2.évad 49.rész-Keresem a boldogságot..

8-as a hátralévő részek száma..Számomra olyan nehéz felfogni,hogy hamarosan itt
a "the and"..

Sajnálom,hogy nem tudtam részt hozni,csak..meg volt rá a magyarázatom.Hétfőn életem egyik leges legrosszabb napja volt amit máig nem nagyon hevertem ki:( kedden pedig nem végeztem az írással,csütörtökön pedig a barátnőmnél aludtam mivel LIVES TREAM-et néztünk.:) Láttátok ti is? *--* olyan aranyosak voltak benne a fiúk:3

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Névtelen:Szeretek csavarni,kavarni összegubancolni a szálakat:3 Hoztam amit tudtam:$
Dinaa.:Dehogyis ,nem az xd Csak ezt az LMB-t egy film reklámjában láttam és muszáj volt betennem a blogba is xdd Ha szabad kérdeznem,hova tűntél mostanában?!:o De örülök,hogy viszont láthatlak itteni köreimben *--* köszi a komid :*
M.Réka.:És ezt is mennyire köszönöm <3 Igen is kapitány,annak vettem :'3 :*
Wiw.:Azt a beszólást muszáj volt beleírnom xd Majd írj fészen,és mesélj:D Amúgy mikor olvastam a komid,akkor levegő pacsiztam egyet amit neked küldök *--* xd Köszii:$ Nem szükséges kisregény,szeretek válaszolgatni neked<3 
Hanna Cser.:Igen,azt mondta:( Hát a valóságba is az élete Harrynak tiszta mesebelű:) Köszii:* <3

