2.évad 34.rész-Talán már túl késő..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Naomi.:Nem kell lesokkolni az én "angol tanár mesteremnek".:D Here you are.<3 És ne sírj hamarosan happy lesz.<3
Dinaa L.:Miért milyen lesz a félévid?! oO Nekem elég rossz..:/ Vagyis csak kettő 4-esem lesz,de nekem az már rossz xd Majd egyszer igen vissza fogja.<3
Sz. Marii:).:Hát próbálok fordulatosan írni főleg már ilyenkor.:) Thank you <3
Hanna Cser.:Most kapsz még.:) Egy egész napot rám szántál azzal,hogy ezt elolvasd?! oO Aranyos.:$ Hol nézzek be,mert blogot nem találtam nálad.:/ xd

"I want my dream come true." (Idézés Nonofii arany köpéseiből xd )

GRACE:
-Te meg mit keresel itt?-nyitottam ki az ajtót amin kívül Hazza állt.
-Életem szerelmét..-mondta majd mindenféle kérdés nélkül berontott a házba.
-Szóval miért is jöttél?!Amúgy egy szóval nem mondtam,hogy bejöhetsz..-vágtam be idegesen az ajtót majd topogni kezdtem a rajtam lévő magassarkúban.
-Ezt nézd meg.!Itt még milyen boldogak voltunk..-nyújtott felém egy újságból kitépett képet.Igaza volt,ott még minden más volt..
-Hogy ez mennyire aranyos..Vagyis ezt most miért hoztad?!-változtattam át a végére a bágyadt kedves hangomat az ellenkezőjére,azonban belülről még mindig mosolyogtam.
Néha elhiszem ő csak egy gondolat,de amikor felébredek rájövök ez a valóság.
-Miért változtál meg ennyire?!Látom rajtad,a mosolyodon te még mindig a régi vagy de próbálsz egy álarc mögé bújni..De érzem egyszer úgy is hazatalálsz..-kérdezte szomorúan.
-Egy boldog pillanat nem más mint egy színes vadvirág,mi elhervad míg haza se érsz..-mondtam el észrevételemet teljes komolysággal.
-Erről jut eszembe hoztam ám valamit.!-nyújtott át egy száll tűz vörös rózsát.

A szívemig hatolt ezzel a tettével.
De tudom egy boldog pillanat el száll mint egy régi nyár..Az élet pedig egy átírható színdarab amit úgy alakítok ahogy saját magam akarok..Azonban ez ugyan olyan mint mikor élvezed ,hogy a forgást nem bírod tovább és elszédülve földet érsz..
A szívem azt sugallta most azonnal bocsássak meg és omoljak a nyakába azonban az eszem teljesen mást diktált..És én nem a ketyegő kis szervemre hallgattam ami kezd jéggé dermedni.
-Köszönöm.Mást akarsz még?-küldtem ki szinte az ajtón.
-Tudod a vörös rózsát az szokott adni a másiknak aki szívből szereti és bocsánatért esedezik..-tartotta még a karjával vissza az ajtót.
-Ezt csak most találtad ki..-húztam fel a szemöldökömet majd végleg bezártam az ajtót,aminek később összeesve dőltem neki..

HARRY:
Neki dőltem az ajtónak és ebből földre ülés lett..Úgy éreztem ő másik oldalt hasonlóan cselekedik..
Éreztem testének melegét és szívének zörejét.
Már eltelt nem kis idő és én még mindig csak ott ültem az ajtója előtt,ott legalább a közelében lehettem ha már más módon nem engedte.
A mögöttem lévő ajtó nyitódott ezért gyors felugrottam.
-Őő,visszajöttél?!-kérdezte meglepődve.
-El se mentem..
-Ezt itt felejtetted.-adta át a sisakomat amit a motorhoz kellett viselnem.
-Tényleg..El is felejtettem,hogy az benn maradt,köszi.-adta át,majd rám mosolygott és már indult is volna be.
-Nem beszélhetnék?!-kaptam el még a kezét,mire ő felém fordította a fejét.
-Beszélhetünk ha szeretnél.-egyezett bele.
Aztán el kezdtünk sétálni a kertbe.
-Grace.Még mindig nagyon haragszol rám?-kérdeztem meg kis idő múlva.
Rám helyezte ragyogó tekintetét és nyelt egy nagyot.
-Már nem..Annyira..-tette hozzá végül.
-Mi történt azóta mióta adtam a virágot,hogy ennyire megváltozott a véleményed?-kérdeztem mivel eléggé érdekelt.
-Sok minden..-adta a választ,mibe én beletörődtem,hisz örültem neki.
-És gondolom,azt a sok mindent most nem fogod nekem publikálni..
-Nem szükséges,hidd el..Elég annyi,ráébresztett valaki arra,hogy az élet túl rövid ahhoz,hogy haragudjak arra akit..Vagyis rád..-én csak álltam a bámulatomban.Grace újra a régi,mosolygós volt,aki elkápráztat a nézésével,érintésével.
-Köszönöm annak az "illetőnek"..-adtam hálámat egy ismeretlen idegennek.
-Ez nem azt jelenti,hogy mi újra együtt vagyunk.Ugye tudod?-adta tudtomra a helyzetet.
-Esélyem sincs,ugye?
-Még mindig érzek irántad valamit.Belülről még mindig bizsergek,ha rád gondolok..De nekem kell még egy kis idő,ugye megérted?-helyezte rám újra a tekintetét.
-Hiányzol..Nagyon..Hiányzik az ölelésed,a csókod,a veszekedéseink és az őrültségeink..
-Nekem is..De az őrültség ellen tudok valamit tenni.-csillant fel a szeme.
-Na mond.!
-Inkább csinálom.Gyere velem..-invitált kuncogva a medence felé majd egy hirtelen mozdulattal belelökött.

