Blogra visszatérve mindannyian egyszerűen fantasztikusok vagytok,nekem elhihetitek.Köszönök mindent.Köszönöm a 10 rendszeres olvasót,22000 oldalmegjelenítést és azt a rengeteg kommentet amivel megleptetek,és felvidítottak abban a percben mikor a soraitokat olvastam.
Mindannyian örökké a szívembe véstétek magatokat,és kijelenthetem büszke vagyok rátok..
Már a sírás kerülget,de mégis mosolygok mindeközben.Hogy miért?Mert fura kijelenteni de elégedett vagyok magammal,hogy mindezt saját magam egyedül kezdtem,és fejeztem is be..
Van egy mondásom ami illik ide "Sírás után mosolyogni,olyan mint eső után a szivárvány."Ha esetleg rátok hoznám a sírhatnékot akkor szeretnék utána sok-sok szivárványt látni:)
Tudom,rengetegszer mondom,hogy köszönöm,de úgy érzem ezt nem tudom elégszer.Köszönöm az 5 díjat is és a sok biztatást.Remélem velem tartatok még az elkövetkezendő történeteimnél is.
Rettentő nehéz most.Egyszerűen nagyon nehezen tudtam megírni ezt a részt,mert tudtam nem lesz több.Nem fogom többé alakítani Garry történeteit,nem rakhatok bele több csavart,letisztázatlan szálakat.Ez nagyon fog hiányozni..És akkor jó olvasgatást.Remélem nem okozok senkinek se csalódást..
Jut eszembe itt a következő blogom linkje:http://love-onedirectionstory.blogspot.hu/
Ezerszer:Grétii:* <3
 |
Wiw.:Hát igen,ahogy kezdett egyre nagyobb lenni a címbe a részek száma,a te komiid hosszúsága pedig csökkent.Emlékszek mikor egy fél óráig csak arra válaszolgattam,és semmi mást nem csináltam*régi szép idők*.Most ide is leírom,komoly attól félek,mindjárt elsírom magam..Vivi,köszönök mindent<3
Aliz Friedrich.:Remélem most is sikerül meglepni téged.KöszöÖöÖöÖm<3 Grétii xXx
M.Réka.:Én is sajnálom,hogy vége lesz,mert nagyon fog hiányozni.Meg maga ez a nyolc hónap örökre bennem marad,míg ezt a blogot írtam,de egyszer mindennek vége szakad,sajnos..neked is köszönök mindent<3
Hanna Cser.:Semmi baj.Remélem tetszeni fog.Köszönöm,azt a sok kedves szót amit tőled kaptam<3 Na és számodra van egy kis meglepetésem.Még februárba megígértem,hogy elolvasom majd a blogod,és ma végül is végeztem vele.Körülbelül 2 órámat szenteltem rá,de megérte.Ne hagyd abba amit csinálsz,mert van hozzá tehetséged.És sajnálom,hogy ennyit kellett várnod rá míg elolvasom,de nem nagyon szoktam blogokat olvasni és 41 rész kicsit sok volt nekem:)
Azt hallgassátok a rész olvasás közbe.Fontos!Van egy különleges hasonlóság a blog és ez a zene között.Az alaptörténet..
"Életem filmje pereg,most enyém a főszerep.Ez rég nem vígjáték és nincs Happy End,úgy tűnik,hogy dráma és közeleg a The End.."
GRACE:
Utolsó találkozás..Hogy milyen volt őt utoljára látni?Nehéz visszagondolni mégis milyen érzelmek keringtek akkor bennem,de egyet nem tagadok mindegy egyes pillanatára emlékszek.Hogy mégis,hogy zúgott a tenger,a csillagok aznapi ragyogására egyszerűen mindenre..De akkor tekerjünk egy kicsit vissza az időszalagon és folytassuk onnan,ahol befejeződött..
********
Beszálltunk a kocsiba.Már sötét volt,nem csoda hisz késő este felé járt az idő.Nem sokat utaztunk a járművel,legalábbis én úgy vettem észre.
-Isten hozott a tengerparton.!-invitált Harry ki a kocsiból.-Tudod milyen nap van ma?Augusztus 31..A nyár utolsó napja.Ez egy nyár búcsúztató amit én terveztem neked..-lépett közelebb és megcsókolt.
Körbe néztem és minden olyan gyönyörű volt.Rengeteg gyertya virított imitt-amott.Volt egy nagy is,ami igazából egy tábortűz volt.A barátom megfogta a kezem és odavezetett.
Mindenki ott volt aki számított és eltudott jönni.
Louis,Liam,Zayn,Niall,Eleanor,Danielle,Perrie,Lucy,Leila,Brandon,Austin és még Ty is.Egyesével ölelgettem végig mindegyikőjüket.Majd leültünk a tűz köré.Nialler és Hazza gitároztak míg miközben mi mályvacukrot sütögettünk.Minden olyan családias hangulatú volt és nyugodt.
 |
-De,menjünk.-mosolyodtam el,mire letette a gitárt majd kezeinket összekulcsolva elindultunk.
A szél gyengéd fuvallata,a tenger halk habzása,minden olyan tökéletes volt.Vagyis számomra annak tűnt,egy igazi idilli pillanatnak.
-És,hogy érzed magad?-elegyedtünk végül beszélgetésbe mikor már jócskán elhagytuk a többieket.
-Csodálatosan..-adtam a rövidke választ.Mindkettőnk tekintete hirtelen az égre irányult.-Teli hold van.Észre vetted már milyen hatalmas a hold mikor emelkedik?És milyen kicsi mikor végre felér..-jegyeztem meg az égitestet bámulva.
-Csak néző pont kérdése.Igazából nem számít hol áll és te honnan nézed.Ha félig behunyt szemmel,és felfelé tartod a kezed,sose nagyobb a hüvelykujjadnál.-furcsállóan néztem rá,majd a nézésével arra ösztönzött próbáljam ki a megállapítását,ami végül számomra is beigazolódott.
Megdöbbenve fordultam feléje.
A szél gyengéd fuvallata,a tenger halk habzása,minden olyan tökéletes volt.Vagyis számomra annak tűnt,egy igazi idilli pillanatnak.
-És,hogy érzed magad?-elegyedtünk végül beszélgetésbe mikor már jócskán elhagytuk a többieket.
-Csodálatosan..-adtam a rövidke választ.Mindkettőnk tekintete hirtelen az égre irányult.-Teli hold van.Észre vetted már milyen hatalmas a hold mikor emelkedik?És milyen kicsi mikor végre felér..-jegyeztem meg az égitestet bámulva.
-Csak néző pont kérdése.Igazából nem számít hol áll és te honnan nézed.Ha félig behunyt szemmel,és felfelé tartod a kezed,sose nagyobb a hüvelykujjadnál.-furcsállóan néztem rá,majd a nézésével arra ösztönzött próbáljam ki a megállapítását,ami végül számomra is beigazolódott.
 |
-Ezt hol tanultad?-kérdeztem mosolyogva.
-Mikor elmentél nyár végén..Rengetegszer bámultam az eget,és akkor fedeztem ezt fel..-nem akartam neki mondani,hogy én sem cselekedtem másképpen.Minden este a szobám ablakának párkányára támaszkodva böngésztem az eget.Inkább odaléptem hozzá,ő pedig szorosan megölelt.Mellette biztonságosan éreztem magamat.Soha senki ölelése még nem volt ennyire megnyugtató számomra mint az övé.Harryé valahogyan különleges.Mikor elváltunk egymástól akkor leültünk a partra.A lábunkat néha elérte a tenger egy-egy kikószáló habja.