GRACE:
-Nem lehet.Nem hagyjatok itt mindent és mindenkit.Ezt nem tehetem meg senkivel..-magyarázkodtam.
Legbelülről azonban ha nem az eszemre hanem a szívemre hallgatok rögtön rávágtam volna,hogy "mire várunk még?szökjünk meg most azonnal!"Nem tudtam neki megmagyarázni mégis miért nem mehetek el vele.
-Ja persze.Már nem szeretsz,vagy mi van veled?-felháborodását nem rejtette véka alá.
-Dehogyisnem..Csak..-itt befejeztem.
-Mi csak?Tudod mit.Ha rájössz mit akarsz szólj,mert én már ilyen féle játékokra nem bukok.-hagyott egyedül majd elviharzott.
-Remek..Először Ty-jal veszek össze,majd Harryvel..Hé,emberek ki lesz a következő?-dörmögtem magamban és már a sírás határán voltam.
Azt hittem a mai nap tiszta örömmel fog telni,de mégis tévedtem.Az eleje mondhatni csodálatos volt,aztán számomra a veszekedések tönkre tették.
Mindkettő srácot szeretem,csak másképpen..Tylert barátilag és szinte ha nem vagyunk vérrokonok akkor is testvérileg,de úgy nagyon..Harry pedig már egy éve,hogy ő jelenti nekem a világot..
Összeszedtem minden erőmet és eldöntöttem,hogy visszamegyek a többi emberhez,előtte azonban a mosdóba mentem,hogy rendben hozzam magam.
Egy zsepivel a sminkemet kezdtem lemosni azonban csak még jobban elkenődött.
-Fenébe..-motyogtam magamba.
-Jól vagy?-hallottam meg egy hangot ami a mosdó előttről jött.
-Sugárzok az örömtől..-válaszoltam ironikusan.
-Talán a boldogság megtalálása érdekében tenned is kéne valamit,nem csak elvárnom..-magyarázott tovább a hang.
-Ki vagy te,hogy tudod mit teszek és mit nem?Egyáltalán ismersz?Tudod miken mentem keresztül,miket éltem meg?!-vágtam az ismeretlenhez.Majd nyitódott az ajtó és rájöttem a titokzatos idegen koránt sem annyira ismeretlen számomra.
-Igen,elég jól ismerem az életed.-Tyler volt az,gondolom jött vissza,hogy még pár kést belém szúrjon lelkileg.
-Hogy-hogy te most itt vagy velem?Azt hittem megharagudtál..-mondtam meglepődve,és lehajtva a fejem.
-Bevallom kicsit megbántott az amit mondtál mivel én tiszta szívemből odáig vagyok egy lányért..De melletted kell lennem,főleg most ebben az időszakban,mikor ilyen nehéz neked.-adta a magyarázatot.
-Szerencsés a lány..Köszönöm..-öleltem meg.
-Inkább szerencsés a srác akivel együtt van..-konyult lefelé a szája.
-Vagy úgy..Ne add fel,harcolj érte.-biztattam.
-Azt hiszem hagyom..
-Mégis miért?Egy jó barátnak elmondod mégis ki a madame aki elrabolta a szíved?-mosolyogtam rá.
-Egy gyönyörű,okos,kedves és aranyos lány..Akinek a neve..-kezdett bele.-Grace,jól vagy?-kérdezte aggódva.
-Igen,csak kicsit fáj a hasam vagyis..-próbáltam elnyökögni azonban összeestem.
-Grace.!Grace.!Hallasz?-kapott el.-Beviszlek a kórházba.-jelentette ki.
-Nem kell,csak egy kicsit megszédültem.
-Ragaszkodok hozzá.Az ügyeletre viszlek most azonnal.-végül is beleegyeztem.
Nem szerettem volna otthagyni a vendégeket és főleg nem a nénikémet,azonban nem tehettem mást Ty nagyon elhatározott volt -e téren.
A kocsihoz mentünk amivel aztán bementünk a klinikára.
-Figyelj,nem mehetnénk vissza?!Egyáltalán nincs kedvem most ahhoz,hogy kivizsgáljanak,úgy sincs semmi baj..-álltam meg a recepciónál.
-Ha nem jössz a saját lábadon,akkor majd én viszlek.A piciért legalább tedd meg..
-Rendben..-hagytam rá.Úgy voltam vele,ez természetes dolognak számít a baba miatt.
Leültünk  a kórterembe és vártuk,hogy bemehessünk.
-Mrs.Horras bejöhet.!-szólt ki az orvos.
-Ügyes legyél..-szorította meg biztatásképp a kezem Tyler majd egyedül bementem a rendelőbe.
Mindenféle vizsgálatot elvégzett a doktor.
-Hányadik hónapban jár?-tette fel a kérdést.
-Hamarosan a második.-adtam a választ.
-Rendben.Kicsit ki kéne fáradnia,és majd ha az eredmények készek lesznek behívatom önöket.-mondta majd kimentem leülni a székre. Ty mellé.
-Na,mi volt?-kérdezte rögtön.
-Nem tudom.Az eredményekre kicsit még várni kell..-mondtam.
Kicsit megrémültem.Féltem adódik valami komplikáció.
Ránéztem a kezemre amin ott díszelgett a Harrytől kapott jegygyűrű.
Minden olyan gyorsan történik mostanában az életemben..Az,hogy eljegyeztek,gyereket várok és mindezt ennyi idősen..
A táskámból elővettem a telefonom.Arra vártam,hogy lesz rajta legalább egy nem fogadott hívás,vagy egy üzenet Hazzától,de nem volt..
-Bejöhetnek.-szólt ki hozzánk Mr.Peterson.
Így mindketten besétáltunk a kórterembe.
-Foglaljanak helyet.Ön a gyermek édesapja,ugye?-nézett Tylerra.
-Nem.Ő csak egy barátom.-válaszoltam gyorsan.
-Elnézést.Már a vizsgálat elején volt egy gyanúm ami úgy látszik beigazolódott.Ön veszélyeztetett terhes.Még a terhessége elején el kéne gondolkoznia a vetélésen,mivel nem garantálható,hogy ha a gyermek megszületik,ön túléli a szülést..-mondta el a diagnózist.
-Ezt,nem értem.Ezzel azt akarja kifejezni,hogy kevés arra az esély,hogy mindketten túléljék  majd?-kérdezte idegesen Ty.
-Igen,sajnálom..Ha az abortusz mellett döntene keressen fel minél hamarabb,az a biztosabb lehetőség..
-Rendben.Viszlát.-a hangom végig halk volt,és ezt a két szót is alig tudtam bírtam kinyögni akkora sokk ért.
Döntés elé lettem állítva,hogy a saját vagy a bennem lévő kis ember életét válasszam.
Gyorsított léptekkel haladtam a kocsi felé még mindig szótlanul és szerintem fal fehéren.
-Jól vagy?-kissé talán hülye kérdés volt ez tőle.
-Hogy lehetnék jól?Hallottad mit mondott a doki..-most már sírtam és a fejemet a vállára helyeztem.
-Mihez kezdesz?Elvetélsz,vagy a sorsa hagyod mi lesz a jövőbe..-tette fel a kérdést amin én is rengeteget gondolkoztam.Azonban abban a másodpercben megfogalmazódott bennem mégis mit akarok.
-Nem..Nem lennék rá képes.Ez a gyerek meg fog születni,még akkor is ha..-Ty nem engedte,hogy befejezzem.
-Ne mondj ilyet.Gondolj bele lehet még rengeteg gyereked,örökbe is fogadhatsz,és ez nem kerülhet az életed árába..-próbált lebeszélni a döntésemről.
-Döntöttem és már nincs visszaút.Én azt akarom,hogy az a gyerek örökölje Harry zöld szemeit,göndör fürtjeit és a hatalmas nagy szívét.Én azt akarom,hogy ő legyen az aki az apja,még ha csak vér szerint is de ő.Hogy mikor majd mindig rá nézek emlékeztessen rá,hogy ő egy szerelem gyerek,és életem egyik legboldogabb időszaka mindig eszembe jusson..Mert akkor voltam igazán boldog.Lehet,hogy most megszenvedem az akkori sok örömet,de vállalom a kockázatot,mert emellett döntöttem,és én ezt akarom..-magyaráztam el neki,miért is döntöttem amellett amit választottam.
-Harry csak összetöri a szíved és darabokban hagy..Nem érdemel meg téged,és én csak megakarlak menteni..
 -Nagylány vagyok,tudom mit akarok..Kérlek vigyél haza..
Az egész hátralévő út csendben telt.
Bevallom nem akartam erről az egész terhességes dologról beszélni vele,féltem lebeszél még a végén róla,és én azt nem akarom.
Amint kiszálltam az autóból rögtön felrohantam a szobámba.Az esküvő végett rajtunk kívül senki sem volt otthon.
Magamra zártam az ajtót,és lekuporodtam a földre.

