2.évad 36.rész-Look after you..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Naomi.:Viszonzott Nonofiii.<3 És tényleg örök hálám feléd,és köszönök mindent.<3
Wiw.:Elhiszem,hogy mondták már xd Kösziii.*-* Jaj,ezt is köszi,imádom ha azt mondja valaki,hogy imád xd Jó,én is téged.<3 Addig én se fogok meghalni,de lehet akkor örök életű leszek .:/ Azt jelenti.: "Jól vagy?!" xd  Én csak németet meg barátnőm által ici-picit angolt de csak ilyen cuki mondatokat.*-* Veled el lehet beszélgetni,ha van kedved jelölj be.: http://www.facebook.com/greta.pete :DD <3
Dinaa L.:Hozzám is xd Juj,valami jós vagy?! xdd :'D Én is voltam már.:/ Ja és még valami kösziiiiiii.:D Te is ha akarsz bejelölhetsz,mert már kerestelek de nem találtalak fészen :/ xd <3 
Hanna Cser.:Jaj,az csak úgy jött xdd Kökiiiiii.*-* Szerintem pedig ez rövid lett,a szokásoshoz híven.:/ Piros pontot kaptam.*-* :$ <3
M.Réka.:Köszi,köszi,köszi,köszi,köszi,kösziiii.:$ Hát sajnos ez a gyors elmaradt amiért sorry.:/ <3

Itt az elején valamit akarok mondani..Azért van az,hogy néha rímekbe írok mert írás közbe általában zenét hallgatok,és rám

Ezt hallgassátok közbe.;)

"A múlt rejt,de a szív nem felejt.."  (Ez a blog végénél fontos lesz..)

HARRY:
-Irány Magyarország..-csúszott ki Grace szájából ez az egyetlen mondat.
-Nem hagyhatsz itt újra..-fogtam meg a kezét.
-Ki mondta,hogy egyedül megyek?!Szeretném ha velem tartanál.És nem kell aggódnod,csak egy rövid időre,amíg megismered a családomat és a barátaimat..Ugye elkísérsz?!-nézett rám bociszemekkel.
-Ha ennyire szeretnéd,persze.-borult erre ölelkezve a nyakamba.
-Hidd el nem fogod megbánni a döntésedet.Fel is hívom anyát elmesélni neki ezeket..
Rohant el mosolyogva a telefonért,majd lelkesen dumálni kezdett.
Én úgy gondoltam addig lemegyek valamit enni.
A konyhába Niall személyével áldott meg a sors.
-Na,mizu?-kérdezte közbe pedig a kezében lévő poharat az asztalra rakta.
-Szokásos..Kibékültem Gracevel erre ő most az egekig szárnyal..-meséltem el a helyzetet majd leültem mellé.
-És te ennek nem is örülsz?!
-Dehogyisnem..Csak..-mielőtt befejeztem volna a lépcső korlátánál Grac jelent meg tündérien mosolyogva.
-Anya és apa nagyon örül,és már kíváncsian várnak minket.-mondta mikor már leért hozzánk,és Niall fejében ekkor állt össze a kép.
-Aha.Apukád megszeretné ismerni mégis kit kell megölni a lánya megrontásáért?!-nevettünk el magunkat.
-Ezzel inkább ne viccelődj..Egyszer Westleyjel a szobába voltunk és ő alsógatyába feküdt,de nem történt köztünk semmi..De tényleg nem,apa pedig benyitott,hogy megkérdezzen valamit,aztán meg pillantotta Westtet és kergetni kezdte az utcán..Nagyon ciki volt,még a youtubra is felkerült..Ja és hozzátenném télen történt..-mesélte el mire Niallel röhögésbe törtünk ki.
-Hát,ezt megnéztem volna..-fűzte hozzá Niall.-De várjunk csak neked Hazza volt amúgy az első?!-tért rá erre majd egy "most inkább mentem" kíséretében kettesben hagyott minket.
-Miért nem válaszolsz a kérdésre?-kérdeztem rá teljesen komolyan kis idő múlva.
-Westleyjel mi sose..Majdnem de mégsem..Aztán jöttél te és..-itt befejezte de nem is kellett volna tovább mondania mert már mindent értettem.
-Miért nem mondtad ezt el előbb?!Akkor megpróbáltam volna különlegesebbé tenni..-simítottam meg a haját.
-Hidd el,igen is az volt..Egy örök emlék..-mosolyodott el.
Talán ez a dolog lett volna az utolsó amit Graceről gondoltam volna..

