2.évad 48.rész-Ki lesz a következő?

Még 9 rész..És ezek a számok egyre csak fogyni fognak..

Ma blogon kerestem valamit és észrevettem,hogy februárba csak 4 részt raktam ki.Hogy ennyire elhanyagoltalak volna titeket?!Ezt most próbálom bepótolni és mindig sietni.Lesz olyan lehet,hogy másnap lesz rész,ez attól függ mennyi időm lesz és mennyire fog az agyam.Így a vége felé már nem szeretnék komi határt szabni,mert nem érdemes.Megszeretném mindent köszönni nektek<3 A sok kedves szót és a többit..

Hihetetlenül,sokak számára fel sem fogható,hogy milyen jól esik ha valaki esetleg azt mondja,hogy "jól írok"..Belülről tudom,azért ez teljesen nincs így..Mert sosem leszek egy Agatha Cristie vagy esetleg Leiner Laura..De azért nagyon szépen köszönöm:3 <3

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:Akkor köszöntem azt a "JUJJSZ"-ot.:3 Nézem a Barátok közt-öt,de azt nem onnan vettem,mivel azokat a részeket nem is igazán láttam mikor arról volt szó.De akkor már,hogy erről is legyen szó szerintem Kinga Gézával sokkal jobban összeillik mint Ádámmal xd Köszönöm,majd meglátod,hogyan oldom meg a végét,de pont,hogy depi endet akarok írni:D Ne ölj meg:/ xd Sietek:$ <3 :*
Dream Girl.:Eddigi legjobb rész?Tényleg?Hát akkor örülök,hogy így gondolod:) Kösziiiiiiiiiii *--* Szerintem kezdek újat,mert a fejembe már összeállt annak az alap története:D #thankyou   #loveyou  #bestfriend <3 :*
Hanna Cser.:Kösziii:$ Igen,kár..nekem is nagyon hiányozni fog ez a blog elhiheted:/ Örülök neki:) <3
M.Réka.:Köszönöm<3 Hát akkor ezt parancsnak vettem,és majd kezdek egy újat:) <3

HARRY:
Nem tudtam mi az a hatalmas titok amit Grace nem akar elmondani,de próbáltam elkövetkeztetni felőle,és nem törődni vele.Ahogy kérte csak a jelennel törődtem,és azt cselekedtem amit a szívem diktált.
-Hova viszel?-kérdezte mosolyogva.
-El innen..Messzire..-adtam neki a választ.
Beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk.
-Most meg kéne ijednem,hogy az éjszaka közepén egy eléggé lakatlan helyen viszel vagy sem?-tette fel kissé nevetve a kérdést.
-Hát,lehetséges,hogy meg kéne.-mondtam én is szintúgy nevetve.Egy pillanatra ránéztem és láttam,hogy mosolyog,utána pedig próbáltam már csak az útra figyelni.
-Harry,hol vagyunk?-kérdezte mikor kiszállt a kocsiból.
Egy régi fa viskó,halas tó és a zöld környezet fogadta ami kezdett ébredezni.
-Szerinted nem gyönyörű?-néztem körül és beleszippantottam a levegőbe.-Messze a külvilágtól,a lesi fotósoktól és szinte mindentől..
-De az..Csak nem tudom kicsit meglepődtem,hogy ide hoztál..
-Itt olyan nyugodt minden.Eddig mindig csak egyedül szoktam erre járni,gondoltam elvezetlek ide.De mikor pirkadni kezd minden,el kell hagyni ezt a helyet.-újságoltam.
-Mégis miért?Ez valami mese ami akkor ér végett?-a nézése egy kíváncsi kislányéval ért fel.
-Csupán azért kell addig elhagynunk a helyet,mert a táborosok itt lesznek holnap délelőtt.A mese végére még várnod kell..Remélhetőleg addig amíg örökre le nem hunyom a szemem addig nem ér véget..-céloztam ezzel arra,hogy halálomig együtt akarok lenni vele.
-Elmehetnék egy kicsit sétálni?-a szája lekonyult mikor az örökké valóságról beszéltem neki.
-Ne kísérjelek el?-fogtam meg a kezét.
-Nem szükséges..-engedte el,majd próbált rám mosolyogni.
Beletörődtem.Gondoltam szüksége van egy kis egyedülléte,addig körülnéz a környéken.
Elővettem a kocsiból a fényképezőt és fényképezni kezdtem össze-vissza,ez egy régi hobbim volt.
Megörökítettem egy fénykép erejéig szinte mindent amit a szemem látott.Sétáltam és akkor az egyik fűzfa oldaláról Gracere lettem figyelmes.A kamerát felé szegeztem.Minden fényviszony rendben volt,kezdet hajnalodni,ami szintúgy tökéletes volt.Azonban a legszebb mégis ő volt..Az arcán ott volt az az elbűvölő mosoly amibe beleszerettem..

