2.évad 35.rész-Újra együtt?!

Itt az elején megszeretném köszönni az új feliratkozót.*-* Imádlak titeket.<3 :)*


"Ahhoz,hogy feldühíts vagy megnevettess egyetlen szó is elég,
 Másoknak láthatatlan de így lesz ez a történet épp a miénk.."

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
G.Tekla.:Óh,kösziiiii.:$ <3
Dinaa L.:Erre szokásom mondani.:Oh,yes vagyis az ooh no-ra.:D Légy optimista is hidd mindenből jóra zárnak.:)Én mindig ezt csinálom és "általában" meg is van az eredménye.:D De azért szurkolok.:*
Naomi.:Szeretek tőled idézni,de mindjárt már én is sírok.:'( Te már szakállat növesztettel a várakozásban xd <3 
Wiw.:Azért ilyet ne mondj mert eléggé hiszékeny vagyok :/ xd De annyira komoly maga nem lehet vele mert ő az egyik főszereplő.:) Vagyis halál nem..Meg ne merészeld magad felkötni hülye lány (jó értelemben) A végére megkérdezném:Bist du gut?! :D Német tanárom órán egy kissé lökött pillanatomba megkérdezte tőlem xdd :D <3
Vickiee Révész.:Here you are.:*
Hanna cser.:Nem vagyok én semmi féle gyilkos xd Költő vagyok,mit vársz tőlem?! oO Vagyis próbálkoztam/próbálkozok azzal is.:D A Naominak is írtam már egy csodás verset xd Persze,majd benézek valamikor és elolvasgatom.:D Puszi.:)* 
Lia.:Ez is aranyos,ti mind azok vagytok.:$ Miért nézek ki úgy mint egy maffiózó aki mindenkit kinyír?! oO xdd

GRACE:
Louis elmondta Harry kórházba került mert balesetet szenvedett..A kezemből kiesett a telefon ennél  a mondatnál ezért nem tudtam meg halálos kivitelű lett -e a dolog..
Csak magamat tudtam hibáztatni,ha megbocsátok neki,avagy ha nem engedem el magam mellől még mindig boldogan tervezgetnénk a jövőnket együtt.
Erőt vettem magamon és felkaptam a kabátomat amivel együtt kiviharzottam a házból,fogtam egy taxit és abba a kórházba vitettem magamat ahova legvalószínűbben Hazzát is szállították.
Épp mikor a recepcióhoz indultam,a büfében a nyugodtan kávézgató Louist fedeztem fel.
-Mond,hogy jól van,és sincs semmi baj.!-rohantam rögtön oda Louishoz.
Nem tudnám megbocsátani magamnak ha bármi baja is esne..
Lou megfogta a kezemet és egy kórteremhez vezetett.
-Nézd meg,magad.-mondta nyugodt hangon majd arra invitált nézzek be az ablakon.
-Nem merek..-féltem hátra a mozdulatlan,csak gépek által élő Harryt látom..Ha már itt a búcsú,én a régi életerős srácra szeretnék visszaemlékezni..-Ugye nincs semmi baja?-kérdeztem megint.
Tomlinson odalépett hozzám és a kezemet megszorította.
-Nézzük meg együtt..-mondta majd egy nagyot lélegezve benéztem a kórterembe,ahol az éppen evő Harryt láttam.

