2.évad 53.rész-Hagylak menni..

Úristen még 4 rész:$ komoly sírni fogok,pedig blogok végett még sosem szökött könny a szemembe:c Imádok írni<3  

Sajnálom,hogy eddig nem volt rész de nem nagyon értem rá írni.Csütörtökön polgármesteri hivatalba voltam,pénteken barátaimmal mászkáltam szombaton pedig a szülinapom volt és a barátnőimmel termálba mentem.Szóval most már hivatalosan is 14 vagyok*--* ezt most muszáj volt veletek közölnöm:D de most itt vagyok már élek és virulok:) 

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:Drága Vivi,te ilyenkor mit érzel?<3 Amikor befejezem akkor is az életed megy tovább:) de remélem a következő blogomon is velem tartasz.Nélküled nem lenne az igazi.Nem szép dolog ám a káromkodás,de tőled elnézzük<3 Ilyet se kértek még tőlem,hogy ne hamarabb hanem később hozzam  a részt xdd A búcsúzást inkább a végén,nem szeretnék már most sírni végette:*
Cser Hanna.:Az nálad rossz vagy jó ha nem találsz szavakat?Remélem az utóbbi<3 Sajnálom,hogy ennyit kellett várnod:c
M.Réka.:Köszönöm<3 
Liz F.:Sziia:* Örülök,hogy tetszik:) Egyszer mindennek vége van sajnos ahogy ennek is hamarosan:C Elolvastam a blogod.Tetszik,hogy bele teszel más híresebb szereplőket is mint például:Conor Maynard akinek én is rajongója vagyok:) Várom a folytatást és azt,hogy mi fog ebből még kisülni:D

GRACE:
Az éjszaka közepén,szinte már hajnalban értem haza.Maradhattam volna Hazzánál de inkább úgy döntöttem itthon alszok mivel nem akartam egyedül hagyni egy házban Lucyt,mivel Austin még mindig kórházban van.Néha elgondolkozok,hogy komolyan betartsam -e a neki tett ígéretemet,hogy nem látogatom meg.Hiányzik,bevallom nagyon..De mióta tudom,hogy ő többet érez irántam némi barátságon kívül azóta valahogy bármennyi nem akarom de máshogy gondolok rá.
Mikor felébredtem az alvásból felültem az ágyra és kinyújtózkodtam.
 
   








Majd kiugrottam az ágyból.Eszembe jutottak a tegnapi emlékek.Ahogy Harryvel az esőben csókolózunk.
Akkor éreztem magamat igazán boldognak és felszabadultnak.Egy biztos örökre megmarad bennem a tegnapi este összes pillanata.Mikor majd már  a halál küszöbén állok,akkor is szeretném,hogy ez jusson eszembe,mert akkor úgy megyek át a másvilágra,hogy boldog voltam.Még ha ez nem is lesz igaz rám,ha ő nem lesz mellettem.A tükör elé léptem és felhúztam a pólómat.Megnyugtat a gondolat,hogy már nem vagyok annyira egyedül.Azonban egy fokban meg is rémiszt,hogy mi lesz velem ezek után.Egy gyerek nem egy játékbaba,ami valamikor kell valamikor nem.Nem,ő egy érző ember aki bármilyen kis apró is,de már egy sajátos kis szívvel és annak verésével rendelkezik..Vajon fiú lesz vagy lány?Vajon Harry kristályos zöld szemeit és göndör fürjeit,vagy az én barna kiskutyaszemeimet és egyenes hajamat örökli?
Ha a kisbabára gondolok mindig Harry mosolygós képe ugrik be.Meg lehet,hogy az álmom végett,mikor megköszönte,hogy a világ legboldogabb férfijává tettem.Vajon,valaha fogom igazából is hallani ezt a mondatot az ő.vérbeli brit akcentusával?A tükörbe nézve mellettem egy homályos alak tűnt fel.Az az egyedüli személy akinek hallgattam a tanácsaira.A nagypapám..Az arcvonásai még mindig ugyan olyanok voltak mint mikor utoljára láttam és a haja is hófehér a kezében egy lila orgonát nyújtott felém.Azonban mire el is vettem volna a kezéből,eltűnt az egész alak visszatért homályba.A lila orgona a fiatal halált jelképezi ezt még a dédszüleim tanìtották anno kiskoromba.De mégis mit akar ezt jelképezni?Kit ér utol hamarosan a végzete ha a látomás bekövetkezik?
Ezen gondolkoztam miközben készülődni kezdtem,hogy ez mégis mit akar jelenti.Nem tudtam másra gondolni csak ezen kattogott az agyam.Ez meg is látszott mert csak úgy kapkodtam ki a szekrényemből a ruhákat amiket csak úgy magamra aggattam.De a végeredményen ez nem annyira látszott meg,talán még tetszett is,csak nem igazán az én stílusomhoz illik,de mindenkinek szüksége van egy kis változásra.

