2.évad 45.rész-Bizonytalanság..

Wow,köszönöm,hogy egy újabb rendszeres olvasó iratkozott fel.Szeretem az olvasóimat.<3

Válaszok az előző részhez érkezett komikra.:
Wiw.:Valahogy volt merszem itt abba hagyni.:D Depi-happy a kedvencem.:3 Na,nem biztos ám,hogy tudod a kérdését.Szerintem annyira már ismersz,hogy ilyenkor mindig mást írok mint amire számítottatok ;) xd Szeretnék videót róla *-* xd Jobbulást.:) Nálam is vissza részhez:Köszönöm.:) Szeretés:Grétii :* Áá,kicsit sem lett hosszú a komid *irónia level 99* :D Uram atyám sosem fogok megérteni,hogy bírsz annyit olvasni :oo Te is az egyik leges legkedvesebb olvasóm vagy <3 Hát..igen mégis hosszú lett xd :* <3
Hanna Cser.:Ha-ha,majd megérted egyszer.;)) Hát..ki tudja lehet ezt fogja kérdezni xdd Ja,amúgy elkezdtem olvasni a blogod körülbelül a 9-10.résznél tartok még csak,de ha végig olvastam mondok egy hosszas vélemény t róla..:*
M.Réka.:Hát..Én szeretem itt befejezni.:D Nagyon nagyon nagyon köszönöm és nagyon nagyon nagyon megpróbáltam sietni xd :* <3
Dinaa L.:Mert így az igazi <3

GRACE:
-Ugye azt mondtad,képes lennél velem elképzeli a jövőd..-emlékeztetett.
-Igen.-adtam a rövid választ.
-Nem kell rögtön válaszolnod,és kérlek ne kapj szívrohamot.-figyelmeztetett.-Képes lennél akkor majd egyszer a közel vagy távol jövőben,de hozzám jönni?-kérdezte majd a zsebébe kezdett kutakodni.
Az ajkamba haraptam,és vártam,hogy elő nyújtsa a gyűrűt,majd válaszolhassak neki.
-A fenébe hova tűnt?Az előbb még itt volt..-dörmögte idegességébe magába,azonban hallhatóan.
Nevetésbe kezdtem mivel olyan vicces volt hogy ott szerencsétlenkedett.
-Áh,meg van.-találta végre meg.A kezébe vette és felém kezdte nyújtogatni azonban nem szólt egy semmit sem.-Ez sehogy sem akar összejönni,most meg azt felejtettem el mit kell mondanom..-ezen már együtt nevettünk.Nem tudom,hogy ő idegességébe,zavarába vagy önfeledten -e mint én.
-Nem szükséges semmi szó..-hajoltam közelebb hozzá.
-Akkor lennél a..?-kezdett bele.
-Igen..-mondtam mosolyogva.Majd az ujjamra húzta a szív alakú gyűrűt.Gyönyörűen csillogott,a gyémántokkal kirakott aprócska ékszer,a belsejébe Garry felirat volt gravírozva.

Felálltam,és az ablakhoz léptem,ahol felmutattam a kezemet.Nem látta senki mégis tudattam a világgal,hogy nekem ő nem csak az álmomba az enyém,hanem a valóságba is..
Harry mögém lépett a kezeit a derekam köré fonta és hátulról átölelt.
-Mikor először találkoztunk és te rám néztél,ott..abban a pillanatban tudtam,hogy kellesz nekem..-mondta.
Kezdtem máshogy tekinteni rá mint eddig.Talán komolyabban vettem,mert képes volt az életét kicsit elhatározni azzal a tettével amit ma tett,miszerint megkérte a kezem.Azonban volt bennem egy olyas fajta érzés,hogy ez nekem még túl korai..
-Komolyan gondolod te velem ezt az egész dolgot?-kérdeztem majd megfordultam felé.
-Teljes mértékben..-megfogta az arcomat majd megcsókolt.-Ahogy én kívánlak téged..Arra megfelelő hatásfokot kifejező szó nincs.-amint kimondta rögtön felkapott és a kanapára vitt..Szépen lassan kihámozott a ruháimból,majd én is őt..Féktelen egy éjszaka vette kezdetét..
*****
Kora reggel volt mikor felkeltem.Gyors összeszedtem a ruháimat majd igyekeztem elkészülni.
Mivel a barátom még aludt,ezért a táskámból elő halásztam egy pink cetlit amire egy kis üzenet hagytam neki.
     "Drága Harry, 
El indultam hazafelé de nem volt szívem felébreszteni téged,olyan édes édesen aludtál..