*Pár nappal később*:
Már a repülőn ültünk és vártuk,hogy végre felszálljunk,ami kis idő múlva meg is történt.Igen,repülőn mivel a jegyek mára szóltak Magyarországra.Gracen láttam már izgatottan várta,hogy újra láthassa a családját.
-És,mesélj valamit a családodról.Mert már elég régóta ismerlek,de nem nagyon szoktál róluk beszélni..-hoztam fel a témát.
-Anyut Katenak,aput pedig Adamnek hívják..És egy átlagos kis család vagyunk.Igen,tudod szeretem őket,de nem te vagy az egyetlen akinél inkább terelem a témát..-csüggesztette le a fejét.
-Talán van valami családi titok?!-vágtam egy misztikus fejet,majd elnevettem magam.-És milyen egykének lenni?Gondolom sokszor belegondoltál milyen is lehet ha van egy testvéred..Tudod saját tapasztalatból mondom felemelő érzés mikor tudod van egy nővéred akire mindig számíthatsz,mint például nálam Gemma..-éreztem rajta most valaminek nagyon a közebébe döftem.
-Tudom milyen érzés a testvéri szeretet..Nekem is van nővérem..Vagyis csak volt..-itt a szeméből kigördült egy könnycsepp,és kezdtem megérteni miért is kerüli a család témát.
-Miért csak volt?!Ugye nem..-kérdeztem rémülten,mire ő csak bólogatott.
-De..Volt egy ikertestvérem Selena..-bökte ki nagy nehezen.
-Mi történt vele?!Megértem ha nem szeretnél róla beszélni,de szerintem jobb ha kiöntöd nekem a lelked..-ajánlkoztam fel egy lelki terápia nyújtásra.
-Csak pár perccel de ő volt az idősebb..Ő volt Mrs.Tökély..Nem tudom hányszor hallottam más szájából,hogy bárcsak olyan lennék mint ő..Anya tánctanár volt..És hát Sellel mi is kiskorunkba elkezdtünk balettozni..Én hamar feladtam,ő azonban nem..Mindig az volt az álma,hogy profi táncos legyen és ezáltal anya büszke legyen rá..Pár nappal múltunk 10 évesek mikor egy számára nagyon fontos verseny következett.Beteg lettem,ezért a szüleimnek otthon kellett maradniuk velem és nem kísérhették el.Ezért is ment ő az egyik társával és annak az apjával..Megnyerte a versenyt..Hazafelé tartottak épp mikor a kocsi megcsúszott a jégen és senki sem élte túl aki az autóban tartózkodott..Nehéz volt feldolgozni ezt a tragédiát épp ezért is költöztünk el vidékre a nagyiék közelébe..-sírta el magát a végére.
-Grace,úgy sajnálom..Talán nem kellett volna felhoznom a témát..-próbáltam szavak nélkül az érintésemmel vigasztalni.
-Nem tudhattad..-mondta végül.
-Azért kíváncsi lettem volna milyen lehet kettő belőled..
-Egyáltalán nem hasonlítottunk..Vagy is külsőre lehet,de belsőre nem..Ő volt szinte a kis angyal..Okos,szép,tehetséges és szeretetreméltó..Én pedig az ellenkezője vagyok még most is..-a haját eltűrtem a szeme elől.
-Ne beszélj ilyeneket,mert nem igaz..Soha sem ismertem olyan lányt mint te..Pedig hidd el nem keveset ismerek közelebbről és távolabbról..-tudtam ő érzi a célzást.
Ezt a kis beszélgetésünket a hangosbemondó zavarta meg.:"Kérjük csatolják be öveiket mivel a leszállást megkezdjük."
Mi teljesítettük a kérést.Mikor leszálltunk a gépről a reptéren rögtön Grace apukájába ütköztünk.
Szorosan megölelte édes kis kislányát majd engem is egy bemutatkozás kíséretében üdvözölt.
Beszálltunk a kocsijukba majd egy kis utazás után el is értünk hozzájuk.
A házuk kívülről is nagyon szép és otthonos.
Az utcáról beszűrődő beszédet azonban nem nagyon értettem,ezért Grace segített a fordításban.Az alapokat a magyar nyelvből azonban már eltanultam tőle.
Belépve a házba kellemes konyhából kiszűrődő szag és egy igazi családi otthon fogadott.
A falakon rengeteg fénykép,oklevél stb..lógott.
Az anyukája amint meglátott minket rögtön hozta is a fényképezőgépet.
-Anyu,most ezt muszáj?!Órákat utaztunk és baromi fáradt vagyok,de neked ilyenkor is csak ez számít..-kezdett nyávogásba Grace,én pedig csak mosolyogtam végig.És el is készült a kép.:

