Egymás nélkül...

Most a megszokotthoz képet kissé különböző részek jönnek.:) Nagyon örültem a komiknak hiszen 3 is érkezett.Azért nem Happy End lett a vége mert akkor hamarosan be kellett volna fejezni a blogot így pedig még tudom húzni elég sokáig....Most is várom ,a véleményeteket és nagyon jól esne ha feliratkoznátok rendszeres olvasónak,innen tudnám,hogy van értelme írnom...:DD Na jó olvasgatást pussz.: :** 

Magyarországon.:
Valahogy az első napokban még az alvás is fura volt,Hazza nélkül.Már kezdem megszokni,de azt ,hogy nem látom nap mint nap azt nem..:/ Egy ideig rendszeresen beszéltünk azonban most már nem írok neki vissza és a telefont se veszem fel ha hív..Mert minden így a legjobb,és nem úgy ha hitegetem magam,hogy van még remény...
Egyik este mikor azt láttam szakad az eső,előjött bennem,hogy Londonban mennyit esett.Ezért kimentem egy kicsit az út szélén mászkálni az esőben..A sírás kerülgetett többször és szerintem el is kapott,de mindig próbáltam visszafolytani. Egy motoros hajtott el mellettem,mire a lucskos,koszos vizet rám fröcskölte a motorja.
-Hülye,bunkó,paraszt.!-ordibáltam dühösen utána..
Egy dologra azonban nem számítottam a motor megállt.
-Uppszzika.-mondtam magamban.
És odajött hozzám.
-Egy kis víz nem árt,legalább így kicsit lejött rólad a smink hercegnő.-mondta bunkón a srác.
-Egy deka smink nincs rajtam,és nem hiszem,hogy tegeződtünk..-válaszoltam morcosan.
-Igen most már nincs.De nem tudom most miért vagy ennyire oda..
-Bunkó.-ráztam a fejem és indultam volna.
-Tudod nem mindenki lehet olyan mint te.De te sírsz.?-kérdezte a végére kedvesebben.
-Az biztos,hogy te lennél az utolsó akinek megmondanám mi bajom.És én nagyon szívesen veszekedek itt veled,de most mégis inkább léptem.-tudtam,hogy kissé bunkó voltam de eléggé ideges lettem...
Másnap kezdődött a suli,a nap elején volt az évnyitó.Próbáltam a háttérbe kerülni,így valamennyire megtudtam  úszni a "mi volt Harryvel.?" mesélést..Az osztály hátsó végébe ültem le egyedül.Hirtelen kopogást hallottunk ezért mindannyian az ajtóra néztünk ahol egy srác lépett be.
Odaült a mellettem lévő üres helyre.
-Már megint ez..!-mormogtam az ég felé nézve.
-Szia.-mosolygott rám.
-Hy..-a könyvbe bújva köszöntöttem.
-Horras,Austin büntetés .!Délután a büntetőszobába,nincs duma.!-ordibált ránk Mrs.Schmitt..
-Kössz,.-néztem ördögien Austinra aki vigyorgott..
Délután siettem ki a szekrényhez,.Ő pedig jött utánam..
-Nem tudsz lekopni?-förmedtem rá.
-Nem ...
-Nem tartozunk egy csoportba felfogtad.Ez olyan mintha a kutyák és a macskák is jóba lennének..-húztam fel a vállam.Tudom kissé egósnak hangzott de egyáltalán nem volt kedvem beszélni.
-Azt hittem te más vagy..-mondta csalódottan majd az imádott gördeszkáját ott felejtette és indult ki az ajtón.
Nem tudtam fussak utána bocsánatot kérni vagy mit csináljak.
Mire eldöntöttem nem tudtam volna utolérni ezért felugrottam a deszkájára.
-Istenem,segíts meg.-mondtam majd félve ráléptem.
Gurulni kezdtem megállni azonban nem tudtam ezért sikításba kezdtem.
-ÁÁÁÁÁáááááááá segíts már te.!-ordítottam rá Austinra.
-Tedd le a lábad.!
-De nem merem.-mondta miközben csak haladtam előre felé fénysebességgel..
Futni kezdett utánam majd elém került és az ölébe elkapott.Nem sok választott el minket,.Egy ideig el se eresztett.
-Szerintem már elengedhetsz..-mondtam kissé zavarodottan.
-Ja persze,bocs..
Majd elindultunk a bünti szoba felé..
-Miért vagy ennyire szomorú mindig.?-kérdezett rá.
-Nem rég szakítottam...
-Ki volt az a lüke aki dobott.?-kérdezett rá.
-Én dobtam.-böktem ki.
Elmeséltem neki az egész sztorit.
-Én ha szakítok egy csajjal másnapra nem is emlékszem rá kb....-elképedt arccal néztem rá,.
-Te nem is szoktál szerelmes lenni?
-Soha nem voltam és nem is leszek.Szerintem az csak egy hülye kitalált érzés ami bánt semmi több.-majd fordult egyet a székén és a végén rám mutatott.
Mikor vége lett hazafelé vettük az irányt.
-Hazakísérlek.-mondta.
-Okés.:)
-Te nem arra laksz.?-mutatott balra.
-Ja tényleg,Londonba csak balra kellett menni ezért kissé furi még nekem ez az egész.-válaszoltam szomorúan.
-Idén tanévben megtanítalak az "Austin féle felejtésre".
-Na hát az jó lenne.-mosolyogtam rá,mire ő kissé félénken átölelt....

Eközben Londonban.:
Mostanában mindig a laptopomat nézegetem és a telefonomat,hát ha visszaírt Grac.Azonban hiába.Azóta eltelt kis idő mondhatni nem is olyan kevés..
-Tiffany átjön beszélgethetnétek.-jött be Louis..
-Ajj Lou nem tudod felfogni ,hogy engem az a csaj nem érdekel...-förmedtem rá..
-De mért.?Egy tök kedves csaj..És kinézetre is az eseted....-nézett a végére vigyorogva rám.
-Barna hajú és szemű és úgy hívják Grace.?Ha igen tárgyalhatunk..-fordultam a végén el tőle.
-Öcsém,még mondják azt,hogy a kutyából nem lesz szalonna..
Majd valaki belépett hozzánk.
-Óhh,hát szia Tiff,gyere csak be Hazza már vár..-invitálta be a szobába.
A hajamat kezdtem tépni.
-Mit csinálsz.?-kérdezett rá miközben látta,hogy ülök és a falat bámulom.
-Egy dolgot nem értek veled kapcsolatban.Nem ismerem a csajt,de ha egyszer oda vagy érte miért nem keresed fel.?Londonba lakik vagy hol?-kérdezett rá..
-Nem egészen..És nem is a közelbe.-legyintettem a kezemmel.
-Te dolgod,én csak egy tanácsot adtam mert nem jó nézni,hogy itt szenvedsz.-majd megsimogatta a fejem és kisétált a szobából.Elővettem Grac naplóját és olvasgatni kezdtem és hozzá az erős képzelőerőmmel illusztrálok.
Látszik,hogy már kiskorában elkezdte mivel leírja az első szerelmét,csalódását,csókját sőt még az első fog kiesését is....
Mikor egy karácsonyi részhez értem,eszembe jutott ,hogy hamarosan itt a karácsony.Grace leírta,hogy ő kiskorából milyen karácsonyról álmodott..Erre felhívtam a repülőteret és rendeltem egy jegyet Magyarországra.....