2.évad 50.rész-Dreamworld

Olyan bűvös szám ez a 7-es..Én alapvetően is elég érzelgős és ilyen mindenféle "vége van" dolgokat nehezen dolgozok fel.Szóval nem tudom mi lesz ha ez a szám teljesen lecsökken 1-re.Biztos vagyok benne,hogy akkor is néha belépek és el akarok kezdeni rá írni aztán csak észreveszem,hogy "hoppá,hisz ennek már vége"..A legvégén majd szeretném ha megosztanátok velem az ŐSZINTE véleményeteket a blogról,elég nekem pár szó is de az szívből jöjjön majd:)

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:

Hanna Cser.:1.:Majd még meglátom,Louis-os blogra nem igazán gondoltam,de majd még meglátom:) Bibibi én meg neked válaszoltam először:*
                     2.:Köszönöm szépen a díjat<3 Bár..lehet csak én vagyok ilyen idióta de nem találom:/ xd

Wiw.:Miért mi baj a kedveddel? :oo Örülök,hogy értettél majdnem mindent.Azt meg megpróbálom elmagyarázni.Képzeld magad a helyébe.Egy 19 éves srácnak akinek a karrierje emelkedik felfelé és még szinte nem rég nőtt ki a gyerekkorból,nem ilyen egyszerű elmondani.Hogy elé állsz és ahogy te mondod kijelenti neki nagy boldogan,hogy "Hé,apa leszel.!" Remélem nagyjából most ezt is megértetted:) Feltétlenül adok majd linket:* A blogom erre is jó volt megtanított téged a lényeg kiemelésére xd <3

M.Réka.:Köszönöm:3 Majd még meglátom:D <3

Dinaa L.:Értem és örülök neki,hogy most már itt vagy:) Zayn-es blogot írni azt nagyon nehéz az a baj:/
Névtelen.:Nem,nem hiszem,hogy Happy And lesz,de nem szeretnék sok mindent elárulni róla,szeretném ha meglepetés lenne:)

GRACE:
-Ki volt az?!-kérdezte rögtön Hazza mikor letettem a telefont.
-Be kell mennem a kórházba Tylerhez..-jelentettem ki majd már kezdtem is indulni.
-Mi történt vele?-kérdezte a vállait felhúzva.
-Az orvos azt mondta ütközött egy kocsival vezetés közbe,de néhány súrolással megússza,azonban az éjszakára biztos bent kell maradni.-magyaráztam.
-Ha nincs semmi olyan komoly akkor nem értem,rád mi szükség ott?-a hangjába egy kis félháborodást véltem felfedezni.

-Mi az,hogy mit keresek én ott?!Melletted is ott voltam végig a kórházba,pedig emlékezz vissza mi volt előtte!Veled voltam végig,és most Tylernek van rám szüksége.És tudod mit,ott leszek vele még akkor is ha neked ezt nehéz elfogadnod!-vágtam hozzá megannyi dolgot majd kisiettem az ajtón.
Egy taxival egyenesen a kórházba vitettem magamat.Mostanában szinte megint mindennapos vendég vagyok itt.
A recepción megtudakoltam hol találom Ty-t.A szobája előtt kicsit várnom kellett,mivel az orvos bent épp vizsgálta.
-Bemehet.-mondta a doktor mikor ki jött.Megfogta nekem az ajtót amit én egy hálás tekintettel viszonoztam.
-Ugye tudod,hogy rám hoztad a frászt?-rohantam rögtön az ágya mellé.
Nem egyedül volt a szobába mivel akadt egy szobatársa is,de nem igazán érdekelt.
-Sajnálom..Nem tudom,hogy történt az egész kiesett a fejemből..-láttam rajta,hogy nincs a legjobb passzban,azonban az én kedvemért próbált mégis kicsit mosolyogni.
-Még szerencse,hogy nem történt semmi komoly..Meddig tartanak még be?Kérsz valamit?-kérdezgettem.
-Grace,nyugi..Hamarosan hazamehetek.Nem,nem kérek semmit esetleg csak egy ölelést.-csillantak fel a szemei.
-Hogy is tudnék neked nemet mondani.-mosolyodtam el majd gyengéden megöleltem,nehogy fájjon neki még a végén.

