2.évad 54.rész-Szeretsz?

3 rész..Nekem erről a számról rengeteg dolog jut eszembe.Mint például 3 a magyar igazság,avagy,hogy a mesékben is általában mindig 3 próba van.Remélem most ezzel a blogomat is belevésem a fejetekbe a 3-as számocskához:) Tudom ez már eléggé vagyis igazából is a végén jár,de nem szeretném még a búcsúzkodásról olvasni.Az még ráér kicsit,nagyon kicsit..

Most ezt lehet nem itt kéne,de ezt muszáj most itt megtárgyalnom.Én magamat olyas fajta "írónak" -ha nevezhetem annak magam-tartom aki tényleg azért ír mert szeret és nem másért.Célzok ezzel arra,hogy nem tudok kiakadni azon,hogy ha kevés a komik száma.Jó,örülök neki ha sok meg minden,de nálam nem csak ez számít.Baromira kitudok akadni mikor azt olvasom valahol hol ilyen meg olyan kevés komment van,és akkor megnézem és mindezt a 3-7 avagy több megjegyzésre mondta..Valahogy én ilyen vagyok,de lehet bennem van a hiba.És akkor itt a rész jó olvasgatást:*

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:

Wiw.:Én majdnem a kommenteden könnyeztem ki.Nem tudom miért,de többször elolvastam míg vége felfogtam mindent,pedig kivételes alkalommal elég érthetően fogalmaztál.Igen,nagyon különleges vagy erre már rég rájöttem:) te vagy az egyik olyan ember aki képes még akkor is megnevettetni,mikor teljesen padlón vagyok<3 Lehetséges,hogy az jutott eszedbe a címről mivel annak arról a dalcímről mintáztam ezt a címet is.Én mikor a komidat olvastam és válaszoltam akkor indítottam el háttérzenének:) A blog és az írója is viszont imád<3

Cser Hanna.:Köszönöm nagyon aranyos vagy<3 elárulok egy titkot,te is rám hoztad a sírhatnékot.De pssz,ez maradjon köztük,nem szeretem ha nagyon gyengének ismernek meg az emberek érzelem terén<3

Ezt hallgassátok olvasás közbe.Nem tudom valakinek ismerős -e a zene,de én nagyon imádom.Mert a kedvenc sorozatomból van az Ezel-ből.Nekem az a sorozat nagyon tetszett,mert nem csak arról szólt,hogy az élet ilyen meg olyan szép,hanem meg volt benne található a szomorúság,bosszúvágy,lövöldözés és azért az évek múlva is annyi rossz után égő szerelem is..Én személy szerint sosem felejtem el azokat az időket mikor a tévé előtt ültem és popcornnal a kezembe néztem mi történik benne,és annyira jó lenne ha valaki valaha a blogommal kapcsolatban is így érezne,mert ez hatalmas elismerés<3

