2.évad 25.rész-Kísért a múlt..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Naomi:Örülök én.:D Köszii <3 :**
Dinaa:Köszii.:) Tudom,vagyis gondoltam,hogy arra szavaztál.:D *-* <3
Lia:Köszi,hát igen meg lett.:) 

Ezt hallgassátok olvasás közbe,ha lejárna indítsátok újra.: 

"Néha csak egy csók.
Néha csak egy örült gondolat.
De néha csak egy édes igaz szó kell. "

FELICITY:(Meglepődtetek?)
Mikor meghallottam Harry Holmes Chapelben van,már késő volt mivel el is ment..Éppen ezért kerekedtem fel Londonba.Éreztem beszélnünk kell..Mivel még anno a régmúltba nem tisztáztuk le az érzéseinket és én bennem még mindig szikrázik iránta valami.Becsöngettem.Az ajtó nyitást hangos vihogás kísérte ami bentről érkezett.

-Én nyitom ki.!-ordította egy lány hang kuncogás közepette,majd tényleg az ajtóban termett,teljes valóságában és Hazza egyik kockás ingében.

Szeme az az úgynevezett boci szem nagyságú és barna volt melyben tisztaságot lehetett érezni,a haja enyhén göndör hosszú szintén barna volt,melyet kibontva és talán kissé kócosan hordott.

-Szia,miben segíthetek.?-kérdezte az arcán egy hatalmas mosollyal,amibe tudom férfiak ezrei tudnak beleszeretni és úgy látszik Harry is közéjük tartozik.

Most kezdtem érezni annak a súlyát,hogy a pletykák igazak voltak,Harry koránt sem szingli..

De talán kicsit előre haladtam..

*Pár órával ezelőtt*:
GRACE:
Harry mikor már kezdett jobban lenni bedőlt az ágyba és senki ismétlem senki nem lett volna képes onnan kimozdítani.Az én szemeimre már nem tudott ragadni az álom,ezért úgy döntöttem szívok egy kis friss levegőt.
Ledőltem a teraszon lévő kis fotelbe..
Csak úgy röpködtek be a fejembe az elmúlt egy év emlékei.
Mikor megismertem Harryt azon a bizonyos buszon.Az első beszélgetésünk a sütizőben..
Már akkor tudtam,hogy számomra ő több mint egy átlagos srác.Hányszor de hányszor hittem azt,hogy soha többé nem látom de ő mindig visszatért az életembe.Bennem vannak még azok a keserű veszekedéseink amikből sok volt,azonban ezek mind csak közelebb hoztak bennünket egymáshoz.Sokan voltak,azonban senki se volt képes minket szétválasztani,mert mi ragaszkodtunk akkor is és most is egymáshoz.Ő képes volt várni rám egy évet,nem úgy mint a többi srác..Felejthetetlen élmény mikor újra összejöttünk avagy bemutatott Luxnak és a szüleinek,elvitt a Buchkingam palotába és szinte szó szerint ígérte a Westminister apátság előtt,hogy ide még egyszer visszatér velem csak más körülmények között...
Ezek a dolgok örökre a szívem legmélyében maradnak,és lehetetlen őket elfelejteni mivel már bevésődtek oda..
Egy dolog azonban nem változott,még mindig megörülök ha megrázza a haját vagy esetleg rám mosolyog.A nézése még mindig égeti a bőrömet és hevesebben kezd verni a szívem ha hozzám ér..Ha megcsókol még mindig a fellegekben járok,a gyomromba pedig ezeregy pillangó veregeti a szárnyat..
Ezeket még ha akarnám se tudnám el felejteni mivel ezek a dolgok szorosan kapcsolódnak a mi viharos ám de boldog kapcsolatunkhoz...
Egyetlen egy lány volt akit nem ismertem de mégis vetélytársként ragaszkodtam hozzá,és az Felicity.Harry nem nagyon beszélt kettőjük kapcsolatáról azonban tudtam,nagyon szerették egymást.
-Mi a helyzet hercegnő,nem megy az alvás?-lépett ki a teraszra Harry.
-Valami olyasmi..-feleltem egyszerű volt,mivel még mindig a múlton merengtem..
Sokszor magamra se ismerek a tetteim alapján,most is ehhez hasonló volt a helyzet.
-Jobban vagy már.?-kérdeztem kis idő múlva.
-Fogjuk rá..-egyikünk se volt az a beszélős kedvébe.
Bár nálunk mostanában ez sokszor előfordult..Ezért volt jó Holmes Chapelbe mert ott többnyire csak egymással törődtünk és ezáltal jobban megismertük a másikat.
Kezdtem már visszarázkódni a jelenbe.
Néha olyanok vagyunk egymás számára mint két idegen,valamikor pedig olyan érzésem támad mintha az eddig egész életemben mellette lettem volna..
-És most ha szabad kérdeznem,mégis min gondolkozol.?-kérdezte.
A szemem megakadt egy lassacskán eltűnő csillagon.Talán az a mi csillagunk.?
Sokszor elgondolkozok rajta vajon milyen lenne az életem ha nem találkoztuk volna?!
Lehet még mindig egy nagy téveszmében élnék Westley és az életemmel kapcsolódóan..
Még mindig reménykednék olyan dolgokban amik immár megtörténtek velem.
Keresném az igazit,azt a nagy betűs "Ő-t".
Azonban erre a kérdésre már soha többé nem kapok választ..
-Az életemen..-fejeztem ki tömören,de mégis érthetően..
-Szóval úgy..Abba én is beletartozok.?-kérdezte kissé halkan,hogy senki se ébredjen fel.
-Többnyire rólad szól..
-Szeretlek..-súgta a fülembe majd megcsókolt.