Megnyomtam a gombot,és elkészült a kép,amibe aztán gyönyörködni kezdtem.

-Hé,te mit csinálsz ott?-ordított rám majd oda szaladt mellém.

-Sajnálom.. De ezt muszáj volt..-mentegetőztem.

-Semmi baj..-mosolygott rám.-Köszönöm,hogy elhoztál ide és sajnálom,hogy az előbb úgy viselkedtem veled.-lépett egy lépést közelebb hozzám.
-Téged akár a világ végére is elvinnélek,ha kérnéd..-a kezemet a derekára csúsztattam.
Felvonta a szemöldökét amit egy jelként vettem.
Felemeltem majd a kocsiig vittem közbe pedig apróbb csókokat adtam neki kárpótlásul.
-Te.Én.Most.-adta a kulcsszavakat.
-Biztos akarod?-kérdeztem még vissza.
-Grr..-dorombolt mint egy kiscica amit igennek vettem.
A kocsi elejére helyeztem,majd csókolgatni kezdtem mindenhol..

 

******
-Indulás haza nagyfiú.Nem szóltam otthon,hogy eljövök,szóval biztos aggódnak értem.-figyelmeztetett.
-Nem azt mondtad,hogy a nénikéék elmentek valahova vacsorázni?-kérdeztem rá miközben gomboltam be az ingemet.
-Ők igen,de Tyler otthon van.És mivel mikor hazamentem a moziból beszéltem vele ezért csak feltűnik neki,hogy eltűntem valahova..-magyarázta tovább.
-Mi történt,hogy olyan jóba lettél azzal a sráccal?-kezdtem kicsit féltékeny lenni.Idegesített,hogy talán Ty-jal több időt tölt és talán jobban is megbízik,mint bennem aki állítólag olyan sokat jelent számára.
-Harry,drága..Ne féltékenykedj már ennyit.Ezt meg legalább ne gombold félre..-nézett rám azokkal a hatalmas aranybarna szemeivel.Hiába teljesen letud venni a lábamról ilyenkor..
Kis idő múlva már útban voltunk vissza London felé..

*1 héttel később*:
GRACE:
Leila és Brandon mára tervezték meg az esküvőjüket amin persze én leszek az egyik koszorúslány,Harry pedig a kísérőm.
-Szia,édes.-szóltam bele a telefonba.
-Szia..-hallottam viszont Hazza hangját.
-Akkor az öltönyödért el ne felejts elmenni..-figyelmeztettem.-Én is mindjárt indulok a ruhámért.
-Nem fogom,nyugi.
-Akkor majd gyere hozzánk.Most mennem kell mert megjött a taxi,szia.Szeretlek.-köszöntem el majd meg sem várva a válaszát letettem.
London egyik legnagyobb plázája felé vettem az irányt ahol az egyik esküvői ruhaboltba várt a már előre megrendelt méretre szabott ruhám a mai napra.
Átvettem a rendelést majd már igyekeztem is hazaindulni mivel otthon még rengeteg dolog várt rám.
Az idegeskedő nénikém a mai nap folyamán rengetegszer tárcsázta a számom,mint most is.
-Szia.Nyugodj le,minden rendben lesz.-mondogattam neki,majd mikor elmentem egy baba-mama bolt előtt megálltam egy kicsit.-Figyelj,most le kell tennem,hamarosan otthon leszek..-csúszott ki a mobil a kezemből.
Bementem az üzletbe.
Minden olyan kis tündéri volt ott..Kis babaruhák,játékok,cumisüvegek és ehhez hasonló apróságok amik egy babának örömet tudnak okozni.
Az egyik polchoz léptem ahol kis cipőcskék voltak.Olyan aprók voltak,épp ésszel fel se lehet fogni,hogy ezek pont passzolnak egy aprócska kis lábhoz..

