2.évad 47.rész-Kérdések amik válaszra várnak..

Sziasztók Manók.! :) Ezzel együtt még 10 rész van hátra..Mostantól minden részhez kifogom írni mennyi van,mivel ilyen visszaszámláló óraként fog ketyegni..

Megpróbálom minél gyorsabban,hiper-szuper sebességgel hozni a kövi:) Itt az elején megszeretném kérdezni,hogy szerintetek ha ennek vége,kezdjek -e új blogba?Lenne -e valaki aki esetleg olvasná majd azt is?Jó olvasgatást:*  

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:Az ez előtti komidhoz annyi kérdésem lenne miért írtad a végére,hogy "JUJJSZ"?! :O xd Semmi gond<3 Miért zavaros? :o :/ Köszönöm<3 Nem akarlak megsérteni,de te mikor nem vagy az?! xd Jó értelemben gondoltam ;) :*
M.Réka.:Köszönöm<3
Névtelen.:Erre van a szokásos mondatom,ne izgulj mert az árt a bőrnek ;) Köszi a komid :*
Hanna Cser.:Hanna<3 #szupermegaköszönet :*
Dream Girl.:Bogiiiii :$ Még ennyi idő után is tudsz te nekem meglepetéseket okozni:)Lehet,hogy kezdek majd egy újat,de még nem tudom:3 Köszönök mindent*-* szeretem a meglepetéseket:$ Majom:* Imádlak édes <3

GRACE:
-Harry én..Nekem mondanom kell valamit.-kezdtem bele.
-Mondjad bébi,mi az.-bele néztem mélyen a szemébe.A csábító féloldalas mosolyába még mindig ott volt azok a gyermekded vonások.
-Csak annyit akartam mondani,hogy szeretlek..Nagyon,és mindig is csak a legjobbat akarom neked ezért lehet néha rosszul cselekszek,de ekkor is fontos,hogy tudd csak is azért tettem mert talán az életemnél is fontosabb vagy számomra.-öleltem át szorosan.Nem bírtam neki elmondani mégis mi nyomja a szívemet.
-Biztos,hogy nincs semmi más mondanivalód számomra?-a fejemre nyomott egy puszit.
-Biztos..-erősítettem meg a válaszom.-Kérdezhetek valamit?
-Csak nyugodtan.
-Szeretnél te majd valaha is egy kis Harryt?Szóval szeretnél majd gyerekeket?-kérdeztem rá arra aminek a válasza már akkor tudtam megfogja határozni a döntésem,egyszóval sorsdöntő lesz.
-Imádom a gyerekeket,szerintem ez a Lux-szal való kapcsolatomból is kiderült.Azonban a gyerek vállaláshoz még túl fiatal vagyok.Esetleg egy 10 év múlva szeretnék erre a témára visszatérni amikor már kiéltem és buliztam magamat és felkészültem egy nyugodtabb életre.-belülről nagyon fájt a válasza.Úgy éreztem mintha azt mondaná akár tud a gyerek létezéséről akár nem,de ő nem kér belőlünk.
-Aha..Értem..-próbáltam nem mutatni neki semmit.
-Valami rosszat mondtam,vagy mi?-kérdezett rá,gondolom a gyors hangulatváltozásom végett.
-Azt hittem te más vagy!-vágtam hozzá.Nem érdekelt,hogy nem tudta mégis miről is beszélek én neki.

-Mi?Nem értelek.Most ezt mégis miért?-értetlenkedett.

-Se-se-mmi..Ne haragudj..-dadogtam el.-Fáj a fejem,nem mehetnénk haza?

-Ha ezt szeretnéd..-látszott rajta,hogy még mindig nem érti a helyzetet.

Rögtön haza is vitt.

-Várj,Grace.Jobbulást..-állított még meg mikor kiszálltam a kocsiból.Az egész haza felé vezető út csendben telt.

-Meg lesz..-mosolyodtam el halványan.

-Mást nem is kapok?-nézett rám kiskutya szemekkel.

Odamentem hozzá és egy rövid csókot leheltem az ajkaira.Most valahogy más volt mint eddig..

Belépve a ház ajtaján rögtön a fürdőszoba felé szaladtam hányni.

Úgy döntöttem elmegyek fürödni majd ledőlök aludni.Mikor elindultam a szobámba lepakolni a folyóson találkoztam Tylerrel.