-Szeretlek..-jegyeztem meg.Magamon is meglepődtem,hogy ezt mégis miért mondtam,csak az eszem diktálta,hogy tegyem.
-Ezt vedd fel..-terítette a vállamra a ramones pulcsiját.Elgondolkodtam,vajon ő így akarta velem éreztetni,hogy ő is szeret engem,vagy másról van szó?!
Körülöttünk minden olyan sötét volt,azonban smaragdzöld szemei még a sötétségbe is virítottak.
Egymásra néztünk és mindketten elnevettünk magunkat.Hiába is túlságosan is ismerjük a másikat.
-Egy igazi angyal vagy..-szólalt meg végül.
-Nem is..-kuncogtam fel.
-De is..-harapott bele ajkaiba.-Eltalált Cupido nyila,amit te küldtél rám.
-Én?!Mégis miért én?-nevettem fel.
-Hát..Mert első látásra beléd szerettem.-mondta majd megcsókolt.Életem eddigi leghosszabb csókja volt és talán a legjobb is.Azonban mégis volt benne egy kis különleges keverék is,mintha nem is tudom..Csak annyit éreztem ez más volt mint a többi.
-Már akkor is boldogan hallnék meg ha ez lenne életem utolsó napja..-mondtam a csókunkba belemosolyogva.A kezét a hátamra csúsztatta majd egyre lejjebb a derekamig.A nap kezdett felkelni,az ég pedig rózsaszínné vált és ez nem csak az én "szerelem színlátásom" miatt volt.
Hogy mégis milyen mikor valaki felhőtlenül boldog?Mikor valaki "3 méterrel a felhők" felett jár?Fogalmam sincs..De azt tudom,hogy akkor ezt éltem át,és ezek játszottak le bennem..
-Királylány..-suttogta a fülembe.Kiskoromba mindig is az akartam lenni.És íme a gyerekkori álmaim megvalósultak lehet,hogy nincs királyságom,kacsalábon forgó palotám,de van egy valaki akinek én vagyok a királylánya,és az Hazza..
Imádom mikor a felkelő nap sugarai a bőrömet kezdik égetni,és ez most is így kezdődött.
Még egy kicsit ültünk ott a parton,majd felálltunk és kézen fogva elindultunk vissza a tűzhöz,ahol a többiek már megfogyatkozva vártak minket.Ugyan is Leila Brandonnal már elindult hazafelé.
-A nénikéd üdvözöl,csak el kellett menniük mert holnap várja őket a munka.-mondta Liam.A jelentést köszönésképpen egy mosollyal nyugtáztam.
Még egy ideig beszélgettünk a többiekkel,majd eljött a búcsú ideje is.
*******
-Végre itthon..-zuhantam bele az ágyba.Mikor kimondtam az "itthon" szót hirtelen furcsa érzésem támadt.Otthonomnak neveztem egy helyen ahol körülbelül 1 napja élek.Otthonomnak neveztem Leila házát is,pedig ott se volt igaz..
-Én is így gondolom.Most mégis hova mész?-kérdezte mikor felkeltem az ágyból.
-Még valamit el kell intéznem,mindjárt jövök..-nyomtam egy puszit az arcára.És talán nem is gondolta,hogy az a "mindjárt" a soha szócskával fog felérni.
Kimentem a konyhába és felhívtam a repteret,ahol aztán rendeltem egy jegyet,azonban nem Magyarországra hanem Amerikába.Oda ahol Hazza nem talál rám..A Columbiai Egyetem ösztöndíját még nem utasítottam vissza és nincs is a lemondásra semmi szükség.
Megvártam míg elalszik amire nem kellett sokat várnom,mivel rettentően kifáradt az estétől.Majd bementem és egy bőröndbe összepakoltam pár cuccot.Az élet iróniája,hogy nem rég pakoltam ki,de már vissza is repülnek bele a cuccok.
Kész voltam,és már itt is hagyhattam volna azt a házat,azonban nem voltam rá képes,az ajtóból visszafordultam és fogtam egy lapot amire aztán vésni kezdtem pár sort amiből elég sok lett.
"Kedves Harry,
Mikor olvasod ezt a levelet nagy valószínűséggel én már messze leszek.Elsőnek is azzal kezdeném,hogy sajnálom de el kellett mennem mellőled,ki kellett szállnom az életedből,mert a sors így hozta.Hogy miért nem harcolok ellene?Nem azért mert nem szeretlek,nehogy azt hidd.Hanem azért mert semmi esélyem sem lenne nyertesen kijönni ebből a játszmából az élet játékából.Ez olyan mint a póker.Ahol egyszer nyersz,egyszer veszítesz,de mindvégig benned van az az érzés,hogy hamarosan fordul a kocka,mert ez így nem mehet tovább.A mi kapcsolatunk túl szép volt,hogy igaz legyen.Életem két legszebb nyarával ajándékoztál meg.A nyári kalandok többféle okból érnek véget,de mindent összevetve egy dolog közös bennük:hullócsillagok,fenséges,megismételhetetlen pillanatok,az örökkévalóság felvillanása,mely egy perc alatt elillan.A miénk még tartalmazott valamit,az igaz érzést..Itt kellett,hogy vége legyen a mi kettőnk közös életének,mikor elérte a legfőbb állomását.Ne csinálj semmi hülyeséget,kérlek..Az élet meg nem állhat szomorúan is mennie kell.Bízom benne majd még látlak,de ha nem akkor is te maradsz örökre az én nyári szerelmem.
Ezerszer:Grace..
Mikor letettem a tollat a szememből egy könny csöppent a papírra.Majd egy csókot nyomtam rá.Kora reggel volt már,nem akartam,hogy Hazza így találjon,ezért hívtam egy taxit,ami elég gyorsan ide is ért.A tőle kapott eljegyzési gyűrűt letettem az asztalra,majd kinyitottam az ajtót és elindultam kifelé.Mielőtt beszálltam volna a taxiba visszafordult a tekintetem a ház felé.Belülről talán arra vágytam,hogy szaladjon utánam,hogy ne menjek el,azonban ez nem történt meg..
Bepakoltam a cuccaimat,és már készen is voltam az indulásra.Mikor elindultunk kinéztem az autó ablakán és láttam,hogy valaki elhúzza a hálószoba függönyét,nem tudtam,hogy ez képzelődés volt -e vagy sem,de már nem is fogom soha megtudni..
A taxiban ülve a repülőtér felé menve elő jöttek azok a bizonyos emlékek,amik sorsfordítóak voltak a mi kapcsolatunkba Harryvel.
Minden szikla-szilárdan elevenedett fel bennem,mintha csak újra éltem volna őket..
*Első találkozás*
-Jól vagy? -kérdezte aggódva mikor elkapott a buszban.
-És te?Vagyis köszi,hogy megmentettél.-nyögtem ki,pár perce a kérdése után.
-Meddig mész?-kérdezte azzal a szép mosolyával együtt véve.
-Nos,hát eddig.-szálltam le a metróról majd ő is követett.
Minden itt kezdődött el..
*Az első csók*:
-Harry,szerintem mennem kell,mert Leila már vár..-köszöntem el mikor bemutatott a srácoknak.
-Óh,de kár..-sóhajtott fel.Kifelé még megkaptam az ígért medencébe lökést.És elcsattant az első csók is,amit én nem a legjobban fogtam fel..
*A kérdés*:
-Már megint ki ez a hülye,aki nem hagy aludni.-mormogtam magamban,mikor éjszaka hangos zenét hallottam kintről beszűrődve.A véleményem hamar megváltozott mikor rájöttem Harry jött el szerenádozni.