TYLER:
Az  ölelés közbe újra éreztem Grace édes,eper illatát ami számomra felér a mennyországgal.
Az ölelés annyi gondolatot,érzést szül.Oly sokat jelenthet és fejezhet ki.
-Elakarok mesélni valamit.Mikor ütköztem azzal a másik kocsival,tudod mi volt az első gondolat ami átfutott az agyamon mielőtt elájultam volna?!Az érmék..Újra 8 éves vagyok egy pénzderbin vezetnek végig,a fickó az érmegyártásról beszél.Hogy,hogyan lyuggatják ki egy lemezből keretezik és csiszolják őket.Hogyan préseik és fényezik őket.Aztán hogyan ellenőrzik minden egyes új érmét,hogy kiszűrjék még a legapróbb tökéletlenséget is.Ez jutott eszembe..Egy érme vagyok a nagy világban..1993-ben készültem fém lemezből lyuggattak ki,préseltek,fényeztek,keretbe foglaltak és megcsiszoltak.De most már nem vagyok tökéletes,de van még valamit amit elmondanék.Mielőtt minden elsötétült volna tudod mi volt az utolsó gondolatom?!(Idézés:Dear John)-míg elmeséltem neki mindent végig a szemébe néztem ami úgy csillogott mint egy igazi schwarovski kristály.Majd folytattam..-Te voltál..Eszembe jutottak a veled eltöltött összes idő..A nevetésed,a mosolyod,vagy mikor éppen vigasztalni kellett téged..Nekem ezek a dolgok tették szebbé a napjaimat..-fejeztem be végül.Végig próbáltam nem szaggatottan,imitt-amott nem megállva beszélni neki,és átadni azokat az érzéseket amik bennem keringtek.A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.Ha ezekről beszélsz,nevetségesnek érzed magad,hiszen szavakba öntve összezsugorodnak,amíg a fejedben vannak,határtalannak tűnnek,de kimondva jelentéktelenné válnak.Ám azt azt hiszem,többről van itt szó.
 -Ez most egy szerelmi vallomás akart lenni?-kérdezte meg félénken alig hallható hangon.
-Ennyire felismerhetetlen lett volna?Pedig a fejembe még jól hangzott..-nevettem fel egyet.
-Nem..Pont,hogy gyönyörű volt..Ilyen szépet még senki se mondott nekem..-láttam rajta,hogy meghatódott.
Majd lehajolt hozzám és egy rövid,tűz forró csókot nyomott a homlokomra.-Remek srác vagy,és nálam jobbat érdemelsz..
-Emlékszem..Anya kiskoromba mindig gyűjtötte a különféle érméket,rengeteg volt neki belőle..Azt mondta ezeknek a varázslata egyszer még meghozza nekem a szerelmet,azonban tévedett..-felsóhajtottam.-Már csak egy dolgot szeretnék kérni tőled az elmúlt pár perc eseményei ne akadályozzák meg a barátságunkat és azt,hogy megbízol bennem feltétlenül.-a kezével végig simított az arcomon majd elmosolyodott.
-Ezt nem is kell kérned..Az életben az a legrosszabb amikor a titok nem miattad marad titok,hanem mert nincs,aki megértsen..Nekem te vagy az a személy akinek úgy érzem mindent elmondhatok és ezen nem tud semmi sem változtatni míg kerek a világ,kék az ég és zöld a fű és még sorolhatnám tovább..-kuncogott fel.
-Ennek örülök Királylány..-próbáltam rá mosolyogni.Igazából nem is a külső horzsolások hanem a belső sebek fájtak a legjobban.
-Ezt nem értem.Miért nevez mindenki királylánynak?!
-Egyszerűen aki rád néz ez jut eszébe.A bőröd olyan mint egy porcelán baba és fehérebb az orgonánál,mint Hófehérkének.A szemed és hajad olyan mint Belle-nek.Kedves és aranyos vagy mint Hamupipőke.És gyönyörű vagy mint Csipkerózsika..Ezen kívül benned van még az a plusz is ami sok mindenkiből hiányzik..-rám mosolygott mikor ezeket mind felsoroltam.Nem hiszem,hogy tudta,hogy én pont abba a pluszba szerettem bele ami csak benne van meg..Az a vágy,hogy ő is valaha is másként tekintsem rám mint egy barát,örökre csak egy illúzió marad.
-Kisasszony,legyen szíves kifáradni a betegnek pihennie kell.-szólt be az orvos.
-Még gyors elbúcsúzhatok?-kérdezte felé tekintve Grac,amire a doktor bólogatott majd becsukta az ajtót.
-Kérhetek valamit?-néztem rá.
-Persze.Nyugodtan.-mosolygott rám,a fogai csak úgy csillogtak.
-Ne gyere be többet.-jelentettem ki.Láttam rajta,hogy eléggé megdöbbent a hír hallatán.-Nem azért mondom ezt mert én ezt valójából is így szeretném hanem mert neked így jobb lesz..És azt sem szeretném ha Harryvel miattam összevesszetek,ugye meg tudsz érteni?!
-Ha erről van szó nem érdekel Harry..El kell fogadni,hogy számomra te is nagyon fontos vagy..-a kezemmel eltűrtem egy szeme előtt logó tincset.
-Így mindkettőnknek jobb lesz..Hamarosan kikerülök innen a doki is megmondta és akkor majd beszélünk okés?És kérlek ne szólj a nénikédnek sem apámnak erről az apró balesettől,nem akarom elrontani a nászútjukat.-kértem meg.
-Oks..Szia..-indult ki az ajtón azonban egyszer még visszafordult.-Biztos,hogy így akarod?-bólogattam.Nem voltam képes hazudni neki,hogy "igen,ezt szeretném".Egyáltalán nem ezt akartam,azonban a szívem azt súgta cselekedjek úgy,ahogy neki jobb.Pár napot meg csak ki bírok nélküle..

