2.évad 30.rész-Emlékezz rám..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:Szia.!Örülök,hogy tetszik és,hogy újra megtaláltad,remélhetőleg most nem hagyod el.:) Azért szerintem elég sokat írtam már,szóval gratula,hogy visszaolvastad. Pussz.: :** <3
Lia.:Kökiii.:D *-* <3
Naomi.:Hát..az olyan lett.:DD Ty,nem akassza fel magát xdd Kösziii,Nonofii <3 *-*

"Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot   verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk."

                                              "Emlékezz rám mikor fúj a szél,
                                               Emlékezz rám mikor minden véget ér."

GRACE:
Épp a legmélyebb álmaimat aludtam mikor a telefonon zörögni kezdett.
-Ki az ilyenkor.?-förmedtem rá a készülékre,majd ránéztem az órára és elmosolyogtam mivel már 11 óra volt.
"Nyisd ki az ajtót,Csipkerózsika.!"-így szólt az üzenet.
Az asztalomra néztem ahol 2 rózsaszín cetli állt.
"Elmentünk majd jövünk,okos legyél.Leila xx"
"Ahogy nénikéd is mondta  nem rosszalkodni,jó kislány legyél.Ty"
Az utolsót megfogtam és széttéptem majd mint aki jót tett egy hatalmas mosolyt villantottam,és leindultam végre kinyitni az ajtót.Ahol hatalmas vakuzás fogadott.
-Mosolyogj.!-ordította Hazza.

-Te mégis mit csinálsz.?-kérdeztem a fejemet rázva a kábulatból.

-Tudod.Emlékeket gyűjtök..És ezt elsőnek az én kis hercegnőmmel akartam kezdeni.-érkezett a válasz,majd egy cuppanós puszit nyomott a homlokomra.

-Pont mikor kócosan,smink nélkül vagyok.De várj ez miért hangzik úgy mintha búcsúzni próbálnál tőlem.?-kérdeztem miközben azokba a csodálatos zöld szemekbe néztem.

-Egyszer te is tudod,hogy el jön a búcsú ideje..-szorította meg gyengéden a kezemet.

-Egyszer igen..-mondtam ezt a 2 szót.Mindketten tisztában vagyunk vele,hogy ami köztünk van nem tarthat örökre..Sajnos nem..Nem lehet mindig kihátrálni az akadályokból,egyszer jön egy olyan ami a mélybe ránt minket és onnan már nem lesz visszaút..-De én még nem vagyok felkészülve arra,hogy elveszítselek..-fejeztem be hosszas gondolkodás után.
-Én se,hogy téged..-szorított magához.
Beinvitáltam a házba.
-Kérsz valamit.?-kérdeztem a konyhába tétovázva.
-Rajtad kívül semmit.-mondta fürtöcske.
-Mit akarsz tőlem.?-kuncogásom szabad füllel is hallható volt.
-Tudod..Olyan régóta vagyunk együtt..És ne értsd félre,szeretlek..De..-itt kicsit megakadt amitől megrémültem.
-Mi de.?Mire akarsz kilyukadni.?-kérdeztem rögtön rá.
*Drámai szünet*:
-Picur,nyugii.Nincs semmi komoly.-röhögte rajtam kicsit el magát.-Csak annyit akartam,hogy jó lenne mondjuk kicsit beszélgetni..-fejezte be.
-Benne vagyok..Miről szeretnél.?-kérdeztem majd lehuppantam a kanapéra.
-Hát biztos nem Zayn hajáról..De most komolyan értettem ezt a beszélgetést..Kettőnkről..-nézett rám úgy,hogy rájöttem ezt az érzelgős oldalát eddig nem nagyon ismertem.
-Okés..Akkor kezdjünk is bele..-kis szünet.-Kezdjed te..-mutattam Harryre.
-Látszik,hogy még mindig az a bolondos komolytalan lány vagy akibe beleszerettem..-mondta idiótán mosolyogva.
-Chh..Én komolytalan.?-elnevettem magamat mivel tudtam igaza van.
-Igen te..Emlékszel még az első csókunkra.?
-Hogyne..Belelöktél a vízbe,majd lesmároltál,én pedig felháborodtam és hazamentem..Régi szép idők..-nevettük el magunkat,és én talán kicsit ki is könnyeztem.Nehéz belegondolni,hogy minden  olyan régen történt.
-Igen,minden veled töltött másodperc emlékezetes marad..De volt egy mikor azt hittem végleg elveszítelek..Mikor vége lett a nyárnak..-mondta Hazza a végére elég elgondolkodóan.
Annyira jó volt kicsit nosztalgiázni vele,sok srác nem képes erre,mert még az előző napra se emlékeznek rendesen.
-De visszajöttem,és itt vagyok veled..-emeltem ki a veled szócskát.
-És remélem ez így is marad..Örökre..De ha ez nem valósulna meg akkor tudnod kell örökre te maradsz az én nyári szerelmem,és ezen nem tud senki sem változtatni..-a kezével gyengéden letörölte az arcomról lefolyó könnyeket.-Ne sírj..Ha te sírsz én is fogok..
-Ez ugyan olyan ha te mosolyogsz,én is mosolygok..-mondtam mire egy nagy mosolyt mutatott felém.Akaratlanul is de én is követtem a példáját.