Remélem nem csak álmodtam a tegnapot,hanem a valóságban is megtörtént..
Majd beszélünk,okos legyél Hercegecském.
                        Puszi.:a te szeretett Graced :*

Véstem a papírra.A kezembe vettem a cipőmet és a kabátomat majd igyekeztem hangtalanul kisomfordálni a szobából.
A nappaliba azonban találkoztam az éppen érkező fiúkkal.
-Szia.!-köszöntek egyszerre.
-Sziasztok.-viszonosztam én is,mosolyogva.
-Hát,és a mi drága Harrynket hol hagytad?-kérdezte Louis.
Mielőtt válaszoltam volna az egyikük a szavamba vágott.
-Biztos kifárasztotta az éjszaka.-vette kezdetét egy kis perverzió amit Zaynnel az élen kezdett el.
-Azt hiszem ehhez a hozzászólásokat már nem várom meg.-mondtam nevetve majd kiléptem az ajtón.
Kívülről kicsit még hallottam ahogy épp bent a házban visítoznak és nagyban röhögnek valamin,de inkább én ezt figyelem nélkül hagytam,és örültem,hogy jó a kedvük. 
Nem kellett sokat várnom a hazamenetel miatt mivel Tylert megkértem,hogy kocsival jöjjön el értem,amit ő meg is tett.
-Szia Picur.-köszöntött a kocsiba.
-Most erre mondjam vissza,hogy szia Nagyhölgy?-nevettük el magunkat,majd adtam neki egy puszit.
Leültem mellé az anyós ülésre,és rögtön rá is lépett a gázra.
-Jut eszembe,tegnap kora este felé keresett valaki téged.-közölte.
-Tényleg?És ki volt az?-érdeklődtem.
-Nem tudom,de valamit eléggé akart tőled..Nem éppen a fiataléveibe járt az illető..-tudtam meg információkat amikből már nagyjából ki is tudtam következtetni a személy kilétét.
-Mr.Evens?-kérdeztem rá.
-Ja,igen.Azt hiszem így hívták..Hátulról elővennéd nekem azt a dobozt.-kért meg vezetés közben.
-Persze.Ezt?-nyújtottam felé.Eléggé elcsodálkozott valamin.
-Uram atyám.!Itt meg mi történt?-kérdezte majd rámutatott az ujjamon díszelgő gyűrűre.
-Igen..-adtam válaszként ezt az egy szót mosolyogva amiből Ty már mindent értett.
-Biztos,hogy ezt akarod?-nézett mélyen a szemembe.
Kicsit bizonytalanul de bólintottam,miszerint igen ezt..Majd gratulációként szorosan átölelt,miután leparkoltunk a házunk előtt.
-Leiláék előtt erről kérlek még ne beszélj.-kértem meg.
-Megbeszéltük.-kacsintott rám.
 Kíváncsi voltam mégis miért keresett a nagypapa ügyvédje,ezért felmentem a szobámba és előkerestem a telefonszámát amit később tárcsáztam is.
Már épp tettem volna le mikor a sokadik kicsengésre se vette fel senki,mikor végre jelentkezett valaki a másik vonalról.
-Evens.Kinek segíthetek?-hallottam meg az idősödő férfi hangot.
-Jó napot,Grace Horras.Úgy hallottam keresett.-vettem mély levegőt majd szóltam bele én is.
-Horras kisasszony,beszélnünk kell.-ez a mondat az ami képes emlékeztetni az összes rossz dologra,amit valaha tettem.-Ha lehet minél hamarabb..
-Rendben..
-Ha a délután folyamán átnézek magához,az megfelelő időpont lesz?-kérdezett rá.
-Természetesen.Viszlát.-megvártam míg ő is elköszön,majd letettem a telefont,vagy inkább dobtam a helyére.
Nagy levegőt vettem majd az ágyra vetettem magamat.
-Még mi vár rám?!-kérdeztem majd a párnát kezdtem szorosan ölelgetni.
Belülről a szívem válaszolt,miszerint rengeteg dolog..
*****
A nap folyamán még rendet akartam rakni a szobámba míg nem jön meg az ügyvéd.
Elcsodálkoztam,hogy mégis,hogy lehet itt ekkora kupi mikor régebben Magyarországon a lakásunkban mindennek meg volt a helye,és mondhatni tisztaságmániás is voltam.
Most viszont összepakolásztam mindent,és kilombtalanítottam azt ami nem szükséges már nekem.
A szemem megakadt a falon csüngő naptáron..Az előző hét be volt pirossal karikázva,de nem..
-Istenem..-kaptam ijedten a számhoz.Nem volt több időm ezen elmélkedni mivel csöngettek és le kellett rohannom ajtót nyitni.
Az ajtón Mrs.Evens lépett be a kezében esernyővel,ami valószínűleg azért volt nála mert kinn esett az eső.
Belülről észre se vettem a nagy pakolászásba,hogy az ablakon leperegnek az esőcseppek és hatalmas köd kerekedett ki a környezetben.
-Jöjjön csak beljebb.Megkínálhatom esetleg kávéval vagy más egyébbel?-tettem fel az udvariassági kérdéseket.
-Köszönöm,most nem élek a lehetőséggel.Ha lehetséges sietnem kéne,megbíztak,hogy az unokámat vigyem haza..
-Rendben,megértem.Biztos szépek az unokái.-mondtam mosolyogva.Majd előhúzott a zsebéből 2 tündéri képet.Az egyiken egy kisfiú szerepelt,a másikon egy kislány.Amint megláttam a fotókat elérzékenyültem,olyan aranyosak voltak..-Gratulálok hozzájuk.-nyögtem ki végül.
-Imádom őket..De akkor térjünk át a lényegre.Azzal lettem megbízva,hogy ezt adjam át önnek.Azonban a nagyapja által az a feltétel lett kikötve,hogy erről magán,és rajtam kívül nem tudhat senki..-adott a kezembe egy csomagot amit egy késsel vékony mozdulattal felvágtam.
A benne rejlő papírt a kezembe vettem és olvasni kezdtem a sorok között..