GRACE:
Kicsit furcsálltam Tyler késését,azonban mivel ő kérte teljesíteni fogom.
Legjobban mégis az döbbentet le mikor szerelmet vallott.Nem,egyáltalán nem készültem ilyenre..
Életemben elsőnek tekintettem rá többre mint egy barátra.A fejembe megfordult,hogy lehet én is többet érzek,azonban rájöttem ezt csak próbálom beképzelni magamnak,mivel ezek a pillanatok alatt is csak végig Harryre gondoltam.
Kinyújtottam a kezem és felnéztem az égre.Záporszerűen esett rám az eső,mivel elég rossz időjárás volt,ami egész napos esővel ért fel.
Túl sok a kérdés,túl sok minden kavarog a fejembe.És túl sok minden vár válaszra,amit nem lelek..
Majd elkezdtem szaladni egészen hazáig,valahogyan ki kellett adnom magamból minden rosszat,amit így vezettem le.
Lihegve,szinte már a fulladás határán voltam mikor beléptem a teljesen üres házba.Nem volt ott senki,és egy ideig nem is lesz.Csak magamra leszek utalva..
Lerántottam a lábamról a cipőt,amit aztán a sarokba vágtam.A lépcsőn felrohantam és szokásomhoz híven az ágyra vetettem magam.Talán csak itt érzem biztonságban magam.Ha magamhoz szoríthatom a plüssmacimat és átevezhetek az álmok tengeréhez.
Az éjjeli szekrényem fiókjából kivettem egy dobozt.Belőle pedig pár pirulát,ami altatónak felelt meg.Szükségem volt arra,hogy kicsit elkövetkeztessek a jelenből.

