2.éves 44.rész-Jóban,rosszban együtt..

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Dinaa L.:Grr..Hát valaki eléggé huncutkodni akar vele..;* <3
Hanna Cser.:Az élet sem mindig tündérmese,sajnálom..Így is túl sok boldogságot írok..:/ Hát..Igen aki ír az megérti..:) Elfogom,ígérem..:3 Lehet kissé szőkének fogok tűnni,de most te a közeljövőbe érettségizel vagy azért írtad mert az mész messze van és nem számítasz arra,hogy addig el fogom olvasni? :o 
Wiw.:OMG,hogy te milyen hosszú komikat tudsz írni,az elképesztő de így szeretünk <3 Most megpróbálom minden egyes dologra választ adni.:D Ne ölj meg gondolatba sem,13 évesen még élni szeretnék.:// xdd Ááá,megnéztem volna ahogy megfejeled az ágyat xd Hát..meglátod,hogy milyen kép lesz.;) De ha bekövetkezik az a fal fejelés arról akkor kérek szépen videót *-* xdd Én még nem hallottam olyan szóról,hogy feldolgozottság,de ki tudja van -e oO xd Örülök,hogy olvasod nélküled és a többiek nélkül nem lenne az igazi.:) Köszönök mindent <3
M.Réka.:Köszönöm.:* <3

Ezt hallgassátok közbe.:

"Nem az az igazi kín amikor könnyektől elvagy ázva hanem amikor belül sírsz...mégis mosolyogsz.."

GRACE:
Az üzenet hallatán úgy éreztem magamat mintha össze dőlt volna körülöttem az egész világ..
A nyakamba lévő nyakláncot a földhöz vágtam majd sírva görnyedtem a földre.
Elvesztettem őt,vagyis inkább ő fog engem.
A földön lévő medál darabjait kezdtem szedegetni.A gondolat át futott a fejemen,hogy összeragasszam,de..De,nem ez csak egy jelkép ami a szívemet ábrázolja,ami jelen esetben ugyan ilyen állapotban van..
Ezeregy "miért?" kezdetű kérdés fogalmazódott meg bennem..
Valahogy elcsúsztam a fürdőig,aminek tükrébe borzalmas látvány fogadott.
-Utállak.!-ordítottam majd a kezemmel beleütöttem a tükörbe.
Hirtelen a lelki fájdalmak mellett nem is éreztem a fizikai vágásokat..
Az élet iróniája,hogy a boldogság,hogy tud ilyen rövid idő alatt ennyire szertefoszlani..
Úgy éreztem nincs semmi értelme az életemnek nélküle..
Magamra kaptam egy kabátot majd hívtam egy taxit.
-Jó napot kisasszony.!-köszöntött az autóba üllő férfi,mire én csak biccentettem egyet.
-Merre fuvarozhatom?-tette fel a kérdést,amire csak később eszméltem.
-Mi?Tessék?-kérdeztem vissza.
-Merre szándékozik menni?-a fejembe beugrott egy kép.
-Tower Bridgéhez kérem..-jelentettem ki határozottan.
Azt hittem nem lesz több kérdésre de tévedtem,igen is volt..
-Szerelmi bánat?-a visszapillantó tükörbe néztem ahol láttam,hogy engem néz,tehát csak nekem beszélhetett.
-Nem hinném,hogy ez magára tartózna..
-Maga tudja..-törődött bele.Tudtam,hogy bunkón viselkedtem vele,de ez abban a pillanatban nem igazán érdekelt.
Kinéztem az ablakon és azt láttam szakad az eső.Hirtelen a rádióból meghallottam a Little Thing ismerős szövegét.
Nyugodtan szinte már majdnem mosolyogva hallgattam Zayn,Liam és Louis szólóját azonban Harryét már nem..
Nem bírtam hallgatni ahogy arról énekel,hogy a hibák számára nem számítanak,mert mindenki gyönyörű a maga módján..
-Elnézést..Megtenné,hogy kikapcsolja vagy legalább elkapcsolja a rádiót?-kértem meg kedvese azonban már könnyes szemekkel.
-Általában a maga korú fiatalok oda vannak ezért a zenéért.-mondta a dallamtól a fejét rázva.
-De én nem.!Minek hallgassak hazugságokat ha azoknak semmi értelme?-fakadtam ki a sírástól.
Közbe pedig meg is érkeztük.A kezébe nyomtam pár dollárt és mentem is volna tovább azonban mondott még valamit.
-Néha a legkeserűbb bántás,az ha boldog..-nem értettem meg abban a pillanatban mit is akar ezzel kifejezni,csak később jöttem rá a mondandója lényegére.
Sétáltam a híd szélén lévő járdán.A telefonomra zápor szerűen érkeztek az üzenetek Hazzától,miszerint ennyire meg annyira szeret,és hiányzok neki.

-Hazugság..-mormogtam magamba.
"Goodbey my love" pötyögtem be.
A telefont a zsebembe csúsztattam és megragadtam a korlátot.