-L-e-n-é-é-l a b-a-r..-kezdett dadogásba.
-Ezt inkább hagy abba lécci,de amúgy igen szeretnék.-szakítottam közbe.
Itt még nem sejtettem,hogy a jövőmet igen csak meg fogja határozni az a bizonyos kijelentés..
*Az első veszekedés*:
-Figyu,mondanom kell valamit..-közölte velem.
-Nyugodtan.-válaszoltam.
-Szóval,a menedzserünk azt akarja,hogy egy ideig ne reklámozzuk a kapcsolatunkat vagyis a következő cédénk megjelenéséig..-hadarta el.
-Tudod,ilyenkor az a megoldás,hogy igazából se legyen.-mondtam szomorkásan majd elhagytam a lakását.
Ez után még persze jött az édes békülés..
*Az ígéret*:
-Na,most már letehetsz.-kértem nevetve magamat mikor a Westminister apátság előtt mikor elkezdett körbe-körbe forgatni miközben felemelt.
-Muszáj?Legszívesebben örökre a karjaimban tartanálak.Itt -e szent helyen fogadom,hogy egyszer ide még vissza fogok veled térni,azonban más ok miatt.Remélem érted mire célzok.-tette meg az ígéretét.
-Hát,remélem,hogy jóra gondolok..-mosolyodtam el.
Azóta sem tudom biztosra mégis mit ígért meg nekem az nap..
Felidéztem a fejembe mégis hogyan kezdődött minden,és akkor jöttem rá,hogy már jóval ezelőtt mielőtt gondoltam volna.A szememből záporszerűen hullottak a könnyek és a szívem majd meghasadt a fájdalomtól..
Vissza akartam fordulni,azonban már nem tehettem,nem tudtam volna Hazza szemébe nézni,ezek után.
A taxison láttam,hogy nem érti meg mi gondom.
A telefonom csörögni kezdett.
-Nem veszi fel?-kérdezte végül meg a fuvaros mikor már sokadszorra csengett ki.
-De..-mondtam halkan,majd a fülemhez emeltem a készüléket.-Tessék?-szóltam bele halk,elcsukló hangon.
-Elhittem neked.Mert talán te vagy azaz ember akinek a világon mindent elhinnék,még a legnagyobb baromságot is.Elhitetted velem,hogy szeretsz,közben sehol semmi.A baj ott van,hogy én ezt bevettem.Soha az életben nem volt semmi közünk egymáshoz,de te valahogy megoldottad,hogy én ezt elhiggyem.Játszottál velem.És ne mond,hogy nem így volt.Egyszer minden véget ér.Te csak így tudtál érvelni mindig.Megígérted,hogy minden jobb lesz.Ezt mondtad,és én elhittem kár,hogy csak mese volt!-üvöltötte Harry.Nem bírtam megszólalni tudtam,hogy igaza van.Egy dologban azonban nem,hogy nem szerettem.-Itt vagy?Grace?!-szólítgatott,azonban letettem a telefont..Egy dolgot tudtam mégis,bármennyire is fáj a dolog,ennek így kellett történnie és ezt hamarosan ő is megfogja érteni...
HARRY:
Kora reggel volt.Felkeltem és oldalra fordultam,azonban Grace nem volt mellettem.Az ablakhoz léptem és elhúztam a függönyt.Láttam ahogy egy taxi éppen elhajt a ház elől.Volt egy belső érzésem miszerint ez nem jó jel.Az egész házba rohanni kezdtem,kerestem össze-vissza eszeveszetten a barátnőmet,azonban sehol se találtam.Csak egy papírt,amit ő hagyott itt nekem..
Megfogtam és olvasni kezdtem.Mikor végeztem nem hittem el,hogy komolyan itt hagyott,végleg..Fogtam a telefont,és rögtön fel is hívtam.Rengetegszer kicsöngött.Már ott voltam,hogy leteszem mikor beleszólt halk,vékony hanggal.
-Tessék?
-Elhittem neked.Mert talán te vagy azaz ember akinek a világon mindent elhinnék,még a legnagyobb baromságot is.Elhitetted velem,hogy szeretsz,közben sehol semmi.A baj ott van,hogy én ezt bevettem.Soha az életben nem volt semmi közünk egymáshoz,de te valahogy megoldottad,hogy én ezt elhiggyem.Játszottál velem.És ne mond,hogy nem így volt.Egyszer minden véget ér.Te csak így tudtál érvelni mindig.Megígérted,hogy minden jobb lesz.Ezt mondtad,és én elhittem kár,hogy csak mese volt!-a végére már elsírtam magamat.Vártam,hogy szóljon valamit.Mondja azt,hogy visszajön,és kezdjük újra.Vagy,hogy még mindig szeret.Valamit amivel tudatta volna velem,hogy megéri harcolnom érte.Azonban nem tette,inkább kinyomta a telefont..
A kezemmel ezek után rögtön egy Jack Daniels-es üveg került.Tudtam az,hogy leiszom magam a sárga földig nem segít,de ez abban a pillanatban nem érdekelt.
*******
Egymásra néztünk és mindketten elnevettünk magunkat.Hiába is túlságosan is ismerjük a másikat.
-Egy igazi angyal vagy..-szólalt meg végül.
-Nem is..-kuncogtam fel.
-De is..-harapott bele ajkaiba.-Eltalált Cupido nyila,amit te küldtél rám.
-Én?!Mégis miért én?-nevettem fel.
-Hát..Mert első látásra beléd szerettem.-mondta majd megcsókolt.Életem eddigi leghosszabb csókja volt és talán a legjobb is.Azonban mégis volt benne egy kis különleges keverék is,mintha nem is tudom..Csak annyit éreztem ez más volt mint a többi.
-Már akkor is boldogan hallnék meg ha ez lenne életem utolsó napja..-mondtam a csókunkba belemosolyogva.A kezét a hátamra csúsztatta majd egyre lejjebb a derekamig.A nap kezdett felkelni,az ég pedig rózsaszínné vált és ez nem csak az én "szerelem színlátásom" miatt volt.
Hogy mégis milyen mikor valaki felhőtlenül boldog?Mikor valaki "3 méterrel a felhők" felett jár?Fogalmam sincs..De azt tudom,hogy akkor ezt éltem át,és ezek játszottak le bennem..
-Királylány..-suttogta a fülembe.Kiskoromba mindig is az akartam lenni.És íme a gyerekkori álmaim megvalósultak lehet,hogy nincs királyságom,kacsalábon forgó palotám,de van egy valaki akinek én vagyok a királylánya,és az Hazza..
Imádom mikor a felkelő nap sugarai a bőrömet kezdik égetni,és ez most is így kezdődött.
Még egy kicsit ültünk ott a parton,majd felálltunk és kézen fogva elindultunk vissza a tűzhöz,ahol a többiek már megfogyatkozva vártak minket.Ugyan is Leila Brandonnal már elindult hazafelé.
-A nénikéd üdvözöl,csak el kellett menniük mert holnap várja őket a munka.-mondta Liam.A jelentést köszönésképpen egy mosollyal nyugtáztam.
Még egy ideig beszélgettünk a többiekkel,majd eljött a búcsú ideje is.
*******
-Végre itthon..-zuhantam bele az ágyba.Mikor kimondtam az "itthon" szót hirtelen furcsa érzésem támadt.Otthonomnak neveztem egy helyen ahol körülbelül 1 napja élek.Otthonomnak neveztem Leila házát is,pedig ott se volt igaz..