Mikor eleresztett a kezét nyújtotta felém,én félve de elfogadtam,felvezetett a szobájába.

Érthetetlen módon de nem akartam elereszteni,azonban muszáj volt..

Ha lehetne egész életemet vele tölteném.Fognám a kezét,érinteném a lelkét csak,hogy éreztessem magammal és másokkal is,ő nem csak egy felkapott sztárocska,hanem egy olyan srác aki mindent kiérdemelt amit kapott az életbe..

-Itt már is jobb..Biztos nincs semmi baj.?-nézett aggódóan rám.

-Azon kívül,hogy pár percnél többet nem aludtam,nem nincs semmi bajom..-magyaráztam el a helyzetet,majd a telefonom után nyúltam,hogy megmutassam neki a képet amit még éjszaka csináltam róla.

-Áá,ez biztos nem én vagyok..-nevette el magát a számára kissé drasztikusnak tűnő képen.Mivel ő már hozzá szokott,hogy ő mindenhol tökély és soha egy dologban sem hibázik..

A közelében észre se vettem mennyire eltelt az idő.Minden egyes perc egy másodpercnek felelt meg nálam vele..

-Hát pedig ez az én kis Harrym..-vigyorogtam pimaszul.

-Igen,a te kis Harryd..-ismételgette lágy hangon.

Közelebb lépett felém,azonban azt a néha sok mindent megzavaró ajtó csengetést hallottuk.

-Egy pillanat,várj meg itt.-hagyott volna egyedül a szobába.

-Nem,én nyitom ki.!-ordítottam néhány kuncogással egybevéve,majd Hazza egyik ingjében futni kezdtem az ajtó felé.

-Szia,miben segíthetek.?-kérdeztem mosolyogva.

Az ajtóban álló lány arca valahonnan ismerős volt,azonban nem ugrott be honnan.

-Nem,nem tudom..Lehet nem jó helyen járok..-mentegetőzött,azonban az arcán le dermedtséget észleltem.

-Hát,mond el kit keresel,és már is többet tudok segíteni.

-Nah,kinyitottad?-ért le a lépcsőről Harry.-Felicity..-dadogta el a lány láttán.

Rájöttem hol is láttam már valamikor..Azonban nem értettem mit keres itt.Egy dologban reménykedtem nem azért,hogy elvegye tőlem azt akit a világon a legjobban szeretek és immár az enyém.. 

Bevezette a nappaliba,és ott leültette egy székre..

Éreztem ameddig én itt vagyok,itt koránt sem lesz kettőjük között párbeszéd,mivel csak zavarok.

-Szerintem most hagylak titeket.Örülök,hogy megismerhettelek..-szaladtam fel a szobába átöltözni és elpakolni.Azonban csak udvariasságból mondtam a mondatom második részét.Hogy is örülnék annak,hogy Harry és Felicity viszont látja egymást.?Mi van ha kettőjük között valami újra égni kezd?Velem mi lesz akkor?

Ezeken gondolkoztam mikor kilopóztam a hátsó ajtón és hívtam egy taxit amivel hazáig szállíttattam magam.

Beléptem a házba.A kulcsot a többi közé vágtam majd egy "megjöttem" mondat elmondása után a szobámba rohantam..

-Megjöttem.!

-Várj.-mondta Leila azonban én nem törődtem vele.

A pólómat levettem magamról majd még mindig ezen az egész dolgon agyaltam.

-Nem ő nem lenne képes.Ezt velem megtenni..-dörmögtem magamban.Majd a falamhoz léptem,hol egy képe ki volt ragasztva.

HARRY:

Felicityvel csak ültünk még mindig egymással szemben..

Mióta Grace csak úgy elviharzott azóta se változott semmi.

Fura volt,őt így ennyi idő után viszont látni.Közelítettem felé,majd a kezemmel megérintettem a bőrét,hogy biztos legyek benne,hogy ez a valóság és nem csak egy szellem vagy esetleg beképzelem.

-Hiányoztál.-bökte ki mikor hozzá értem.

-Te is nekem.-mondtam akaratom ellenére is.

Az érintése a fejemben ezeregy emléket idézett fel.

Mikor elsőnek találkoztunk.Ahogy megismertük egymást,és megszerettük.Első látásra szerelem volt..Nem tellett sok időbe mire már ezt nyíltan fel is vállaltuk.A szakítás azonban fájdalmas volt..A karrierem miatt következett be..Már sok ideje,hogy nem láttam és ez egy kicsit felzaklatott.

Egyre közelebb kerültünk egymáshoz,annyira,hogy el is csattant kettőnk között egy csók..

A szemem sarkából az asztalomon lévő fényképen Grace mosolygós képével találtam szembe magamat. 

Éreztem ezt nem csinálhatom meg vele..Eltoltam magamtól Felicityt,mivel később talán már túl késő lett volna..Gyötört a lelkiismeret.Egy dologban biztos voltam erről Grace soha semmit nem tudhat meg...

A következő rész kicsit más lesz,mivel akkor elérjük azt a bűvös résznek a számát.xdd Remélem értitek.:D Szóval megint 3 komi és jön a következő.:) Ez direkt ilyen nosztalgiázósra íródott,de a vége miatt ne essen senki pánikba,egy ideig nem lesz semmi jelentősége..:p