-Ha rád nézek egy lányt látok aki képtelen felnőni a hülyeségeiből..Azonban mikor láttalak Luxxal,rájöttem te ennél sokkal több vagy..
-Szeretem Luxot..-jegyeztem meg cukin vigyorogva.
-Ő is szeret téged..Csak úgy mint én is..
-Hogy ezt mennyiszer hallottam már tőled..De soha nem fogom megunni..-mondtam elmélkedve a múltban.
-Szeretlek,szeretlek,szeretlek..-mondogatta.-Mondtam már,hogy szeretlek.?-súgta a fülembe,én pedig a fejemhez kaptam és nevetni kezdtem.
-Akkor most jön az én szokásos szövegem.Te vagy az én idiótám..-ismételtem jó magam a múltból.
-Erre pedig én efféleképpen szoktam reagálni vagy mondjam inkább cselekedni.-közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.
Újra olyan érzésem volt mintha 3 méterrel a felhők felett lennék.
-Most már tudod nem kellenek képek,ahhoz,hogy emlékezz rám..
-Azért kisasszony kérhetek egy közös képet.?Csak a beszélgetős napunk emlékének kedvéért..-húzta fel-le a szemöldökét.
-Esetleg..-legyintettem a kezemmel.-Jó,gyorsan csíízelj egyet.
A fényképezőt időzítőre állította,majd odarohant hozzám átölelni.:

-Nah,mutasd már meg.!-vettem ki a kezéből megnézni,hogy sikerült a fénykép.

-Áá,ez nem ttetszik.Töröld le és újat követelek..-magyaráztam.

-Nekem tetszik,szóval marad..

Bele kellett törődnöm ez csak ugyan nem fog a lomtárba kerülni.
-Harry,meg ígéred,hogy soha nem fogsz elfelejteni.?
-Nem megígérem,be is tartom..Még ha kérnéd se tudnálak elfelejteni..Előttem van az a kép,hogy idős korunkban te kötögetsz én pedig egy hintaszékben ülök és együtt nézzük ahogy az unokáink futkároznak előttünk..És akkor rád nézek és azt mondom neked:"látod betartottam az ígéretem".De ha ez nem így lenne és elveszítenélek akkor se felednélek..Örömmel gondolnék vissza a veled eltöltött időkre,ami életem legboldogabb korszaka is egyben..A végső búcsút pedig melletted szeretném átélni,ha ez nem valósulna meg akkor legalább amit látni szeretnék utoljára az a te fényképed lenni..Melletted tanultam meg igazán szeretni.-mondta el hosszas monológját.Én csak egy igen/nem-re vártam,erre ő elmondott egy teljes regényt,amitől kicsit megkönnyeztem.
-Ez olyan szép.Ide már csak egy hajrázás kéne és teljesen elolvadnék.(Blogon kívül:Nonofii,nem a te féle hajrázásod xd )-még mindig a könnyekkel küszködtem.
-Kérsz egyet.?Megkapod.-mondta vigyorogva majd megkaptam a vágyamat.
-Bolond vagy..-nevettem el magam.
-Bolond aki bármit megtesz érted..-itt látta felcsillan a szemem.-Helyesbítek,mindent csak azt nem,hogy letörlöm azt a képet..-talán kissé lecsüggedtem,bár mellette még az is örömben telik..
Rájöttem ami köztünk van az cseppet sem normális..

Bocsi,hogy ilyen sok időt kellett várni,hogy kirakjam,de tele voltam zsúfolva.
Ez direkt ilyet visszamerengős,emlékezős lett mivel szerintem már lehet érezni hamarosan vége..:/ Mint oly sokszor mondtam kerek 100 részes lesz,most nem akarom kiszámolni menji van még hátra.:)
Másik blogom,nézzetek be ide is.;)
Marad a szokásos komihatár.:) Boldog új évet.:*