-Mesélj,mi volt?Közölted vele a nagy hírt?-kérdezgetett.

Bementünk a szobámba és leültünk az ágyra.

-Nem voltam rá képes..Azonban Harry még nem akar gyereket.-majdnem elsírtam magamat.

-Ezt meg honnan veszed?

-Ő mondta.Még bulizni akar és élni az életét,amibe egy gyerek csak belerondítana..-foglaltam össze a lényeget.

-Biztos,hogy nem úgy értette és nem tudta.hogy rólad van szó..

-És nem is fogja.-vágtam rá.

-Ezt meg hogyan tervezed?Elakarod vetetni?-mondta ki azt a szót ami a régebbi eszemmel kegyetlen gyilkosságnak gondoltam.Akkoriban még nem bírtam belegondolni abba valaki,hogy lehet képes arra,hogy egy kioltsa egy ártatlan kis lény életét.

-Nem tudom..Még semmit sem tudok..-ráztam meg a fejemet.
-Nyugodj meg,minden rendben lesz..-simította meg a vállamat.
Tyler nem olyan mintha a többi fiú,hogy ki használná a helyzetet,nem ő teljesen más..Talán épp ezért is szerettem meg annyira az utóbbi időben..
-Azt hiszem most megyek  kipihenem magam.Jó éjszakát.-mosolyogtam rá.
-Neked is,álmodj szépeket.És vigyázz magatokra.-kacsintott rám,majd lebaktatott a szobájába.
Megvártam míg az árnyéka is eltűnik majd a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Levettem magamról minden ruhát majd beleültem a már előre megengedett forró,habos vízbe.

Elgondolkoztam..Vajon milyen anya lennék?Jó,vagy rossz?Hiszen én is csak nem rég nőttem fel..

Mit szólna hozzá Harry?Örülne vagy talán dühöngene?Fent állna az a veszély is,hogy csak azért maradna velem mert én lennék a gyereke anyja..

Vettem egy nagy levegőt majd behunytam a szemeimet.Vártam egy csodára,ami megmutatja a helyes utat.

Azonban ezek helyett csupán egy álomvilágba érkeztem.

Minden olyan szép volt abban a világban..Harryt láttam mint az újdonsült apát egy macival és fényképezővel a kezében,várta,hogy megcsodálhassa a gyermekét.

Minden olyan mesés volt..Büszkén ecsetelte,hogy igen ez az ő fia/lánya..

Felemelte a kezébe a picit és ringatni kezdte.Annyira mosolygott és olyan boldog tűnt..

Majd felém szegezte a tekintetét,és oda jött hozzám.

Csupán ennyit mondott:Köszönöm,hogy a világ legboldogabb emberévé tettél..

Majd próbált megcsókolni azonban itt megszakadt az álom,és felébredtem.A víz már majdnem kifolyt a kádból,tehát elég sokáig bóbiskolhattam el.

Ez az egész álom,csak még jobban elbizonytalanított.

Hamarosan vége a nyárnak,újra..Nem tudom miért,de ez a tudat járt a fejembe.

Majd kimásztam és magamra csavartam egy törölközőt.

Belenéztem a velem szembe lévő hatalmas tükörbe.

-Biztos,hogy ez az élet az amit én szeretnék?-fogalmazódott meg bennem a kérdés.

Nem bírtam nézni az elém táruló látványt.

Ez nem én vagyok..Egyáltalán nem..Ez egy új Grace..A régi nem szomorkodott és gondolkodott ennyit,lehet akkor a mosolyom nem volt az igazi,de még is akkor minden olyan más volt..
Soha nem lesz semmi olyan mint régen.Legyen bármiről is szó.
Beszaladtam a szobámba és magamra kaptam pár ruhát majd a vaksötétbe kirohantam az utcára.
Kóboroltam össze vissza míg a Hyde parkig nem értem.
Itt leültem egy lépcsőre és csak bambultam előre fele.

Kifejezett semmit sem néztem.Esetleg a csillagokat.

