2.évad 32.rész-Úgy érzem összetört a szívem..

Jujj,túlhaladta a blog a 10000 oldalmegjelenítést.*-* Kösziii,kösziiii.:$ Imádlak titeket.<3

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Lia.:Azért azt nem mondanám,hogy mindjárt vége.:) Még elég sok rész hátra van,csak hát nehéz belegondolni,hogy valaha is bekövetkezik a The End..Köszii.:*
Dinaa L.:Direkt ott fejeztem be xd Amúgy,hova tűntél ennyi időre?!Hiányoztál.:$ Kösziii.<3
G.Tekla.:Szia.!-1.:Jajj,köszönöm szépen,örülök neki <3
                        -2.:Hát megpróbálok minél többet beletenni.:)
                        -3.Sokan kértek meg rá,hogy Happy Enddel végződjön de neked is csak annyit tudom mondani még nem tudom milyen lesz a vége,az még messze van.:D
                       -5.:A 3 után nem 4 jön?! xdd Örülök ennek is,hogy szerinted nem írok laposan.Puszii :* <3 :$
Naomi.:Neked csak Grace xd Happy eng nem lesz de Happy End lehet.Ne fogd az Apáczai kiadóra xdd Majd meglátod mi lesz,ne aggódj annyit <3 

És visszaszámlálás..
3...
2...
1...
Jó olvasgatást.Remélem tetszeni fog.;)

GRACE:
Csak feküdtünk ott a fűben kettesben és szinte szótlanul.Annyira csend volt,hogy még egymás lélegzetvételét is hallattuk..Éreztem valamit nagyon el akar mondani Harry,de nem meri.

-Nem értelek..Pár perce még valamit annyira elakartál mondani most meg még megszólalni is alig bírsz..-mondtam a fűszálakat tépkedve.
-Sajnálom..-nyögte ki ezt az egy szót.
-De mit?Az istenért kérlek mond már el.!-szinte már könyörögtem neki.
-Emlékszel mikor csak úgy hirtelen megjelent Felicity?
-Igen,de ez,hogy jön ide?-megdöbbentem a név hallatán.
-Akkor..Nem tudom,olyan furán éreztem magamat abban a helyzetben..Évek óta nem láttam..És hát mikor elmentél,nem tudtam mit érzek és megcsókoltam..-nyögte ki nagy nehezen.
Nem számítottam ilyen vallomásra..Ezért ki kellett kényszeríteni a házamból..Tehát neki ez a Disneyland..
-Ah,szóval nem tudod mit érzel..-mondtam kissé szemrehányó hangon.Kívülről csont száraz szemmel és arccal azonban belülről hullottak a könnyeim záporban és egy tengert tudtak volna elönteni..Nem akartam,hogy lássa ezt..
-De.!Csak..-kezdett magyarázkodásba.
-Legalább most hagyd,hogy mondjam amit akarok.!-üvöltöttem rá,szinte az egész park tőlünk zengett.-Miért nem tudtad ezt az egészet előbb elmondani?!Azóta már rengeteg idő telt el..Azért mentünk a tengerpartra,hogy elfelejtessem veled Felicityt?!Azért rángattál ide,hogy ezt az egészet elmondjad nekem?!-zúdítottam feléje a kérdéseimet.
-Nem mertem,féltem elveszítelek..Grace,én szeretlek..Esküszöm..-tette szívére a kezét.
-A mi életünknek így együtt vége..-jelentettem ki majd felálltam és készültem ott hagyni.
-És mi van ha én nem akarom,hogy vége legyen?-kapta még el a kezemet.
-Bele kell törődnöd,nem mindig lehet az amit te akarsz..-próbáltam minél határozottabbnak tűnni előtte.-Kérlek,engedd el a kezemet.És fogd fel én már csak a múltadba fogok szerepelni..-lassan engedte,hogy kicsúsztassam erős szorításából.
-Tudnod kell,hogy nem ezért hívtalak ide.!-ordította még utánam,de választ már nem kapott rá..
Mikor már elég messze jártam tőle szabad lett a sírás és visszatekintettem felé..Láttam ő még mindig ott áll és vár..Vár a semmire,ami soha többé nem fog bekövetkezni..