A víz tükrébe újra eszembe jutott az a bizonyos üzenet ami egy hangfelvétel volt..
Harry azt mondta benne,hogy csak azért kellettem neki,hogy egy újabb pipát tegyen a felszedett lányok névsorában..Az ő hangja volt,nem másé..
A fülemben zengett az a mondat,mikor azt mondja nekem,hogy szeret..
Ez az a szó amit nem kéne csak úgy mondani,csak akkor ha komolyan is gondolja valaki..

Megfogtam egy követ és elhajítottam a vízbe..
Ekkor értettem is meg mit is mondott a taxis..Nem..Nem éri meg..
Még ha lelkileg teljesen össze vagyok törve,akkor is mosolyognom kell,mert ez a legnagyobb bosszú számára..
-Ne csinááld.!-hallottam egy kiáltást magam körül.Oldalra fordultam és Tylert találtam magam mellett.
-Hát..te itt?-kérdeztem értetlenül.
-Én is kérdezhetném tőled ugyan ezt..-bár egy házba lakunk itt Londonba akkor is régen láttam már Ty-t..
-Nem voltam túl jól ezért jöttem ide..-adtam a választ.-És te?
-Egy cipőben járunk..Apa és a nagynénid ma jelentette be nekem,hogy össze fognak házasodni..-bökte ki.
-De hisz ez remek.-mosolyodtam el.
-Nem..Nem az..Ne értsd félre,bírom Leilát,de nem bírom apát elképzelni mással anyán kívül..
-Ha valakit szeretsz akkor arra kell törekedned,hogy boldog legyen az illető,nem számít,hogy te ezáltal össze törsz belülről..-magam mondtam ki azt amit végül is oly sokszor éreztem Harryvel.
-Mesélj kislány,mi nyomja a szíved.!-karolt át.Nem zavart az ölelése,inkább megnyugtatott.
-Nem tudom mit érzek..Egyszer úgy érzem utálom de közben meg szeretem is,és..És ez nekem nem megy..-fakadtam ki a sírástól.Nem mondtam nevet,de biztos voltam,hogy Ty érti kiről is van szó.
-Ne hagyd magad..Nagyon nagy gyökér az a srác ha hagy el menni téged..Más bármit megadna egy ilyen lányért..-a szavai megnyugtatóak voltak számomra.-Mi lenne ha két összetört szív elindulna hazafelé együtt?-ajánlotta fel mosolyogva.
-Induljunk..-mosolyogtam el én is.
Rájöttem ő még se olyan mint ahogy gondoltam..Sokkal több annál..Egy barát aki meghallgat és próbál segíteni..
-Add ide felteszem.!-kérte el a kabátomat mikor hazaértünk.Én persze boldogan vettem le,közbe pedig elfelejtkeztem mindenről.
-Tessék.-dobtam oda hozzá nevetve.
-Grace..-tágult ki a szeme.-Milyen a kezed?-kérdezte rémülten.Rájöttem a vágásokra célozgat.
-Sem-semmilyen..-dadogtam el.
-Ezt nevezed te semmilyenek?!-emelte fel a karomat,ami végett én halkan felnyögtem.-Gyere,segítek bekötözni közbe pedig elmesélheted mégis mire volt jó neked ez..
*****
*Pár nappal később*:
Lebicegtem a konyhába inni egy kis forró teát.
A napokba rengeteg időt töltöttem a szobámban,szinte ki se mozdultam.
Tyler végig ott volt mellettem és próbált legalább rövid időre is,de kicsalogatni a friss levegőre,de nem igazán sikerült neki.
Mikor hangokat hallottam szinte biztos voltam,hogy Ty jött vissza mert elment a haverjaihoz,azonban tévedtem.
Épp a konyha asztalra támaszkodtam mikor valaki hátulról átölelt.
-Ty,megmondtam,hogy nincs kedvem kimozdulni mert..-nyávogtam azonban mikor hátra fordultam rájöttem Harry az.Ledöbbentem és nem bírtam megszólalni.
-Semmi Isten hozott szerelmem vagy ilyesmit nem is kapok?-kérdezte az arcán egy féloldalas mosollyal.
Szorosan átöleltem,és nem is akartam elengedni..
Belülről úgy éreztem nem most kell vele tárgyalnom a dolgokat..
-Dehogyisnem..-motyogtam.
Abban a pillanatban jöttem rá,hogy nem számít mi történt.Már elmúlt..Ami most van,már egy másik fejezet a forgatókönyvben amit az élet ír..
Azonban nehéz elképzelni mégis,hogy tudná éppen az a férfi begyógyítani a sebeimet,aki okozta őket..
-Ugye,nincs semmi baj?-kérdezte aggódóan.-Szeretlek..És ez azt jelenti,hogy nem csak a szép dolgok miatt vagyok melletted..Itt vagyok,bármi történjék.
-Nem..Nincs semmi..-ezt szokás kegyes hazugságnak nevezni.
-Most mennem kell,mert a fiúk kint várnak rám.Este felé nem lenne kedved átjönni?-kérdezte mosolyogva.
-De..Majd akkor este találkozunk,de most menj,ne kelljen rád sokat várniuk.-sietettem előtte azonban még egy puszit nyomtam az arcára.
Miután egyedül hagyott felmentem a szobámba és elő kerestem a fiókomból a naplómat,elkezdtem írni a szokásos "kedves naplóm" kezdetű bejegyzéseimet.