GRACE:
A taxi amin ültem egyre távolabb vitt a férfitól,akit annyi ideje szerettem.Azt hittem,ha egyszerűen beszállok,ülök és nem gondolok semmire,egyszerre elmúlik minden amit valaha éreztem.Nos,tévedtem.Az ablaküvegen át bámultam.ahogy minden egyre távolabb kerül tőlem.Minden,kivéve az érzéseimet.
Este felé kiültem a ház előtt lévő hatalmas teraszra.Már órák óta itt vagyok és fura nekem ez a hatalmas nagy csend.
Hiányzott Harry,pedig még csak nem rég váltunk el.Szeretem amikor felhív,és hallom a hangját.Szeretem mikor sms-t ír,és a gondolatait olvasom.Szeretem mikor találkozunk és átölel erősen.Szeretem mikor megcsókol,oly lágyul és tüzesen.Szeretem mikor beszél.Szeretem amikor a szemembe néz,és közli,hogy szeret..
Pár napra míg eldöntöm mit akarok addig ezektől mind meg kell szabadulnom.Megtanultam mellette,hogy a szerelem nem azt jelenti,hogy lefekszel valakivel és hogyha nincs valaki melletted,nem azt jelenti,hogy egyedül vagy.
Ha valaha is elválnak majd az útjaink Hazzával már nem leszek szomorú,mert tudom,hogy ez igaz szerelem volt.És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben,boldogan fogok rá mosolyogni,és majd eszembe jut,hogyan hevertünk a fák alatt,miközben megtanultunk szeretni.Mert én mellette éreztem elsőnek igazán ilyet..
Azonban egy élményt nem akarok átélni.Egy dolgot amitől félek.A "nagy szerelmet".Azt,hogy bármi volt mi mindig fogtuk egymás kezét,egymásnak forró szavakat mondtunk.Boldogok voltunk,mint soha senki más.És akkor egy nap elmondom neki:Hé,gyereket várok,egy kisbabát.Hazza nem szólt egy szót sem,csak elköszön és többé nem jön vissza.Elmenne némán és hidegen.És hát ez lenne a "nagy szerelem".És akkor megszületik a kisbaba.Várom,hátha visszatér mellém..De nem jön..Együtt élek a kisgyerekkel és már benne lelem az örömömet,eltelik az ifjúságom.És akkor egyszer elmegyünk sétálni,ami eleinte teljesen átlagosnak tűnik.De akkor egyszer csak Harryt pillantanám meg és könnyeken át így szólnék a gyermekhez:Ez volt az apád.!Nem,ezt egyszerűen nem bírnám ki..Bármennyiszer elé állok és elakarok neki mondani,ez játszódik le a fejembe,hogy hát ha ez lesz,én félek a csalódástól és visszautasítástól..
Vaksötét volt.Bármerre néztem sehol senki,egy árva lélek sem.Csak a zöld környezet és a friss levegő.
Hogy egyedül éreztem -e magamat?Nem,egyáltalán nem.Lehet,hogy fizikailag az voltam,de lelkileg nem.Mivel akit egyszer a szívembe zárok az mindig ott lesz velem bárhova is menjek.
Jót tett nekem ez a kis egyedüllét,azonban belülről mégis vártam valamire,hogy valami történjen.Túlságosan is hozzá vagyok szokva,hogy pörög az életem,és pár perc szünetet nem hagyok a történések között.
Besétáltam a kis házba és a bőröndömhöz léptem.A telefonom megállás nélkül csörgött.Rengeteg nem fogadott hívás várt.Megfogtam a készüléket és kikapcsoltam.Csupán egy gomb nyomás,és megszakadt a kapcsolat köztem és a világ között a kapcsolat.
-Viszlát Harry..-mondtam közbe,mivel ő volt az aki eléggé csak elakart érni.
Megakadt a fejembe a gondolat,hogy biztos keresett otthon is,mit gondolhat rólam,hogy csak így rejtélyesen eltűntem.És Lucyval mi lehet?Ő is rettenetesen aggódhat értem,ahogy ismerem.Csak egy üzenettel váltam el tőle,ami pár lapra vésett szóból állt.Gondolkoztam,hogy felhívom és elmesélek neki mindent,de nem,nem lehet..Az ágyra zuhantam és igyekezetem álomba ringatni magam,azonban ez nem sikerült ezért kimentem a ház elé és csöndben a csillagokat vizsgáltam.Ez nem olyan romantikus mint amikor a pároddal együtt teszed,de legalább tudod,hogy egy ég alatt vagytok azzal akit szeretsz..