-Ezt most miért kaptam?!-néztem kifelé felháborodottan.

-Mert ilyenkor olyan vicces vagy.-nevette el magát.

-Vicces?Nem inkább szexi?!-kérdeztem már én is röhögve,majd kimásztam hozzá.

-Eszedbe se jusson hozzám érni.!-hátrált Grace a lökés ellen,amit azonban nem úszott meg mert felkaptam és vele együtt a vízbe kötöttem ki.

-Gonosz vagy.-vetett rám egy morcos tekintetet.-A hajamat órákig csináltam erre te egy mozdulattal elrontottad,most,hogy nézek már ki.-kezdett bele a durcázásba.

-Emlékeztetnélek nem én kezdtem.És nyugodj meg a hajaddal nincs semmi gond még így is gyönyörű vagy..

-Hazudni nem szép szokás..-mondta kissé már elpirulva.Majd megfogtam az arcát kétoldalt és megcsókoltam.

-Mert te vagy aki kell minden áron.Mert te vagy az életem halálom,kiért néha könnyezek be látom,de nálam ez a legszebb vallomás..-adtam át számára az érzéseimet.
-Kezd hideg lenni.Be kéne menni valami száraz ruhát felvenni..-terelte át a témát.
Majd követve a példáját én is kimásztam a medencéből.
-Mindjárt keresek neked is valamit.-ajánlotta fel.
-Nem kell,jó lesz nekem ez is,és most kicsit hagylak elgondolkozni mit is érzel.-utasítottam el az ajánlatát.-De tudnod kell szeretlek,és ezt vésd jól bele a fejedbe.
-Ígérem,át fogom..És akkor szia.
-Valami még hiányzik.-léptem oda hozzá és megpörgetem amit látszólag élvezett.

-Igen,ez tényleg hiányzott.-nevette el magát.Nah,tényleg szia.-nyomott egy puszit az arcomra.

Ekkor még egyikünk se gondolta lehet ez lesz az utolsó őrült pillanatunk..

*Pár órával előbb*

GRACE:

Felálltam végül a földről,azonban csak testileg..Lelkileg még mindig padlón voltam..

Nem tudom mit csináljak,mi lenne a helyes döntés..

Lucy manapság csak Niallel,Eleanor Louissal,Leila pedig Brandonnal van,mégis kitől kérne tanácsot kérnem..Ő bennük bízok meg a legjobban,de nem akarom őket az én problémáimmal zaklatni..

Pedig hiányzik pár baráti tanács..

A postaládából még reggel szedtem ki egy levelet amit most fel is bontottam.

"Drága Gracem,

 Emlékszem szerettelek,és még régebben bármit megtettem volna,hogy az enyém legyél..Mikor a kis házba voltunk ketten a viharban akkor jöttem rá mit is érzel Harry iránt..Akkor tudtam szívem legmélyén azt akarom,hogy ti ketten újra együtt legyetek..Mint most is ezt érzem.Szeretném,hogy az én kedvenc párosom újra együtt legyen..Bocsáss meg neki,mielőtt késő lenne..Te voltál az akinek köszönhetően újra barátok lettünk,hát most én szeretnék az lenni akinek köszönhetően újra összejöttök..Gondold meg és dönts okosan..

Millió puszi:Benji"

Ha nem írja a nevét akkor is rájöttem volna ki a levél küldője.

Elgondolkoztam vajon megéri nekem ha Hazza szenved?!

A válasz egyértelmű nem..

Ha ő szomorú attól csak én is az leszek..

Az ajtó előtt  a bukósisakját fedeztem fel,amit itt hagyott.

A kezembe vettem és kinyitottam az ajtót kicsit körbenézni.

Mire az vettem észre ő ott ül és vár..

*Kicsit később*:

-Igen,ez tényleg hiányzott..Nah,tényleg szia.-nyomtam egy puszit az arcára majd kuncogva bementem a házba.

Kerestem valami száraz ruha féleséget amit magamra kaptam,a hajamat pedig megszárítottam.De egész végig csak ő járt a fejembe..

Lementem a konyhába inni valamit.

Az arcomon mosoly ült és a kezembe fedtem a poharat amibe teát öntöttem.

Hirtelen a szívem összeszorult,belülről pedig egy szúrást éreztem.A kezemből a pohár kiesett,és beugrott egy kép Harryről..Úgy éreztem történt vele valami,amiről én még nem tudok..

Ez az érzés később is megmaradt bennem.

Hogy kicsit lenyugodjak,úgy döntöttem megpróbálok aludni.Mikor már majdnem sikerült álomnak szenderülnie a szememre akkor a telefonom csörögni kezdett.Megijedtem mivel elsőnek nem tudtam mi a hang forrása azonban mikor rájöttem rögtön felkaptam.

Louis volt a vonal túlsó végén és valamit mondani akart,azonban én a felénél tovább nem bírtam hallgatni és sírva borultam a földre..Csak arra tudtam gondolni,hogy sajnálom,hogy nem bocsátottam meg neki és nem mondtam el,hogy nélküle nem tudok élni..

Hamarosan jön a happy manók,remélem érzitek.;) Komihatár szokásos.:) Millió puszii.:*