai szoktak lenni,és nem ilyen nyugisnak..

-Hát akkor csalódnod kell bennem.De remélem kellemesen.Azonban van egy jó dolog is az itt lakással együtt,csupán 10 percnyire van innen kocsival a tenger.-csillogtak fel az ő és én szemeim is.-Este felé lenézhetnénk.-folytatta.

-Én benne vagyok.-mosolyogtam bájosan.-De akkor siessünk,hogy végezzünk a kipakolással.

Bentről nézve is tiszta tökély volt a ház.Pedig azt hittem rá fér majd egy jó kis takarítás.

-Mond,te valaha használtad ezt a házat egyáltalán?-kérdeztem rá mivel bárhova néztem minden csillogott és villogot.

-Nyáron nem igazán,de amúgy rengeteg vagyok itt.Általában Katherine jár ide a legtöbbet.-a női név hallatán kicsit megzökkentem,hogy még is ki lehet az.A nézésemből,szerintem észre vette a bennem uralkodó féltékenységet mivel folytatta.-Katherine a takarítónőm.Minden héten kijön ide.Ma is,mivel megkértem rakjon mindent rendbe a te tiszteletedre.

-Aranyos vagy..-simogattam meg az arcát.Azonban utána már rögtön elkezdtem a szekrényekbe pakolászni.Az elején még féltem,hogy valahonnan rábukkanok pár intim dologra Hazza előttem lévő életéből,ami esetleg itt maradt,azonban szerencsére ez nem történt meg.

Ránéztem az egyik könyves polcra aminek elején két kép díszelgett.Az egyiken Anne,az anyukája volt a másikon pedig én még tavaly.Sosem szerettem azt a képet,azonban itt elnézve kezdem megszeretni.

Este felé járt az idő mire mindennel végeztem.Majd ki jól végezte dolgát ledőltem a mögöttem lévő hatalmas francia ágyra.

-Grace,drágám készülődj..-lépett be a szobába Harry.Aki jut eszembe,eddig rejtélyesen eltűnt valahova.

-Mégis hova?-nyafogtam mivel kicsit fáradt voltam.

-Mondtam,hogy vár egy kis meglepetés még rád ma..-mosolygott rám sejtelmesen..

Hamarosan a közeljövőbe újra jelentkezek és akkor felkerül az utolsó rész is.Addig is halii:*