Csak írtam és írtam gyöngy betűkkel azt amit a szívem diktált.

Elmeséltem neki,hogy mi történt velem..Hogy majdnem képes lettem volna öngyilkos lenni..

Rájöttem én is rengeteg dologban hibáztam a Hazzával való kapcsolatunkba.Lehet az a felvétel nem takarja az igazat,de lehet,hogy mégis..Belülről valami azt súgta,hogy bízzak meg benne,ezért is töröltem az üzenetet mint a telefonomból mint az eszemből is..

Egyszer majd mindenki megtalálja a jobbat,az álmait,mindazt amiét és akiért élni,küzdeni érdemes.És akkor majd a múlt már egy emlék marad,egy gyönyörű gondolat,ami akár a jövőnk is lehetett volna..

Nem akarom a hibáim végett még egyszer elveszíteni..

******

Este felé már elkezdtem készülődni.Próbáltam minél jobbat ki hozni magamból.

-Tükröm,tükröm..Mond meg nékem jó ez így vagy lecseréljem?-költöttem át a mondókát még kiskoromba amit most is hasznosítottam.

Ezek után még fel dobtam egy kevéske sminket és igyekeztem is indulni.

A házból lefelé menet összetalálkoztam még Leilával és Brandonnal.

-Kicsim..Valamit mondanunk kell..-kezdett bele kuncogva a nénikém.

-Igen..Tudom..Összeházasodtok,és gratulálok hozzá.-mondtam mosolyogva majd megöleltem mindkettőjüket.

-Köszönjünk kincsem..És mész most valahova?Estére vacsorakor szerettük volna bejelenteni..

-Nagyon sajnálom,de az este vacsi neked sehogyan nem fog összejönni..Harryék ma jöttek vissza és ma szeretnék vele lenni..De még egyszer gratulálok és sok boldogságot.

-Hiányozni fogsz az asztal körül,de csak érezd jól magad.-mondta most már Brendon.Majd mosolyogtam még egyet és elindultam Hazzáék háza felé.

Nem laktak annyira messze tőlem,de közel sem,most mégis gyalogolni volt kedvem.

Útközben azon gondolkoztam,hogy ha én azt mondtam neki,hogy szeretem azt nem megszokásosból szoktam tenni,hanem azért,hogy emlékeztessem ő a legjobb dolog,ami valaha történt velem..

Becsöngettem és Niall nyitott ajtót.

-Szia.-köszöntött mosolyogva.

-Szia,régen láttalak.-nyomtam egy puszit az arcára.

-Hát..pedig sajnos most is mennem kell.Jó szórakozást,és legyetek jók.-kacsintott rám majd kilépett az ajtón.

Körbenéztem és a ház teljesen üres volt,csak Harryt láttam magam előtt.

-Mi van,a többieket kiiktattad?-kérdeztem nevetve.

-Hát..Megértették,hogy nekem ez fontos,ezért szét szóródtak mindenfele.-kaptam a választ.
Leültünk a nappaliba a kandalló köré a kanapéra.
-Kérdezhetek valamit?-a hangja kissé félénk volt.Mosolyogva bólintottam.-Mi volt az az üzenet?Rengetegszer hívtalak utána..De senki nem vette fel és semmilyen válasz nem érkezett.-számítottam rá,hogy ez a kérdés még elő fog kerülni.
-Harry..Az már nem számít a lényeg,hogy most itt vagy mellettem..-a kezével megsimogatta az arcomat.Nem akartam neki mondani,hogy úgy éreztem nekem ő az életem,neki meg csak egy fejezet voltam benne..

-Itt is leszek melletted örökre..-közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.
-Úgy szeretném egyszer azt átélni,hogy az unokáim arról beszélnek,hogy a legromantikusabb történet az nem Rómeóé és Júliáé,akik együtt haltak meg,hanem Nagymamáé és Nagypapáé akik együtt öregedtek meg..-mondtam el a vágyam.
-Ez aranyos..-sziszegett fel.
-Leila és Brandon össze fognak házasodni..-meséltem el.
-Tényleg?Ez jó hír.És te milyen esküvőről álmodozol?
-Én?Habos-babos esküvői ruha,kacsalábon forgó palotáról,és egy arany hintóról.Komolyra véve a szót,nekem nem számít a helyszín és,hogy hányan vannak..A lényeg az,hogy az ott lévő két ember szeresse egymást..-kuncogtam fel.
-Ezt komolyan gondolod?-kérdezett rá.
-Teljes mértékben.-adtam a választ.
-Szeretnék valamit kérdezni..-mondta majd nyelt egy nagyot és folytatta..

Sziasztok,sietek most mert nincs sok idő.:) 3 komi és jön a kövi..A következő részben szeretnék majd kicsit beszélni majd a blog végéről..:*