"Kedves Grace,
Biztos elgondolkozol most azon,hogy ez az öreg ember téged mért nem tud nyugton hagyni..
Hát..esetleg ezért..Tudod milyen érzés?..elengedni valakit,akit tényleg nagyon szeretsz,csak azért,hogy boldog lehessen?!
Anyáddal is ez volt..Nem hallgatott rám,és ment a saját feje után..
Szeretném ha veled máshogy lenne..Érnél el sikereket az életben és nem áldoznál fel mindent csak azért mert eltalált Cupido nyila..
Fiatal vagy még előtted az élet.Azonban hamar el kell kötelezned magad.Találd meg azt aki mellett boldog tudsz lenni,azonban ez nem áll az életed kárára. 
Ez csak egy apró gondolat volt,mégis lehet elsodort az ár..
Hamarosan,vagyis félév múlva betöltöd a 18.életéved.Mesés korszak ez,nekem elhiheted.Ilyenkor a veled egykorúak múlatják az időt,és nem törődnek a következményekkel..
Kell ez az idő arra,hogy magadat kiismered,mivel ehhez nincsen térkép,se kijárt út..
Szeretném rád hagyni mind a vagyon illetve a cégeimet,ahhoz azonban,hogy ez ügyben komolyan is vegyenek téged fiatalságod miatt,azért tenned kell..A születésedtől számolva 3 éved lesz ahhoz,hogy megházasodj és megkomolyodj..Lehet korai,de ez szükséges,ahhoz,hogy kinődd magad a felelőtlen korszakból..Fontos,hogy erről rajtad és jó barátomon kívül senki sem tudhat.!Ha letelik az idő újra keresni foglak egy levéllel,addig is cselekedj jól,és hidd el én csak jót akarok neked..
                   Ezerszer ölel és csókol:Nagypapi..