A szobája az a fajta csajos sarok volt.A fal rózsaszín amin rengeteg poszter,felirat tükör ékelődött.

Az asztala tele sminkkel,az ágya pedig plüssökkel.

Meg persze pár hatalmas gardrób amibe szinte bújócskázni lehetne.

-Dá-dá-dá-dám.!Ez lenne az én kis kuckóm..-invitált körbe.

-Hű-ha..Ez aztán..-ámuldoztam.

A földön találtam egy papírt amit fel is vettem azonban mielőtt kidobtam volna felolvastam.:

"Ő volt minden,

 De emlék tűnj már innen!"
-Ez kinek lett címezve?!-mutattam felé.

-Neked te kis flúgos..-mosolyodott el.
-Nekem?!Mégis miért?És miért vagyok flúgos?!-hárítottam felé kérdéseimet.
-Mikor hazajöttem szeptember elején,attól fogva minden nap írtam írtam egy levelet,azzal az életérzéssel,hogy te ezt valaha elfogod olvasni és választ kapok rá..

-Kérhetek egy papírt és egy ceruzát?-kis keresgélés után a kezembe nyomott egy világos rózsaszín papírt és egy pink tollat.
Rámosolyogtam majd az asztalra könyököltem és pár sort véstem a lapra,amit később felé nyújtottam.
"Ha visszatérsz egy délután,
 Örökre tart majd a nyár."

-Megkaptad a válasz..-mondtam mikor már elolvasta.
-Meg..-hajolt közelebb felém már majdnem megcsókoltam mikor nyitódott az ajtó ezért gyors külön váltunk.Bevallom azok után amit arról a kergetésről mesélt félnék "rosszul" bánni vele.
-Gondoltam hozok fel egy kis rágcsálnivalót hát ha megéheztetek..-hozott fel Kate fel egy kis tálkát benne mindenféle harapnivalóval.
-Rendben anyu..
-Hamarosan apáddal átmegyünk a szomszédhoz vacsorázni,ha akartok ti is jöhettek..-ajánlotta fel.
-Majd még meggondoljunk.-adta Grace a választ mire megint ketten maradtunk a szobába.
Csak sétált fel-le a szobába és láttam erősen gondolkozik valamin.
Egy elfektetett fényképre vetettem szememet.:

-Ez te vagy vele,ugye?!-kérdeztem.

Ő oda battyogott mellém és elvette tőlem megnézni.

-Igen,én vagyok rajta a bal oldali frufrus..Ez akkor készült mikor elmentünk a régi szomszéd bácsi farmjára..Istenem,mennyit röhögtünk az nap,a végére már a malacokkal együtt a sárban fetrengtünk..-ült ki egy gyengéd mosoly az arcára.
-Te aztán az évek múlásával se változol..-állapítottam meg.
-Hát,ha úgy vesszük most nem egy disznóval és nem a sárban hanem veled szoktam fetrengeni,szóval igen..Tényleg nem változok.-nevettük el magunkat.Én a kezembe vettem valami fekete dolgot és úgy pörögtem a széken.