-Hát,baja csak az van,ami eddig is volt..A lököttsége és,hogy csak a saját feje után jár.-nevette el magát Louis.
-Bemehetek hozzá?-kérdeztem egy halvány mosollyal az arcomon,mire ő bólogatott.
Megfogtam a kilincset amit aztán lehúztam.
-Szia.!-köszöntem egy nagy lélegzetvétel után majd az ágya mellé léptem.
-Grace.-csillant fel a szeme.-Azt hittem már nem is jössz.
-Úgy ismersz te engem?-kérdeztem felháborodást színlelve.-Jöttem amint megtudtam mi történt.És most meséld el mi is volt pontosan.-raktam a kezemet az övére.
-Szóval aggódtál értem?-mosolyodott el.
-Féltem,hogy elveszítelek..De ne terelj,mond el mi történt..
-Ilyenkor látszik meg ki is az akire igazán számíthatok..Csak egy aprócskát ütköztem,ennyi.Ha lehetne már most is hazamennék,de pár napig még benn kell maradnom..-mesélte el a végére kis felháborodást láttam rajta.
-Ígérd meg,hogy nem ellenkezel az orvosoknak.Ha ők azt akarják,hogy maradj akkor te ezt elfogadod és nem erősködsz az ellenkezőjéről.Okés?-kértem meg.
-Rendben,de csak azért mert te kérted..-egyezett bele.-De itt olyan baromi unalmas az élet..-sóhajtott fel.
Körbe néztem és azt vettem észre,teljesen egyedül fekszik betegként,ebbe a hatalmas fehér falak között.
-Khm..Szóval ezzel azt akarod velem tudatni,hogy unalmas a társaságom?-raktam a derekamra a kezem.
-Nem,dehogyis..Veled bárhol vagyok nem tudok unatkozni.De nem kérhetem tőled,hogy mindig itt legyél velem..
-Nem is kell kérni,magamtól is megteszem.-mosolyodtam el.-Nah,mit csináljunk?Amint látom van itt kártya és..Semmi más.Szóval kártyázzunk.!-nevettem el magamat és Hazzan is láttam örül,hogy itt vagyok vele.
***
-És ki a király?!Hát persze,hogy én..-szállt el kicsit magától a győzelem érzése miatt.
-Csalással nekem is menne.-vágtam hozzá.
-Mert tisztességes úton nem nyerhetek,szerinted?!-vette kezdetét egy "gyerekes" veszekedésünk.
-Mikor kimentem a mosdóba megnézted a lapjaimat ne tagadd.!-emeletem fel a hangomat.
Az ajtó nyitódott és az orvos lépett be rajta.
-Fiatalok,kicsit halkabban még is csak egy kórházban vannak..-kért meg a doki minket.
-De hallott már ilyet,csalással gyanúsít.!-mondta felháborodottan Hazza mire a doktor csak elmosolyodott.
-Bocsánat..-mondtam ki végül Harryt pedig oldalba vágtam,hogy fejezze már be.
Az orvos elvégezte a szokásos vizsgálatokat,majd indult is volna ki.
-Ugye minden rendben van?-kérdeztem még meg mielőtt még nem ment ki.
-Igen.Pár napig megfigyelésen bent kell tartanunk az urat,azonban hamar el fog menni számára az a kis idő főleg ilyen remek társasággal.De ha akarja ide a kertbe kimehetnek kicsit sétálni.-válaszolta majd végleg ki lépett az ajtón.
-Talpra fel és indulás le.!-biztattam göndörkét.
-Muszáj?Nem szeretem ha így látnak az emberek..-ismerte be.
-Igen,muszáj.Egy kis friss levegőre neked is szükséged van.Ez maradjunk közöttünk,de most is ugyan olyan vadító,szívtipró vagy mint előtte is vagy.-nevettem el magamat.
-Ha-ha,nagyon vicces..-mondta ironikusan.
-Komolyan gondoltam.De gyere már..-karoltam át.
Lementünk a kertbe azon belül pedig egy padhoz ahova leültünk.
-Harry,kérlek többé ne csinálj ilyet velem..
-Még is mire gondolsz?-kérdezett rá,majd a kezével hátra söpörte a haját.

-Hát..Hogy valami bajod esik..Nem bírnák nélküled élni..-mondtam ki végül.

-Ismerős számomra is ez az érzés irántad..És most így vissza gondolva ez a baleset egy dologra mégis jó volt..Mert itt vagy velem..
-Ilyet ne mondj...Ha csak ilyen áron láthatnálak inkább lemondanék rólad és szenvednék..-ő közelebb csúszott hozzám.
-Nem tudom hányszor kell még bocsánatot kérnem tőled,hogy hatása legyen.De ahányszor kell annyiszor megteszem..-mondta ki és én közbe végig csak azt a gyönyörű szempárt kémleltem.
-Tudod jól kell vele időzíteni és érkezik a csoda..-a hangom kicsit halkabb volt a szokásosnál.
-Ha érzékeim nem csalnak,ez a pillanat most jött el.-közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.-Lehet szó az újra kezdésről?-kérdezte a fülembe suttogva.
Elgondolkoztam,hogy mégis mit mondjak neki.
Féltem ha határozott igennel válaszolok a dolgok a közel jövőben sem fognak változni.Azonban nemet se mondhatok ha egyszer szerettem és erre akkor jöttem rá mikor aggódtam mégis mi baja lehet.
-Erre majd máskor visszatérünk.Most az a lényeg,hogy felépülj.És ez alatt a folyamat alatt végig ott leszek melletted.-adtam végül választ.Az arcán láttam a csalódottságot.
És most mindenki számára én vagyok a kőszívű,pedig én ezzel a tettemmel csak neki akartam jót.
Nem mondtam se nemet,se igent.Inkább maradtam a határozott középúton.
-Sajnálom..-rohantam el sírva.
Egy hatalmas tölgyfához mentem amin egy hinta csüngött.Beleültem és csak sodortam a földet.Egyszer csak arra lettem figyelmes valaki meglöki a hintát.

-Tudtam,hogy csak itt lehetsz..Miért futottál el olyan hirtelen?-vont kérdőre Hazz.
-Minden az én hibám..Csak az enyém..A baleseted..Az,hogy megkeserítettem az életedet..-borultam sírva a vállára.
-Ne beszélsz hülyeségeket..A baleset csak is az én hibám,nem kellett volna SMS-ezgetnem..
-Kinek üzengettél éppen?!-kérdeztem rá az újonnan kiderülő információra.
-Nem lényeges..De ne sírj Picur,mert attól csak én is mindjárt bömbölni kezdek.
-Én nem is bömbölök.-vágtam morcos képet.
-Dehogyis nem.De te akkor is aranyos vagy.-mosolyodott el.
-Akkor köszönöm a jelzőt..-pirultam kicsit el.