Aludni,de örökre

Bevettem majd a szemeim már kezdtek is lecsukódni,és minden elsötétült.Meg is jelent előttem egy új világ amit álomnak neveznek.
Ilyenkor mindig az agyam kiválassza mégis melyik dimenzióba akarok is menni.Elmerültem a meleg sötétben,amely elválasztja az alvást az ébrenléttől,ahol a valóság meghajlik,és lobog a gondolatok szelében,ahol az alkotókészség mindenféle korláttól mentesen virágozhat,ahol minden lehetséges..
A Westminister apátság jelent meg előttem,ahol éppenséggel egy esküvőre készültek valakik.
Minden virággal volt kidíszítve és rengeteg ember jelent meg.Mintha csak álmomban Kate és Vilmos herceg esküvőjét álmodtam volna újra,azonban nem,nem az övék volt..De akkor vajon kié?!Fogalmazódott meg bennem a kérdés.Benyitottam a templomba és az oltárnál Harryt és saját magamat fedeztem fel.Mintha csak megálmodnám a saját esküvőmet.Bárhova csak néztem mosolygó,és látszólag boldognak tűnő emberek voltak,olyanok akiket mind ismertem,és szerettem.Muszáj volt azt is megfigyelnem,hogy a rucim valami eszméletlen gyönyörű volt.Hófehér,csipkés,és hatalmas nagy uszálya volt amit koszorúslányok hoztak utánam.Minden olyan átlag feletti volt mintha maga a paradicsomba lennék.
Furcsa volt,hogy láttam magamat kívülről.A pap közbe csak beszélt-beszélt és beszélt,de én nem nagyon figyeltem rá.Szó szerint láthatatlan voltam mindenki számára.
Hazza mellé léptem és megsimítottam baba arcát.Annyira édes volt abba a kis szmokingba amit ráadtak.
Mindig is imádtam ilyenkor,mert úgy hasonlít abban a ruhába egy kis pingvinre,akik mindig is a kedvenc állataim közé tartóztak.

Az atya felé fordult mikor feltette -e az "akarod el feleségül blablabla" kérdést.Vártam a válaszára,azonban nem érkezett..

Egy puszit nyomtam az arcára,amit nem tudom,hogy megérezte -e.Azonban mikor hozzáértem át tudtam nyúlni rajta,vagyis látszott,hogy ez csak egy álom volt..És akkor mikor már szóra nyitotta a száját és kinyögött volna egy igent-vagy nemet az álmom megszakadt és felébredtem.Úgy éreztem soha nem tudom meg mit válaszolt volna,pedig lehet megkönnyebbítette volna az életem..

Egy érintést éreztem magamon ami Harryé volt a valóságban.

-Te mióta vagy itt?-kérdeztem még kómásan meg tőle.

-Nem régóta..Aranyos vagy mikor alszol,olyan édesen mosolyogsz közbe..

-Hát..ühm köszi..Mégis hogy jutottál be?!-felkeltem az ágyból és próbáltam teljesen is felébredni,mivel még kicsit a gyógyszerek hatása alatt voltam.

-Nyitva volt az ajtó és jöttem bocsánatot kérni..-nézett rám kiskutya szemekkel.

-Tudod egyáltalán miért kérsz bocsánatot?!-tettem fel neki a kérdést.

-Hát..azért mert..-láttam rajta,hogy fogalma sincs róla.

-Látod épp ez a baj.Csak úgy megszokásból bocsánatot kérsz de fogalmad sincs miért!-vágtam hozzá ordítozva.

-Most megint mi a probléma?!Idejöttem hozzád én hülye,és még itt is csak veszekedni tudsz!-ő is kicsit felemelte a hangját.
Régen veszekedtünk így,és bevallom nem is hiányoztak azok az idők amiket ordibálással töltöttünk.

HARRY:
-Egyszer élném meg azt,hogy megértesz.Egyszer csak egyszer a világon..-vágta hozzám.
Majd kiszaladt a szobából.
Nem tudtam most mit csináljak utána menjek és könyörögjek tovább neki,vagy hagyjam míg lenyugszik.
Úgy döntöttem inkább megkeresem.Körbenéztem és már csak azt vettem észre,mikor éppen gurult lefelé a lépcsőn..