Az egyiket megfogtam és a kosaramba helyeztem.Nem bírtam ott hagyni porosodni tovább a bolt polcain..
Azonban nem szórakozhattam itt tovább az időt.Még el kellett mennem pár helyre,virágboltba,cukrászdába és maga a ceremónia helyszínére is,hogy megbizonyosodjak nem történt semmi váratlan baki.Miden rendben volt.
-Grace..-találkoztam össze az ajtóban Ty-jal.
-Óh,szia..Leilát nem láttad?
-Emeleten van..de beszélnünk kéne..-fogta meg a csuklom.
-Most rengeteg munkám van még,majd később megbeszéljük,okés?Vagy annyira sürgős lenne?
-Nem..Akkor majd megbeszéljük..-egyezett bele.Belegondolva most már talán jobb lett volna akkor meghallgatnom,mivel láttam rajta fontos számára a dolog,de nem értem rá akkor mivel fontos volt a nénikémmel törődnöm.
Mikor már mindenkit lenyugtattam,és az utolsó telefonokat is elintéztem,akkor már csak egy dolgom volt magamat rendbe hozni.
Vettem egy nagy habos fürdőt,majd öltözködni kezdtem.A hajamat begöndörítettem.A sminkemet is saját kezűleg készítettem el.Apróbb taktikákkal,mint például a rúzs színét onnan tudtam kiválasztani,hogy a tükör felülre nyomottak közül melyik tetszett a legjobban.

Mikor a legeslegvégén belenéztem a tükörbe,kivételes alkalom volt mivel végre elégedett voltam magammal.
Azonban nem volt sok időm a látványt figyelni mivel már lent a hintó várt ami a templomhoz visz.
A lépcső felé vettem az irányt aminek alján Harryvel találtam magammal szembe.Öltönnyel és csokor nyakkendővel,amit eddig nem nagyon szoktam meg tőle.

-Egyszerűen csodálatos vagy..Egy igazi istennő..-kaptam meg tőle a bókot.
-Köszönöm..Te sem vagy semmi hercegecském..-viszonoztam.
-Fiatalok,ezt majd később.Indulni kéne.-hallottam meg egy ismerős hangot.
-Anya,apa.!-futottam oda hozzájuk és megöleltem őket egyszerre.Hát természetes,
hogy a menyasszony nővére és annak férje is ott van a meghívottak között.
Beszéltem velük pár szót majd már mennünk is kellett a Szent Pál székesegyházba.

Rengeteg vendég,volt csak úgy nyüzsögtek az emberek össze vissza.

Majd mikor megérkezett a hintó a menyasszonnyal mindenki isten házába sereglett.

Az öröm apa helyébe a nénikém egyik idősebb barátja lépett.

A szertartás gyönyörű volt,nekem több helyett is könnybe lábadt a szemem.

Az eskü tétel után következett a lehetséges sorsfordítást előidéző kérdés.

-Leila Wheite,elfogadod -e hitves férjedül az itt jelenlévő Brandon Murrayt,és ígéred ki tartasz vele jóban-rosszban,egészségben-betegségben míg a halál el nem választ?-tette fel a pap a kérdést.

-Igen.-vágta rá rögtön a nénikém.

-Most hozzád fordulok.Brandon Murray,elfogadod -e hitves feleségedül az itt jelenlévő Leila Wheite-t és ígéred ki tartasz vele jóban-rosszban,egészségben-betegségben míg a halál el nem választ?-egy pillanatra megrémültem,vagyis nem csak én mikor nem érkezett válasz a vőlegénytől.Azonban ez csak egy pernyi eszme zavar.Gondoltaim szerint,Brandonnak biztos eszébe jutott a régi felesége,és ezek emlékeket idézett fel benne.Tudni illik Tyler mondta nekem,az anyukája rákban halt meg még hozzá a 4.stádiumban.

-Igen.-hallottuk meg végül a határozott kijelentést.

A tömeg tapsolni kezdett és megtörtént az első hitvesi csók is.

Boldogsággal töltött el mikor őket láttam.Már csak remélni tudtam,hogy egyszer én is eljutok erre a szintre.

