2.évad 29.rész-Félelem..

Nagyon nagy köszönet a fejléc készítőének.Kösziii Bogi,szeretlek <3
Naomi:Te segítettél benne <3 Kösziii.bolondtárs <3 :$
Sz.Marii:És nagyon köszii mint mindig.:D <3

 "Hogy volt tovább, nem is tudom.
 Egyszer csak elmúlt az egész.
 Kiszállt belőlem az a láz,
 az a vad, gyilkos rettegés."

GRACE:
Az utóbbi hetek,napok szinte mondhatni hónapok amiket Londonba töltöttem ugyan úgy teltek,boldogságban...Boldogság?Ez az fogalom sokáig az életemben csak egy elképzelt dolog volt..
Nem hittem volna,hogy a szememből nem csak a szomorúságtól,hanem az örömtől is hullhatnak könnyek..
Hogy ilyen hamar megtalálom a boldogságot,az igaz szerelmet..
Valami bökkenőnek csak kell lennie,ahogy magamat ismerem.De ez hol marad mostanáig?Azok a dolgok amik érdekesebbé tették az életem,a maguk különleges formájukban.Valamikor rontották valamikor szépítették.Általában nem az utolsó szokott szó lenni..
Mikor felébredtem megszomjaztam ezért belebújtam Hazza ágyon fekvő ingébe és kibattyogtam halkan a konyhába.
Épp a teámat öntöttem mikor..

-Mi van,éjszakára veled együtt a pasidat is hoztad?.-kérdezte Ty.Míg nem tudtam ki a hang adója nagyon megrémültem annyira,hogy a kezembe lévő bögre majdnem a földön landolt.
-Te nem vagy normális,szállj már le rólam.!Egyáltalán miért hozom ki belőled ezt a Mrs.Kíváncsit?-Jó kérdés,te sok mindent kihozol belőlem cica..-ennél a mondatánál megfordult a fejembe az a bizonyos:WTF?!
Nem tudtam válaszolni,valahogy visszabökni csak álltam ledöbbenve.Bele gondolni se mertem gondolni mégis mit hozok ki.
-Grace,csak,hogy megtalállak..-ahogy mondta lelt rám Harry.Az arcán szomorúságot véltem felfedezni.Szinte szólás nélkül hagyott kettesben minket Ty azonban előtte még a fülembe súgott valamit:Ezt majd később megbeszéljük..
-Mi történt,hogy ennyire ideges vagy?-fordultam végre Harry felé mikor kicsit már észbe kaptam.
-Most hívott Zayn..Délután temetésre kell mennem,sajnálom édesem,de az a mozi nem fog összejönni..-a temetés szónál kissé lesokkoltam.
-Mi-mi,mégis milyen temetés,Harry miről van szó?!-a hangom többször is elcsuklott,megrémültem nem tudtam miről van szó de a hátamon már felállt a szőr ettől a szótól.
-Nyugodj le,nincs semmi baj..-leültetett egy székre mivel szerintem észlelte,hogy az összeesés határán állok.A kezét végigsimította a hátamon,majd magához szorított.-Anthony,az egyik volt menedzserünk temetésére lesz ma 6-kor.Nem rég tudtam meg..-magyarázta meg az esetet.
-Mi történt vele?-kérdezgettem tovább.
-Öngyilkosság..-kaptam egy szót válaszként,de teljesen értettem ebből mindent..
-Veled megyek.!-jelentettem ki nemleges választ el sem fogadva.
-Rendben kincsem,ha ezt akarod..
Soha nem értettem valaki,hogy képes saját kezűleg véget vetni az életének?
Egyszer ez úgy is bekövetkezik,minek megsürgetni a sorsot?!
Harrytől megtudtam,hogy a volt menedzserüknek egy csodálatos családja volt..
Szerető feleség,gyerekek,unokák..Hogy lehet egy ilyen életet feladni.?Ez a kérdés örökre válaszolatlanul marad..
Soha se bírtam a temetéseket.Mindig kiborultam rajtuk,eltört bennem a mécses még akkor is ha nem ismertem az illetőt.Ezért is utoljára a papám temetésén voltam,de ott furcsa módon minden más volt,úgy éreztem ő még mindig köztem van és ez nem egy utolsó búcsú..

*Pár órával később*:
Sohasem szerettem a feketét gyászszínnek ezért se teljesen sötét ruhát vettem fel.:

Mikor a lépcsőhöz értem levettem a cipőmet és így ballagtam le az aljáig,ahol Harry várt.

HARRY:

Tudom egy temetésre megyünk de Grace még itt is olyan volt,hogy nem tudtam másra gondolni,figyelni csak is rá..

-Gyönyörű vagy..-mondtam mikor már végig mértem tetőtől talpig.

-Köszönöm..-préselte nagy nehezen ki magából ezt az egy szót.

Ilyenkor jövök rá,hogy a külső merészséges belsejébe egy szelíd őzike él akinek hatalmas a szíve még olyanok iránt is akit nem is ismert esetleg csak a nevét tudta vagy még azt sem..

-Indulhatunk.?A fiúk már várnak előttünk a limuzinba..-kérdeztem mire ő bólintott és az arcán egy halvány mosoly tűnt fel.

Mikor odaértünk Paul segítségével bejutottunk a templomba ahol megtartották a búcsú misét majd utána a mellette lévő kis temetőbe..

Elképzelhetetlenül sokan voltunk,látszott mennyien szerették..

-Grace,jól vagy.?-kérdeztem aggódva mivel láttam mennyire sápadt.

-Persze,csak ilyenkor mindig rosszul vagyok kicsit..-mondta teljesen nyugodtan és egész végig a koszorúk kivitelére tekintve.

-Gyere ki kicsit..-fogtam meg a kezét és már vezetettem is volna ki mivel láttam már az összeesés határán áll.
-Nem,én itt akarok maradni..-mondta kissé kábultan majd mégis velem tartott.
Leültünk a temető elé egy régi,rozoga padra.
-Most szépen meséld el mi bajod.Ismerlek és tudom,hogy van valami..-szorítottam meg biztatásképp a tenyerét.
-Nem akarom,hogy tudd..Nem szeretem ha túl gyengének látnak..-felelte a fejét rázván.
 -Nem bízol meg bennem?
-Ha benned nem kiben bíznék meg..Egyszerűen annyi,hogy,hogy...Félek a haláltól..-tört ki magából.
-Megértem..Teljesen normális,hogy félsz..Mindenkinek van valami félelme..-öleltem meg,hogy kicsit megnyugodjon.
-És,te mitől félsz.?-kérdezte szipogva.
-Attól,hogy elveszítelek..-láttam rajta itt már kezdett kivirulni.Mint a virág mikor felébred a téli álmából.
A kezemmel eltűrtem a füle mögé a haját majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam..
-Szeretnél még  visszamenni?-kérdeztem.
-Hát,igazából ha nem muszáj akkor nem..
-Sétálunk?-álltam fel majd felé nyújtottam a kezemet.
-Hogyne..-fogadta el a felé nyújtó testrészt.
Egy rét felé sétáltunk hol ahányszor léptünk a pitypang elkezdett röpködni..Csodálatos érzés ez a nyári szerelem azonban ez nem csak egy múló szeszélyként értve..

Na,hát ezt a részt nem valami jó kedvembe kezdtem írni és meg is látszik..
Azonban mikor befejeztem tiszta Happy voltam köszönhetően ezt valakinek,valakiknek..:)
Remélem azért tetszik,mert kell egy ilyen is.Ja,imádlak titeket,annyira meglepett mikor megláttam,hogy 8 feliratkozó van.2 komi és jön a köviii.:*