2.évad 46.rész-Nem tudom mit tegyek..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Névtelen (G.R.):Sziókaaa:) Bevallom neked őszintén egy ideig még a fejembe se volt,hogy szakításról írjak:D De az az "egy ideig" ott marad szerintem,sajnos.:/ Majd egy keresztnevet kérhetnék?Mert úgy sokkal jobb lenne.:) Puszii :* <3
Hanna Cser.:Sajnos ami egyszer elkezdődik annak valamikor vége is lesz:/ Ilyet se hallottam még,hogy valaki örül,hogy depi lesz de oké,akkor örülök,hogy örömöt okozhatok majd vele neked xd Hát én is így vagyok vele,hogy egyszerűen nem bírom úgy befejezni mert az olyat átlagos lenne,és elrontanám vele az egész blogot:/ Pusziiii :* <3
M.Réka.:Köszönöm:$ Nem,értem miért mondjátok.Mégis miért kéne szakítaniuk?! :oo <3

*Egy héttel később*
GRACE:
El telt egy hét..Hazza előtt próbálok boldognak tűnni.Még egy kis apró szomorúságot se mutatni..
Se a végrendeletről se éppen az útban lévő gyerekről se..Nem tudom ezekhez a dolgokhoz mind mit szólna..
Elmentem a nőgyógyászhoz mivel tőle szerettem volna a kérdésemre választ kapni.Vagyis amelyik kapcsolódik kicsit is hozzá.Próbáltam minden féle újságírónak kinéző alakot kerülni,mivel nem szeretnék a címlapon lenni és a találgatásokat olvasgatni vajon érkezik e a kicsi Hazza..
-Horras kisasszony,kérem jöjjön be az eredményeiért.-szólt ki a kórteremből Mr.Peterson.
Vettem egy nagy levegőt majd betopogtam.
-Jó napot.!-köszöntem majd a kezemmel hátra húztam a hajamat.Nálam ez már egy szokásos mozdulat.
-Gratulálok.-mondta mosolyogva az orvos.Kezdett összeállni a kép minden egyes darabja.-Gyermeket vár,maga 1 hónapos terhes.-közölte velem a hírt.
A szememet csukogatni kezdtem,nem tudtam,hogy most ez egy álom,még hozzá rossz álom vagy a valóságba vagyok.Elvettem az orvos kezéből a leletet és olvasgatni kezdtem.Majd mikor rájöttem,hogy ez a szikla szilárd valóság csak beletőrődve néztem előre.Azonban belülről még mindig nem tudtam felfogni ezt az egész dolgot. 

********
Mikor beléptem a házba a kulcsomat rögtön a polcra dobtam majd rohantam fel a lépcsőre mint egy rossz fajta tinédzser.Nem tudtam mi van velem,talán csak túl sok lehet nekem az ami mostanában történik velem.
Az ágyamon találtam egy plüss macit amit még anno Harrytől kaptam a vidámparkba.
Megfogtam a macit és szorosan átöleltem.Éreztem az illatán még mindig Hazza férfias illatát,és körülöttem lévő szenvedélyes ölelését.