Kiálltunk a székesegyház elé és vártuk,hogy repüljön az esküvői csokor ami pár csokorrá összeformált vörös rózsából állt.

-Grace,te nem mész oda?-kérdezte Harry mikor én próbáltam inkább kikerülni a csupa nőkből álló tömegből.

-Nincs kedvem tömegharcot folytatni pár virágért,egy ostoba néphiedelem végett.-adtam a magyarázatot.-Meg amúgy sincs sok esély arra,hogy pont én kapom el.

-Azért menjél csak.-biztatott.

Az unszolására csak odasétáltam.Repült a csokor,repült.És végül is hol ért célba?Az én kezembe..Pedig nem is igazán harcoltam azért,hogy elkapjam.

-Íme itt a következő menyasszony.Kislányom mikor készülhetünk az esküvőre?-kérdezgette apa.

Úgy gondoltam inkább nem válaszolok rá.

 A lakodalom az egyik közelben lévő kis kastélyban volt ami hatalmas zöld területtel rendelkezett.

Az asztalok tele voltak pakolva minden féle étellel,köztük a 4 emeletes hatalmas tortával is aminek marcipánja az ifjú párt ábrázolta.

Kicsit később azonban már beindult a bömböltető zene is ami mellett megfigyelhettem az én imádott barátom táncolási módszereit is.

-Nem gondolkoztál még azon,hogy szakmát váltasz és elmész táncosnak?-kérdeztem nevetve a riszálására láttán.

-Nevess csak.Most pedig gyere te is táncolni.-húzott oda magához mikor éppen egy lassú szám következett.

-Mondok egy titkot.Én sem tudok táncolni.-súgtam a fülébe.-De psszt..

A kezét a derekamra  helyezte,én pedig a nyaka köré fontam a sajátomat.Ringatóztunk a zene ritmusosságának hallatán.

Az ajkaink már szinte össze értek,azonban volt köztük még egy kis rés,ami nem szakadt meg a tánc közbe és közvetlen utána se.

-Szexin táncolsz.-jegyezte meg a végé.

-Ezt bóknak vettem.

-Annak szántam.Megyek hozok valami italt,addig várj meg itt.-hagyott magamra.

Körbenéztem.
-Tyler,gyere ide.Most elmondhatod mégis mi volt olyan fontos délelőtt.-hívtam oda mellém a közelemben lévő srácot.
-Most,hogy az udvarlója itt hagyta már rám is van ideje a kisasszonynak?-kérdezte kissé gúnyosan.
-Sajnálom..De tudod milyen nehéz,megtervezni egy esküvőt tökéletesre,mellette meg még a saját életemet is elrendezni?Megsúgom nem könnyű..
-Azt hittem én is beletartozok az életedbe.Hogy az utóbbi időben közelebb kerültünk egymáshoz..Talán a kelleténél is jobban.-megrémisztettek a szavai nem tudtam mire akar velük ki térni.
-Igen,közel.Te vagy az LMB,és nagyon szeretlek..-a hangom a mondat második felénél megcsuklott azonban betudtam fejezni.
-LMB?-kérdezett rá.
-Legjobb meleg barátom..-adtam a betűk magyarázatát.
-Hogy mi?-tágult ki a szeme mikor meghallotta.
-Vagyis te,nem?Figyelj,úgy sajnálom.Én  azt hittem,de..-kezdtem dadogásba.Abban a pillanatban úgy röstelltem magam..
-Azt hiszed,hogy aki nem mászik rád rögtön az első pillanatban az már nem is lehetséges,hogy a lányokat szereti?!Azt hittem te más vagy.-vágta a fejemhez.
-Drágám,nem jössz egy kicsit félre?-lépett oda hozzánk Hazza.
-Ty,én nagyon sajnálom..-nyögtem még ki alig hallhatóan.
-További jó szórakozást nektek.-hagyott minket ott kettesben Hazzal.
-Hát,ebbe meg mi ütött?-fordult felém a barátom.
-Összevesztünk..-mondtam ki ezt az egy szót.
-Gyere velem kicsit.-ki vezetett a kerítéshez ahol már nem nagyon voltak emberek.
-Mit szeretnél?

-Szökj meg velem,és házasodjunk meg még ma..Velem jössz?!-tette fel számomra az ajánlatot amitől tátva maradt a szám és köpni-nyelni nem tudtam..