Olyan gyönyörűek ilyenkor.És én ezt eddig észre se vettem,hogy az élet mennyi elrejtett apró boldogsággal ajándékozott meg mindenkit.Mint például az,hogy gyönyörködhetünk a csillagokban,ez is egy belső boldogságot tud okozni.Felnéztem az égre,és tudtam egy közös dolog mindenképpen van köztem és Hazza között.Az,hogy ugyan azt az eget nézzük..És ez soha sem fog megváltozni..
Régebben annyit veszekedtünk pár apró semmiségen,hát most örülnék ha azok a dolog visszatérnének,és nem ilyen fontos döntésekkel fordítana szembe az élet.
Felálltam és elkezdtem a parkban sétálni.
Szinte minden egyes szegletét bejártam.Az ott lévő kis tónak a hídjánál azonban megálltam,és a korlátra támaszkodtam.Belenéztem a vízbe,és a saját tükörképet láttam viszonyt.
Elhullattam pár csepp könnyet,ami beleesett egyenest a tóba.Hirtelen csak éreztem ahogy valaki hátulról átölel.

Nem ijedtem meg,pedig nem tudhattam ki lehet az..Lehetett volna bármi féle idegen aki bánthat vagy bármi egyebet csinálhat,de mégsem riasztott meg a gondolat.Talán éppen megnyugtatott a gondolat,hogy valaki most is gondol rám és itt van velem..

-Mit keresel itt ilyenkor?-kérdezte a hang amit rögtön felismertem.Hazzáé volt..
-Nem tudom..Talán csak szükségem volt egy kis egyedül létre..És te?-tettem fel számára is a kérdést.
-Mikor hazavittelek,utána elmentem kicsit kocsikázni..És itt megálltam kicsit sétálni..Aztán észre vettelek..-mesélte el.
-Akkor most már mindketten tudjuk mit keres itt a másik.Azonban azt mégsem mit is akarunk igazából..
-Én jól tudom.Téged..-mondta majd két oldalról megfogta a csípőm,és maga felé fordított.
-Biztos vagy te abba?Képes lennél bármikor mellettem maradni?-a hideg kezemmel végig simítottam az arcán,majd kezdett felolvadni minden testrészem.
-Ez nem kérdés..Azt hittem ezt bebizonyítottam már mikor vártam rád majdnem egy évet..
-És mi van ha most többről van szó?Nem arról,hogy elmegyek,hanem a másról..Akkor is képes lennél mellettem maradni?-vetettem fel újabb verziót a kérdezgetésére.
-Azt hiszem..Vagyis igen..-láttam rajta kicsit elbizonytalanodott.-Nem lenne most kedved kicsit sétálni?
-Szerintem is szükség lenne arra a sétára..-egyeztem bele majd megfogta a kezem amit a sajátjával összekulcsolt.
Olyan csodálatosak ilyenkor a kivilágított utcák.Ahogy sétáltunk az úton rugdostuk magunk alatt a köveket,de ők addig is velünk tartanak..
-Harry..Mi történt velünk?-tettem fel neki a kérdést.

-Szóval nem csak én érzem..
Egy padhoz vezetett ahova leültünk.A fejemet a vállára döntöttem majd elkezdtük kibeszélni az életünket..

-Mégis mit érzel?-kérdeztem meg végre.

-Azt,hogy mostanában titkolsz valamit előlem..Azt hittem mindent megosztunk egymással,de ezek szerint rosszul gondoltam..-mondta el mi bántja.Egy dolgot nagyon tiszteltem benne azt,hogy nem folytja magába hanem elmondja annak akit érint,jelen esetben nekem.

-Sajnálom..-nem tehettem mást mint,hogy ennyit mondok.Elhatároztam míg nem vagyok biztos magamba addig hagyom a dolgot.

-Szóval igazam van,titkolsz valamit,ugye?Újra elakarsz menni,itt akarsz hagyni,vagy mi?Mond már el kérlek..-felállt és dühöngeni kezdett.A szeme már kezdett nedvesedni.

-Nem azzal kell törődni,hogy mi vár a jövőben,hanem azzal mi történik a jelenben..Minden egyes pillanatot ki kell élvezni,nem tudhatni nem -e az az utolsó..-nem akartam számára határozottan kijelenti,hogy nem azokról van szó amiket említett.-Majd hamarosan el fogom mondani,csak még kell nekem egy kis idő rá..Megtudod azt várni?

-Rád az idők végezetéig is képes lennék várni..Te tudod mit igazad van,minden egyes pillanatot ki kell élvezni,szóval gyere velem.-rakatta meg a kezem.

-Hova viszel?-képes tudott lenni mosolyt csalni az arcomra.

-El innen..Messzire..-kaptam a választ..