Oly sokszor mondta,hogy mindig velem lesz..De én egyszerűen nem sózhatok a nyakába egy gyereket..Karrierje van ami egyre csak ível felfelé én ebbe nem rondíthatok bele..
Nem láncolhatom magamhoz csak azért mert van köztünk egy nem kicsi kötelék..De egyszerűen nem titkolhatom el előle,nem tehetem meg ezt vele..
Ezen gondolkoztam mikor azt vettem észre a telefonomra zápor szerűen érkeznek az SMS-ek.
    Szia,Szépségem,
Régen láttalak.Este ráérsz?Elmehetnénk valahova..
                                               Harry
Fura szinte egy hét alatt fel se tűnt neki ez az egész dolog.
Pár esti hét eleji telefonbeszélgetésen kívül nem is kommunikáltunk egymással.Elhiszem,hogy fontos személy a médiában és,hogy az ideje be van táblázva,dehogy ennyire?!
"Oké.Majd gyere értem.. 
Pötyögtem vissza.Még leírt pár fontos tudnivalót majd úgy döntöttem lemegyek a konyhába.
A konyha pulthoz álltam és vártam egy varázslatra.Vagyis igazából éppen egy kis kávét szerettem volna önteni magamnak.Mostanában ahhoz képes,hogy régen utáltam,és forró csokival pótoltam,eléggé rászoktam.
Éppen igyekeztem önteni mikor valaki rám hozta a frászt.
-Na,mi van Picur?!-hallottam meg magam mögött egy hangot.Ijedtemben hátráltam egy lépést majd a számhoz utána pedig a hasamhoz kaptam.Fura érzés volt,hogy már ott bent fejlődik valami vagyis inkább valami.
-Óh.szóval csak te vagy az..-sóhajtottam egyet megnyugvásként mikor megláttam Tyler az.
-Igen,miért ki más lenne?Tán rossz a lelkiismereted hölgyemény?-kérdezte mosolyogva.Elfordultam tőle,mire ő mellém lépett.-Valami rosszat kérdeztem?
-Nem,csak..Nekem ez nem megy..-borultam le sírva a pultra.
Talán mostanában sokkal érzékenyebb és hisztisebb vagyok,de ennek az oka érthető is.
-Tudod,hogy rám bármikor számíthatsz..Szóval mesélj csak..-nehéz belegondolni,hogy ha csak 1 hónappal ezelőtt hallom ettől a sráctól ezeket a mondatokat akkor hülyének nézem,de így nem..Sokkal közelebb kerültünk egymáshoz mint bármikor is gondoltam volna.
-Igen tudom,de ez nem olyan..Nem mondhatom el..-ráztam meg a fejemet.
-Nem inkább nem akarod?-simogatta meg a hátamat.Szerintem arra várt,hogy belenézzek a szemeibe,azonban én nem voltam képes rá.
-Is-is..Nem tudom,hogy mit tegyek.Mi lenne a helyes..-a kezemet egy pohár köré csavartam és egy erősebb mozdulattal képes is lettem volna szét törni azonban Ty nem engedte.
-Talán ha elmondanád tudnék segíteni..
-Nem,ebben egyáltalán nem tudsz segíteni.!-emeltem feljebb a hangomat.
-Én csak segíteni akarok,mert..-rakatta meg a karomat.
-Terhes vagyok.!Most örülsz?-ordítottam rá.A fejembe meg se gondoltam előtte,hogy mit is akart kifejezni azzal a "de" kezdetű mondatrésszel.
-Hogy mi?-döbbent le.Az arca kezdett falfehérré válni,azt hittem összeesik.
-Igen jól hallottad..Ty,nem tudom mit csináljak..Nem mondhatom meg Hazzának.Nem akarom tönkre tenni vele az életét és karrierjét..De egyszer úgy is kiderülne,és akkor meggyűlölne,nem értené meg,hogy mind ezt csak azért csináltam vele mert annyira szeretem még magamnál is jobban..-sírtam el a bánatom.
-Bevallom nem nagyon ismerem a te kis lovagodat.De szerintem Harry,nem engedne el téged,és végig melletted lenne,mert soha nem találna még egy olyan lányt mint te..
-Ez hülyeség..-reagáltam.-Bármikor talál nálam egy szebbet és jobbat..

Ez hülyeség!

-Ne veszekedj velem kis Királylány..Amúgy gratulálok.-mosolygott rám.

-Amúgy köszönöm.-próbáltam viszonozni.
-Hány hónapos?Megsimogathatom a kis csöppséget?-érdeklődött.
-1 hónapos a kis drágám.Persze.-válaszoltam majd Ty a kezét a hasamra helyezte.
Simított rajta egyet,majd mintha rúgott volna a Kicsi egy aprót.
-Azt mondta üdvözölt.-nevettem el magamat a rúgás érzetén.
-Én is őt.És ne felejtsd én mindig itt leszek melletted.-mondta.
-Tudom,és ezt is köszönöm.-nyomtam köszönés képen egy puszit az arcára.-Kérlek..Ez az egész maradjon a mi titkunk..Vagyis legalább addig míg eldöntök mit is teszek.
-Természetes.-egyezett bele a kérésembe.
Egy utolsó hálás pillantást vetettem még rá majd felmentem a szobámba kicsit lepihenni.
Mikor később ránéztem az órára megrémültem,eléggé elszaladt az idő.
Gyors elkezdtem készülődni.Felvettem egy hozzám stílusba eléggé illó szoknyát hozzá illő táskával,cipővel egy napszemüveggel és egy kinyitható szív alakú medálos nyakláncot.