A kezemet a szemem elé helyeztem és sírtam.Kiskoromba bármit elértem azzal ha csak pár csepp könnyet ejtettem,azonban már nem..Ilyenkor jövök rá,anyának mennyire igaza volt mikor ezt mondta:"Sírással semmit sem érhetsz el."Akkoriba persze ezt nem így gondoltam,hiszen én voltam anyuci és apuci kislánya aki bármit megkapott amit akart..Talán túlságosan is elvoltam kényeztetve,aminek ennyi idősen látom a kárát..
A telefonom csörögni kezdett.Egy ideig hagytam,hátha abba hagyja,azonban később meguntam.
Elmásztam érte és megnéztem a képernyőn ki az.Hazza volt..
Felvettem
-Mit akarsz?-kérdeztem meggyötört hangon.
-Csak hallani akartam a hangon..-ennél aranyosabb mondat egy hívás magyarázatánál sincs sok.
Azonban most nem voltam képes hallani a hangját,emlékeztetett valamire..
Arra a tényre,hogy tőle várok gyereket,akit lehet el fogok veszíteni vagy inkább ő fog engem..
A mobil kiesett a kezemből és automatikusan megszakadt a vonal.
*******
Átgondoltam a helyzetet.Egész éjszaka csak ezen járt az eszem,és arra a döntésre jutottam,hogy ha már lehet csak az utolsó 8 hónapom van hátra,akkor ez az idő teljen boldogsággal és ne figyeljem az idő múlását.Elsőnek is jól tudtam,bocsánatot kell kérnem Harrytől,hogy keressem a boldogságot.Épp ezért is kora reggel már kész voltam arra,hogy átmenjek hozzá.
Felvettem egy farmert,egy pánt nélküli virágos felsőt rá pedig egy fehér átlátszó inget.

-Picim,most megyünk megpróbálunk bocsánatot kérni a papitól.Kívánj sok szerencsét.-tettem egy pillanatra a kezemet a hasamra.

Mikor odaértem a fiúk közös háza elé egy pillanatra megálltam az ajtó előtt.

Bekopogtam,majd mikor hallottam,hogy valaki azt ordítja,hogy "gyere be" benyitottam.
Mindenki ott volt.Liam,Danielle,Louis,Eleanor,Zayn,Perrie és Niall,Lucyval csak Harry nem.Gondoltam biztos ünnepelnek valamit.
-Sziasztok..-köszöntem halkan amit ők is mindannyian viszonoztak azonban hangosabban.
-Fent az emeleten,ha őt keresed.-mutatott a lépcsőre Louis.
Felbaktattam,kicsit féltem az újbóli találkozástól,de tudtam egyszer ennek is el kell jönnie az idejének.

 Bekopogtam és hallottam,hogy valaki a szobában gitározik és dudorászik mellé valami dalt.
Nem hallottam választ miszerint bemehetek -e ezért csak szimplán benyitottam.
Harold ült ott az ablak előtt és eléggé koncentrált a dallamra.