Abban a pillanatban úgy lettem volna valaki más..És reméltem lesz majd választás..Ha a szokásos lázadós eszemmel gondolkoznék,simán csak hagynám a dolgokat,és azt mondanám nem érdekel..Azonban itt több dolog is van..Fájt a szívem,hogy ha nem teljesítem még így utoljára sem tudom kiérdemelni azt,hogy úgy érezzem a nagypapa büszke lehet rám..Muszáj lesz megkomolyodnom,nem maradhatok örökre ez a bohókás kislány..NEM és NEM..Vinnem kell valamire az életemet,és ezt nem Harry híressége által akarom..
Éreztem már csak akkor tudok megnyugodni ha,egyszer visszajutok a sajátos kis világomba,és véget ér ez a szörnyű álom..
Letettem a papírt az asztalra és az ügyvéd elé csúsztattam.
-Köszönöm,hogy idefáradt..-mondtam egyhangúan.
-Meglepte?-kérdezte majd odasétált mellém.
-Őszintén?Magam sem tudom..-adtam a választ.-Menjen,nehogy az unokáinak várnia kelljen magára.Köszönöm,hogy idefáradt.
Megsimogatta a hátam mint egy jó apa,majd elindult kifelé az ajtón.
Elgondolkoztam mégis mire jó nekem ez az egész..
17 éves vagyok és mégis az életem olyan mint egy harmincas nőé..
Annyi mindenen járt a fejem..A végrendeleten,Harryn is,de legjobban a naptáron az időpontokon.
A kezemen lévő gyűrűre pillantottam.Eszembe jutott,hogy Hazza mennyire ideges volt mikor megkérdezte..Vajon ő komolyan ezt akarja,vagy csak az esze diktálja neki ezt?!
Az ablakhoz léptem ahol elhúztam a függönyt.A kezemet a hasamra helyeztem és egy kört írtam le rajta.
-Nem..Az nem lehet,hogy terhes vagyok..-mondtam majd a földre görnyedtem..

Megcsináltam,hogy névtelenül is lehessen komizni,de ha lehet inkább névvel tegyétek mert annak jobban örülök.Ja,és ezáltal is ha lehet sértő kritikáktól inkább hanyagoljatok,tisztában vagyok vele,hogy nem vagyok egy Shakespeare,de azért névtelenül ne ugasson senki,köszöntem.;)) Azoknak meg persze köszönöm,akik már az elejétől fogva,avagy régóta,vagy újonnan de mellettem vannak ebben az egész írósdiban..Még gondolkozok,hogy ha ezt a történetet befejeztem legyen -e új.

A végéről had beszéljek egy kicsit..Ezen kívül már csak 12 rész van hátra.:'( Valljuk be,ez nem sok..de ha úgy vesszük nem keveset alkottam itt szeptember óta..
Nagyon hiányozni fog ez a blog,hisz ez volt életem első kitalált története..Hiányozni fog,hogy Grace és Harry életét alakítgassam,és csavarokat hozzak bele..Avagy egyéb dolgokat változtassak,kialakítsak egy igazi tündérmesét Garry történetében..
A végén Happy And-re ne nagyon számítsatok.:/ Írnák én azt,de nem akarom,hogy túl átlagosra végződjön,hogy:"Megházasodtak,gyerekeik lettek és boldogan éltek míg meg nem haltak.."
Már elkezdtem írni az utolsó részt,és remélem azzal se fogok csalódást hozni nektek..:*
Még annyi,mostanában gyakrabban számíthattok részekre,mivel március végére beszeretném fejezni a blogot,és ehhez az szükséges,hogy gyakrabban kell kiírnom..
Lehetséges a mostani rész kicsit értelmetlen lesz számotokra,de ez fontos lesz a végén..