A gondolataim kizökkenéséből a csengő volt a tettes.Elgondolkoztam,hogy kinyissam vagy sem.Végül nem,az utóbbi mellett döntöttem mivel elég kitartó volt a csengető.Kinéztem a kulcslyukon de nem tudtad megállapítani ki lehet oda kint mivel számomra ismeretlen volt.A kulcsot elforgattam a zárba és beengedtem.
-Szia,Emily Peterson vagyok.Kezdő újságíró,feltehetnék pár kérdést?-mutatkozott be.Látszott rajta,hogy fontos lenne számára ezért úgy döntöttem kivételes alkalomként belemeggyezek a dologba.
-Szia,Grace Horras.Fáradj beljebb.-mosolyogtam rá majd kitártam teljesen az ajtót.Kedves lánynak tűnt.A szokásos újságíró style féleségű.

Leültünk a nappaliba és akkor elkezdett kérdezgetni.

-Kérsz valamit?Kávét vagy esetleg valami mást?-kérdeztem meg udvariasságból.

-Nem,köszönöm.Akkor kezdhetjük?-aprót bólintottam mire folytatta.-Milyen életed volt Magyarországon?Mármint mielőtt gyengéd szállak fűztek volna Harry Styleshoz.

-Teljesen átlagos életem volt.De szerintem ez még most is így van.-adtam a választ az első kérdésre,ekkor jöttem rá,hogy nem is olyan nehéz ez a kérdezgetésre való válaszolgatás,csak röviden és tömören kell fogalmazni.

-És hogyan jöttetek össze?Gondolom egy igazi tündérmesére számíthatok.

-Nem igazán..Teljesen átlagos találkozás volt.A metrón voltam és éppen vásárolni indultam mikor összetalálkoztam vele.Utána találkoztunk néhányszor és végül összejöttünk.-meséltem el.

-Rengeteg ember szerint ti vagytok az álompár Garry.Nem gyakori nálatok a veszekedés,jól gondolom?

-Dehogyisnem.Amint másokat minket is megtalálnak a problémák de nekem az az alapelvem,hogy ha két ember igazán szereti egymást akkor képesek megbocsátani egymásnak.
-A napokba felröppent a hír egy hosszabb időre szóló One Direction turnéról.Mit szólsz hozzá?
-Egy részben örülök a fiúk sikerének,de mégis azért hiányozni fognak.De Harrynek is megmondtam,hogy ezt most muszáj el vállalniuk és miattam nehogy ne menjen bele.

-A jövőbe mit szeretnél elérni?Milyen téren szeretnél sikeres lenni?-láttam rajta,hogy még rengeteg kérdése van.

-Jogi pályán szeretnék sikereket elérni.

-Nem gondolod,hogy ez nem fog sikerülni Harry árnyékban?-elgondolkodtam,hogy mit válaszoljak.Ekkor döbbentem rá,hogy igaza van.Nem szeretném ha valaha is Harry Styles nevéhez és nem Grace Horrashoz fűznének.Egyszerűen nem jött ki semmi a számon válaszként.És kezdett a fejem is sajogni.
-Nem gondolkoztam még ezen.-nyögtem ki.Még feltett pár kérdést,majd elment,gondolom látta,hogy nem vagyok valami túl jól.
Elgondolkoztató ez a kérdés.Kiskorom óta jogász szeretnék lenni..És nem akarom,hogy ez csak Hazza miatt sikerüljön,és nem az akaraterőm és kitartásom árán.
Összepakoltam a bőröndöm és eldöntöttem elköltözök.Egy vidéki házba ahol senki sem talál rám még Harry sem.Nem sok cuccot pakoltam,csak a legfontosabbakat.
Fogtam egy rózsaszín cetlit és hagytam Lucynak egy kis üzenetet.
"Pár napra elmegyek,ne keress.Majd jövök.Nyugi nincs semmi baj,de ez most szükséges:)
Véstem a papírra majd hívtam egy taxit.Leila egyik Londonhoz közeli házához vitettem magam,azonban mikor elhajtottunk Harryék utcája előtt akkor egy furcsa érzés száguldott át rajtam.
-Itt kérem álljunk meg egy kicsit.-állítottam meg a sofőrt.A cuccaimat ott hagytam és odarohantam Hazzáék ajtajához.Nagy levegőt vettem és becsöngettem.Az ajtót Niall nyitotta ki.
-Szia,gyere beljebb.-szólt kedvesen.
-Szia.Nem,most sietek.Kihívnád nekem Harryt?-kértem meg.Nem akartam neki magyarázkodni mégis hova megyek,és szerintem ezt észre is vette mivel nem kérdezgetett,hanem a kérésemet teljesítette.
-Óh,szia édes.Hogy vagy?-jött ki a barátom mosolyogva.
Nem válaszoltam hanem rögtön megcsókoltam.Ez most szükséges volt,hogy tudjam mit hova tegyek..

-Most már jobban..-mondtam pár perc után mikor elváltunk.-Most mennem kell..-indultam is el.

-De hé,várj.!Hova mész?Hiszen csak most jöttél!-ordított utánam.

-Most mennem kell!-kiabáltam vissza.A szájáról két szót olvastam le,ami így szólt:Hagylak menni..

Visszamentem az autóhoz ami ment tovább a megadott címre.Mikor odaértünk a taxit kifizettem majd a bőröndjeimet húzkodva a ház elé léptem.

-Hagylak menni..-ismételtem meg a barátom szájából elhangzott mondatot majd úgy éreztem pár napra új életet kezdhetek itt egyedül a nagy világon kívül..