-Én is így gondolom.Most mégis hova mész?-kérdezte mikor felkeltem az ágyból.
-Még valamit el kell intéznem,mindjárt jövök..-nyomtam egy puszit az arcára.És talán nem is gondolta,hogy az a "mindjárt" a soha szócskával fog felérni.
Kimentem a konyhába és felhívtam a repteret,ahol aztán rendeltem egy jegyet,azonban nem Magyarországra hanem Amerikába.Oda ahol Hazza nem talál rám..A Columbiai Egyetem ösztöndíját még nem utasítottam vissza és nincs is a lemondásra semmi szükség.
Megvártam míg elalszik amire nem kellett sokat várnom,mivel rettentően kifáradt az estétől.Majd bementem és egy bőröndbe összepakoltam pár cuccot.Az élet iróniája,hogy nem rég pakoltam ki,de már vissza is repülnek bele a cuccok.
Kész voltam,és már itt is hagyhattam volna azt a házat,azonban nem voltam rá képes,az ajtóból visszafordultam és fogtam egy lapot amire aztán vésni kezdtem pár sort amiből elég sok lett.
"Kedves Harry,
Mikor olvasod ezt a levelet nagy valószínűséggel én már messze leszek.Elsőnek is azzal kezdeném,hogy sajnálom de el kellett mennem mellőled,ki kellett szállnom az életedből,mert a sors így hozta.Hogy miért nem harcolok ellene?Nem azért mert nem szeretlek,nehogy azt hidd.Hanem azért mert semmi esélyem sem lenne nyertesen kijönni ebből a játszmából az élet játékából.Ez olyan mint a póker.Ahol egyszer nyersz,egyszer veszítesz,de mindvégig benned van az az érzés,hogy hamarosan fordul a kocka,mert ez így nem mehet tovább.A mi kapcsolatunk túl szép volt,hogy igaz legyen.Életem két legszebb nyarával ajándékoztál meg.A nyári kalandok többféle okból érnek véget,de mindent összevetve egy dolog közös bennük:hullócsillagok,fenséges,megismételhetetlen pillanatok,az örökkévalóság felvillanása,mely egy perc alatt elillan.A miénk még tartalmazott valamit,az igaz érzést..Itt kellett,hogy vége legyen a mi kettőnk közös életének,mikor elérte a legfőbb állomását.Ne csinálj semmi hülyeséget,kérlek..Az élet meg nem állhat szomorúan is mennie kell.Bízom benne majd még látlak,de ha nem akkor is te maradsz örökre az én nyári szerelmem.
Ezerszer:Grace..
Mikor letettem a tollat a szememből egy könny csöppent a papírra.Majd egy csókot nyomtam rá.Kora reggel volt már,nem akartam,hogy Hazza így találjon,ezért hívtam egy taxit,ami elég gyorsan ide is ért.A tőle kapott eljegyzési gyűrűt letettem az asztalra,majd kinyitottam az ajtót és elindultam kifelé.Mielőtt beszálltam volna a taxiba visszafordult a tekintetem a ház felé.Belülről talán arra vágytam,hogy szaladjon utánam,hogy ne menjek el,azonban ez nem történt meg..
Bepakoltam a cuccaimat,és már készen is voltam az indulásra.Mikor elindultunk kinéztem az autó ablakán és láttam,hogy valaki elhúzza a hálószoba függönyét,nem tudtam,hogy ez képzelődés volt -e vagy sem,de már nem is fogom soha megtudni..
A taxiban ülve a repülőtér felé menve elő jöttek azok a bizonyos emlékek,amik sorsfordítóak voltak a mi kapcsolatunkba Harryvel.
Minden szikla-szilárdan elevenedett fel bennem,mintha csak újra éltem volna őket..
*Első találkozás*
-Jól vagy? -kérdezte aggódva mikor elkapott a buszban.
-És te?Vagyis köszi,hogy megmentettél.-nyögtem ki,pár perce a kérdése után.
-Meddig mész?-kérdezte azzal a szép mosolyával együtt véve.
-Nos,hát eddig.-szálltam le a metróról majd ő is követett.
Minden itt kezdődött el..
*Az első csók*:
-Harry,szerintem mennem kell,mert Leila már vár..-köszöntem el mikor bemutatott a srácoknak.
-Óh,de kár..-sóhajtott fel.Kifelé még megkaptam az ígért medencébe lökést.És elcsattant az első csók is,amit én nem a legjobban fogtam fel..
*A kérdés*:
-Már megint ki ez a hülye,aki nem hagy aludni.-mormogtam magamban,mikor éjszaka hangos zenét hallottam kintről beszűrődve.A véleményem hamar megváltozott mikor rájöttem Harry jött el szerenádozni.
-L-e-n-é-é-l a b-a-r..-kezdett dadogásba.
-Ezt inkább hagy abba lécci,de amúgy igen szeretnék.-szakítottam közbe.
Itt még nem sejtettem,hogy a jövőmet igen csak meg fogja határozni az a bizonyos kijelentés..
*Az első veszekedés*:
-Figyu,mondanom kell valamit..-közölte velem.
-Nyugodtan.-válaszoltam.
-Szóval,a menedzserünk azt akarja,hogy egy ideig ne reklámozzuk a kapcsolatunkat vagyis a következő cédénk megjelenéséig..-hadarta el.
-Tudod,ilyenkor az a megoldás,hogy igazából se legyen.-mondtam szomorkásan majd elhagytam a lakását.
Ez után még persze jött az édes békülés..
*Az ígéret*:
-Na,most már letehetsz.-kértem nevetve magamat mikor a Westminister apátság előtt mikor elkezdett körbe-körbe forgatni miközben felemelt.
-Muszáj?Legszívesebben örökre a karjaimban tartanálak.Itt -e szent helyen fogadom,hogy egyszer ide még vissza fogok veled térni,azonban más ok miatt.Remélem érted mire célzok.-tette meg az ígéretét.
-Hát,remélem,hogy jóra gondolok..-mosolyodtam el.
Azóta sem tudom biztosra mégis mit ígért meg nekem az nap..
Felidéztem a fejembe mégis hogyan kezdődött minden,és akkor jöttem rá,hogy már jóval ezelőtt mielőtt gondoltam volna.A szememből záporszerűen hullottak a könnyek és a szívem majd meghasadt a fájdalomtól..
Vissza akartam fordulni,azonban már nem tehettem,nem tudtam volna Hazza szemébe nézni,ezek után.
A taxison láttam,hogy nem érti meg mi gondom.
A telefonom csörögni kezdett.
-Nem veszi fel?-kérdezte végül meg a fuvaros mikor már sokadszorra csengett ki.
-De..-mondtam halkan,majd a fülemhez emeltem a készüléket.-Tessék?-szóltam bele halk,elcsukló hangon.
-Elhittem neked.Mert talán te vagy azaz ember akinek a világon mindent elhinnék,még a legnagyobb baromságot is.Elhitetted velem,hogy szeretsz,közben sehol semmi.A baj ott van,hogy én ezt bevettem.Soha az életben nem volt semmi közünk egymáshoz,de te valahogy megoldottad,hogy én ezt elhiggyem.Játszottál velem.És ne mond,hogy nem így volt.Egyszer minden véget ér.Te csak így tudtál érvelni mindig.Megígérted,hogy minden jobb lesz.Ezt mondtad,és én elhittem kár,hogy csak mese volt!-üvöltötte Harry.Nem bírtam megszólalni tudtam,hogy igaza van.Egy dologban azonban nem,hogy nem szerettem.-Itt vagy?Grace?!-szólítgatott,azonban letettem a telefont..Egy dolgot tudtam mégis,bármennyire is fáj a dolog,ennek így kellett történnie és ezt hamarosan ő is megfogja érteni...