Belenéztem a tükörbe és szemügyre vettem,hogy ugye még nem látszik meg,hogy esetleg egy kicsit növekszik a hasam.Feldobtam még egy alap sminket majd Harry meg is érkezett értem.

-Szia drágám.-üdvözölt mikor ajtót nyitottam neki.

-Szia.Mehetünk is.-csuktam be az ajtót.A kocsi felé vettük az irányt.-És merre megyünk?-kérdeztem.

-Ha neked is megfelel akkor mozira gondoltam.-vetette fel az ötletet.

-Az nekem teljesen megfelel,sőt tökéletes.-mosolyogtam.

Egyenesen a legközelebbi mozi felé vettük az irányt,a nevét nem jegyeztem meg mert elég különös volt.

Hazza is magára kapott egy napszemüveget,gondolom azért,hogy ne legyen annyira feltűnő.

-És mit szeretnél nézni?Horrort vagy romantikusat?-kérdezte a sorba állva.Miután már beszereztük a szükséges popcornt és nachost.

-Nekem teljesen mindegy..Amit te szeretnél.

-Akkor legyen horror/romantikus.-mondtuk ki egyszerre azt amit pont a másikunk akart.

Végül beültünk egy akciós ám de mégis kicsit vígjátékra is hasonló filmre.

Szinte az egész film alatt Harryhez bújtam és úgy figyeltem.

Azoknál a részeknél amik kicsit meghatóak voltak elhasználtam pár csomag papírzsepit,hiába még nem vagyok hozzá szokva ehhez a túlságos érzékenységhez.

-Jól vagy?-kérdezte suttogva Hazza mikor észrevette valami koránt sincs rendben nálam.

-Persze minden tökéletes..-a szemem talán kissé kikönnyezett.

-Gyere kimegyünk kicsit.-fogta meg a kezem majd kivezetett.Nem tudtam merre.Mire kapcsoltam már egy tető féleségen voltunk.Ahol a  várost teljesen be lehetett látni.

-Hogy ez mennyire gyönyörű..-mondtam mikor körbenéztem.Hazza hátulról a vállamra helyezte a pulcsiját.

Sötét volt már,és a város ki volt világítva lámpák által.

-Mint ahogy te is.Fényt hozol Londonba..Meséltem már,hogy mikor tudtam,hogy elveszlek?

-Nem..Amikor megkérdezted?-kérdeztem rá.

-A-a..Amikor megláttalak a metróba..Te olyan más voltál..-kezdett bele az ecsetelésbe.

-Hmm..Már emlékszem.-villant be minden.

-Olyan kis ügyetlen voltál abban a pillanatban és ennek köszönhetem azt,hogy most is velem vagy..Mikor rám mosolyogtál elsőnek,akkor jöttem rá,hogy ez a mosoly az amit látni akarok életem végéig.Ezért kértem meg a kezed,és semmi köze nem volt a szépségedhez..Az csak ráadás volt..-mesélte el.

-Tudod én mikor döntöttem el,hogy örökre veled akarok lenni?

-Nem.Mikor?-kérdezte.

-Körülbelül fél perce mikor ezeket felsoroltad.-kuncogtam el magamat majd megcsókoltam.

Ekkor jöttem rá az én esetemben nincs helyes döntés..Bármi mellett határozom el magam mindig lesz valami háttal ütője..
-Harry én..Nekem mondanom kell valamit..-kezdtem bele..

3 komi és a jön a kövi.:**