Megvártam míg befejezi a dalt,ami ismerős volt számomra.Még anno ezt írta nekem.A végét már vele együtt énekeltem,amitől feltűnt neki,hogy nincs egyedül,azonban az utolsó ütemig befejezte amit elkezdett.

-Mit akarsz?-kérdezte kissé ridegen.

-Azt mondtad,szóljak mikor rájövök mégis mit akarok..-ültem le mellé az ágyra.

-Nyugodtan megmondhatod ha még egy kis időre lenne szükséged..-rátette a kezét az enyémre ami a combomon helyezkedett el.

-Biztos vagyok benne..Veled akarok lenni,és ez nem kétséges.-ránéztem nagy szemekkel,hogy bebizonyítsam neki én ezt komolyan így gondolom.
-Akkor jó..-mosolyodott el.
-Miért nem vagy a többiekkel?-biccentettem feléje.
-Nem volt kedvem..-adta a választ.
-Elénekled nekem még egyszer?-kértem meg mosolyogva.
Majd újra a kezébe vette a gitárt és elkezdte előröl azt amit az előbb is tett.

A mennyekbe éreztem magamat mikor hallottam az angyalian gyönyörű hangját.És a dalszöveg is egyszerűen csodálatos volt.Minden olyan tökéletesnek tűnt abban a pár percben ami teljesen elbűvölt engem.

-Köszönöm..-borultam kikönnyezve a nyakába mikor befejezte.

Furcsa volt,hogy nem a szomorúságtól hanem most éppenséggel a boldogságtól folytak a könnyei.Az utóbbi időkben ilyen nem igazán fordult elő velem.

Megfogalmazódott bennem,hogy minden amit akarok itt van előttem,csak ki kéne nyitnom a szememet.

-Ennyire tetszik?-kérdezte nevetve mikor még mindig nedves volt a szemem alatt.

-Nem is tudod mennyire..-fülig ért a mosoly a számon.

-Hiányoztál..-mondta ki azt a szót,amit nem nagyon értettem.Hiszen szinte mindig mellette voltam,azonban ő úgy látszik ezt mégsem így látja.

-Ezt,hogy érted?

-Hiányzott ez a Grace,aki ennyit mosolyog.Hiányzott az a Grace aki képes volt csupán egy kis dolgon elérzékenyülni.És végül hiányzott az a Grace akinek ha belenéztem a szemébe őszinteséget láttam és megtaláltam benne azt a plusszot amit mindig is kerestem..-adta a magyarázatot.

Észre se vettem magamon,hogy ennyire megváltoztam volna az utóbbi időben.

-Most visszakapod és veled is marad..Te vagy az én supermanem,megvédesz mindentől..-a tenyerét az arcom két oldalára helyezte majd közelebb húzott magához és megcsókolt.
-Szeretnéd ha én is megmenteném a világot mindenkitől?-fokozta a helyzetet.
-Nekem elég ha azt már velem megteszed..

Néha úgy érzem ő egy mesevilágba él és ebbe igyekezik engem is bevonni.Azonban én inkább vagyok egy Fióna aki éjjel átváltozik mint egy igazi hercegnő..
-Imádom a mosolyod.-simított végig az arcomon.A kezeit lejjebb helyezte majd csikizni kezdett.Rólam tudni illik nagyon érzékeny vagyok rá,és visítozás nélkül nem igazán bírom ki.
-Harold,fejezd be.!-ordítottam rá,azonban nem igazán hatott rá a kérésem se.
Csak folytatta az előbb elkezdett tevékenységét.
-Gyerekek.!Örülünk mind,hogy kibékültettek de ezt halkabban kéne.-ordította fel hozzánk valaki a földszintről amin mindketten elnevettük magunkat.
Majd a csikizés kezdett bedurvulni és a nyakamat kezdte szívogatni.
Őszintén bevallom én se voltam nagyon ellene.
A telefonom csörögni kezdett.
-Fel kéne vennem.-szólaltam meg.
-Muszáj?Majd később visszahívod..-nyávogott.
-Lehet,hogy fontos.-erősködtem aminek hatására leszállt rólam.
A kórházból kerestek...

Szombatra megpróbálom hozni a következő részt,és sajnálom,hogy ez kicsit rövid lett:/ Lenne egy kérdésem.Én a következő blogomnak a főszereplőjeként Niall-t gondoltam.Ti kit szeretnétek,ha lenne?!Majd hamarosan az alapsztoriját tudatni fogom veletek és majd egy kis véleményt kérek:D Addig is sziasztok:*