HARRY:
Kora reggel volt.Felkeltem és oldalra fordultam,azonban Grace nem volt mellettem.Az ablakhoz léptem és elhúztam a függönyt.Láttam ahogy egy taxi éppen elhajt a ház elől.Volt egy belső érzésem miszerint ez nem jó jel.Az egész házba rohanni kezdtem,kerestem össze-vissza eszeveszetten a barátnőmet,azonban sehol se találtam.Csak egy papírt,amit ő hagyott itt nekem..
Megfogtam és olvasni kezdtem.Mikor végeztem nem hittem el,hogy komolyan itt hagyott,végleg..Fogtam a telefont,és rögtön fel is hívtam.Rengetegszer kicsöngött.Már ott voltam,hogy leteszem mikor beleszólt halk,vékony hanggal.
-Tessék?
-Elhittem neked.Mert talán te vagy azaz ember akinek a világon mindent elhinnék,még a legnagyobb baromságot is.Elhitetted velem,hogy szeretsz,közben sehol semmi.A baj ott van,hogy én ezt bevettem.Soha az életben nem volt semmi közünk egymáshoz,de te valahogy megoldottad,hogy én ezt elhiggyem.Játszottál velem.És ne mond,hogy nem így volt.Egyszer minden véget ér.Te csak így tudtál érvelni mindig.Megígérted,hogy minden jobb lesz.Ezt mondtad,és én elhittem kár,hogy csak mese volt!-a végére már elsírtam magamat.Vártam,hogy szóljon valamit.Mondja azt,hogy visszajön,és kezdjük újra.Vagy,hogy még mindig szeret.Valamit amivel tudatta volna velem,hogy megéri harcolnom érte.Azonban nem tette,inkább kinyomta a telefont..
A kezemmel ezek után rögtön egy Jack Daniels-es üveg került.Tudtam az,hogy leiszom magam a sárga földig nem segít,de ez abban a pillanatban nem érdekelt.
 |
Ültem a földön.Nem tudom hány percig vagy óráig csak óráig,csak ültem.Arra gondoltam milyen volt az illata,hogyan fogtam meg a derekát mikor puszit adott,hogyan böktem meg amikor viccelődtünk.Csak magunkat láttam.Együtt.Lehetőségem lett volna,hogy odabújjon hozzám,megcsókolni,kérni,hogy szeressen.Könyörögni.Akartam,ott,akkor,mindig és most.Akartam újra,hogy láthassam,halljam a hangját,érezzem az illatát és azt,hogy ne féljek ezt kimondani neki:Akarlak!Mert kellesz!Mert szeretlek!
*******
*7 hónappal később*
Hogy mi történt velem ennyi idő alatt?Hisz 7 hónap nem kevés idő..Élem az életem.Egy ideje már lecsendesedett a sajtó vihar ami akkor kerekedett ki mikor Gracevel szakítottunk.Jut eszembe,azóta se hallottam róla semmit.Nem keresett,nem hívott és még egy üzenetet se hagyott..Rádöbbentem az lesz a legjobb ha elfelejtem,és úgy érzem sikerült is.Ha rágondolok megpróbálom csak a szép emlékeket felidézni,azonban a végére mindig beugrik egy kép,ami azt sugallja kettőnk között nincs mindennek vége,valamit még tartogat az élet.Ilyenkor próbálok elkoncentrálni más fele,legfőképpen ilyenkor a zenélésre.
Ez a kapcsolat ráébresztett arra,hogy nekem már nincs szükségem futó kalandokra,abból a korszakból már kinőttem.Nekem egy igazi komoly kapcsolat kell.Amit keresek is,azonban eddig nem bukkantam rá.Grace óta randizgattam párszor,azonban egyik sem volt az igazi.Talán mindegyikben a volt barátnőmet kerestem,azonban egyikben sem találtam meg..Néha elgondolkozom."Mi lett volna,ha".Külön-külön csak puszta szavak.De együtt képesek ott visszhangozni az ember fejében egy életen át."Mi lett volna,ha"-vajon mi?Sohasem tudhatjuk.Nem tudhatom,hogy alakult az élete,de ha amit akkor érzett,igaz szerelem volt,akkor sosem késő.Csupán bátorságra lett volna szüksége akkor,hogy a szívére hallgasson,és még mindig itt élnék boldogan és tervezgetnénk a leendő életünket..
-Harry.!Na mi van haver?-jött oda hozzám Louis.Rengeteg időt töltött velem,ő volt az aki végig mellettem volt abban a nehéz időszakban mikor szakítottunk Graccel.Azt hiszem a rajongóknak is világossá vált,hogy attól,hogy Larry nincs együtt mindig,igen is létezik és kiállnak egymás mellett a bajban is.Persze a többi fiú is megpróbált segíteni,de legfőképpen csak Lou tudott megérteni igazán.
-Semmi.Csak gondolkoztam..-ráztam a fejem,gondoltam,hogy ez segít elkövetkeztetni és a való életbe visszajutnia az agyamnak.
-Még mindig szereted,igaz?-a szemembe nézett és rögtön tudta a választ.Nem akartam neki és saját magamnak is hazudni,miszerint nem így van.-Felejtsd már el!Az lenne a legjobb..
-Tudom,Louis tudom!De bármennyiszer megpróbálom kiverni a fejemből,nem sikerül.Akkor át jár az,az érzés,hogy én ezt nem tehetem meg vele!-nem vagyok az a síros fajta,de elsírtam magam.Ahányszor rágondolok,rögtön ez van..Kérni,hogy elfelejtsem,olyan mintha azt mondanák éljen meg egy növény víz nélkül..
A legjobb barátom odajött hozzám és átölelt hagyta,hogy a vállán kisírjam a bánatom.
 |
-Jól vagy?Hívjunk orvost?-kérdezgették a srácok.Körbenéztem és mindegyik ott volt körülöttem.
Ráztam a fejem,miszerint nincs semmilyen szükség orvosra,számomra az nem segít.Az egyetlen orvosság az lenne ha újra látnám a szerelmemet..
A telefonom a zsebembe rezegni kezdett.
-Most azt hagyd.Majd később visszahív,ha olyan fontos.-utasított Liam,azonban nem hallgattam rá és felvettem a hívást.
-Styles..-szóltam bele.
-Jó napot!Ön Grace Horras hozzá tartozója?-a név hallatán a szívem hevesebben kezdett verni.
-Igen..Vagyis a volt barátnőm.Mégis miért?Valami baj van?
-Rossz hírt kell magával közölnöm.A kisasszonynak az éjjel megszületett a gyermeke,és a szülés közben komplikációk akadtak fent.Sajnálom..-közölte velem.
-Grace..Grace.Terhes volt?-dadogtam el.-Ugye nem halt meg mondja,hogy nem?Kérem..-szinte már kiabáltam és az egész termet az én hangom terítette be.A fiúk tátott szájjal és hatalmas szemekkel néztek rám.Ugyan annyira meglepődtek mint én.
-A lélegeztető gépek még élve tartják,azonban drasztikus az állapota.Egy nagyobb csodával érne fel ha túlélné,és még az is,hogy megéli a holnapot..-rettentő rész érzés azt hallani,hogy a lány akit szeretsz,haldoklik és te nem ott mellette,hogy kérd harcoljon a kettőtök boldogságáért..