*Pár nappal később*:
Talán még mindig nem tudtam felfogni a pár nappal ezelőtt történteket..
Azt,hogy a mi kis tündérmesénknek vége..
Bekövetkezett az a bizonyos "The End"..
Nagyon szerettem..Mindenkinél jobban..Vagyis még mindig,de neki ezt nem szabad tudnia,mert ha tudná mi a gyenge pontom kihasználná..
-Grace,biztos vagy a döntésedben?!-lépett be a szobámba Leila.
-Igen,csak még valamit el kell intéznem előtte..-mondtam.
Hogy mégis mi a döntésem?!Az,hogy nem fogom feladni az álmomat miszerint a Columbiai Egyetemre fogok járni,egy srác miatt aki kiderült nem is szeret igazán..Miért nem tudott erre rájönni másfél évvel ezelőtt?!
Akkor megkímélt volna annyi szenvedéstől..

De most ennek az egésznek vége,és az életemben egy új korszak kezdődik..Azonban,hogy a régit lezárjam valamit még muszáj lesz megcsinálnom..
Magamra kaptam egy kabátot és kiviharoztam a házból úgy,hogy megkíméljem magamat a "mégis hova mész" kérdésektől..Magam sem tudtam igazán mit akarok,a szívem vezetett.Az út szélére álltam és fogtam egy taxit amivel egyenesen a Westminister Apátságig szállítottam magamat,ahol szakadt az eső.
Kiléptem  az autóból,és ekkor ugrott be a fejembe az a bizonyos ígéret..

-Na,most már letehetsz..

-Muszáj.?Legszívesebben örökre a karjaimban tartanálak.Itt e szent helyen fogadom,hogy egyszer ide még vissza fogok veled térni,azonban más ok miatt.Remélem érted mire célzok.

-Hát remélem,hogy jóra gondolok..

-Megígérted.!Azt mondtad szeretsz és megígérted.!-mondogattam az apátságot nézve.

Valaki megérintette hátulról a vállam.

-Egy dolgot tanulj meg.Harry Styles ha megígér valakinek valamit azt be is tartja..-mondta egy beszédből is érthetően mosolygós hang.

Hátrafordultam és Hazza állt ott öltönyben..

A szívem hevesebben vert a szokásosnál,azt hittem kiugrik már a helyéből..

-Te mégis mit keresel itt?-kérdeztem mikor már szinte a számban éreztem a lélegzetét.

-A szívem azt sugallta itt kell lennem..És valamit el kell mondanom neked.És most én kérlek,hogy hallgass meg.!Tudod már napok óta erre készülök,hogy ezt elmondjam,még egy beszédet is írtam,de van egy érzésem,hogy azt útközben elhagytam és rájöttem nincs is semmiféle betanult szövegre szükségem,hogy elmondjam mit érzek irántad..-itt vett egy mély levegőt.-Bárhol jársz,bármerre mész,én mindig vigyázni fogok rád.És remélem a  szíved megfogja álmodni hogy mégis hol van a helyed..Én mindig csak egy kéznyújtásnyira fogok lenni tőled..És tudod kell,mindig lesz aki hazavár..Haza,mellém és a szívembe..A tiedet lehet párszor az idő folyamán ki fogod adni másnak,de én érzem én leszek a végső és egyben utolsó tulajdonosa..Sajnálom amit tettem..Nagyon szeretlek Grace Horras..-mondta el érzelgős beszédét,volt közbe pár sóhajtása ami még jobban fokozta a helyzetet.
-Visszamegyek New Yorkba.!-jelentettem ki.Úgy mintha még mindig ridegen,azonban belülről kezdtem már felolvadni.
-Te is tudod,hogy utánad fogok menni..-mondta majd egy kéz mozdítással a hajamat a fülem mögé tűrte.
-Nem fogsz rám találni..-suttogtam.
-Addig kereslek míg meg nem talállak..-egyre közelebb kezdett hajolni hozzám.
-Kérlek ne,ezt most itt fejezd be..-kértem meg elcsukló hangon egyre közeledő ajkai miatt.
-Már késő..
Szája az enyémre tapadt..És ott is volt egy kis ideig..
-Még nem lehet vége..Még nem..Így,nem..Hisz minden csak most kezdődik el..-mondta el susogva mikor pár centiméterre elváltunk egymástól.
-Pedig de..-fejeztem be a mondatát.
-Már semmit sem jelentek számodra?-nem bírtam válaszolni..
A szám nem engedett még egy halk nemet is kimondani..
A kezében lévő esernyőt felhúzta és felénk helyezte.