HARRY:
Grace olyan hamar és gyorsan tűnt el mellőlem.Látszott rajta,hogy valami baja van.Máskor nem viselkedik így.Egy ideig még csak álltam az ajtóban és előre bámultam,talán vártam,hogy visszajöjjön,azonban rájöttem hiába.Ő elment és van egy érzésem,hogy ma már nem is fogom többet látni.Bevágtam magam mögött az ajtót és felrohantam az egyik szobába.Néha nem értem a barátnőm viselkedését.Olyan zavaros,de ez is mostanában alakult ki.Vagy eddig is ilyen volt csak nem vettem rajta észre?A párnám alól egy képet húztam elő amin Grace arcán egy hatalmas nagy mosoly csüngött és egy nyalókával pózolt.Akkor készült mikor még Holmes Chapelbe "újra gyerekek" napot tartottunk.Olyan boldogak voltunk és akkor tényleg úgy éreztem ő az örökké valóságig velem lesz,ami számomra nem egy hónapot,sem éves,hanem tényleg örökké-t jelent..
De egy ideje a mosolya sem a régi.A nézésében bánatot és keserűséget fedezek fel és látom rajta,hogy a szívét nagyon bántja valami,amire azonban sosem merek rákérdezni..Úgy éreztem ez mind az én hibám.A közvetlen mellettem lévő párnát dühömbe a földhöz vágtam és a szememből egy könnycsepp csordult ki.
-Nem akarom elveszíteni..-nyögtem ki.Volt egy olyan érzésem,hogy nem sok van hátra míg ez a mondatom be nem teljesül.
A kezemmel egy kéz mozdulattal csupán letöröltem a szememet,majd eldöntöttem,hogy átmegyek Gracehez.
Leszaladtam a kocsihoz a fiúknak pedig csupán nem is szóltam,hogy elmegyek,egyszerűen akkor ez nem volt a fejembe.Kis idő múlva már a barátnőm házánál is voltam.
Az ajtóhoz szaladtam és lázas kopogásba kezdtem.Elég sokáig kellett várnom míg végre valaki ajtót is nyitott,Lucy volt az.
-Grace hol van?-kérdeztem rögtön.
-Neked is szia.Azt hittem veled ment el valahova.-meredt hatalmas szemekkel felém a lány.-Egy kis cetlit hagyott nekem is csupán.-felém nyújtotta a papírt amit rögtön el is olvastam.Magamban akartam azonban lehetséges nem sikerült.
-Pár napra elmegyek,ne keress.Majd jövök.Nyugi nincs semmi baj,de ez most szükséges.-olvastam fel.-Én üldöztem el..-mondtam keservesen majd a kezemet az arcomra temettem.
Rettentő rossz érzésem volt akkor.Mégis hol lehet?Hova menekülhetett a lány akit szeretek?
-Harry,ez nem így van..Hamarosan haza jön és akkor majd megbeszélitek.-szegezett felém egy mosolyt,amivel bizalmat akart bennem gerjeszteni,azonban nem sikerült.
-Én ezt már nem értem.Akkor mi hogy van?!Kérlek,mond el bármit is tudsz róla amit én nem.!-újra szinte a sírás határán voltam.Könyörögtem,igen őszintén szólva a belső fájdalomtól könyörögtem.
-Nem tehetem..-rázta meg a fejét.
Vettem egy nagy levegőt majd már az ajtó felé kezdtem menni.
-De várj..-szólt még utánam.-Lehet van valami amiben tudok segíteni.-odafordultam felé és nagy szemekkel vártam mégis mit akar mondani.-Nem biztos,de lehet tudom,hol van Grace.A kertész az előbb hívott mielőtt ideértél volna,hogy a vidékiházba van valaki,feltehetőleg Grace az..-tudtam meg egy újabb információt.-Ne csinálj semmit Harry,kérlek..-tette hozzá.
-Sajnálom,de ezt nem ígérhetem meg..Örök hálám feléd.-mondtam majd már ki is mentem az ajtón.
Még Lucy kérésére sem tehettem meg azt,hogy nem megyek a barátnőm után.Rengeteget hallottam már arról a "híres" London melletti vidékiházról.Sokszor beszéltünk arról,hogy egy hétvégére le megyünk oda,azonban ez sosem jött össze.A címét azonban megjegyeztem mert egyszer egy lapról láttam a házukban,és valahogy berögzült az agyamba.Beültem a kocsiba és gondolkozás nélkül a gázra tapostam.A gondolataimat próbáltam elüldözni,és csak az útra figyelni,de nem igazán sikerült.
A kocsi anyós ülésén még ott volt egy pulcsi ami Grace-é volt,még régebben hagyta itt egyszer.Megfogtam az egyik kezemmel és újra átéreztem az illatát ami még mindig olyan méz édes és kókuszos volt.Imádtam ezt az illatot,arra emlékeztetett mikor tavasszal nyílnak a virágok.Egy pillanatra nem figyeltem és rögtön kormányt kellett rántanom mivel majdnem neki mentem egy oszlopnak,azonban ezt még megúsztam.
Már este volt mikor a szemem előtt feltűnt a hatalmas faház.Leparkoltam a közelébe,a fejemet pedig a kormányba vertem.Egy pillanatra megfutamodtam a gondolattól,hogy újra a szemébe kell néznem és kérdőre vonnom mégis miért tette ezt.Akkor azonban eszembe jutott egy mondás:Ne gondolkozz...Cselekedj.!Egyszer élünk,és lehet,ha most nem teszed meg,örökké bánni fogod.