A telefonáló megmondta mégis melyik kórházba van Grace,és én a szívére kötöttem,hogy míg nem érek oda addig semmi képen se engedjék el a más világra a volt barátnőmet.
-Harry..Igaz amit hallottunk?-fordultak mind felém.És csak Niallben volt annyi bátorság,hogy feltegye nekem ezt a kérdést.
-Igen..Grace,terhes volt.És hamarosan meg fog halni,és ez mind az én hibám..-sújtottam le a tekintetem.
-Ez badarság..Hol van most?-folytatta Zayn.
-New York..És rögtön oda kell jutnom!-jelentettem ki.
**********
A fiúk segítettek szerezni egy magángépet amivel estére már Amerikába is értem.
El akartak kísérni,azonban nem engedtem.Ezt egyedül kell átélnem,a lehetséges utolsó találkozást.
Csak egyben bíztam,hogy még élve találom őt.
Félve rohantam az ismeretlen kórház folyosóján,egyenesen a recepcióig.
-Grace Horras!-hadartam el lihegve.
A recepciós sóhajtott majd megszólalt.
-Intenzív az emeleten..
Rögtön a lifthez siettem,amire aztán várnom kellett volna,ezért inkább lépcsőn szaladtam fel egyenesen a legfelső emeletig.Az idő egyre csak fogyott,próbáltam minél jobban beosztani.
Épp egy orvos jött ki a kórterméből.
-Harold?Ön az?-kérdezte.
-Igen..Ugye még nem késő?-a szívem a szokásosnál sokkal hevesebben vert.
-Egyfolytában csak magát hívogatja.Menjen be és búcsúzzon el tőle,mert lehet utoljára látja..
Berontotta az ajtón.A látvány ami elém tárul,azt egyszerűen nem kívánom senkinek.
Grace az ágyon feküdt,körülötte telje csövekkel,és egy lélegeztető gépre csatolva.A szeme alig volt nyitva,a kezében mégis ott volt egy kis csöppség egy kisfiú.Hogy mégis honnan tudtam,hogy fiú?Elég volt ránéznem.
-Grace..-siettem oda az ágya mellé.-Szerelmem,jól vagy?-tudtam,hogy hülye kérdés volt ezt feltenni.Istenem,de régen mondtam már valakinek is azt,hogy "szerelmem".
-Boldogan..-mondta közbe pedig szaporán vette a levegőt.Rossz volt ránézni,sose láttam még ilyennek.Látszott rajta,hogy minden egyes életben maradt percéért megszenved.-Ő,itt ez a kis csöppség Spencer,a te fiad..-a kezemet a szám elé tettem mikor meghallottam azt a szót a "te fiad".
-Miért nem mondtad előbb?Melletted lettem volna és segítettem volna mindenben..-szorítottam meg a tenyerét.
-Sokszor elakartam,hidd el.De nem akartam tönkretenni az életed..-lassan beszélt.Kezdtem rájönni mégis miért hagyott ott.A fejembe beugrott egy régi emlék.
-Szeretnél te majd valaha egy kis Harryt?Szóval szeretnél majd gyerekeket?-kérdezte mikor mozi után felmentünk a tetőre.
-Imádom a gyerekeket,szerintem ez a Lux-szal való kapcsolatomból is kiderült.Azonban a gyerek vállaláshoz még túl fiatal vagyok.Esetleg egy 10 év múlva szeretnék erre a témára visszatérni amikor már kiéltem és buliztam magamat és felkészültem egy nyugodtabb életre.-kezdtem megérteni azt az arckifejezését amit akkor vágott.Nem csoda,hogy félt elmondani nekem,mikor én szinte közöltem vele,hogy nincs szükségem egy gyerekre.
-Úgy sajnálom..-nyögtem ki végül.
-Tudnod kell,hogy szerettelek.Akkor,most és mindig..az arca kezdett egyre fehérebbé válni.
-Én is téged.Most pedig harcolj.Harcolj,hogy boldogan élhessünk hármasban a kisfiúnkkal együtt.Kérlek..-Ő csak haloványan elmosolyodott és rázta a fejét.
-Vigyázz rá.Rád bízom,neveld fel.-nem értettem,hogy egy hova tűnt az az optimista lány aki még a lehetetlent is elhitte és megvalósította.
-Köszönöm,hogy a világ legboldogabb emberévé tettél..-ez az a mondat,amit már sokszor elakartam neki mondani.
-Én meg köszönöm,hogy megtanítottad,hogy az álmok valóra válhatnak..-a szemét elhagyta egy könny,amit rögtön letöröltem az arcáról.Tudtam,most nincs ideje sírásnak.-És köszönöm,hogy szerethettelek.
Belenéztem hatalmas aranybarna szemeibe,amik még mindig tisztaságot árasztottak.
Felé hajoltam és megcsókoltam.
A csókunkba mindketten egy dolgot súgtunk bele:"Summer Love".Majd azt vettem észre,hogy szemei csukodnak a gépek pedig csipogni kezdenek.Ez volt az utolsó csókunk..
-Orvost,orvost.!-ordítottam.Majd Gracere hajtottam a fejem.
-Ne hagyj itt szerelmem,kérlek ne..-kéregettem sírva,azonban hiába,ő elment egy másik világra engem pedig itt hagyott,egyes egyedül ebbe a hatalmas világba.Az arcára néztem ami hófehér volt,azonban ott ragyogott rajta még most is az elbűvölő mosolya.
Az orvos bejött engem pedig kiküldött.10 perc múlva sajnálkozva jött ki hozzám.
-Sajnálom..-innen már minden tudtam.Majd jött mögötte egy nővér is.A kisfiam tartotta a kezében.
-Megakarja fogni?-kérdezte.Én csak bólogattam majd a kezembe adta.A csecsemő rám mosolygott.Nem is tudta mi történt az anyjával,honnan is tudná,hisz ő még túl kicsi hozzá.Azonban már rögtön azon kezdtem gondolkodni,hogy mit válaszoljak majd neki mikor már saját magától megtudja kérdezni tőlem,hogy "Anya hol van?"Ránéztem és én is elmosolyodtam.A nézése,a szemei,a mosolya ezeket mind az anyjától örökölte..
-Vigyázni fogok rád,ígérem..-nyomtam egy puszit a homlokára..
*Mesélő*
Mi ez ha nem igaz szerelem?Teltek a hónapok,az évek és vele együtt a kis Spencer is növekedett.Harry megígérte a szerelmének a halálos ágyánál az nap,vigyázni fog rá és lám be is tartotta.Az érzés azóta sem tűnt el belőle,azonban beletörődött,hogy egy időre el kell búcsúzniuk egymástól.A halált követően nem sokára a slágerlisták élére a Harry által írt dal került.Senki sem tudta biztosan,hogy ez Grace számára lett írva,azonban sokan felismerték benne zavaros ám de különleges szerelmük történetét.
A fiú mindennap kijárt a sírhoz ahova szerelmét helyezték végső nyugalmára.Elmesélte neki,hogy mi történt vele az nap és,hogy mennyire hiányzik neki.Mindig vitt neki egy száll vörös rózsát,mivel az volt a kedvence.Azonban ez a folyamat egyszer megállt.Vajon azért mert Hazza kiszeretett a lányból?Nem..A kisfiúk már felnőtt és korántsem volt olyan kicsi mint volt és úgy érezte kötelessége követni a másvilágra is az ő "hercegnőjét.."Az emberek nehezen tudták feldolgozni,hogy az általuk szeretett énekes már a múlté,azonban tudták legalább a túl világon megtalálta a boldogságot amit itt elveszített.