*Pár nappal később*:
Minden nap bejárok Harryhez.Szinte csak átöltözni járok haza.A kórház kezd a második otthonommá válni,ami talán kissé rémisztő.
Ma is így olt,mikor hajnalba elaludt kicsit akkor hazaugrottam,amikor azonban visszaértem hozzá a kórteremben az ágy már meg volt terítve.
A kabátja és rajta egy kép pedig az asztalra volt fektetve.
A kezembe fogtam a fotót és alaposan megnéztem.Én voltam rajta.A hátuljára ez volt írva.:"My angels."
-Istenem,de aranyos..-gondoltam magamban.
A kiépített fürdőben találtam rá amint épp az ingét gombolja be.

-Óh,so sexy..-vittem kuncogva fel a hangsúlyt.

-Tudtam,hogy valaki hiányzik még az életemből.Akartalak is hívni,az orvos azt mondta saját felelősségemre ma haza mehetek és itt hagyhatom ezt a rémhelyet.-nyomott egy puszit az arcomra.

-Nem lenne jobb ha maradnál még pár napot?-éreztem hiába erősködök,ezért inkább beletörődtem a döntésébe.-A srácokkal megbeszéltem,hogy pár napig kapsz egy angyali ápolónőt.-újságoltam el a hírt.
-Hu,remélem ilyen miniszoknyás,dögös maca lesz.-nevette el magát.
-Én leszek te mamlasz.!-vágtam fejbe,mire ő válaszként tartott egy hosszú csiki túrát.
***
-Végre itthon.-tárta ki a kezét Hazza amint belépett oly szeretett házába.
Mily meg nem lepő volt a látvány.A srácok ott playstationoztak és popcornt tömnek közbe.
-Khm..Megjöttem ám..-mondta Harry mire mind a négyen odarohantak hozzá egy "haver" kíséretében megölelni.
-Azt hiszem innen most ki kell szabadítanom az én kis betegemet..-vágtam közbe.
-Szerintem annál jóval több.-Zayn se hagyhatta volna ki ezt a beszólást.
Úgy döntöttem inkább hagyom elmenni a fülem mellett az imént mondottat.
Felkísértem Harryt a szobájába.
-Harry,ágyba.!-utasítottam.
-Doktor néni,maga mégis mire készül velem?!-kérdezte kissé perverzen.
-Ne hülyéskedj,az orvos is megmondta rengeteg pihenésre van szükséged..
-Miért vagy ennyire jó hozzám?Hiszen én nem érdemelném meg tőled..-leültünk az ágyra és én szinte vagyis az ölébe.
-Neked köszönhetem életem legszebb perceit..Lehet a legrosszabbakat is de az már nem számít.-nevettük el magunkat.-Köszönöm,hogy megismerhettelek..
Rájöttem a napokba Hazza barátként is tökéletes,de még is hiányzott az,hogy azt mondja szeretlek és csókokkal halmoz el.
-Figyelj,emlékszel mikor pár napja a kórházban,beszéltünk arról az újra kezdésről..Gondolkodtál róla,nyugodtan mond meg ha nem szeretnéd..-tért át a témára.
-Hát..Ühmm,igen gondolkoztam rajta és arra jutottam.-itt a kezét a számra tapasztotta.
-Várj,inkább ne folytasd,nem bírnám elfogadni az elutasítást..Vagy de inkább mond tovább..Dobpergés.-a kezével ütögetni kezdte az ágy félfát.
-Hihii,hát te nagyon hülye vagy..Ki mondta,hogy elutasítalak?!-néztem nagy szemmel rá.
-Hát,nem mondasz nemet?!Álmodok?-ráztam a fejem,hogy nem ez nem egy álom ez a valóság.-Imádlak.-döntött le az ágyra majd csókolt meg.

-Most tisztázva a helyzetet.Mi most újra együtt vagyunk,ugye?-kérdezte még meg.

Bólogattam,mire újra nyomott a számra egy csókot.

A telefonom csengőhangjára lettem figyelmes.

-Muszáj felvenned?-kérdezte unottan.

-Igen,lehet valami fontos..-mondtam mire lemászott rólam és hagyta,hogy beszéljek a csörgetővel.

Anya volt a telefon túlsó végén és mikor letettem a telefont csodálkozva néztem Hazza felé és a számból egy szó csúszott ki.

-Irány Magyarország..

Ide a végére még pár szó.Lehet megfogom megint szakítani a láncot és nem minden másnap lesz rész,mert így túl hamar eljönne a vég..3 komi és jön a kövi.:)