-Szóval még szeretsz..-mondta ki amit én nem mertem.-Akkor maradj itt velem.
-Nem lehet.-ráztam a fejem.
-Te is tudod..Nincs lehetetlen,főleg nem számunkra..
-Miért csinálod ezt velem?-kérdeztem vékony hangon.Amit az váltott ki,hogy a sírás határán voltam..
-Hányszor mondjam még el,hogy azért mert szeretlek?!Emberek szeretem mindenkinél jobban szeretem ezt a lányt.!-kezdte körbe körbe ordibálni.
-Fejezd már be.!-kértem meg röhögve,és a kezemet próbáltam a szájára tapasztani.
-Minek ez úgy is sugárzik rólam..Lehetetlen titkolni,én csak a tényeket közlöm az emberiséggel..
-Hát akkor közölheted azt is,hogy pár napja a szinglik társaságába tartozol..-közöltem vele teljes komolysággal.
-Rendben.Készültem egy B tervvel is.Ismersz,engem ilyen könnyen nem tudsz lekoptatni drágaságom..Kezdem is rögtön az elején.Mikor még nem ismertelek akkor is vártam rád és titokban álmodoztam rólad..Aztán belecsöppentél a valóságba is az én zavaros világomba..És ami kettőnk között volt érzés hamar átvált szerelemmé,amit nem is voltunk sokáig képesek titkolni..Soha nem felejtem az első éjszakát..Csillogó szemeidet és halk szavaidat..Hiszem,hogy veled eltelhet ezer év,úgy mint egy szép mesébe..
-Nem akarom tovább hallgatni.!-tettem a kezemet a fülemre.

-Nem hagytad,hogy befejezzem..A tengerpartot járó kisgyerek mindig talál  kavicsok között egyet,mely mindöröktől fogva az övé lesz,és soha senki másé,nem is lehetne..Számomra ez a kavics te vagy..Tételezzük fel mit mondanál,ha azt kérdezném.Összekötöd -e ma velem az életedet egy örökökké valóságon át megpecsételve egy esküvel?!-írta körbe az esküvő szót,én pedig csak mint egy szobor álltam ledermedve ahogyan a művészem faragott...

Te már csak egy emlék vagy..Vagy mégsem,az életem ami rólad szól és emlékeztet elméket,hogy bár nem vagyok veled,mégis soha sem feledlek..

Sorry,hogy nem tartottam be az ígéretem,és nem tegnap hanem ma hoztam a részt.:/ Ezért nem szeretek ígérgetni ez ügyben..De ha úgy vesszük,hoztam csak kicsit később,de hoztam.:D 
Ne sok jóra számítsatok és reménykedjetek a folytatásban,bár még magam sem tudom,hogy lesz tovább..:/ Következő részt nem tudom mikor lesz lehetőségem hozni,de megpróbálok sietni..Ja és komi határ:3 szép komment.:)