Most már boldogok együtt,ott a messzeségbe az angyalok között és tudják az ő történetük nem fejeződött be,inkább csak most kezdődik el..
Még mindig bennem vannak azok a régi szép emlékek..Mikor még nem törődtem a jelennel csak siklottam a múltba ahol rengeteg hibát követtem el..De ezekbe mind velem volt az a srác is akinek a szerelme,ki merem jelenteni: "Életem legjobb ajándéka volt." Már nagyon régóta nem láttam de még mindig érzem az illatát,a csókjának zamatát..A fülemben zeng bársonyos hangja és kiverhetetlen "szeretlek" szava..Sokszor gondolok rá,azonban a viszontlátást nem tervezgetem,mert az elrontana minden emléket amire eddig boldogan tekintettem vissza..De egy biztos ő marad örökre az én nyári szerelmem..
-Boldogan..-mondta közbe pedig szaporán vette a levegőt.Rossz volt ránézni,sose láttam még ilyennek.Látszott rajta,hogy minden egyes életben maradt percéért megszenved.-Ő,itt ez a kis csöppség Spencer,a te fiad..-a kezemet a szám elé tettem mikor meghallottam azt a szót a "te fiad".
-Miért nem mondtad előbb?Melletted lettem volna és segítettem volna mindenben..-szorítottam meg a tenyerét.
-Sokszor elakartam,hidd el.De nem akartam tönkretenni az életed..-lassan beszélt.Kezdtem rájönni mégis miért hagyott ott.A fejembe beugrott egy régi emlék.
-Szeretnél te majd valaha egy kis Harryt?Szóval szeretnél majd gyerekeket?-kérdezte mikor mozi után felmentünk a tetőre.
-Imádom a gyerekeket,szerintem ez a Lux-szal való kapcsolatomból is kiderült.Azonban a gyerek vállaláshoz még túl fiatal vagyok.Esetleg egy 10 év múlva szeretnék erre a témára visszatérni amikor már kiéltem és buliztam magamat és felkészültem egy nyugodtabb életre.-kezdtem megérteni azt az arckifejezését amit akkor vágott.Nem csoda,hogy félt elmondani nekem,mikor én szinte közöltem vele,hogy nincs szükségem egy gyerekre.
-Úgy sajnálom..-nyögtem ki végül.
-Tudnod kell,hogy szerettelek.Akkor,most és mindig..az arca kezdett egyre fehérebbé válni.
-Én is téged.Most pedig harcolj.Harcolj,hogy boldogan élhessünk hármasban a kisfiúnkkal együtt.Kérlek..-Ő csak haloványan elmosolyodott és rázta a fejét.
-Vigyázz rá.Rád bízom,neveld fel.-nem értettem,hogy egy hova tűnt az az optimista lány aki még a lehetetlent is elhitte és megvalósította.
-Köszönöm,hogy a világ legboldogabb emberévé tettél..-ez az a mondat,amit már sokszor elakartam neki mondani.
-Én meg köszönöm,hogy megtanítottad,hogy az álmok valóra válhatnak..-a szemét elhagyta egy könny,amit rögtön letöröltem az arcáról.Tudtam,most nincs ideje sírásnak.-És köszönöm,hogy szerethettelek.
Belenéztem hatalmas aranybarna szemeibe,amik még mindig tisztaságot árasztottak.
Felé hajoltam és megcsókoltam.
A csókunkba mindketten egy dolgot súgtunk bele:"Summer Love".Majd azt vettem észre,hogy szemei csukodnak a gépek pedig csipogni kezdenek.Ez volt az utolsó csókunk..
-Orvost,orvost.!-ordítottam.Majd Gracere hajtottam a fejem.
-Ne hagyj itt szerelmem,kérlek ne..-kéregettem sírva,azonban hiába,ő elment egy másik világra engem pedig itt hagyott,egyes egyedül ebbe a hatalmas világba.Az arcára néztem ami hófehér volt,azonban ott ragyogott rajta még most is az elbűvölő mosolya.
Az orvos bejött engem pedig kiküldött.10 perc múlva sajnálkozva jött ki hozzám.
-Sajnálom..-innen már minden tudtam.Majd jött mögötte egy nővér is.A kisfiam tartotta a kezében.
-Megakarja fogni?-kérdezte.Én csak bólogattam majd a kezembe adta.A csecsemő rám mosolygott.Nem is tudta mi történt az anyjával,honnan is tudná,hisz ő még túl kicsi hozzá.Azonban már rögtön azon kezdtem gondolkodni,hogy mit válaszoljak majd neki mikor már saját magától megtudja kérdezni tőlem,hogy "Anya hol van?"Ránéztem és én is elmosolyodtam.A nézése,a szemei,a mosolya ezeket mind az anyjától örökölte..
-Vigyázni fogok rád,ígérem..-nyomtam egy puszit a homlokára..
*Mesélő*
Mi ez ha nem igaz szerelem?Teltek a hónapok,az évek és vele együtt a kis Spencer is növekedett.Harry megígérte a szerelmének a halálos ágyánál az nap,vigyázni fog rá és lám be is tartotta.Az érzés azóta sem tűnt el belőle,azonban beletörődött,hogy egy időre el kell búcsúzniuk egymástól.A halált követően nem sokára a slágerlisták élére a Harry által írt dal került.Senki sem tudta biztosan,hogy ez Grace számára lett írva,azonban sokan felismerték benne zavaros ám de különleges szerelmük történetét.
A fiú mindennap kijárt a sírhoz ahova szerelmét helyezték végső nyugalmára.Elmesélte neki,hogy mi történt vele az nap és,hogy mennyire hiányzik neki.Mindig vitt neki egy száll vörös rózsát,mivel az volt a kedvence.Azonban ez a folyamat egyszer megállt.Vajon azért mert Hazza kiszeretett a lányból?Nem..A kisfiúk már felnőtt és korántsem volt olyan kicsi mint volt és úgy érezte kötelessége követni a másvilágra is az ő "hercegnőjét.."Az emberek nehezen tudták feldolgozni,hogy az általuk szeretett énekes már a múlté,azonban tudták legalább a túl világon megtalálta a boldogságot amit itt elveszített.
Most már boldogok együtt,ott a messzeségbe az angyalok között és tudják az ő történetük nem fejeződött be,inkább csak most kezdődik el..
Még mindig bennem vannak azok a régi szép emlékek..Mikor még nem törődtem a jelennel csak siklottam a múltba ahol rengeteg hibát követtem el..De ezekbe mind velem volt az a srác is akinek a szerelme,ki merem jelenteni: "Életem legjobb ajándéka volt." Már nagyon régóta nem láttam de még mindig érzem az illatát,a csókjának zamatát..A fülemben zeng bársonyos hangja és kiverhetetlen "szeretlek" szava..Sokszor gondolok rá,azonban a viszontlátást nem tervezgetem,mert az elrontana minden emléket amire eddig boldogan tekintettem vissza..De egy biztos ő marad örökre az én nyári szerelmem..
 |
| ........ |
Uramistenit...
VálaszTörlésDrága Hanna<3 Remélem mára sikerült feldolgoznod,hogy vége van:') Csak mert nekem még nem.Emlékszem,tegnap mennyiszer kérdezted tőlem,hogy mikor rakom már ki mert mindjárt begolyózol..örülök,hogy megismerhettelek,és köszönök mindent<3
TörlésJesszusom....Többit facen mert hosszú..