Ezt régebben mindig Caroline mondogatta nekem.Furcsa,hogy a volt barátnőm mondása jutott eszembe,de -e téren mindig is igaza volt..Vele mindig minden olyan könnyű volt.Talán nem féltem attól,hogy elveszítem egyszer,hanem ebbe beletörődtem. Grace azonban teljesen más.Ő olyan különleges és más mint a többi lány.Nevezhetném őt életem értelmének is.Azonban előtte ezt nem teszem,mivel ilyenkor látom,hogy valami bántja.Kiszálltam a kocsiból és a ház ajtaja felé vettem az irányt.A terasz előtt egy homályos alakot fedeztem fel akinek a háta mögé lopóztam.A vállát gyengéden simogatni kezdtem.Reméltem,hogy nem rémül meg tőlem.Szépen lassan a fejével tett egy 180 fokos fordulatot.Tűzforró arcán döbbenetet fedeztem fel.Egyikünk se tudod megszólalni csak néztünk egymás felé.A távolság köztünk a tíz centit alig közelítette meg.A levegőben éreztem azt az egy fajta vibrálást és azt,hogy egyre csak szűkül.
-Meg akarsz csókolni?-kérdeztem meg suttogva.
-Most nem..-mondta alig hallhatóan.
-Nem hallottad mit mondtam!
-De,hallottam.-helyeselte önmagát.
-És mit mondtam?-kérdeztem.Muszáj volt kiderítenem még mindig szeret -e.
-Meg akarsz csókolni?-ismételte el a kérdésem.
-Meg.-mondtam majd egyből ajkaira is tapadtam.Nem tolt el magától,és éreztem ő is ugyan úgy érez mint én.A gyomromban még mindig repkedtek a pillangók,mint a vele töltött első találkozástól kezdve mindig.A hajába gyengéden beletúrtam.Ő még mindig nem tolt el magától.Akkor váltunk szét mikor már mindketten levegő után kapálóztunk.
-Miért jöttél el?Miért nem vetted fel a telefont?Mi történik velünk mostanában?-kérdezgettem.Vártam a választ ő azonban csak lesújtotta a nézését a földre.
-Szükségem volt egy kis egyedüllétre..-adta a rövid választ.
-Nézz a szemembe..-a kezemet az arca két oldalára csúsztattam.Félve de a szemembe nézett.-Már nem szeretsz?
-Neked nem lennék képes hazudni..-próbált tőlem hátrálni azonban nem engedtem.A számmal egy "válaszolj" szócskát súgtam oda hozzá.-Igen,szeretlek.Most örülsz,hogy kimondtam?-a hangját kicsit felemelte.
-Csupán egy egyszerű kérdést tettem fel,de ha neked ez olyan nehéz..
-Miért,te szeretsz?-kérdezte már kiabálva.
-Nem,én nem szeretlek..Hanem egyszerűen nélküled nem tudom elképzelni az életem.Azt,hogy más karjaiban látlak,hogy valaha is másé leszel és nem az enyém..Örülten szerelmes vagyok beléd.És most ezt az egész világnak kikiabálom,mert szeretném ha mindenki tudná,hogy szeretem ezt a lányt,Grace Horrast.!
-Harry nem kell,nem szükséges.-mondta kuncogva majd az ujját a szám elé tette.
-Biztos?Mert én szívesen megteszem.
-Ja,persze ahol senki se hallja ott szívesen megteszed.-álcázott színészi felháborodást.
-Ha kell bárhol megteszem..-léptem közelebb hozzá.
-Nem szükséges.Nekem annyi is elég ha csak én tudom..Válaszolsz nekem valamire?-rá mosolyogtam majd bólintottam.Leültünk az udvaron lévő hintaágyra.-Miért jöttél ide utánam?Vagyis inkább így kérdem,miért jössz mindig utánam?Más fiú már rég feladta volna,de te nem..
-Szeretek harcolni valamiért.Főleg ha a nyeremény te vagy..-adtam a választ.
-Bonyolult ember vagyok egy bonyolult élettel.Van,hogy hisztis és makacs.Van,hogy bántok meg embereket,hogy észre se veszem és van,hogy elég egy szó,hogy könnyet csalj a szemembe.Nem szeretem,ha hülyének néznek,hátba döfnek és játszanak velem.Nehezen tudok megbízni bárkiben is,és nehéz a szívembe fogadni az embereket,de ha valakinek sikerül,iszonyatosan tudom szeretni és számíthat rám egy életen át!És te egy ilyen ember vagy Harry Styles,egy olyan valaki számomra akit nagyon szeretek,és örökre is szeretni foglak..
Belenéztem gyönyörű gesztenye barna szemeibe,és már is elmosolyodtam,amint ő is.
Tartja a mondás,ha valakibe szerelmes vagy olyat látsz amit senki más..Ez teljesen így van,ez bennem most is bebizonyosodott.
Az ajkaimba haraptam majd Grace elé álltam és a kezemet nyújtottam neki.A már harmatos fűbe feküdtünk és a sötétbe a csillagokat kezdtük nézni.
Volt egy különleges,ami más volt mint a többi.Ezerszer jobban csillogott,és nagyobb is volt.A barátnőmre néztem akivel egyszerre mondtuk ki ezt az egy mondatot.
-Az a mi csillagunk..-minden egyes betűt egyszerre lehetett leolvasni az ajkainkról.
És örökre a miénk marad,még ha elkopik is,számomra mindig is ez lesz a leggyönyörűbb égitest,az égen amit valaha láttam..