Elmosolyodtam és az ablakhoz léptem,amin kicsit elhúztam a sötétítőfüggönyt.
-Mit nézel annyira?-kérdezett rá kis idő múlva.
-Itt minden olyan más..A nap verőfényesen süt,az eső pedig előlátásban sincs sehol..És az a megszokott nagy tömegnyomor sincs annyira..-mondtam el megállapításomat.
-Ha annyira hiányzik London az ellen tehetek valamit..-csillant fel a szeme.
-Mégis mire gondolsz?!
-Kicsim,elmentünk.!-ordították fel a szülei,majd tényleg elmentek mivel hallottuk az ajtó csukódását.
-Gyere velem és megtudod..-nyújtotta felém a kezét.
Ki vezetett a kertbe ahol aztán a slagot beindította és a víz megeredt a földből feltörő kis csészékből.
Csak futkároztunk össze-vissza és ezáltal újra gyereknek éreztem magam.
Előtörtek bennem azok a bizonyos gyerekkori emlékek..
-Csodás Londont idéztél itt elő nekem..-mondtam lihegve és egyben röhögve.
-Mondtam én,de most nem gondolod,hogy be kéne menni átöltözni valami szárazba?-kérdezte majd lekapcsolta a vizet.
A pólója a testéhez tapadt,a haja pedig a víz hatására begöndörödött,hihetetlenül gyönyörű volt..
Ő egyáltalán nem olyan mint azok a lányok akik eddig megfordultak az életemben..Ő sokkal több náluk..A szeme ragyog,a mosolya pedig 100 wattos ami egyszerűen kábulatba ejt.
Nagy nehezen röhögve bevánszorogtunk a házba.
-Harry..Ha kérek valamit megteszed?-nézett rám kiskutya szemekkel.

-Mégis mi a kívánságod hercegnőm?-emeltem rá tekintetem.

-Táncolsz nekem?!-mondta egy pimasz mosoly kíséretében.

-Ha már ilyen szépen kéred,nem mondhatok nemet.-mentem bele.

A fal elé léptem és pár alap rázásos lépéssel kezdtem.

Azonban kezdtem talán kicsit bevadulni a "kis Harryvel" együtt.

A pólóm egy mozdulattal levettem és felé dobtam.

Ő pedig a szája elé téve a kezét kezdett röhögésbe.

Talán a "tánc" szó alatt nem igazán ezt értette.

A nadrágomon az övet kezdtem kicsatolni azonban úgy döntöttem ezt inkább hamarosan Gracere hagyom.

Közeledni kezdtem felé,majd beletúrt a hajamba.

-Tudod,hogy ezt itt nem lenne szabad..-mondta pimaszan.
-És ugyan ez engem hol érdekel?!A szüleid elmentek itthonról,más kizáró okról pedig nem tudok..-a kezem egyre lejjebb kezdett csúszni.
-Kockázatos..Így is belemész a játékba?!-kérdezte még meg,majd a nadrágomat kezdte eltávolítani rólam.
-Te is tudod,hogy szeretem az izgalmakat és a velük járó veszélyeket..-ő elismerően rám pillantott,majd érzékelve a célzást a nappaliba lévő kanapéra fektettem.-Tudnod kell én mindig megfoglak védeni..-lihegtem még el.
Mindenhol puszilgatni,csókolgatni kezdtem,majd már épp kezdtem volna bele a dologba mikor az ajtó nyitódott és belépett rajta valaki akinek talán nem igazán örültem abban a pillanatban..

Nagyon de nagyon sajnálom,hogy ennyit várattalak titeket,de ez a hét nagyon kemény volt számomra..Az elején még "róla" álmodoztam,szóval értitek..Aztán pénteken megkaptam életem első határozott írásban visszautasítását,amitől teljesen összetörtem..És bevallom nem tudtam volna írni olyan állapotban,és lehet ez az egész dolog a mostani részre is kihatott,mivel még mindig nem vagyok a legjobb passzba..Azért remélem nem lett annyira rossz,és nem utáltok meg..3 komi és hozom a következőt,amit megpróbálok minél előbb..Bár ezt hozzáteszem ha túl élem a keddi suliba menést,mivel akkor láttam őt,és nem tudom kibírom -e sírógörcs nélkül..Nah,de nem terhellek titeket a problémáimmal,pussz.: :*