VálaszTörlésNa jó nem inkább itt leírom:
VálaszTörlésEnnyire jót még nem olvastam mióta rákattantam a blogokra.Ez a rész megindított bennem valamit.Pontosan nem tudnám leírni mi az de tudom,hogy bármi is az ha a szerint cselekszem helyesen fogom tenni ...Már az első mondatnál elkapott a sírógörcs pedig nem az a fajta vagyok...Őszintén álmomban sem gondoltam volna októberben mikor asszem (ha hülyeséget írok sry) Kevin a galamb oldalon láttam a blogod linkjét és elkezdtem olvasni.Nem gondoltam volna,hogy a kattintástól egy ilyen remek blogot találok és ha úgy vesszük egy ilyen remek netbarátra teszek szert...Lehet,hogy mi sosem fogunk személyesen találkozni,de akkor is vannak közös élményeink.Még sorolhatnám egy kiselőadáson át,hogy mit köszönhetek a blognak de kettőt sosem fogok elfelejteni neki.
1.Hogy egy csodás történet részese lehettem!
2.Ha nem kezdted volna el írni most én sem írnék neked és soha se tudtuk volna meg egymásról,hogy létezünk. <3 :')
És ezt azt hiszem tőled "hallottam" először.
AZ ÉLETBEN SEMMI SEM HAPPY END.
Nekem mindegy hol írod le:') te vagy az egyik akinek rengetegszer elolvastam a komiját mire végre kapcsoltam..nem azért mert nem értettem volna,mert gyönyörűen fogalmaztál hanem azért mert egyszerűen eddig tartott míg végre teljesen letisztult bennem miden.Szerintem az októbernél kicsit később volt,de az tényleg lehetséges,hogy ott láttad a linket:)Igen,te vagy az egyik akivel nagyon jóba lettem a blog folyamán.Úgy érzem neked rengeteg mindent elmondhatok,mert megértesz.És még a legrosszabb pillanataimban is képes vagy felvidítani.A csodás történet köszöni,hogy a részese voltál.És örülök,hogy megismerhettelek,remélem ezek után se felejtkezel meg rólam.Hát igen,az én számat elhagyta párszor ez a mondat:') Neked is köszönök mindent<3
TörlésHúúú, hát most én is itt vagyok! Nem komiztam sokszor, de remélem ezért nem haragszol. Gondolataimat eddig inkább szóban osztottam meg veled, azonban most inkább írok. Elõször is az utolsó részrõl. Imádtam, ahogy leírtad azokat az érzéseket, amiket Grace és Harry éreztek például a végleges szakításnál, avagy a lány halálánál. A rész minden egyes mozzanatát imádtam, ahogy az írónõt is. Az eegész blogról pedig elég hosszú lenne a véleményem, de regényt nem írok neked, csak pár dolgot. Szóval... szerettelek azzal nyaggatni, hogy írj már részt, mert izgulok. Imádtam Garry történetét, és örökre benne marad a fejemben, soha nem felejtem majd el. Volt egy dolog, amit utáltam a blogodban! Az még pedig az, mikor izgalmasan befejeztél egy részt, és hosszú idõt kellett várnunk egy kövezõig. Természetesen ez is csak egy sablonos utálat volt, hiszen ez is elmúlott, mikor jött a következõ rész. A lényeg csak egy: IMÁDTAM A BLOGOD, A TÖRTÉNETED, ÉS PERSZE TÉGED IS! :* ♥
VálaszTörlésüdv: Bogi
Üdvözöllek Béjbijépa:) Infón olvastam el a komidat és akkor egyszerűen már majdnem elsírtam magamat-ami meghiúsult mikor a Kriszta képernyőjére nézve rám jött a nevethetnék-.Szerintem a szünetbe mikor megöleltelek,rájöttél mennyit is jelentett ez nekem,hogy szántál rám ennyi időt.Dehogy haragszom,már az is sokat jelentett,hogy az elejétől fogva olvastad.Megpróbáltam minél jobban átadni az érzéseket és megfogalmazni milyen nehéz is tud lenni néha az élet.Szerettem mikor nyaggattál.Tudod,hogy mindig megpróbáltam hamar hozni,de mindig közbe jött valami.Te még reggel kómásan is csodás komilat tudsz írni.Imádlak<3
Törlésőszinte leszek és nőies, én elsírtam magam... Harry ott volt egy emlék arról a lányról aki az igazi volt, nekem és a többi olvasónak marad egy örök emlékünk egy gyönyörű nyári szerelemről! én köszönöm ezt az emléket, ötömmel fogok vissza tekinteni rá és amikor ezt elkeztem ezt olcasni még nem voltam igazi Directioner de rájöttem hogy lehet hogy valaki nem bírja őket és buziza őket, meg azt mondja hogy nincs semmi tehetségük erre én csak azt tudom mondani hogy mindenki magából indul ki és ha nem lenne tehetségük nem rajongna értük több ezer ember
VálaszTörlésU.i: még egyszer köszönöm ez az emléket:))
UU.i: https://www.facebook.com/#!/KevinAGalamb?fref=ts ezt véletlenül nem te csinálod?
Üdv: Aliz xXx
Mikor olvastam a soraidat,az arcomra egy hatalmas nagy mosolyt ült ki,mivel nálam ez jelképezte azt,hogy meghatottál:) Hát..igen Grace és Harry szerelme tényleg egy gyönyörű nyári szerelem volt ami síron túl is tartott..Én köszönök mindent.És örülök,hogy igazi Directionerré váltál.Azok csak mind irigyek,vagy nem ismerik a srácokat akik ilyeneket mondanak rájuk.
TörlésUí.:Még egyszer köszönöm,hogy velem tartottál<3
UUÍ.:Igen,én is admin vagyok itt.Grr* néven találsz meg:)
Üdv:Grétii xXx <3
Gyönyörű befejezés..én nem is tudom mit mondjak!
VálaszTörlésSzomoru volt és egyszerre nagyon szép..bár ez volt az utolsó rész szerintem a legjobb is :))
Imádtam az egész blogot és a következőt is tuti olvasni fogom
és még csak annyit h köszönöm h megírtad nekünk ezt a blogot és ezt a közös 8 hónapot! :))
Réka<3 Azt hiszem,neked ez az eddig leghosszabb és legszebb komid is.Régebben már csak azzal mosolyt tudtál csalni az arcomra mikor azt mondtad,hogy "jó lett.várod a kövit.." Az utolsó résszel töltöttem az eddigi legtöbb időmet,amit rész írására szántam,remélem azért meglátszik:') Imádtam,hogy olvastad.És örülök,hogy ott is találkozni fogunk.8 hónap nem kevés idő,és nektek sikerült ez alatt örökre a szívembe vésnetek magatokat<3 köszönök mindent:*
TörlésSzomorú voltam, hogy ez az utolsó rész, de nagyon jó lett. Szomorú, de a legjobb! Nagyon szerettem ezt a blogot, a történet alapját, azt, hogy Harry megtalálta az igazit és, hogy Grace is, hogy mindig emlékezni fognak egymásra, hogy ez több volt, mint egy nyári szerelem, hogy bármikor képesek megtenni bármit egymásért, a kapcsolatukért, hogy örökké szeretni fogják egymást.. Akár a földön, akár nem.
VálaszTörlésAmúgy bocsi, hogy nem komiztam, de nem nagyon értem rá.:ss<3
Dina,ezt most nagyon jól leírtad:') Hát igen,ez egy földön túli szerelem is egyben..Semmi baj:) Köszönök mindent<3
Törlés